Indonézia, Pápua Új-Guinea és Ausztrália területén folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él. Előfordul ezeken kívül azAusztráliához tartozó Norfolk- és Lord Howe szigeteken is. Vízparti élőhelyein kívül mezőgazdasági területeken is találkozhatunk vele, gyakran az ekéket kíséri szántás során és rovarokra vadászik. Az ausztrálok mint sáskapusztítót nagyra becsülik.
Ahol a víz állandóan rendelkezésére áll, ott egész évben költőhelyén marad; máshonnan azonban Tasmániába, illetve az északi állomány Pápua Új-Guinea déli részére vonul.
Testhossza 59-75 centiméter. Fekete és csupasz feje van. A háta és a szárnyai barnák zöldes vagy lilás fénnyel. A hím és a tojó külseje hasonló, de a hím csőre hosszabb.
Ez az egyetlen íbiszfaj a Threskiornis nemzetségben, amelyiket minden kutató határozottan elkülönít az egyiptomi szent íbisztől. Az egyiptomi íbisz rokonsági körbe tartozó malukui íbisztől teljesen elkülöníthető faj, közös előfordulási helyeiken sem hibridizálnak egymással.
Rákokat, puhatestűeket és kis halakat keres a sekélyebb vizekben.
A költés ideje a vízellátottságtól függ. Nagy csoportokban él és telepesen fészkel, amelyek egyedszáma több tízezer is lehet. Elterjedési területének északi részén februártól májusig költ, a déli részeken viszont augusztustól januárig. A költőpárok faágakra építik a fészküket gallyakból és zöld levelekből. A hím hordja a fészekanyagot, de a tojó készíti a fészket. Fészekalja 2-3, ritkán 5 tojásból áll. A fiatalok 25 nap költés után kelnek ki és öt hét után hagyják el a fészket.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381871 Mai látogatók száma: 870
