Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élő macskaféle ragadozó. A puma az egyetlen állatfaj, ami – Kaliforniát kivéve –, egész Amerikában vadászható, még akkor is, ha a kölykeit szoptatja. Nagysága ellenére nem tud bőgni, ám ehelyett dorombol, és ha fogságba ejtik, hátborzongató emberszerű sikolyokat hallatt. Jóval közelebbi rokonságban áll a házimacskával, mint az afrikai oroszlánnal. A DNS elemzések megállapították, hogy a puma feltételezhetően egész közeli kapcsolatban áll a jaguarundival és az észak-amerikai gepárddal (mára kihalt), de az igazigepárdokkal nem.
A puma egyike a legnagyobb számban előforduló, vadon élő macskafélének, így csak az eurázsiai hiúzzal, a vadmacskával és a jelentős számban előforduló leopárddal tartja a versenyt. Mielőtt a modern ember elkezdett terjeszkedni az amerikai kontinensen, a puma az egész földrészen megtalálható volt. Még ma is ez az Újvilág legnagyobb számban élő ragadozója, 110 szélességi fokon keresztül az észak-yukoni területektől (Kanada) az Andok déli részéig megtalálható (a chilei és argentínai oldalon egyaránt). Az egyetlen hely, ahol a puma veszélyben van, az Egyesült Államok, főleg Florida és a keleti part térségében. Ez leginkább az ember, a harsogó városok és egyéb urbanizációs fejlődés, illetve az urbanizáció okozta fokozatos területcsökkenés miatt van. Amikor a pumát megtalálták és újra felfedezték az Egyesült Államok több „vad” részén is, versenyt kellett vívniuk a már itt élő macskákkal. Az Egyesült Államokban majdnem teljesen kiirtották, ám nagy számban tért vissza, mára csaknem 30000 egyed található az Egyesült Államok nyugati részén.
A pumák homokszínűek, fekete hegyű fülekkel és farokkal. A puma több mint 50 km/h sebességgel is futhat, 6 méterre ugrik el álló helyzetből, függőlegesen 2,5 métert ugrik és gyakran több mint 70 kilogrammot nyom. Harapásuk jóval erősebb, mint bármely háziasított kutyának. A puma karmai visszahúzhatók és négy lábujja van.
A felnőtt hímek több mint 2,5 m hosszúak (orrtól farokig) és körülbelül 70 kg-ot nyomnak. Kivételes esetekben a hímek elérhetik a 90 kilogrammot is. A felnőtt nőstények 2 méterre nőnek meg és súlyuk körülbelül 35 kg. A pumakölykök szőre barnás-feketés színű pöttyökkel tarkított és farkukon gyűrűk láthatók. Élettartamuk a vadonban 25 év, fogságban több. Az Egyenlítőnél élő pumák a legkisebbek, a sarkkörök felé haladva egyre nagyobb méretűek. A puma színe általában sárgásbarna vagy homokszínű, elrejtve őt a fő zsákmányállat, a szarvas elől. A kölykök szabálytalanul sötétbarna pettyesek, mely néha még fiatal korban is megmarad, ám az állatok öregedésével eltűnik. Abnormális esetben halvány és akár fehér színűek is lehetnek, de nem albinók). Előfordult már, hogy sötétbarna pumának világosabb volt a hasa, elsősorban Dél- és Közép-Amerikában.
A puma testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. Általában nagy Emlősökre vadászik, úgy mint a Szarvas és a villásszarvú antilop, ám kisebb állatokat is megeszik, mint például a hód, tarajos sül vagy akár az egér, ha a szükség arra készteti. Egyedül vadászik és gyakran lesből, hátulról támad. Gyakran egyetlen harapással öl, mely harapás a koponya hátsó részére irányul, mellyel eltöri a zsákmány nyakát. A tetemet ezután legtöbbször elássa vagy lefedi, mely így még több napig is élelemként szolgálhat, míg a puma folyamatosan úton van és általában, ha szüksége van rá visszajár táplálkozni. A pumák nem dögevők, így általában csak a saját maguk által levadászott és megölt tetemből esznek. Támadásaik túlnyomó többsége sikeresen, a zsákmány elkapásával és megölésével zárul, ezért megengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek. Mint a többi macska, az élelmüket saját vadászterületükön szerzik be, amit igen jól ismernek, és ahol egész életüket töltik. A felnőtt hímeknek akár 250 négyzetkilométeres területük is lehet; a felnőtt nőstények területe átlagosan 50 – 150 négyzetkilométer.
A hímek számos nőstényt megtermékenyíthetnek. A nőstény pumák általában 3-4 kölyköt hoznak a világra egy sziklás területen levő barlangban. Ha egy hím puma betör egy másik hím területére, megöli az ott élő nőstények kölykeit, így a nőstények újra fogamzóképesek lesznek.
A puma mindig is kedvelt állatkerti állatnak számított, már az Aztékok is tartották. Az Egyesült Államokban és Kanadában olykor magánszemélyek is birtokolják. Magyarországon korábban általánosan elterjedt állatkerti állat volt. Aztán valami okból elfordultak tőle. Mostanra viszont több helyütt is találkozhatunk vele.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381707 Mai látogatók száma: 706
