A lófélék Családjához tartozó faj. Eredeti elterjedési területébe beletartozott majdnem egész Észak-Afrika, Marokkótól Egészen Szomáliáig előfordult. Ezen kívül élt az Arab-félszigeten És Mezopotámiában is. A vadászat, élőhelyének elpusztítása, valamint a háziasított lovaktól és szamaraktól elkapott fertőző betegségek miatt állományai nagyon megfogytak, eredeti elterjedési területének java részéről kihalt. Mára a vadszamár csak Afrika néhány északkeleti, eldugott területén fordul elő. Az állat ritka és veszélyeztetett, alig pár száz példánya maradt. Ma már csak Etiópia, Eritrea, Dzsibuti És Szomália, Valamint Szudán félsivatagi, sivatagi vidékein él. Ahol még él, mindenütt fenyegeti a háziszamarakkal keveredés veszélye.
Állománya az 1980-as években még ezer egyed körül lehetett, azóta drasztikusan hanyatlanak a populációk. Szomáliából az ott folyó fegyveres harcok miatt valószínűleg végleg kipusztult, állományait a harcok kezdete óta nem vizsgálták. Etiópiában és Szudánban is a kihalás szélén áll, hasonló okokból. Egyedüli stabil populációja Eritreában van, ott nagyjából 400 állat élhet. Nyilvántartott elterjedési területe Etiópiában és Eritreában mintegy 15000 km2. Belőle néhány példány betelepítettek Izraelbe.
A vadszamár marmagassága alfajonként eltérő, 90–130 centiméter közötti. Testhossza 200 centiméter, farka 45 centiméter, súlya 250 kilogramm. A lófélék családjának legkisebb, vadon élő képviselője. Szőrzete felül szürkésbarna, nyáron kissé rőtes árnyalattal. Hasa világosabb, majdnem fehér. Jellemző bélyegei a kereszt alakú fekete csíkok a vállán és a hátán. Farka fekete bojtban végződik.
Alkonyatkor vagy éjjel aktív. Késő délutántól másnap reggelig jár táplálék után, a nap legforróbb óráit árnyékban pihenve tölti.
A szabad természetben a hímek viselkedése territoriális, a kancák a csikókkal nagyjából harminc fős csoportokat alkotnak. Főként cserjeleveleket, füvet és fakérget eszik. Több mint 25 évig él.
Az ivarérettséget 2–2,5 éves korban éri el. Elméletileg egész évben, de rendszerint tavasszal párzik. A vemhesség 12 hónapig tart, ennek végén általában egy, néha két csikó születik. Az elválasztás 6–9 hónap után következik be.
A vadszamár a világszerte elterjedt háziszamár őse. Háziasítása nagyjából időszámítás előtt 4000 évvel indult el Egyiptomban és valamivel később Mezopotámiában. A háziszamár világszerte sokfelé elvadult, így az Amerikai Egyesült Államokban És Ausztráliában élő úgynevezett „vadszamarak” csak elvadult háziszamarak, nem e faj egyedei. Húsa ízletes; íze a lóhúséra emlékeztet.
A Természetvédelmi Világszövetség a „kritikusan veszélyeztetett kategóriába sorolta a fajt, mivel felnőtt egyedeinek száma 200-nál kevesebb.
Kevesen tudják, hogy a vadló mellett Európa egyes területein még a kőkorszakban is előfordult egy másik lóféle amely sokkal kisebb termetű, karcsúbb, hosszabb lábú volt mint az. A hazai leletek elsősorban a Duna, valamint a Tisza völgyét kísérő szikesekről (Szabadszállás, Kecel, Szajol, Tiszaug, Hódmezővásárhely, Röszke) kerültek elő. Előfordulásuk időszámítás előtt 10.000- től (tehát az utolsó jégkorszak végétől) 3000-ig (a bronzkor kezdetéig) folyamatos volt. A leletek összehasonlító vizsgálata szerint méretben a ma Iránban előforduló onagerhez ( Equus hemionus onager) hasonlítottak leginkább. Meglepő, de tény, hogy ezek az állatok egészen a XVII-XVIII sz. fordulójáig előfordultak Európában a Volga deltájának környékén a Kalmük sztyeppen és a Rin sivatagban. Azóta elterjedési területük sajnálatos módon összeszűkült és csak Ázsia legbelső sivatagos vidékein maradtak fenn kis állományai. A vadszamarak jelenlegi ismereteink szerint a kifejezetten száraz, sós sztyeppeket, félsivatagokat lakják, így jelenkori Kárpát-medencei előfordulásuk is mindenképpen hasonló életterek meglétét feltételezi. Azt a tényt, hogy térségünkben a szikesedés már évezredek óta zajló folyamat, a debreceni egyetem kutatóinak köszönhetően már jó néhány éve ismerjük, de hogy a szikesek kiterjedése mekkora volt, arra vonatkozóan kevés adatunk van. Egy olyan nagy testű faj, mint a vadszamár itteni – évezredeken keresztüli- előfordulása mindenképpen jelentős nagyságú élőhelyeket feltételez. A Kárpát- medence vadszamarai- a vadlovakkal együtt- a réz- és bronzkor határán tűntek el, pont akkor, amikor a kurgánok népe megjelent itt .
Előfordulása Magyarországon. A Hortobágyi Nemzeti Park területén néhány példány megfigyelhető belőle.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381699 Mai látogatók száma: 698
