A kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj, amelyet korábban a muflon (Ovis gmelini) egyik alfajaként tartották számon; egyes források még mindig annak tekintik.
Az ember által egyik legrégebben háziasított állat, melynek gyapja, teje és húsa is felhasználható. Világszerte valamivel több, mint 1 milliárdra becsülik az állományát.
A juh kérődző állat és szinte a füvön is megél – ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik.
Amerikába először a spanyolok vitték a 16. században.
Elnevezései:
szopós bárány: 4–5 kg, 50-60 napos korig szoptatják, majd leválasztják
választott bárány vagy növendék: 1 éves korig
toklyó (kos és jerke): 1-2 éves korban
vemhes anya v. előhasi: a megtermékenyített toklyó
anyajuh: az első ellés után
apácza: két évnél idősebb, még nem ellett növendék
kos, tenyészkos: kifejlett hímivarú juh (fél éves korban ivarérett, 3 évesen tenyészérett)
kereső v. kötényes kos: csendes ivarzás kiszűrése
ürü: ivartalanított kos
A magyaroknál a történelem során a ló után a legfontosabb háziállat volt. A magyar racka juh jellegzetesen magyar állatfajta, sehol a világon nem található, csak ott ahol magyarok laknak. Magyarországon az elmúlt ötvenöt év során az őshonos kiskérődzők közül a juh volt az, amely számban, népszerűségben és jövedelmezőségben nagy jelentőséggel bírt.
Néhány fajtája:
afrikai zsírfarkú juh, cheviot juh, cigája, cikta, columbia juh, corriedale juh, costwold juh, dorset juh, északi chevlot juh, fekete pofájú skót birka,finn birka juh, gyimesi racka juh, hampshire juh, Jacob juh, kameruni juh, karakül juh, kovásznai sárgafejű berke, leicester juh, lincoln juh, magyar racka juh, merinó juh, montadale juh, panama juh, rambouillet juh, romney juh, shropshire juh, southdown juh, suffolk juh, Swaledale juh, targhee juh, texeli juh, wallisi feketeorrú.
Juhoknál a nyári meleg hónapokban, nedves időszakban gyakran előfordul a légynyüvesség, amelyet ha nem kezelnek, akár az állat elhullásához is vezethet.
Büdös sántaság. Leginkább a kitenyésztett, gyengébb szervezetű fajtáknál elterjedt, például a merinónál. Okozója általában a nyári alj, melyben a trágya úgymond „begyullad”, és így a köröm köze is begyullad. Tünetei a sántítás, a köröm közötti gennyes folt, és a jellegzetes szag. Kezelése körmöléssel történik. A gennyes felület körül a köröm elválik, ezt a részt addig kell faragni körmölőkéssel, míg az nem ér el olyan felületig, ami egészséges. Ezután fertőtleníteni kell különféle krémekkel, gyógyszerekkel, pl. kékkővel.
Légy által okozott sérülés, úgynevezett „beköpés”. Ha valamilyen sérülés éri a juh körmét és így véres a köröm, a Légy belepi és rápetézik. Ennek következménye, hogy a köröm bedagad, büdös lesz, és apró férgek telepszenek meg a köröm közében. Kezelése általában a férgek eltávolításával történik, majd fertőtlenítés szükséges. „Előnye”: néhány öreg juhász azt állítja, hogy ha az állatot büdös sántaság közben beköpi a légy, akkor az fertőtleníti a sebet, így az hamarabb begyógyul.
Varas szájfájás. Tünet: a juhok szája kisebesedik, vérzik esetleg gennyedzik. Kezelés: paradicsommal be kell kenni a juhok száját, ez enyhíti a tünetet és segíti a gyógyulást.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381808 Mai látogatók száma: 807
