A zöld varangy a kétéltűek osztályán belül a békák rendjéhez, ezen belül a varangyfélék családjához tartozó faj.
Magyarországon többnyire a sík- és dombvidékeken, általában a barna varanggyal és a nádi varanggyal együtt fordul elő; a hegyvidéket nem kedveli. Gyakorisága az egyes területeken változó. A legkülönbözőbb helyeken megtalálható, erdőkben, bozótosokban, ligetekben, szántóföldeken, réteken és kertekben, pincékben, barlangokban, üregekben, vén falak repedéseiben, kőrakások között, fatörzsek és egyes kövek alatt, szóval mindenütt, ahol csak rejtekhelyet talál magának vagy ahol ilyet készíteni tud. Ha csak lehetséges, nyirkos, árnyas helyeket választ ki, éppen ezért nagyon gyakran található olyan növények alatt, melyeknek levelei a talajt nemcsak beárnyékolják, hanem valósággal be is fedik. Ökológiai igényei a nádi varangyhoz hasonlók. Legutolsó békák közé tartozik, amelyeket ősszel a vizekben még találni lehet.
Testfelépítése erőteljes. A hímek többnyire 7-8-, a nőstények 9–10 cm-esek. Feje rövid és szélesebb, mint amilyen hosszú. Állkapcsai fogatlanok. Fültőmirigyei jól fejlettek, orrcsúcsa lekerekített. Vízszintesen tojásdad alakú pupillája fémes zöld. Szeme mögött a valódi békákra jellemző fültőmirigy található.
A hímeknek külső hanghólyagjuk van. A hímek elülső végtagján az 1.-2.-3. ujjon kis szarupárna nő. Nászidőben a szarupárna megvastagszik, és a hímek berregő hangot adnak ki vele. Más békafajjal összetéveszthetetlen, a piszkosfehér alapon zöld foltos mintázat egyértelmű határozóbélyeg. Apró ugrásokkal, viszonylag gyorsan mozognak.
Bőre kevéssé szemölcsös, inkább dudoros. Alapszíne szürkés-, esetleg olívzöld vagy sárgás, jól elkülönülő, sötétzöld foltokkal — utóbbiakat narancsvörös pontok tarkíthatják. A hasa világos, szürke márványozott mintával. A nőstények foltjai élénkebb színűek. Amikor a foltok világosabbak, könnyen összetéveszthető a barna varanggyal.
Petéinek átmérője kb. 1,5 milliméter. A fekete ebihalak farokvitorlája nem húzódik át törzsükre, a farkuk tompa.
Főleg a nedves rétek, száraz hegyoldalak, kertek és bányák lakója, de gyakran találkozhatunk vele emberi környezetben, kertekben is. Gyakran tanyáznak a falusi udvarokon, éjszaka előjönnek és szerte ugrálnak. A száraz területeken éjszakánként felkeresik a vizes helyeket, hogy pótolják az elvesztett vízmennyiséget. Tűrőképessége a barna varangyénál nagyobb, könnyebben viseli a nagyobb téli hidegeket, félsós tengervizet, de annál melegigényesebb. Életmódja hasonló, bár nappal többször találkozhatunk vele. Egész éjszaka vadásznak rovarokra, csigákra és lárvákra egészen hajnalig. Ekkor visszamennek búvóhelyeikre és ott pihennek egészen a következő estig. Nem idegenkednek az emberi környezettől, szívesen tanyáznak a falusi udvarokon, ahol nedves pincékben, öreg küszöbök alatt töltik a nappali órákat nem ritkán társasan.
A legtöbb kétéltűnél jobban alkalmazkodik környezetéhez: esetenként a +40 C°-ot is elviseli. A kiszáradást is jól tűri, így szárazabb időszakokat is átvészelhet. Ha azonban teste víztartalmának 50%-át elveszíti, elpusztul. Gyepes környezethez szokott, kisebb tavak, kubikgödrök a szaporodóhelyei. Szívesen elfoglalja a kerti tavakat. Főként szürkületkor és éjszaka jön elő, nappal csak a párzási időszakban figyelhető meg. Kedveli a rágcsálók elhagyott odúit, a farönkök, kövek alatti mélyedéseket, de maga is ás kisebb üregeket, amelyekben elrejtőzik.
A Kárpát-medencében télen teste lehűl, és a hideg hónapokat ebben a hibernált állapotban a szárazföldön csoportosan, ritkább esetekben vízben tölti el. Lakott területekre behúzódva pincékbe, fatárolókba bújhat. Elterjedési területének délebbre eső részén nyáron van a nyugalmi periódusa. Téli pihenője után áprilisban bújik elő és szeptember végén rejtőzik el. Megszokott látvány falusi, kertvárosi környezetben, ahogy az utcai lámpa alá gyűlve vadászik.
Táplálékai főleg rovarok, ezekre éjszaka vadászik. Ráveti magát szinte minden olyan mozgó állatra ami kisebb, mint saját méretének fele. Az emberektől a többi kétéltűnél kevésbé fél. Ha szerencsénk van, még a kisebb városokban is összefuthatunk vele éjjelenként, ahogy az utcai lámpák fényénél vadászik. Mivel éjjeli állatok, énekük rendesen csak estefelé kezdődik, azonban egész éjjel hallható. Települések, házak környékén hasznos társunk a zöld varangy mely főként a lakóépületek és udvarok különböző nyílásaiban, hasadékaiban vészeli át a telet. A hazánkban gyakori fajjal esténként, vadászat közben településünk kertjeiben, utcáin is találkozhatunk. Tavaszonként a vöröshasú unkáktól és a zöld varangyoktól hangosak a tavaszi tocsogók.
Ezek mellett ugyanolyan hangerőt képvisel a tavi és kecskebéka, de háttérben mindig hallható a zöld levelibéka és a nádi varangy barna ásóbéka is
Hazánkban két olyan varangy faj is él, amelyik előszeretettel keresi fel szaporodás céljára a kerti tavakat. A kisebbik a zöld varangy, a „nagy testvér” a barna varangy. Mindkét faj csak időszakos jelleggel van jelen a tóban a tavaszi szaporodási ciklusok során. A jelenlétük még olyankor is egyből észlelhető, ha nem látjuk őket, mivel a hímek jellegzetes „berregő” hanggal igyekeznek magukhoz hívni a nőstény egyedeket. A nászuk rendkívül érdekes megfigyelésekre ad lehetőséget és mellesleg remek fotótéma is.
Az állandó vagy időszakos édesvizű tavakban, mocsarakban, patakokban, csatornákban keres párt magának, ilyenkor akár 2–5 km-re is eltávolodhat élőhelyétől. Az éghajlattól és az időjárástól függően a párzási időszak februártól akár július végéig is eltarthat; hazánkban májusban és júniusban szokásos. Általában szürkületkor a hímek kezdik a versengést a nőstényekért, de nőstény általi hímválasztást is megfigyeltek. Sötétedés után pirregő hangon énekelnek, (de gyakran hallani őket nappal is) gyakran kórusban is. Az egyes trillák emelkedő hangmagasságúak, és egyre hangosabbak. Az egyes trillák között hosszabb szünetet tartanak. Könnyen összetéveszthető a lótücsök hangjával.
Párzáskor a hím átkarolja, mintegy „átöleli” a nőstényt. Előfordul, hogy kis vízterekben csoportosan raknak petét, melyeket 2 - 2 sorban raknak le dupla zsinórban, majd vízinövények köré tekernek. A nőstény által lerakott 2 - 8 méter hosszú petezsinórok akár 10000 - 12000 petét is tartalmaznak. A peterakás 1 - 2 óra alatt lezajlik, ezt követően elhagyják a vizet. Az ebihalak napközben a sekély vízben kutatnak kezdetben elhalt növényi részek és algatáplálékuk után, éjjel viszont lehúzódnak a mélyebb rétegekbe. A frissen átalakult kis varangyok tömegesen jelennek meg a vizek partján. Magyarországon augusztus közepéig alakulnak át. Kezdetben igen apró rovarokat, ugróvillásokat, atkákat és legyeket fogyasztanak. A kifejlett zöld varangyok hangyákkal, pókokkal, és más rovarokkal táplálkoznak. Ivarérettségüket 4 - 5 éves korukban érik el. Élettartamuk 14 év is lehet. Ha veszélyhelyzetbe kerülnek, bűzös váladékot bocsátanak ki, és "tiltakozó" hangot hallatnak. A zöld varangyot lárvaállapotban sok nagytestű ragadozó rovarlárva, kifejletten számos ragadozó kígyó és madarak fogyasztják. Pírregő hangja hozzájárul a tavaszi szürkületek hangulatához.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381856 Mai látogatók száma: 855
