VÖRÖSHASÚ BARNAMAKI



A barnamaki az egyik legnagyobb elterjedésű faj, a makifélék családjában, így korábban több alfaját különítették el. Ezek többségéről 2001-ben kiderült,
hogy valójában inkább különálló fajoknak tekinthetőek, mint alfajoknak, így leválasztották őket a barnamakiról.
A következő fajokat vélték korábban a barnamaki alfajainak:
Fehérhomlokú maki (Eulemur albifrons),
Szürkefejű maki (Eulemur cinereiceps) vagy (Eulemur albocollaris),
Sárgaszakállú maki vagy más néven galléros maki (Eulemur collaris),
Vöröshomlokú maki (Eulemur rufifrons),
Vörös maki (Eulemur rufus),
Sanford-barnamaki (Eulemur sanfordi).
A Mayotte szigetén élő egyedeket olykor elkülönítik külön alfajba a Madagaszkáron élő egyedektől és Mayotte-maki (Eulemur fulvus mayottensis) külön alfajként kezelik őket. A Mayotte-on élő egyedek besorolása vitatott, elképzelhető, hogy csak régi betelepítésből származnak.
Madagaszkár keleti és nyugati részének erdeiben él. Egy további populációja van Mayotte szigetén is. Madagaszkáron mára három nagyobb populációja maradt: egy keleten, melyek elsősorban esőerdőkben élnek; egy északnyugaton a Betsiboka folyótól északra és egy északon, Sambirano környékén. Nyugaton és északon száraz, lombhullató erdőkben élnek a barnamakik. A három nagy populáció között elszórtan kis töredékpopulációkban is élnek egyedek, melyekből arra, lehet következtetni, hogy az emberek megérkezése előtt, úgy nagyjából 2000 éve, jóval nagyobb területen éltek barnamakik a szigeten.
A valódi makik többségétől eltérően a barnamakinál nincs ivari dimorfizmus, a két ivar megjelenése azonos. Szőrzete testének felső részén egyöntetű barna vagy szürkésbarna, hasa világosabb. Arca, orra és fejének felső része fekete.
A nőstényeknél ezen testrészek némileg világosabbak, mint a hímeknél. Hossza 43-50 centiméter, a farka 42-51 centiméter hosszú, súlya két-három kilogramm.
A barnamakik csoportosan élnek. Egy csoportban három-tizenkettő állat él együtt, több ivarérett hím és nőstény és azok még ivaréretlen utódai. Mayotte szigetén a csoportok kivételesen nagyok is lehetnek, olykor 30 állat is alkothat egyetlen csoportot. A csoporton belül úgy tűnik nincs kialakult rangsor.
Egy-egy csoport territóriuma a rendelkezésre álló élelem függvényében 7 és 20 hektár között változhat.
A lombkorona lakói, ahol a nappalt főként pihenéssel és napozással töltik. Rendkívül ügyesen mozog a fák ágain, hatalmasakat ugorva fáról fára. Gyümölcsökkel, levelekkel, hajtásokkal táplálkozik, olykor elfogyaszt néhány rovart is.
A nőstények az ágvillák közé fészket raknak levelekből, oda rejtik a megszülető kicsinyeiket. A nőstények 125 napig tartó vemhesség után többnyire egyetlen utódot ellenek. A kölykök 3 hét múlva másznak ki először a fészekből, 7 hetes korukra már a felnőttekhez hasonló ügyességgel mozognak. A fiatalok másfél
éves korukban válnak ivaréretté. Maximális élettartam fogságban 26 év volt.
Élőhelye elvesztése és a vadászat a vöröshasú makikat is fenyegeti. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába sorolták a fajt.
a Nyíregyházi Állatparkban és a Pécsi Állatkertben látható.

(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381133 Mai látogatók száma: 132