barna medve (Ursus arctos) a medvefélék (Ursidae) családjának legelterjedtebb faja, a ragadozók rendjének egyik legnagyobb termetű szárazföldi faja.
Az eurázsiai kontinens mintegy felén, továbbá Alaszkában, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nyugati részén is megtalálhatjuk. Mexikó területéről és az Atlasz-hegység vidékéről (ahol két különálló alfaja élt) mára kihalt. Különböző alfajai rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak a félsivatagoktól a magashegységeken át a tundráig; az alfajok testfelépítése, mérete és viselkedése egyaránt jelentősen különbözik. A törzsváltozat a mérsékelt égöv magasabban fekvő, egybefüggő erdőségeit kedveli.
Európában korábban általánosan elterjedt volt, de napjainkra néhány magasabb hegységbe szorult vissza. Jelentős számban él az erdélyi Kárpátokban, de stabil állományai élnek Szlovéniában, Szlovákiában – például az Alacsony- és Magas-Tátrában, a Fátrában, valamint a Szlovák Paradicsomban és Skandináviában is.
Magyarország mai területéről az 1850–1860-as években kipusztult. Az ezt követő másfél évszázadban csak egy-egy esetben fordult elő (1938 Mátraszele – Bárna; 1983 Zebegény), majd az 1990-es évek közepétől – a szlovákiai állomány gyarapodásával párhuzamosan – már történtek szórványos észlelések a Börzsönyben, az Ipoly mentén és a Bükk-vidéken is. Legkésőbb 2014 elejétől pedig újra állandóvá vált a jelenléte Salgótarján környékén (Litke–Etesi-dombság, Karancs, Medves-fennsík, Felső-Tarnai-dombság); a következő télen már bizonyítottan át is telelt egy példány. A medve a felvidéki erdőségekből az Ipoly-völgyön keresztül juthat el a megtelepedésre alkalmas hazai élőhelyekre (Börzsöny, Mátra, Bükk-vidék).
2015-ben az Aggteleki-karszton is felbukkant egy példány. 2018-ban több egymást követő medve-észlelés is bejárta a magyar médiát, jellemzően a Bükki Nemzeti Park területéről illetve Pest megyéből. Szakemberek szerint akár négy-öt medve is kóborolhat Észak-Magyarországon, amelyek valószínűleg természetes életvitelük révén, a Tátra térségéből kerültek az országhatáron belülre.
Teste 1–2,8 méter hosszú, tömege ennek megfelelően 80–680 kilogramm.
A barna medve tipikus mindenevő; megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt. Táplálék után kutatva előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, mint például az egereket, mormotákat. Étrendjében kiemelt helyen szerepelnek az ízeltlábúak, így például a molyok lárvái, a Mézet pedig közmondásosan kedveli. Ezek a fehérje- és zsírforrások különösen ősszel, a téli nyugalmi időszak előtt fontosak, amikor tartalékokat halmoz fel a testén zsír formájában a kemény hónapokra. A dögöt sem veti meg. Egyes alfajai eltérő mértékben vadásznak nagyobb állatokra – a grizzly például nemcsak a jávorszarvast, de alkalmanként még a fekete medvét is elejti. Más barna medvék csak ritkán vadásznak, és főként növényeket (terméseket, fűféléket) esznek. Elsősorban az észak-amerikai medvék ismertek arról, hogy súlyos vámot szednek a vándorló lazacokból. Egy-egy kedvező folyószakaszon több medve is összegyűlik, hogy a vízben állva kapkodják ki az árral birkózó halakat. Több esetben megfigyelték a barna medvék kannibalizmusát: főleg az idősebb hímek hajlamosak arra, hogy felfalják a fiatalokat. Természetes ellensége gyakorlatilag nincs, de a szibériai tigrissel kölcsönösen felfalják a másik faj fiatalabb példányait. Az ilyen eset elég ritka.
A barna medve bármelyik napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét pedig fedezékében tölti. Ehhez többnyire egy mélyedést ás magának, és belefekszik. Több száz kilométert is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve.
A barna medvékre nem jellemző a territoriális viselkedés; az egyedek útvonalai gyakran átfedik egymást. Alapvetően magányos állat, de a bő táplálékforrásoknál (mint a fentebb említett lazachalászatnál vagy a gazdagabb áfonyásokban) többen is összegyűlhetnek. Ilyenkor több korosztályból álló családi csoportok alakulnak ki, és ezekben viszont már megfigyelhetők az egyedi erőn alapuló dominancia-viszonyok. A legerősebb hímek a legmagasabb rangúak, bár a bocsaikat védő nőstények a legagresszívabbak.
A téli nyugalmi időszak a tél elején kezdődik, és a helyi viszonyoknak megfelelő ideig tart (a melegebb vidékeken el is maradhat). A nyugalomra vonuló medve leginkább nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei közé odút ás, majd száraz növényekből bealmol magának. Nem ritkán több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. A nyugalmi időszakban nem hibernálódik, és gyakran felébred, ezért ez nem is igazi téli álom, mint egyes rágcsálóknál, hüllőknél és kétéltűeknél. Télen testsúlyuk jelentősen (akár a negyedével is) csökken, ezért tavasszal igyekeznek mielőbb regenerálódni.
A nőstény medvék a 10–30 napig tartó párzási időszakban (ivarzás, ösztrusz) több hímmel is párosodhatnak. A hímek megküzdenek egymással a párosodás jogáért, és a nyertes 1–3 hétig igyekszik is védeni a megszerzett nőstényt.
Leginkább május és június között párzanak, viszont a megtermékenyített petesejt beágyazódása rendszerint 5 hónapot – vagyis a téli nyugalmi időszak kezdetéig – késik; a vemhesség ezután 6–8 hétig tart, vagyis a gyámoltalan, csupasz és vak kölykök (rendszerint 2-3) télen születnek meg. A kezdetben mindössze 340–680 grammos bocsok gyorsan fejlődnek: 3 hónapos korukra már 15 kg-osak, és a 6. hónapban elérik a 25 kg-ot. 18–30 hónapos korukig szopnak, de 5 hónapos koruk után már nem csak anyatejen élnek. A fiatalok legalább a második tavaszig anyjukkal maradnak, de a legtöbbször 3–4 évig együtt élnek. A hím medvék nem vesznek részt az utódok gondozásában, sőt, kifejezetten veszélyeztetik azokat. Nem csoda, hogy az anyamedve rendkívül agresszíven lép fel minden vélt és valós támadóval szemben (ilyenkor különösen veszélyes lehet az emberre is). A nőstény csak akkor lesz újra fogamzóképes, ha a kölykei elhagyják vagy idő előtt elpusztulnak; ez magyarázza a hímek gyilkos szándékait.
A fiatalok 4–6 évesen válnak ivaréretté, de 10–11 éves korukig még nőnek. A természetben körülbelül 25 évet élnek, állatkertben azonban az 50 éves kort is megérhetik.
Bár kevésbé ismert, de a medve húsa évezredek óta kedvelt csemege, noha fogyasztása sosem volt jelentős olyan vadonélő állatokkal ellentétben, mint a szarvas. A középkorban volt kifejezetten kulináris a medvehús fogyasztása, leginkább a medvecsülöké. Az eszkimó népcsoportok is fogyasztják az elejtett jegesmedvék húsát, de ez az egyetlen hús, amit sohasem nyersen esznek, mindig megfőzik. A jegesmedve máját sosem fogyasztják el, mert óriási az A-vitamin tartalma, így mérgező hatású, károsíthatja a vesét és a májat. A medvehúst alaposan meg kell főzni vagy sütni, mivel egy Trichinella nevű parazita fordulhat elő benne, amely halálos kimenetelű féregfertőzést okozhat az emberi szervezetben. A trichinella előfordulása az észak-amerikai medvék húsában a legnagyobb. A medvehús íze változó, függ az élőhelytől és a medve táplálkozásának mikéntjétől. A legjobb minőségű a kétéves, vagy annál fiatalabb medvék húsa. Különösen azoknak a medvéknek ízletes a húsuk, amik nagy mennyiségű halat fogyasztanak el.
Alfajai:
Európai barna medve (Ursus arctos arctos);
Európa, a Kaukázus vidéke és Nyugat-Szibéria.
Szíriai barna medve (Ursus arctos syriacus);
a Közel-Kelet.
Atlasz-medve (Ursus arctos crowtheri);
Észak-Afrika, kihalt.
Himalájai barna medve (Ursus arctos isabellinus);
Nepál és Észak-India.
Tibeti barna medve vagy kék medve (Ursus arctos pruinosus);
Tibet és Nyugat-Kína.
Hokkaidói barna medve (Ursus arctos yesoensis);
Hokkaido, Japán.
Kelet-szibériai barna medve (Ursus arctos collaris);
Szibéria keleti része a Jenyiszej folyótól az Altaj hegységig.
Usszuri barna medve (Ursus arctos lasiotus);
Oroszország Tengermelléki határterülete (Amur/Usszuri vidéke), Szahalin-sziget, a déli Kuril-szigetek és Kína északkeleti része.
Kamcsatkai barna medve (Ursus arctos beringianus);
a Kamcsatka-félsziget és a közeli Paramushir-sziget.
Kodiak-medve (Ursus arctos middendorffi);
a Kodiak- Afognak- és Shuyak-szigetek (Alaszka).
Grizzly medve (Ursus arctos horribilis);
Észak-Amerika.
Mexikói grizzly (Ursus arctos nelsoni);
Mexikó, feltehetően kihalt.
Kaliforniai grizzly (Ursus arctos californicus);
Kalifornia, kihalt.
Ursus arctos alascensis
Ursus arctos dalli
Ursus arctos gyas
Ursus arctos marsicanus
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381605 Mai látogatók száma: 604
