Hatalmas elterjedési területe van. Európában, valamint Ázsia és Afrika jelentős területén honos. Mezőkkel tarkított erdőkben, facsoportokban, mezőgazdasági területek és legelők közelében él. A sűrű, zárt, összefüggő erdőket
kerüli. Az ember közelsége nem zavarja, gyakran megjelenik a városokban.
Alfajai:
Falco tinnunculus tinnunculus –
ez az alapfaj, széles körben elterjedt egész Eurázsiában. Fészkel a Földközi-tenger szigetein és Észak-Afrikában is. Ezeken kívül előfordul a Brit-szigeteken is.
Falco tinnunculus alexandri –
a Zöld-foki-szigetek déli szigetei.
Falco tinnunculus neglectus –
a Zöld-foki-szigetek északi szigetei.
Falco tinnunculus canariensis –
a
Kanári-szigetek nyugati tagjai és Madeira.
Falco tinnunculus dacotiae –
a Kanári-szigetek keleti tagjai.
Falco tinnunculus rupicolaeformis –
Szudán északi része, Egyiptom és az Arab-félsziget.
Falco tinnunculus interstinctus –
Japán, Korea, Kína, Mianmar, Asszám és a Himalája.
Falco tinnunculus rufescens –
Afrika, a Szaharától délre.
Falco tinnunculus archeri –
Szomália és Kenya.
Falco tinnunculus rupicolus –
Angolától keletre Tanzániáig és délre a Fokföldig.
Falco tinnunculus objurgatus –
Nyugat- és Dél- India és Srí Lanka.
Falco tinnunculus perpallidus
Testhossza 32-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-80 centiméter. A Hím testtömege 160-210 gramm, a tojó 200-250 gramm.
A hím hátoldala gesztenyevörös, sötét cseppfoltokkal, hasoldala sárgás, elszórt fekete pettyekkel, feje és farka hamuszürke, a farok vége
fekete. A tojó háta és farka rozsdabarna, sötét keresztsávokkal, hasa olyan, mint a hímnek, farka végén fekete keresztszalag.
Otthonosan mozog a levegőben. Gyakran egy helyben lebeg (szitál) zsákmányt kémlelve. Szárnycsapásai gyorsak, gyakran néhány szárnycsapás-sorozat siklórepüléssel váltakozik. Ritkán kapja el levegőben az áldozatát, általában sebes zuhanás után a földön fogja meg a zsákmányát.
Rágcsálókkal, kisebb madarakkal, gyíkokkal, valamint nagyméretű rovarokkal, főként bogarakkal és egyenesszárnyúakkal táplálkozik. Kiemelkedő, magasabb tereptárgyakon pihen.
Többnyire varjaknak a fák tetején lévő, gallyakból álló fészkét foglalja el; amíg a fészek használható, nem keres másikat. Előszeretettel fészkel más madárfajok közelében. Ha nem fán fészkel, akkor gyakran választja a fák odvait, löszpartokat, sziklafalakat, kőbányákat, várromokat és a városok magasabb épületeinek – főként templomtornyoknak – a tetőzetét. Néhány párt megfigyeltek a Budapesti Parlament épületén fészkelni.
Fészekalja 3-8 tojásból áll, melyeken 28-30 napig kotlik. A fiatal madarak szintén 28-30 nap múlva repülnek ki. A fiókák jellegzetes vérszívója a Carnus hemapterus nevű ektoparazita légy.
Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó madár, de egyes példányok elvonulnak. A 2012. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 679 vörös vércse telelt. 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 906 itthon telelő vörös vércsét figyeltek meg a madarakat számlálók.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetettként szerepel. Európában csökkenő állományú fajnak számít. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381809 Mai látogatók száma: 808
