Magyarországon, Debrecenben a múlt század utolsó évtizedétől napjainkig tenyésztették ki, Keleti pergő, Belsőázsiai pergő és Perzsa pergő fajták keresztezésével.
Parlagi galamb nagyságú keringő fajta, amely hosszú tollakból álló és ferdén felfelé irányuló széles farka, valamint hosszú és lógó szárnyai következtében nagyobbnak tűnik. Az ideális nagyságú példányok testhossza csőrhegytől farokvégig 34-36 cm.
Rövid törzse középmagas lábai vízszintesen helyezkedik el. Jellegzetes tartását kissé emelt, széles melle, enyhén lejtő, rövid háta és ferdén felfelé irányuló, a mellel azonos szélességű farka adja.
Feje kicsi, kétoldalról lapított. Az enyhén domborodó, mérsékelt széles homlok az ívelt fejtetőbe, az pedig a jól kerekített tarkóba törés nélkül megy át (húzott fej, gyík fej).
Szeme a fej oldalának közepén helyezkedő gyöngyszemek. A pupillák kerekek és lehetőleg minél kisebbek. A szemgyűrű finomszövetű, simaszélű, kétsorosan redőzött, halvány pergamenszínű.
Csőre a Parlagi galambéval megegyező hosszúságú, de erősebb tövű, kissé lefelé irányuló, végén enyhén lehajló. A csőrgerinc és a homlok közel 180 fokos szögben találkozik. Az orrdudor enyhén fejlett, alig kiemelkedő, sima felületű, fehéren porozott. A csőr a tollazat színétől függetlenül mindig viaszszínű.
Nyaka középhosszú, függőleges tartású, vagy hátrafelé enyhén ívelt. A mellhez széles alappal csatlakozik, a fej felé fokozatosan elvékonyodó. A toroktáj szabályos ívben kimetszett.
Melle jól izmolt, széles, telt, kissé emelt, mérsékelten előredomborodó. Felfelé a nyakba, lefelé a hasba törés nélkül megy át.
Háta rövid (6-7 cm), hátrafelé enyhén lejtő, faroktőben elkeskenyedő (menyétderék). A nyak, a hát a derék és a ferdén felfelé irányuló farok vonala homorú, teknős- vagy más néven „tört” hátat hoz létre.
Szárnyai hosszúak, a mellhez és a test oldalaihoz lazán simulnak. A szélső evezők hegye csaknem a farok végéig ér. A szárnybúbok szabadok, esetleg a mell tollaival mérsékelten fedettek. Az evezők lefelé irányulnak (lógó, csüngős szárny), a talajt csaknem érintik.
Farka a zsírmirigy hiányával összefüggően 14-18 (ritkán 20-22) széleszászlójú hosszú kormánytollból áll. A keskeny derékból induló kormánytollak kissé kifelé irányulnak és egymásra cserépszerűen záródnak úgy, hogy a farok hátsó széle enyhén boltozott. Gyakori a farok közepén előforduló, hasadtgerincű kormánytoll (élfarok). A felfelé irányuló farok hossztengelye ideális esetben a talajjal 45o-os szöget zár be, a szélső tollak hegye között mért távolság
pedig megegyezik a váll szélességével.
Lábai középhosszúak, a csüd és az ujjak karmokig tollal fedettek. Az ujjakat borító tollak az ujjak közötti réseket részben takarják, a szélső ujjak tövéről növők kb. 1 cm hosszúak, a talajra fekszenek és ívben hátrahajlanak.
Tollazat színe, rajza, szerkezete: A tollazat dús, jól fejlett, a testhez zártan simuló.
Előforduló változatok:
a) Egyszínűek: fekete, vörös, sárga, fehér, két, vörös-, sárga- és ezüstfakó színben.
b) Babosak: fekete-, bronz-, két és ezüstbabosak.
c) Háromszínűek: a törzs krémsárgától mandulabarnáig változó alapszínén, valamint a világos evezőtollakon fekete-, a derékon és a kormánytollakon kék babozással.
d) Szabálytalan tarkák: fehér alapon feketén, vörösen, sárgán vagy kéken tarkázottak.
e) Csaposak: feketék 6-10 fehér elsőrendű evezőtollal.
f) Bronzok: különböző mélységű, fénylő bronzvörösek, fehér farok és evező-, valamint derék-, farokalj- és lábtollakkal. Az evező- és kormánytollak vörösen tükrözöttek. A lábtollak vörösen szegélyezettek.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381630 Mai látogatók száma: 629
