KÖZÉP FAKOPÁNCS



A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Picus nembe Picus medius néven. Sorolják a Dendrocopos nembe Dendrocopos medius néven és a Leiopicus nemben Leiopicus medius néven is.
Alfajai:
Dendrocoptes medius anatoliae (Hartert, 1912)
Dendrocoptes medius caucasicus (Bianchi, 1904)
Dendrocoptes medius medius (Linnaeus, 1758)
Dendrocoptes medius sanctijohannis (Linnaeus, 1758)
Európában és Ázsia délnyugati részén él. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi és trópusi száraz erdők, valamint városi régiók.
Magyarországon állandó és rendszeres fészkelő. Elsősorban a középhegységekben és a Duna ártéri erdeiben találkozhatunk vele, de akár városi parkokban is előfordul.
Testhossza 20-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 33-34 centiméter, testtömege 50-80 gramm. Feje teteje vörös, nyaka és háta fekete, nincsenek fehér foltok a nyakán és a fején, mint a nagy fakopáncsnak. Hernyókkal, levéltetvekkel, kétszárnyúakkal, bogarakkal és pókokkal táplálkozik, melyet főként a lombkoronából és a fa törzséről gyűjtöget, a talajon ritkán
keresgél. Magányos fészkelő. Idős lomberdőkben, tölgyesekben, ártéri erdőkben, a saját maga által vájt, szűk bejáratú odú csupasz aljzatára rakja 5-7 tojását, melyen 12-14 napig kotlik. Fiókái fészeklakók, 20-21 napos korukban repülnek ki.
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Európában nem fenyegetett fajként van nyilvántartva, Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Fészkelő-állománya 7000 - 16000 párra tehető (1999-2002).

(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381091 Mai látogatók száma: 90