Nyílt vidékeken, mezőkön, legelőkön, vizenyős területeken vadászik, és a közeli erdőben fészkel. Olyan helyeken is vadászik, ahol az ember gondoskodik
arról, hogy a növényzet ne nőjön magasra. Táplálékát majdnem mindig ezeken a területeken keresi, így elterjedése is ezekhez a nyílt vidékekhez kötődik.
Ritkán található 1000 méternél magasabban, ugyanakkor élőhelyének felső határát a 2500 méteres tengerszint feletti magasság alkotja. Gyakran látható autópályák
mellett póznán üldögélni, mivel ezeket és más utakat is felkeresi vadászat közben.
Költeni erdőfoltokban vagy erdőszéleken telepszik meg, és ritkán fészkel erdők belsejében,
[3]
vagy a mezők közötti keskeny határsávokon, vagy magányos fákon.
[4]
[5]
Újabb fában szegény vidékeken fasorokon vagy magányos fákon is megtelepszik,
[6]
vagy kisebb fákon, a tanyáktól kevesebb, mint 100 méterre is megtalálták.
[7]
Eredményesen költ lakott területeken is.
[8]
A többnyire legalább 20 cm átmérőjű fészkelőfa kiválasztása a helyi kínálattól függ. A fészket a törzs végén, az elágazásokhoz, vagy a fő ágakra a törzs
közelébe helyezi. Eddig két talajon épült fészekről
[9]
és egy magasfeszültségű vezetéket tartó tornyon történt költésről számoltak be.
[10]
Újabban sziklákon is fészkel.
[11]
Előfordulása[
szerkesztés
]
Európa,
Ázsia
nagy részén költ, egészen a
Bering-tengerig
előfordul. Izland és Észak-Skandinávia kivételével egész Európában megtalálható. Az egerészölyv Közép-Európában a leggyakoribb ragadozó madár, messze
megelőzve a
vörös vércsét.
A névadó alak elterjedési területét a balti államok, Nyugat-Belarusz, Északnyugat-Ukrajna, Kelet-Bulgária és Görögország határolja. Közel-Keleten, Törökország
nagy részén és Észak-Afrikában nem költ. Írország nagy részéről, Anglia keleti részéről és Skóciából a 19. század végére kiirtották.
[12]
[13]
[14]
Keleten egészen Japánig megtalálható. Telelni délre vonul. A
Kárpát-medencében
állandó.
Alfajai[
szerkesztés
]
Alfajait két csoportba szokták sorolni.
A nyugati egerészölyv csoportba a következő alfajok tartoznak: a Buteo buteo buteo alfaja
Európa
területén él;
Magyarországon
állandó madárfaj. A Buteo buteo rothschildi nevű alfaja az
Azori-szigeteken
lelt otthonra; kisebb és sötétebb a névadó alaknál. A Buteo buteo insularum elnevezésű alfaja a
Kanári-szigetek
szigetein él; kisebb és világosabb, mint a névadó alak. A Buteo buteo harterti alfaj
Madeira
szigetén él. A Buteo buteo arrigonii
Korzikán
és
Szardínián
él; kisebb és világosabb, mint a névadó alak. A Buteo buteo menetriesi nevű alfaj a
Kaukázus
hegyvidékén található meg.
A keleti vörösfarkú egerészölyv csoportba tartozó alfajok: a
vörösfarkú egerészölyv
(Buteo buteo vulpinus) Eurázsia területén lelhető fel; Magyarországon ritka, alkalmi vendég. A névadó alaknál kisebb, és kevésbé változatos színezetű.
Hasa és farka gyakran vöröses vagy fahéjszínű, és kevesebb sáv látható.
[15]
Buteo buteo japonicus binominális nevű alfaja
Japán
szigetein él. Buteo buteo trizonatus nevű alfaja
Dél-Afrika
térségében lelt élőhelyre.
Két szigetlakó alfaját nem sikerült besorolni egyértelműen egyik csoportba sem. Ezeket korábban a nyugati csoport tagjai közé sorolták, de felmerült, hogy
közeli rokonságban vannak a
pusztai ölyvvel
(Buteo rufinus) is. Lehet, hogy inkább annak az alfajai vagy a két faj hibridjei, melyek elkülönülve fejlődtek a szigeteken.
Ezen két alfaj a következő: Buteo buteo bannermani, mely a
Zöld-foki szigeteken
él és 2011 óta az IOC külön fajként kezeli,
[16]
valamint a Buteo buteo socotrae, mely a
Szokotra-szigeten
él
Jemen
területén; 2011 óta az IOC külön fajként kezeli.
[16]
Nagyítás
Felnőtt madár, átmeneti alak
Buteo_buteo_2_(Marek_Szczepanek)
Nagyítás
Kifejlett sötét egerészölyv
Testhossza 50-57
centiméter,
szárnyfesztávolsága pedig 110-130 centiméteres.
[17]
Az egerészölyv nehéz, közepes vagy nagy termetű, széles szárnyú és rövid farkú madár. A tojó nagyobb és testesebb a
hímnél.
Színezete változó, a sötétbarnától a majdnem fehérig terjed, ami egyedülálló az európai ragadozó madarak között. Világos színű madarak minden populációban
előfordulnak, némelyikben szabályosan gyakoriak, ami igen eltérő mintázatokhoz vezet. Sokuk feje, hasa és szárnyának alsó fele fehér. A világos színváltozaton
kívül létezik sötét és rőt színű változat is. A sötét színváltozat agyagszínű vagy feketésbarna. A fiatalok hasoldalán látható csíkok a begyig futhatnak,
a kifejlett madarak hasi oldala keresztben csíkozott, egészen az egyszínű begyig. Az átmeneti alakokon kevésbé kifejezett a hasoldali mintázat, és a has
krémszínű, vagy fehér. A begy és a farok mintázata hiányos. A világos színváltozaton az alapszín testszerte krémszín vagy fehér, és alig látszik a mintázat,
még a szárny és a farok csíkozása is hiányos. Gyakran okkerbarna, vagy szürke foltok láthatók a hátukon.
[18]
A kézevezők vége mindig sötét, a farok szorosan szalagozott. A fej és környéke többnyire hosszában csíkozott, ritkábban fehér vagy sötétbarna. A sötét
színváltozat hasa is sötétbarna. A gyakran világos hascsík fiatalokon hosszában csíkozott, felnőtteken keresztszalagos. Az alsó szárnyfedők egyszínűek,
foltosak vagy csíkosak. A lábszárak tollazata, az úgynevezett nadrág szintén lehet egyszínű, hosszában csíkozott vagy szalagos mintájú. A legbiztosabb
ismertetőjegy a farok, ami az egerészölyv névadó változatát megkülönbözteti a többi alfajtól és a
gatyás ölyvtől.
Ennél a változatnál a faroktollak szürkék, barnák vagy rozsdavörösek nyolc-tizenkét sötét keresztszalaggal. A további színezet és rajzolat változékony.
[18]
A karmok színe a tollazat színéhez igazodóan lehet sötét, vagy világos. A csőr fekete, és töve világosabb. A nem tollas testrészeken a bőr a frissen kelt
fiókákon rózsaszín, a kifejlett példányokon sárga. Az írisz barna vagy barnásszürke, néha világos, vagy sárgás, és szintén igazodik a tollazat színéhez.
[19]
Francia neve, a buse variable is tükrözi ezt a változatosságot. A színváltozatokat már korán kapcsolatba hozták a földrajzi elterjedéssel.
[20]
Később nagy érdeklődés övezte ezeket a kutatásokat, amikor nagyobb területek egerészölyveit hasonlították össze.
[21]
[22]
[23]
Kapcsolatot találtak a színezet és a szaporodás sikere között.
[24]
Németországban messziről felismerhető szárnyjelekkel láttak el egerészölyveket, és egy citizen science-projekt keretében bárki jelenthette észleléseit
a kutatóknak.
[25]
Egy molekulagenetikai vizsgálat alacsony enzimheterozigóciát talált, ami egy genetikai szűk keresztmetszetre engedett következtetni, ami még a színezetbeli
eltérésekkel is összeegyeztethető volt.
[26]
Az egerészölyv vagy kerítéskarókon és oszlopokon ül, vagy a felszálló légáramlatokon kering. A köröző vitorlázás alatt szárnyait lapos V alakban tartja.
Nyávogáshoz hasonlítható kiáltásokat hallat.
Korfüggő különbségek[
szerkesztés
]
A fiatalok írisze világosabb, mint a felnőtteké.
[27]
A fiatal és a felnőtt egyedek tollazata a mintázat mellett a farok formája alapján is megkülönböztethető. A fiatalokon a szubterminális szalag kevéssé
szélesebb, mint a többi; felnőtteken a különbség kifejezettebb. A fiatalokra a hegyes végű, a felnőttekre az egyenesen végződő faroktollak jellemzők.
[28]
Az egyéves kor körüli első vedlés során vált a fiatal a felnőttkori tollruhára. Ekkor nem cserélődik ki a teljes tollazat, hanem a külső kézevezők megmaradnak.
Ez lehetőséget ad arra, hogy a madarászok különbséget tegyenek a kétéves és az idősebb egerészölyvek között.
[29]
A fiókák első két pehelyruhája egérszürke vagy fehér.
[19]
A szürke fiókáknak van egy szürke nyakfoltja, ami a fehéreken hiányzik. A szürkék karma sötét szaruszínű, a fehéreké az első harmadban fehér.
Testsúly[
szerkesztés
]
Németországban a kifejlett hímek testsúlya 622 és 1183 gramm közötti, átlagosan 790 g. A tojók testsúlya 782 és 1364 g között változik, átlagosan 990 g.
Ebbe nem számolták bele a kiéhezett és lefogyott egyedeket; ez az éves átlagos normál testsúly, ami nagy mértékben változik. A költési idő kezdetétől a
tél beköszöntéig a hímek 12 - 290 g, átlag 130 g, a tojók 47 - 370 g, átlag 180 g testzsírt szednek fel magukra, ami a téli időszakban, főként januártól
áprilisig felhasználódik. Ez a hímek testtömegének 14,2, a tojókénak 15,6%-át jelenti. Eszerint novemberben és decemberben érik el a maximális testsúlyt.
Kivételes esetben a zsírtartalék elérheti a testsúly negyedét is. A felvett táplálékmennyiséget főként a begy tárolja. Súlya hímeknél átlagban 82 g (maximum
156 g), ami a normál testsúlyuk 10,4 százaléka (maximum 19,7 százaléka), tojóknál 134 g (maximum 209 g), ami a normál testsúlyuk 13,5 százalékát (maximum
21,1 százalékot) tesz ki.
[30]
A mindennapos fészekellenőrzés során 1988-tól 1996-ig 15 fészek átlagában a fiókáknál a kelési súly 44,5 g volt. Esténként 10 fiókát, köztük hét hímet
és három tojót mértek.
[31]
Hangja[
szerkesztés
]
Klip lejátszása
MENÜ
#
HangerőszabályzóIdőzített szöveg
0:00
Klip lejátszása
Nagyítás
Figyelmeztető kiáltás
Az egerészölyv egy viszonylag beszédes ragadozó madár. Nyávogásszerű kiáltását sokszor repülés közben hallatja. Ezt a hangot a
szajkó
gyakran és szívesen utánozza.
[32]
Ez a „hieeh” hang többnyire költési időben, de máskor is hallható néha. Figyelmeztető kiáltása egy éles „pi”-vel kezdődik, amit egy kevésbé éles „-jee”
követ. A legalább 20 napos fiókáktól is hallható.
[33]
Izgatottabbnak hangzik, mint a nyávogásszerű kiáltás. Nincs nemspecifikus hívóhangja.
[33]
A fiókák első napjuktól fogva „piij piij” hangon kérnek ételt szüleiktől, ami 12 napos koruktól mélyebbé és erősebbé válik. A hangok egy hangsúlyos első
szótagból és egy mélyebb második szótagból áll: „biijüüi biijüüi ..”. A fészek elhagyása után az első szótag gyakran elmarad. Minél éhesebbek a fiókák,
annál gyakrabban ismétlik ezeket a hangokat. Júliustól kezdve a fészektől eltávolodva is hallható.
[34]
Nagyítás
Fiatal egerészölyvek játékos légi csatája
Gyakran látni a nyílt kultúrtájak és erdőszélek felett vitorlázni, ilyenkor szárnya enyhe "V" alakban felfelé hajlik. Időnként a vércsékhez hasonlóan egy
helyben lebeg, azaz szitál a levegőben.
[35]
Az olyan területeket kedveli, ahol váltakoznak az erdők és mezők, a rétek és szántóföldek. Dél-Európában főleg szubalpin és hegyi erdőket népesít be.
A költő- és hálóhelye mindig fákon van. Közép-Európában messze a leggyakoribb ragadozó madár, de helyenként állománya drasztikusan lecsökkent.
Költési időben védi a költőfát és a környékét. Február közepétől a párzási időszakban a párok nászrepülést mutatnak be. Együtt köröznek, és sokat hívogatják
egymást. Ezután emelkedések és esések követik egymást, amit a fészekre zuhanás zár le.
[31]
Az idegen egerészölyveket gyors rárepüléssel és szárnnyal verdesve űzik el. Költési időszakban megritkulnak a szomszédok között a határviták, de egyes
pár nélküli fajtársakkal szemben még előfordulhatnak nézeteltérések.
[36]
Költési időn kívül laza, szétszórt csapatokban kóborol. Ekkor főként a táplálékban gazdag nyílt területeken gyülekeznek. Egész nap ott tartózkodnak, csak
estére keresik fel az alvófákat. Elhullott vadak körül vagy kemény teleken rangsor is kialakul.
[14]
Egyedül költözik. A vonulás idején megfigyelhető rajok termikek közelében gyűlnek össze, hogy magasságot nyerjenek, de utána ismét egyedül haladnak tovább.
[37]
Gyenge lábával és rövid karmaival az egerészölyv csak kis állatokra vadászhat, legfeljebb
mókusméretű
állatokat ejt el. Főként pockokat fog, de
gyíkokat,
kígyókat,
madárfiókákat, kétéltűeket (leginkább
békákat),
rovarokat
és férgeket is eszik. Néha a halak is felkerülnek az étlapra. Nagyobb madarakat, például galambokat, csak akkor tud elejteni, ha azok már megsebesültek,
vagy haldokolnak. Igen alkalmazkodóképes madár, mindig azt a táplálékot fogyasztja, ami a legkönnyebben elérhető számára. Azokban az években, amikor sok
a
mezei pocok,
több tojást rak és több fiókát nevel fel. A dögöket is fogyasztja. Megbízható adatokhoz csak a fészek melletti maradékokból vagy a gyomortartalomból lehet
jutni. A köpetek, amelyek lényegében szőrgolyócskák, elégtelenek.
[38]
[39]
A mezőgazdaság számára hasznos madár, mivel jelentős mennyiségű rágcsálót elfogyaszt.
[40]
Az egerészölyvekről, olykor –tévesen– felröppennek olyan híresztelések, hogy komoly károkat okoznak az apróvadak állományában. Több kutatás azonban bizonyította,
hogy az egerészölyvek táplálékának mindössze 1-5%-át teszi ki az apróvadak, míg a legtöbb apróvaddal rendelkező területeken táplálékának csak maximum 15%-át
alkotják ezek.
[35]
Megfigyelőhelyről kémleli a környéket, vagy lassan köröz a táj felett, majd hirtelen lecsap az áldozatra. Az utakon is keresgél; az elütött állatokból
táplálkozva sokszor őt magát is elütik.
[38]
[39]
Nagyítás
Egerészölyv fiókák egy
erdeifenyő
ágán épült fészekben
Az egerészölyv két vagy háromévesen válik ivaréretté, amit a Walesben szárnyjelekkel megjelölt egyedek bizonyítanak.
[41]
Revírhűségük miatt a költő párok akár egész életükben együtt maradnak. Akár 26 évig is élhetnek.
[42]
Az északon élő egerészölyv vonuló madár, áprilisban tér vissza téli szállásairól költőterületeire. Magyarországon állandó, a fákra vagy sziklapárkányra
gallyakból építi fészkét. Általában az előző évi, maga építette fészkét használja újra. Miután mindig kijavítja vagy megmagasítja, idővel fél méter magas,
akár 80 cm átmérőjű várak is létrejöhetnek. Az egerészölyv költőterülete fölött nászrepülést mutat be, nagy magasságokban köröz és zuhanórepülésekben száll
alá. Többnyire április végén rakja le első tojásait, és rögtön el is kezd kotlani. 2-5
tojást
rak, kotlási ideje 33 nap. A tojások mérete 56 × 45 mm, súlya 50-60 g. Fehér alapon többé-kevésbé vörösesbarna és szürkésbarna foltosak. A nagyobb fészekaljon
később kezd kotlani.
[43]
Az ölyvek száma is erősen függ a pockok,
egerek
számától.
A költés alatt és a következő néhány napban a
hím
hordja a táplálékot a fészekhez. Amikor a fiókák első fedőtollai kibújnak, mindkét szülő vadászni indul. A tojó kezdetben feldarabolja a zsákmányt, és
a falatokat a fiókák csőre elé tartja, később a szülők a táplálékot a fészek szélére helyezik. Ha nem tudnak elegendő táplálékot szerezni, akkor hosszan
tartó harc alakulhat ki a fiókák között, ami gyakran a legfiatalabb fióka pusztulásával végződik. Körülbelül 40 nap után, általában június vége felé a
fiókák kirepülnek. Az első hetekben az ágakon ülve szüleik tovább etetik őket, ebben az időszakban hangos kiáltozással hívják fel magukra a figyelmet.
Ez az időszak két-tíz hétig tarthat.
[36]
Augusztusban, a vonulás kezdetekor szétesik a család: a fiatal madarak születési helyük környékén kóborolnak vagy dél felé vonulnak, a felnőttek Közép-Európában
maradnak, és sok helyütt költőterületükön vészelik át a telet. A fiatalok néha 200 km-re is eltávolodnak születési helyüktől.
[41]
Később is valahol a környéken telepszenek meg.
[44]
Kemény teleken sokuk elpusztul, de tavasszal a legtöbb területet újra benépesítik a délről érkezők.
A szaporodás sikere, azaz a felnevelt fiatalok átlagos száma a tápláléktól függően 0,73 (Észak-Wales, 1979 - 1982) és 2,56 (Skócia, 1969 - 1972) között
változik.
[42]
A gyűrűzési adatok szerint kirepült fiatalok 49%-a éli túl az első telet, ezek 68%-a a másodikat, és 71%-a a harmadikat. A későbbi éveket az előző évet
túlélők 81%-a éli túl.
[45]
Vándorlások[
szerkesztés
]
Közép-Európa egyes területein vonuló. Magyarországon az egerészölyv állandó madár; a nyugat-európai populációk is állandók, ami azt jelenti, hogy egész
évben a költőterület környékén marad. Nagy részük kevesebb, mint 50 km-re kóborol el. Németországban részben vonuló az az évi fiatalok 30-40 és a több
évesek 50%-a. A Skandináviában költő egerészölyvek vonulók,
[46]
és a telet Dániában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban töltik.
[45]
[47]
A gyűrűzések alapján a legnagyobb egerészölyv által megtett távolság 6335 km, amit egy Észak-Svédországban felnőtt egyed tett meg Togóba utazva.
[48]
A dél-svéd Falsterboban, a Balti-tenger legszűkebb részén Svédország és Dánia között az őszi vonulás alatt 10 ezer (1987) - 13 ezer (1990) egerészölyvet
figyeltek meg.
[49]
A költözés augusztusban kezdődik, csúcspontját október közepén éri el, és novemberben ér véget. A hazaköltözés a tél keménységétől függően februárban kezdődik,
de nagyrészt márciusban zajlik, és április végén fejeződik be.
[48]
A hirtelen téliesre forduló idő és a hóesés miatt az északabbra vagy magasabban élő egerészölyvek délebbre vagy alacsonyabbra menekülnek.
[50]
Védettsége[
szerkesztés
]
059_baguage
Nagyítás
Gyűrűzés közben
Magyarországon
védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint. Európában biztos állományú fajnak számít, ezt mutatja, hogy a teljes populációnak körülbelül 75%-a Európában
él. Elterjedési területe világszerte mintegy 33 900 000 négyzetkilométert foglal magába.
[51]
A
Természetvédelmi Világszövetség
Vörös Listáján nem veszélyeztetettként szerepel.
[52]
Teljes állományát 783 000 - 1 273 000 párra becsülik. A becslések a teljes elterjedési területre, és nagyobb részt a 20. század elejére vonatkoznak.
[53]
2015-ös becslések alapján a teljes állománya elérte a 2 170 000-3 690 000 egyedet. Mint Európa nagy részében, hazánkban is a leggyakoribb ragadozó madár,
3000-5000 pár él itt. A 2015. januárban végrehajtott madárszámlálás eredménye alapján 5762 egerészölyv telelt Magyarországon.
[54]
A 2016-os saslétszám felmérés során a
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
szakemberei és önkéntesei 5500 darab egerészölyvet találtak Magyarországon.
[55]
Néha még ma is lövik, különösen a vonulási utakon és a téli szállásokon. Baleseteknek is áldozatul eshet; az utakon élelmet kereső egyedeket elüthetik,
de a távvezetékekben folyó áram is agyoncsaphatja őket.
[56]
Sok helyen a szaporodási siker az ember beavatkozása miatt elmarad. Ez lehet favágás vagy építkezés. A kellő információk hiánya vagy figyelembe nem vétele
az egész család halálát okozhatja.
[56]
Mivel az egerészölyvet könnyű összetéveszteni más védett ragadozó madarakkal, ezért a hazai szakemberek nem javasolják, hogy e madárfaj ismét vadászható
legyen. Az apróvad állomány változásait nem a ragadozó madarak elszaporodása okozza, hanem azon élőhelyi sajátosságok megváltozása, ahol e kis termetű
vadak élnek. Az egerészölyvek és más ragadozó madarak állományai éppen hogy a zsákmányállatok számának függvényében alakulnak, tehát nem ők alakítják egy-egy
általuk vadászott állatfaj egyedszámát.
Magyarországon 1951 és 2014 között összesen 8395 példányt
gyűrűztek
meg a szakemberek, amelyből 3757 egyed fióka volt. A Magyarországtól legtávolabb megkerült hazánkban meggyűrűzött egerészölyvet
Finnországban
fogták be, mintegy 2164 kilométernyire tőlünk. Vélhetően a hazánkba telelni érkezett, majd északi költőhelyére visszatérő madár volt.
[57]
A
19. század
óta állománya lényegében gyarapodott az üldözés visszaszorulása, az erdősítések és a nyílt területek betelepülése miatt.
[58]
Közép-európai állományai közül néhány a védettség miatt újra megközelíti a terület
eltartóképességét.
[59]
Bizonyos európai uniós intézkedések javították a mezei pockok életfeltételeit, ami az egerészölyv egyik fő tápláléka.
[60]
Egyes helyeken az irtás miatt megritkult, valamint ezen területek némelyikéről el is tűnt; ezek közül többet még mindig nem tudott újra benépesíteni.
Ez különösen
Írországot
(az 1950-es években 1-10 pár),
[61]
és
Angliát
érinti.
[62]
Ebben a hanyatlásban az üldözésnek, főképp a mérgezett csapdáknak, a
növényvédő szereknek
és a nyúlmyxomatózisnak is része lehet, amikor a nyúlállomány 99%-a elpusztult, bár a nyulak csak regionálisan fontosak az egerészölyv szempontjából.
[52]
Száz évig nem költöttek egerészölyvek Kelet-Angliában és Kelet-Írországban,
[63]
és csak a legutóbbi években kezdtek újra megtelepedni.
[64]
A
huszadik század
elején
Hollandiában
még a
héjánál
is ritkább volt. A mezőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek lassították az állomány növekedését. 1960-ban az akkori állomány felét, száz példányt
holtan találtak. Az 1970-es évek közepére állománya 1500 költőpárra növekedett, és az 1980-as évek elején 3500 - 4500 párra gyarapodott. Az 1990-es évek
egerekben
gazdag évei különösen sok új megtelepedést hoztak.
[65]
Schleswig-Holstein
északi részén egy 1000 km2-es próbaterületen 1967-től 1976-ig 102-ről 206-ra, majd 1998-ig 300-ra nőtt a költőpárok száma. A korábbi évektől eltérően
1998-ban a párok 37 százaléka erdőn kívül költött.
[9]
Közép-Európa egerészölyveinek fele Németországban költ.
[66]
[67]
Az általános növekedés ellenére gyakoriak a visszaesések, aminek oka a táplálék mennyiségének ingadozása. Ez főként a
mezei pockot
érinti, aminek állománya ciklikusan ingadozik, és mivel a mezei pocok az egerészölyv fő tápláléka, ezért neki is alkalmazkodnia kell ehhez az ingadozáshoz.
Egy Schleswig-Holsteinben végzett felmérés alapján amikor kevés a mezei pocok, akkor a nem költők aránya 40 százalékról 75 százalékra nő.
[9]
[68]
2018-ban a madárszámlálás adatai alapján 5789-5858 itthon telelő egerészölyvet figyeltek meg a madarakat számlálók.
[69]
Rokon fajok[
szerkesztés
]
Legközelebbi rokonai közül hazánkban is fészkel a
gatyás ölyv
(Buteo lagopus) és a
pusztai ölyv
(Buteo rufinus).
Észak-
és
Közép-Amerikában,
valamint a
Karib-tenger
szigetein honos a
rőtfarkú ölyv
(Buteo jamaicensis). A
vörösvállú ölyv
(Buteo lineatus)
Kanada,
az
Amerikai Egyesült Államok
és
Mexikó
nyílt, fákkal tarkított füves pusztáin él. Szintén az amerikai kontinens lakója a
szélesszárnyú ölyv
(Buteo platypterus). Ezen kívül még 21 rokon fajt sorolunk a
Buteo
nemzetségbe.
(A természet maga a csoda.) Összes látogatók száma: 381709 Mai látogatók száma: 708
