Gyakori madár Kelet-Ausztrália erdős vidékein. Ezenkívül megtalálható még Új-Guineában és a szomszédos csendes-óceáni szigeteken — délre egészen a Salamon-szigetekig, Vanuatuig és Új-Kaledóniáig.
Alfajai:
Több mint húsz alfaját különítik el — tarkójuk színezete alapján (Romhányi, 74. old.).
szivárványlóri (Trichoglossus haematodus haematodus) –
ez az alapfaj. Hazája Buru, Amboina, Ceram, Cermalaut, Goram, Watubela, Nyugati-Pápua szigetek, a Kai-szigetek nyugati tagjai és Új-Guinea nyugati részének partvonala (Ezek mind Indonéziához tartoznak)
kékarcú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus intermedius) –
Új-Guinea szigetének északi részén honos.
Trichoglossus haematodus brooki –
az Aru-szigetekhez tartozó spriti szigetén él.
sötéttorkú lóri (Trichoglossus haematodus nigrogularis) –
az Aru-szigeteken, a Kai-szigeteken és Új-Guinea szigetének déli felén él.
Trichoglossus haematodus djampeanus –
kizárólag Tanahjampea szigetén él, Celebesztől délre (Indonézia)
Trichoglossus haematodus forsteni -
Szumbawa, Indonézia.
Trichoglossus haematodus massena -
Új-Guinea szigetének keleti részén és a szomszédos Louisiade-szigeteken, a Karkar-szigeten valamint a Bismarck-szigeteken, a Salamon-szigeteken és Vanuatu szigetein honos.
bali szivárványlóri (Trichoglossus haematodus mitchellii) –
Bali és Lombok szigetén él. Feje sötéten csíkozott barnásfekete, az alapfajnál kisebb.
Ninigo szivárványlóri (Trichoglossus haematodus nesophilus) –
Ninigo és Hermit szigetén honos, melyek az Admiralitás-szigetek tagjai nyugatra a főszigettől Manustól (Pápua Új-Guinea).
Trichoglossus haematodus flavicans –
az Admiralitás-szigeteken és a Bismarck-szigetek közé tartozó Új-Hannover szigetén honos.
Trichoglossus haematodus rosenbergii -
Biak szigetén él (Indonézia).
Trichoglossus haematodus micropteryx –
Új-Guinea keleti részein honos.
Trichoglossus haematodus stresemanni –
kizárólag Kalaotoa szigetén él, Celebesztől délre (Indonézia).
Trichoglossus haematodus fortis -
Sumba, Indonézia.
hegyi lóri (Trichoglossus haematodus moluccanus) –
Ausztrália keleti részén és Tasmániában honos. Ez a legismertebb alfaj, hossza 30 centiméter, feje violakék, sötétkék csíkozással, nyakörve sárgászöld, torka feketés, begye skarlátvörös. Hasa mély bársonykék.
Trichoglossus haematodus flavotectus -
Wetar sziget (Indonézia).
Trichoglossus haematodus caeruleiceps –
Új-Guinea déli része.
Trichoglossus haematodus deplanchii -
Új-Kaledónia és a szomszédos Loyalty-szigetek területén honos.
Egyes rendszerekben már önálló fajok:
timori szivárványlóri (Trichoglossus haematodus capistratus) vagy Trichoglossus capistratus -
Timor szigetén honos.
floresi szivárványlóri (Trichoglossus haematodus weberi) vagy Trichoglossus weberi –
kizárólag Flores szigetén él. Alapszíne zöld, homloka kékes, az alapfajnál kisebb
Önálló fajjá sorolták:
vöröshasú lóri (Trichoglossus rubritorquis) régebben Trichoglossus haematodus rubritorquis –
Ausztrália északi részén él. Tarkótájéka kék, széles narancsvörös övvel, homloka és pofatájéka violakék, hasa csíkozásmentes vörös.
A testhossza 25-28 centiméter, a testtömege 100-157 gramm. Amint ezt neve is jelzi, tollazata nagyon színes: háta zöld, feje kék, a nyakán sárga csík fut. Melle narancsvörös, hasa sötét ibolyakék. Farka hosszú, hegyes és rikító zöld. A két nem szabad szemmel gyakorlatilag nem különböztethető meg. Vörös Csőrével mint csipesszel szedi föl a táplálékot. A nagy, húsos nyelv hegyén növő kefeszerű sörték a nektárivást könnyítik meg. Lábát kicsi, rövid pikkelyek borítják. Jobbára repülés közben éles hangon rikoltoz, evés közben inkább csicsereg.
Jobbára síkvidéken fordul elő, de ritkán felmerészkedik a hegyek közé is. Erdőségekben (főleg eukaliptusz- és gumifaerdőkben) él, de szívesen látogatja a kerteket és parkokat is. Társas lény, rajokban keres táplálékot. A virágzó Fákon akár száz fős csapat is lakmározhat éktelen lármát csapva. Tápláléka főként virágpor, nektár és gyümölcs, de eszik magokat, bogyókat, rovarokat és lárvákat is. Röpte nyílsebes, iránytartó. Vadon mintegy 10 évig él.
Költésének időpontja helyről helyre változik:
Seram szigetén decemberben,
Új-Guineában januárban,
Ausztráliában főként augusztus és január között.
Fészkét faodúban rakja; az odú röpnyílása rendszerint 7–8 cm átmérőjű. Egy fészekalj rendszerint 2 fehér tojás. A tojó 25 napig kotlik, közben a hím eteti. Költés közben feltűnően csendesek. A fiókákat a két szülő közösen neveli. Teljesen csupaszon bújnak ki a tojásból;
első pihéik egy nap múlva jelennek meg. A fiatal madarak 7-8 hét elteltével repülnek ki; teljes színpompájukat a hatvanadik napra érik el (Romhányi, 74–75. old.).
Mozgékony, ezért célszerű röpdében tartani. Ijedős természetű, ezért eleinte tartózkodjunk a hirtelen mozdulatoktól. Párban tartva játékos. Egy párnál több madarat nem célszerű összezárni, de hullámos papagájjal együtt tartható. A hideget viszonylag jól tűri (Romhányi, 74–75. old.).
Beszédkészsége jó.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381691 Mai látogatók száma: 690
