2011-ben és 2012-ben, Jessica Lynch Alfaro és társai a Cebus nemből kivonták az úgynevezett C. apella csoportot és nemi szintre emelték, Sapajus név alatt. A Cebus nem kettéválasztásának oka a nemen belüli különböző testfelépítés volt; az új Sapajus nembe a robusztusabb testfelépítésű fajok kerültek, míg
a Cebus nemben megmaradtak a karcsút testfelépítésűek, azaz a C. capucinus csoportbeliek. Ebből kiindulva, manapság az Apella csuklyásmajom és az összes közeli rokona, az újonnan létrehozott, Sapajus nembe tartozik.
Ez az állatfaj az Amazonas északi részén, azaz a Guyanák, Venezuela és Brazília között fordul elő. Elterjedésének nyugati határát a Rio Negro, míg északi határát az Orinoco képezik. Ez a majom még megtalálható Kolumbia keleti részén, Ecuadorban,Bolíviában és Peruban.
A Trinidad sziget északnyugati félszigetére sikeresen betelepítették. Az előfordulási területe sok helyen megegyezik, más csuklyásmajmok területével, köztük a fehérhomlokú csuklyásmajoméval (Cebus albifrons) is.
Ennek a majomfajnak 5 elfogadott alfaja:
Sapajus apella apella (Linnaeus, 1758)
Sapajus apella fatuellus (Linnaeus, 1766)
Sapajus apella margaritae Hollister, 1914
Sapajus apella peruanus Thomas, 1901
Sapajus apella tocantinus Lönnberg, 1939
Robusztusabb testfelépítésű, mint más csuklyásmajmok. A szőrzete durvább tapintású és a hosszú Farka vastagabb. A homloka tájékán csomóban álló, hosszabb és keményebb szőrszálú bundarész van, melyet ingerültségének megfelelően feljebb vagy lejjebb ereszthet. A testét borító bundaszíne barnásszürke, a hasi része világosabb. A homlok fölötti szőrzete, valamint keze- és lábfejei feketék. Az erős farka, fogófarokként egy ötödik végtagként működik.
Fej-testhossza 32-57 centiméter, farokhossza 38-56 centiméter és testtömege 1,9-4,8 kilogramm. A hímek általában nagyobbak és nehezebbek, mint a nőstények.
Habár számos élőhelyen képes megélni, a legfőbb elterjedési területei a Trópusi esőerdők. 2700 méteres tengerszint fölötti magasságban is észrevették. A nyílt térségeket sem kerüli el. Az állat főleg fák lombkoronái között tartózkodik, de a talajra is lejön táplálkozási célokból. Nappal tevékeny. 2-20, általában 8-15 fős csoportokban él; a csoporton belül jól kifejlett ranglétra van, ahol a domináns hím áll legfeljebb. Utána a magas rangú Nőstények következnek. Amikor veszély van ez a hím mindig a magas rangú nőstények mögé rejtőzik. Habár a nőstények emiatt nagyobb veszélyben vannak, nekik megéri, mert ha a hím tesz szert jó táplálékra e nőstények kapnak hamarább belőle. Egy csoporton belül, más fiatalabb hímek is lehetnek.
Táplálékai között főleg a csonthéjas termések és egyéb gyümölcsök játszanak szerepet, de ezek mellett rovarokat, azok lárváit, tojásokat, madárfiókákat, békákat, gyíkokat és akár denevéreket is fogyaszt. A csonthéjas termések felbontásához, különböző köveket használ fel, egyeseket üllőként, míg másokat kalapácsként. Ha a termés nincs eléggé megérve, akkor akár egy hétig is szárítja a Napon.
Legfőbb ellenségei a ragadozó madarak és a macskafélék; az utóbbiakat kövek dobálásával riaszthat el.
Hogy társat vonzzon és csökkentse a stresszet rávizel a kezeire..
Az Apella csuklyásmajomnál a vemhesség 180 napig tart, ennek végén általában 1, ritkán 2 kölyök jön világra. Születésekor a kis majom 200-250 grammos és anyja a hátán hordozza. Az elválasztás 9 hónap után következik be. Az ivarérettséget, csak 7 évesen éri el, ami igen hosszú idő egy ekkora méretű emlősállat számára.
Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Nagyerdei Kultúrparkban, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Állatkertben, a Pécsi Állatkertben tartanak Apella csuklyásmajmokat.
(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381764 Mai látogatók száma: 763
