A karakál (Caracal caracal), más néven sivatagi hiúz egy közepes termetű, Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő macskaféle. Bár nem közeli rokona a
hiúzoknak, hegyes, pamacsban végződő füle és viszonylag rövid farka nagyon hasonlóvá teszi hozzájuk. A DNS-vizsgálatok alapján megállapították, hogy legközelebbi rokona a szervál.
A karakál török eredetű szó, jelentése: fekete fül.
Alfajai:
Caracal caracal caracal –
Szudántól a Dél-afrikai Köztársaságig.
Caracal caracal algira –
Észak-Afrika, az Atlasz-hegységtől Egyiptomig.
Caracal caracal damarensis –
Damaraföld, Namíbia.
Caracal caracal limpopoensis –
Észak-Transvaal, Botswana.
Caracal caracal lucani –
Gabon.
Caracal caracal michaelis –
Türkmenisztán.
Caracal caracal nubicus –
Szudán, Etiópia.
Caracal caracal poecilictis –
Niger, Nigéria, Nyugat-Afrika.
Caracal caracal schmitzi –
Indiától Arábiáig.
Dél-Afrikától az Arab-félszigeten át egészen Közép-Ázsiáig megtalálható.
Teste vörösesbarna-homokszínű, foltok nélkül (a kölykök még foltosak). A füle fekete, álla, torka és hasa fehér. Felső ajkát nagy, fekete folt tarkítja,
és orra szélétől a szeméig is fekete sáv húzódik. Rövid szőre szorosan testére simul. Fülén a szőrpamacs dúsabb és hosszabb, mint a hiúzokén.
Karcsú, a lába meglehetősen hosszú. Marmagassága 38–50 centiméter, testhossza 60–91,5 centiméter, farka rövid (23–31 centiméter). Testtömege 6–19 kilogramm.
Magyar neve (sivatagi hiúz) némileg félrevezető, ugyanis a kimondottan Sivatagos területeket kerüli. A legszívesebben olyan félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik, ahol a fialáshoz is megfelelő rejtekhelyet (sziklaüreget vagy dús aljnövényzetet) talál. Rendszerint egyedül jár, bár megfigyeltek már kisebb csoportokat is. Territoriális; területének határát vizeletével jelöli ki. Többnyire éjszaka aktív, de időnként nappal is vadászik. Gyorsan fut. Ideje nagy részét a talajszinten tölti, bár kiválóan mászik és ugrik (akár 3 m magasra is).
Elsősorban rágcsálókkal, madarakkal és kisebb antilopokkal táplálkozik, de gyakran elkapja az alacsonyan repülő madarakat is. A baromfiudvarba beszabadulva nagy károkat okozhat. Zsákmányát olykor a Leopárdokhoz hasonlóan fákon rejti el, hogy később fogyaszthassa el a maradékot. A nappalt árnyékban, gyakran földimalacok elhagyott üregében tölti.
A karakál egész évben párzóképes. A nőstény 69-78 napos vemhesség után 1-6 kölyköt hoz a világra. A kölykök 10 nap után nyitják ki szemüket. 10-25 hétig
szopnak, és nagyjából egyéves korukig maradnak anyjukkal. Az ivarérettséget 12-16 hónaposan éri el.
Az ázsiai alfajok a CITES I. függelékében szerepelnek (a háziszárnyasokat féltő gazdák irtják őket), míg a faj maga a II.-ban kapott helyet. Az észak-afrikai alfaj állománya számottevően ritkult az utóbbi időben. A csökkenő példányszám ellenére nagy elterjedési területe garantálni látszik a faj jövőjét.
Könnyen szelídíthető, ezért (főleg régebben) Iránban és Indiában vadászatra idomították.
Kedvelt állatkerti faj; Magyarországon a Miskolci Állatkertben látható. Fogságban akár 17 évig is elélhet.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381683 Mai látogatók száma: 682
