A Dávid-szarvas vadon már kipusztult. Eredetileg Kínában volt honos szarvasféle.
Eredeti elterjedési területe sokáig ismeretlen volt. Az újabb leletek szerint a leisztocénban egész Kínában, Koreában és Japánban fellelhető volt. A vadonban történt kihalás időpontjául az i. u. 200 körüli éveket jelölik meg, azonban ma már biztosnak vehetjük, hogy még ezután is élt vadon. A kínai Xia Jingshi szerint még a Ming-korban is voltak vad csordák, és az utolsó vad, magányos szarvasokat a 17. vagy a 18. században ölték meg.
A vadonban történt kihalása után a császári vadasparkokban élő százhúsz példány tartotta fenn a fajt, amelyekből az európai állatkertekbe is jutott. A mai állományok az Európába került példányoktól származnak. A császári vadasparkokban élő Dávid-szarvasok utolsó példányait japán és nyugati katonák fogyasztották el 1900 körül, a bokszerlázadás idején. Addigra azonban elég példány jutott el az európai állatkertekbe és parkokba ahhoz, hogy egy tenyésztési és visszatelepítési program meginduljon. Jelenleg két kínai nemzeti parkban élnek miluk.
A Dávid-szarvas elsődleges élőhelyei a mocsarak voltak. Széles patái az elsüllyedéstől védték. Laza és ezért ropogó ízületei megkönnyítik részükre a süppedős terepen történő könnyedebb mozgást.
Ma magánterületeken él Angliában és Európa más helyein. Európán kívül betelepítették még: Amerikába, Argentínába. Magyarországon csak a miskolci állatkertben élnek Dávid-szarvasok. Ezen kívül néhány vadaskertben is lehet találkozni velük.
A nagytestű szarvasok közé tartoznak. A hímek vállmagassága 114 és 119 cm között van, míg a testtömegük kb. 200 Kg. A nőstények valamennyivel kisebbek, úgy 160 kg-ot nyomnak. Fej-törzs hosszuk 183 - 216 cm. Farkuk hosszú, a leghosszabb a szarvasok között, 22 - 35 cm, bojtban végződik. Fejük hosszú, karcsú, nagy szemekkel és feltűnő szem előtti mirigyekkel, csupasz orrtővel és kis, hegyes fülekkel. Hátukon sörényt viselnek, és nagy patáik vannak, mint a karibunak.
Az eredetileg mocsaras vidékeken élt Dávid-szarvasnál a mocsárban való elsüllyedéstől védett a széles pata. Hosszú, karcsú lábával a Rénszarvasra emlékeztet. Nyári szőrzetük vöröses, a hátukon egy sötét csík fut végig, amely a hideg beáltával beszürkül. Téli bundájuk alapszíne halvány szürkésbarna. Fartükrük nincs. Szem előtti mirigyük erősen fejlett, és mivel szőrtelen, még nagyobbnak látszik. A borjak bundája pöttyös, ahogy sok más szarvasfajnál is.
A hímek agancsot viselnek, melyet minden télen levetnek, és májusra újranövesztenek. Két főágból álló agancsa jelentősen eltér a gímszarvasétól,
azt a látszatot kelti, mintha fordítva ülnének a fején. Hosszabb ága hátrafelé irányul, míg a főág felfelé nő. Néha január környékén megjelenik egy kis
méretű agancs, ami néhány hét múlva leesik. Az agancs ágai elérhetik a 72 - 84 cm-t. Növekedési időszaka is eléggé szokatlan, csak az európai és a szibériai őz agancsa nő ugyanekkor. Hosszú, a lóéhoz hasonló feje szintén nem túl szokványos a Szarvasfélék között.
A kínai Xia Jingshi korábbi szerzők munkáira támaszkodott, amikor a nagy csordákban kóborló Dávid-szarvasokról írt. A miluk a legtöbb szarvasfélétől eltérően, kedvelik a vizet. Szívesen belegázolnak a folyókba, tavakba, és úszni is tudnak. Főként füvekkel táplálkoznak, amit lombbal és vízinövényekkel egészítenek ki. Nyáron jellemzően vízinövényt fogyasztanak. Jól úsznak, de szárazon csámpásan járnak. Maximális sebességük 30 km/h. Hosszú időt képesek eltölteni vállig érő vízben.
A párzási időszak júniusban kezdődik. Ekkor a nőstények a hagyományos párzási helyeken gyülekeznek. Csordában élnek, de a hímek a párzási időszak előtt két hónappal elhagyják a nőstényeket. A párzás idejére ismét csatlakoznak, és végig böjtölve keményen megküzdenek egymással a nőstényekért. A vetekedésben nemcsak agancsaikat, hanem mellső lábukat is használják. Párzási időszakban a nőstényekhez csatlakozó bikák szamárordításhoz hasonló hanggal tudatják vetélytársaikkal, hogy jobb lesz, ha elkerülik a teheneiket. Ilyenkor még táplálkozásra sem marad idejük. Vizeletük fontos kommunikációs
Eszköz. A hímek a hasukat, lábukat és nyakukat is levizelik péniszük vízszintesen tartásával és mozgatásával. EZ a viselkedés is szokatlan a szarvasok között. Szem előtti mirigyüket és nyakukat fákhoz és bokrokhoz dörzsölik. Agancsukkal fűcsomókat tűznek fel a földről, hogy nagyobbnak és szebbnek mutassák magukat. Ez a viselkedés más szarvasfajoknál is előfordul. A párzás után újabb két hónapra távol tartják magukat a nőstényektől. A nőstény szokatlanul hosszú ideig, 280 napig vemhes. A borjú 10 kg körüli testsúllyal születik. A tavasz végén világra jött borjak hamar lábra állnak. A nőstények 2–3, a hímek 3–4 évesen válnak ivaréretté.
Ragadozói a tigrisek és a leopárdok voltak. Habár ezek nem fenyegetik őket, ha képeket mutatnak, és más ingerekkel is ezeknek a jelenlétét éreztetik, akkor a Dávid-szarvasok ösztönösen a vadon élő szarvasokhoz hasonlóan reagálnak.
Egy történet szerint amikor 4000 évvel ezelőtt a Shang dinasztiabeli Zhou uralkodott, egy ökör, egy szarvas, egy ló és egy szamár meditálni kezdett. Amikor Zhou kivégeztette az erényes Bigan minisztert, a négy állat befejezte meditációját. Emberré válva járták az országot, és megtapasztalták az uralkodó zsarnokságát. Lázadást terveztek ellene, de mivel látták, hogy nagyon hatalmas, egy lényben egyesültek, aki egyesítette a ló sebességét, az ökör erejét, a szamár irányérzékét és a szarvas ügyességét. Az új lény a Kunlun hegységbe sietett, ahol tanácsot kért Yuanshi Tianzuntól. A bölcset meglepte a látvány: Ez egyikre sem hasonlít!— kiáltott fel.
Miután megismerte az állat célját, tanítványához, Jiang Ziyához küldte, aki Zhou ellen harcolt. Közös erővel legyőzték a zsarnokot, és megalapították
a Zhou dinasztiát. Küldetése teljesülése után a milu a Jangce alsó folyásánál telepedett le. Az állat a jó szerencse jelképévé vált, és elterjedt az a hiedelem, hogy aki eszik a húsából, az örökké fog élni. Ez vezethetett a faj kihalásához.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381662 Mai látogatók száma: 661
