A parlagi sasnak nincsenek alfajai. Bár korábban az ibériai parlagi sast (Aquila adalberti) tekintették alfajának, utóbb egy csoportba helyezték őket a szakemberek. A parlagi sasnak régebben egy alfaját különböztették meg Aquila heliaca ricketti néven, amely elterjedési területének keleti részén él, ám nem bizonyosodott be, hogy ez külön alfaj lenne.
Elsősorban Ázsia és Kelet-Európa (Kazahsztán, Oroszország, Ukrajna) füves pusztáin, sztyeppjein, ritkás erdőiben és fás mocsaraiban költ, legkeletibb előfordulása a Bajkál-tó vidékén, a legnyugatibb pedig – a sokáig alfajként kezelt ibériai sast (Aquila adalberti) leszámítva – a Balkánon (Bulgária, Horvátország, Románia, Szerbia) és Közép-Európában (főleg Magyarországon és Szlovákiában) található. Törökországban is él egy nagyon kis egyedszámú csoportja.
A parlagi sasok élőhelyüktől függően a Nílus völgyében, a Csendes-óceán nyugati partvidékén, Közép-Ázsiában, a Földközi-tenger keleti partvidékén és a Perzsa-öbölnél telelnek. A parlagi sasok fele középhegységekben fészkel, valamint ezek hegylábainál, hegységi előtereinél, síkvidékeken is egyre többször költ.
Magyarországon a középhegységek peremén, ritkán belsejében és azoknak alfölddel érintkező füves pusztáin, mezőgazdasági területein is megtelepszik. A magyarországi állomány legnyugatabbi elterjedési területe a Dunántúli-középhegység vidéke. Elterjedési területének magassági határa 1400 méteres tengerszint felett húzódik.
Magyarország és Szlovákia területén elsősorban hegyek, hegylábak közelében fordul elő. A mintegy 70-80 fészkelő párra becsült magyarországi költőállomány nagy része az Északi-középhegység háborítatlan vidékein – elsősorban nemzeti parkokban – és a Dunántúli-középhegység legkeletibb, Dunához közel eső részén fészkel. Az állomány télen is helyben marad, és az 1980-ban meghirdetett védelmi programnak köszönhetően azóta növekvő tendenciát mutat. A 2012 januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 230 parlagi
sas telelt Magyarországon. 2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 342-356 itthon telelő parlagi sast figyeltek meg a madarakat számlálók.
A parlagi sas nemének többi fajához hasonlóan sötétbarna alapszínű, bár tollazata a fején világosbarna, a vállrészen pedig két fehér folt található – ezek megkönnyítik az azonosítását. Bizonyos egyedeken nincsen fehér folt a vállrészen. A farok töve némileg halványabb, farktollaik sárgásszürke színezetűek. A farok végén széles sötét sáv fut. A fiatal egyedek világos sárgásbarna fedőtollazattal rendelkeznek, farktollaik és evezőtollaik sötétek. Három- négyéves példányainak tollazata átmenetet képez a felnőtt madarak és a fiatal egyedek közt. A parlagi sas öregkori tollazata csak az ötödik-hatodik életévük környékére fejlődik ki. Erős, hosszú karmú lábai és kampós csőre sárga, csőrének hegyéhez lévő közelebbi vége pedig szürkés színezetű.
Testhossza 72–84 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 180–215 centiméteres is lehet. A két nem egyforma, azonban a tojók némileg robusztusabbak, nagyobb a test tömegük. Átlagos testsúlyuk 2,45–4,53 kg. A hímek kb. 2,5–4 kilogrammot nyomnak.
A parlagi sas ragadozó, elsősorban különféle rágcsálókkal (ürgékkel,hörcsögökkel, mezei nyulakkal, de túlszaporodás esetén mezei pockokkal is), illetve olykor hüllőkkel és madarakkal táplálkozik, például fácánt, galambféléket, varjúféléket, esetenként túzokokat, illetve ha alkalom adódik rá, főleg télen, vagy vándorlás idején, akkor dögöt is fogyaszt. Magyarországi állományának fiatal egyedeire jellemző inkább a dögevés. Gyakran fogyaszt sünféléket
is. Újabban elsősorban az ürgeállomány megcsappanása miatt a magyarországi állomány esetében étrendjében nagyobb szerepet kapnak a különféle madarak.
A parlagi sas a fészkelési idényben territoriális állat, fészkét általában egy-három éven át is használhatja, ám akár évtizedekig is költhet ugyanabban a fészekben, melyet fokozatosan bővíthet, míg a gallyakból összerakott költőhely súlya akár már a több Mázsát is elérheti. A fészkek fák csúcsán épülnek, építésüknek-tatarozásuknak a parlagi sas már az év első hónapjaiban nekiláthat. Fafajokat tekintve bármelyik fafajon szívesen megtelepszik, ha fészekrakásra alkalmas ágvillát talál a föld felszínétől megfelelő magasságra. A fészkek ujjnyi vastagságú ágak egymáshoz illesztésével készülnek és átmérőjük elérheti a 150 centimétert is, míg magasságuk évek alatt elérheti akár a három métert is. A nagyobb ágakat a fészek alján kisebb gallyakkal egészítik ki és a fészket száraz fűvel bélelik.
A költésre Dél-Európában már március végén, másutt áprilisban kerül sor, amikor is általában két-három tojás kerül a fészekbe, ritkább esetekben viszont csak egy tojást rak a tojó. Tojása fehér alapon barnás, vagy lilás pettyezésű, a tojások mérete 73,3 x 56,5 milliméter. A 43 napos költést követően a mindkét szülő által táplált fiókák 57-62 napon át maradnak a fészekben, de még kirepülés után is sokáig szüleik segítségére vannak utalva. Általában csak a legkorábban kikelt, legerősebb utód éri meg a kirepülést. A fiatal sas körülbelül hároméves korára válik ivaréretté; ideális esetben a parlagi sas akár 50 évig is elélhet.
A parlagi sas fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.
A SPEC értékelése szerint az I. kategóriába esik, ami azt jelenti, hogy a faj megmentése világméretű probléma: Európában gyakorlatilag csak a Kárpát-medence területén nő a sasok példányszáma, az összesen körülbelül 300 párt számláló európai állomány nagy része magyar–szlovák területen fészkel. A világállomány mindössze 2-3000 párból állhat. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a parlagi sas sebezhető faj.
E madárfaj számára az ember által okozott veszélyeztető tényezők a következők: mezőgazdasági, erdőgazdasági munkálatok a fészek közelében, áramütés, zavarás, tojásainak gyűjtése, kilövés, zsákmányállatainak mérgekkel való irtása, szándékos mérgezés, illegális kereskedelem, élőhelyének gazdasági hasznosítása, zsákmányállatainak élőhelycsökkenése. Elsősorban élőhelyének pusztulása, mezőgazdasági művelésbe vonása és költőhelyeinek zaklatása és a madarak szándékos, vagy akaratlan mérgezése miatt ritkult meg. Magyarországon 2006 és 2008 közt összesen 26 parlagi sas esett áldozatul mérgezésnek, ebből öt példány Jászárokszállás közelében egy helyi galambtenyésztő szándékos cselekedete miatt pusztult el.
A Magyar Madártani Egyesület 2005-ben a parlagi sast nevezte meg az év madarának. A faj megmentéséhez elengedhetetlenül szükséges mind fészkeinek fokozott védelme és azok környékének kerülése az ember által, mind pedig zsákmányállatai élőhelyéül szolgáló legelők, füves rétek megőrzése, az elektromos vezetékek szigetelése. A parlagi sasokat műfészkek kihelyezésével segítik a Magyar Madártani Egyesület szakemberei.
A 2016-os saslétszám felmérés során a Magyar Madártani Egyesület szakemberei és önkéntesei 346-392 darab parlagi sast találtak Magyarországon. A sasok által legsűrűbben benépesített területeken az átlagos sűrűségük 2 parlagi sas/100 négyzetkilométer.
Magyar nyelven több egymással nem különösebben közeli rokonságban álló madárfajt is megillet a sas elnevezés. Az Aquila nembe a parlagi sas mellett az alábbi, Kárpát-medencében előforduló fajok tartoznak:
békászó sas, fekete sas, pusztai sas, szirti sas.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381830 Mai látogatók száma: 829
