A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Ardea nembe Ardea Nycticorax néven.
Alfajai:
Nycticorax nycticorax nycticorax –
Európa, Ázsia és Afrika területén él; ez az alapfaj.
feketekoronás bakcsó (Nycticorax nycticorax hoactli)
Észak- és Közép-Amerikában, valamint a Hawaii-szigeteken.
Nycticorax nycticorax obscurus –
Dél-Amerika északi és középső részén fordul elő.
Nycticorax nycticorax falklandicus –
a Falkland-szigeteken él.
Észak-Amerika, Európa és Ázsia területén fészkel, telelni délre vonul, eljut Dél-Amerikába és Afrikába is.
Természetes élőhelyei a fészkelésnél az ártéri ligeterdők, mocsarak, lápok, tavak, folyók és patakok környéke, a telet szubtrópusi
vagy trópusi síkvidéki esőerdőkben és mangroveerdőkben tölti.
Magyarországon rendszeres fészkelő, március-október hónapokban észlelhető. Állománya stabil, 2400-3600 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, a Felső-Tisza és a Kis-Balaton vidékén fordulnak elő, de gyérebb állománnyal az egész Dél-Alföldön, a Tisza mentén, a Velencei-tónál és a Kisalföldön, valamint Délnyugat-Magyarországon is találkozhatunk. Az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint Magyarország legnyugatibb régióiban ritkának mondható.
Testhossza 58–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 105–112 centiméter, testtömege 500–800 gramm.
A bakcsó a kisebb termetű gémfélék közé tartozik, ráadásul jellegzetes gubbasztó testtartása miatt még valós méreténél is kisebbnek tűnik. A kifejlett bakcsó tollazata alapvetően fekete-fehér. Csőre, feje teteje és háta fekete, szárnytollai szürkések, arca, nyaka és hasoldala fehér. Szeme vörös. Halványzöld lába a párzási időszakban sárgás vagy vöröses színűvé válik, hasonlóan arcbőréhez. Bóbitája néhány hosszú, fehér tollból áll. A fiatal példányok sötétbarna rejtőszínűek vajszínű pettyekkel, és olykor összekeverhetőek a hasonló méretű, összességében világosabb színezetű és csíkos bölömbikával.
Bujkáló természetű, szürkület idején lesz aktív (erre utal tudományos elnevezése is: Nycticorax, ’éjszakai holló’), nappal pedig csapatosan pihen élőhelyén, a Nádasok vízközeli peremén, fűzfákon.
Bár társas lény, inkább magányosan vadászik: halakat, békákat, vízi rovarokat és kisebb emlősöket fogyaszt. Ha fiókái vannak, nappal is kutat táplálék után.
A gémfélék többségéhez hasonlóan költőtelepeket alkot, elsősorban a nádasban, fűzbokrokban, ártéri fákon. A kolóniákban olykor más gémfélék is előfordulnak.
A telepen belül minden hímnek megvan a maga territóriuma, amit látványosan védelmez a betolakodókkal szemben: leszegi a fejét és felborzolja nyakán, hátán és a mellén a tollait, közben rövid kiáltásokat hallat. A partnert viszont csőrfenéssel és jelképes tollápolással üdvözli.
A fészket a tojó építi a hím által összehordott gallyakból és náddarabokból. A rendetlen, durván összerótt fészket évről évre bővítik. A tojó három-öt tojást rak kétnapos eltéréssel, ami megkönnyíti a későbbiekben a fiókák táplálását, emellett az előbb kikelt példányoknak nagyobb esélye lesz a túlélésre táplálékban szegény években. A tojások 20-22 nap után kelnek ki hat-nyolc napos eltéréssel, és a sötét tollazatú fiókák összességében 40-50 nap után repülnek ki. Közben mindkét szülő részt vesz a táplálásukban.
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel,
Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.
A vakvarjú elnevezés leginkább egy gyermekmondókából ismert:
Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska.
Jó volt-e a
Kisfiúcska?
Ha jó volt a
Kisfiúcska,
Nem csíp meg a
Vakvarjúcska.
"A madársereg elcsendesedett, és elfogyott a levegőből. Szétrepültek a messzeségbe, vagy leereszkedtek újra a vízre. Gyula meg-megállt, ha felettük elszállt valami.
– Ez mi? – Szürkegém. – Hát ez, Matula bácsi? – Bakcsó, de úgy is mondják: vakvarjú. – De azért lát, ugye? – Nem azért mondják, mert vak, hanem azért,
mert úgy szól, hogy: kvak-vak… – Furcsa. – Mér lenne furcsa? Azt mondja, hát azt mondja. Ű tudja, hogy mit kell mondani…"
(Fekete István: Tüskevár)
Népies neve vakvarjú, kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejű vakkánya.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381839 Mai látogatók száma: 838
