Alapvetően eurázsiai elterjedésű faj. A Földközi-tenger európai és ázsiai partvidékén élő állomány állandó, míg az északabbra (nyugaton kb. a Rajnáig, északon Skandinávia déli csücskéig) élő függőcinegék délebbre vonulnak telelni. A vizek közelségét keresik, hegyvidékeken ritkák.
Alfajai:
európai függőcinege (Remiz pendulinus pendulinus) –
Európa.
kis-ázsiai függőcinege (Remiz pendulinus menzbieri) –
Anatólia, Közel-Kelet.
kaszpi függőcinege (Remiz pendulinus caspius) –
a Kaszpi-tenger vidéke.
altáji függőcinege (Remiz pendulinus altaicus) –
Szibéria keleti része.
Remiz pendulinus jaxarticus
Háta alapvetően vörösesbarna színű, a hasi rész pedig világosabb krémszínű. Alfajai elsősorban a fej színét tekintve különböznek egymástól. Az európai Remiz pendulinus pendulinus feje világos kékesszürke, amit fekete maszk díszít, torka pedig fehér. A fiatal állatok világosabb színűek és maszkjuk sincs.
Az európai madarakkal szemben az Anatólia és Levante vidékén élő ssp. menzbieri feje teljesen fekete, míg például a Kaszpi-tengernél és Közép-Ázsiában előforduló ssp. caspius fekete maszkját attól nem élesen elváló barna fejtető és feketével pettyezett torok fogja közre.
A függőcinege jellegzetessége a valódi cinegékhez képest hosszú farok. Testhossza 11 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 8-11 grammos. A tojók csak annyiban különböznek a hímektől, hogy maszkjuk kisebb.
Elsősorban vizek mentén találkozhatunk vele, táplálékát az itt előforduló Ízeltlábúak (pókok, hangyák, hernyók, csomósdarazsak, bodobácsok, levéltetvek) valamint az előbbiek szűkös kínálata esetén a nád és gyékény magvai képezik. Sokszor látni egy-egy nádszálba vagy fűzgallyba kapaszkodva.
Hívóhangja magas cííí vagy cinegeszerű ci-ci-ci.
A függőcinege szinte kizárólag vízpartok mentén álló Fűzfák ágvilláiban építi fel – pontosabban szövi meg – lelógó zacskóra emlékeztető fészkét, melynek a tetején csőszerű bejárat van. Alapanyagul nádbuga és gyékénybuzogány pelyheit, illetve barkapelyheket használ. Fészkének környékén kisebb revírt tart fenn.
Évente általában kétszer költ, egy-egy fészekalj 5-8 Tojásból áll. A kotlás 12-14 Napig tart, majd 18-26 napnyi folyamatos szülői etetést követően a fészeklakó fiókák kirepülnek.
Az egész Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Magyarországi állománya a Fertő tó vidékén a legsűrűbb, de a Tisza és a Rába mentén is gyakori. Becslések szerint Magyarországon 4500–13 000 pár él, és az állomány stabilnak mondható.
A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére Védettséget élvez, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381739 Mai látogatók száma: 738
