A legészakabbra élő majomfaj. Japán szigetein él.
Tápláléka: gyümölcs, bogyó, gomba, levelek, fiatal hajtások, gerinctelenek. Elsősorban növényi eredetű táplálékokat fogyasztanak, de kisebb állatokat is
elkapnak. Jól tűri a hideget, olyan területeken is megél, ahol télen a hőmérséklet -15 °C. Földön és fákon egyaránt ügyesen mozog, a majmok többségétől eltérően kedveli a vizet és szeret fürödni. Télen gyakran felkeresik a hőforrásokat melegedni (amely szokásuk gyakori témája a természetfilmeknek).
15–200 fős, állandóan vándorló csoportokban él. A csoport fő összetartó ereje a nőstények kapcsolatrendszere. A nőstények életük végéig a szülőcsoportjukban maradnak, a hímek viszont elköltöznek. A japán makákók meglehetősen szaporák, mivel az anyák az idősebb kölykök gondozását meg tudják osztani a rokonokkal.
A csoportok szociális szerkezete rendkívül komplex, valóságos majomtársadalom. Szabadon élő és fogságban tartott példányaik is kialakítanak a csoporton
belül egy „magot”a többnyire rokon domináns nőstényekből; a többiek a „perifériára” szorulnak. A táplálékhoz és vízhez jutásnál is érvényesítik a rangsort,
de az „elithez” tartozók azt egymás közt nem veszik különösebben szigorúan; csak komolyabb konfliktusokban érvényesítik. Az „elitbe” a rokonokon kívül
bekerülhetnek a tagok fiatalkori játszótársai vagy azok kölykei is.
A hím 3,5, a nőstény 5 éves korában válik ivaréretté; körülbelül 173 nap vemhesség után általában egy kölyköt szül.
Jelenleg még elég gyakori fajnak számít, Magyarországon a Kecskeméti Vadaskertben, és a Jászberényi Állatkertben élnek japán makákók.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381596 Mai látogatók száma: 595
