A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1993-ban „Az év madarává” választotta.
A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Motacilla nembe Motacilla Atricapilla néven.
Alfajai:
Sylvia atricapilla atlantis
Sylvia atricapilla atricapilla
Sylvia atricapilla dammholzi
Sylvia atricapilla gularis
Sylvia atricapilla heineken
Sylvia atricapilla koenigi
Sylvia atricapilla pauluccii
Sylvia atricapilla riphaea
Európa északi és mérsékelt övi részén fészkel, ősszel Afrikába vonul. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, mangroveerdők, hegyi esőerdők, cserjések és szavannák, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi régiók.
Magyarországon rendszeres fészkelő, március és október között lehet észlelni, de át is telelhet. Átlagos testhossza 13 centiméter, szárnyának fesztávolsága 20-23 centiméter, testtömege 16-25 gramm. A hím sapkája fekete, a tojóé és a fiataloké vörösesbarna. Rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkozik, de télen gyümölcsöket, bogyókat is fogyaszt.
Fészkét száraz növényi részekből, gyökerekből, szőrszálakból készíti, általában bokrokra. A fészek kialakítása olyan kezdetleges, hogy a költés után magától megsemmisül. Fészekalja három-hét tojásból áll, melyen 11-14 napig kotlik, többnyire a tojó. Évente kétszer költ, május és június között.
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listájánnem fenyegetett fajként szerepel.
Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381639 Mai látogatók száma: 638
