KÉTPÚPÚ TEVE



A kétpúpú teve egy nagyrészt háziasított közép-ázsiai teveféle. Rokonával, az eredetileg Afrikában és az Arab-félszigeten elterjedt dromedárral szemben hátán két púp magasodik. A fajt vad állapotban jelenleg a kihalás fenyegeti. Mindössze négy szabad populációja ismert, ebből három Kelet-Kínában, egy pedig a kínai– mongol határvidéken él. Háziasított változatával jóval szélesebb körben találkozhatunk a Himalája vonulataitól északra. Kiválóan alkalmazkodott a Góbiban és a Taklamakánban uralkodó szélsőséges, sivatagi időjárási körülményekhez, elviseli a télen akár a -29 °C-ra süllyedő és a nyáron majdnem 40 °C-ig emelkedő hőmérsékletet, illetve a táplálék- és vízhiányt.
A nagy területen élő kevés példányt valószínűleg három alfajba lehet sorolni, ámbár ilyen irányú kutatási eredmények még nem állnak rendelkezésünkre. Bonyolítja a helyzetet, hogy mindössze egyetlen populáció nem érintkezik a háziasított tevékkel, míg a többinél keveredés is történhet.
A baktrián szőre vastag, bozontos és durva, színe változatos: a piszkosfehértől a homokszínűn át a csokoládébarnáig terjedhet. A nyak alján hosszabbak a szőrszálak, mintegy szakállként lógva az állaton. A Homokvihartól és az erős széltől a zárható orrlyukak mellett a szőrös fül és a dupla szempillasor védi a tevét. A fajra jellemző átlagos testhossz mintegy 3 méter, míg a marmagasság az első púpnál kb. 1,80-2,30 méter. A kétpúpú teve testtömege 450-500 kilogramm között mozoghat. A vadon élő példányok kisebbek és fakóbbak a háziasítottaknál.
A vadon élő baktrián kisebb, kb. 30 példányt számláló csordákban él, amelyeket egy domináns csődör vezet. A hierarchia kialakítása elsősorban a párzási időszakban, agresszív harcokban dől el, ilyenkor a teve köp és harap. Élőhelyén csekély mennyiségű táplálék akad, ezért az alapvetően növényevő teve olykor kénytelen döghúsra, Csontokra, bőrre fanyalodni. Előfordul, hogy a tevék emberi tárgyakat, például szandálokat, takarókat, sőt egész sátrakat is elfogyasztanak. Víz nélkül sokáig kibírják, de ennek fejében ha csak lehet, teleisszák magukat. Mérések szerint egy alkalommal 10 perc alatt mintegy 114 liter vizet is képesek meginni, amely akár sós is lehet. A téli időszakban gyakorlatilag kizárólag a növényekből nyernek vizet. A kérődző tevék kemény, éles levelű növényekkel is megbirkóznak erős szájuknak köszönhetően. A dromedárhoz hasonlóan a baktrián is zsírt tartalékol púpjaiban, amelyek löttyedtté válnak, ha a bennük rejlő tartalékokat felhasználják.
Az őszre eső párzási időszakban a csődörök kifejezetten erőszakossá válnak, és kisebb háremeket alakítanak ki maguknak. A csikók kb. 12-13 hónapos vemhességet követően jönnek világra, és már pár órásan képesek felállni és járni. A szoptatás kb. másfél évig húzódik el, de a csikók ivarérettségük eléréséig, azaz 3-5 éves korukig anyjukkal maradnak. A tevék 20-30 évig élnek.
A vadon élő kétpúpú tevét egészen 1957-es újrafelfedezéséig kihaltnak hitték. A vad kétpúpú tevék genetikai vizsgálatai során kiderült, hogy szignifikánsan eltérnek a háziasítottaktól, azaz nem visszavadult egyedekről van szó. A populációk azonban nagyon kis létszámúak, Mongóliában kb. 400-700, Kínában alig 200 egyed él. Mindkét országban fenyegeti őket a vadászat, mivel táplálékkonkurensei a háziasított fajtársaiknak, illetve a farkasok támadásai is gyorsítják kipusztulásukat. Kínában különböző tervezett nagyipari beruházások is negatív irányba befolyásolhatják a Góbi tevéinek életét. A jelentős megfigyelt és prognosztizált példányszámcsökkenés miatt a Természetvédelmi Világszövetség a faj helyzetét kritikusnak minősíti.
A teve és az ember. A kétpúpú tevék háziasítására időszámítás előtt 2500 körül került sor Turkesztánban, és igénytelenségük, valamint nagy teherbírásuk miatt a mai napig népszerűek Ázsia vidékein (számuk mintegy 2 millió). A teve trágyája kiváló fűtőanyag, zsírja a főzésben használható, szőréből Textília készül, Húsa és teje fogyasztható. A tevék kb. egyéves korukra tanulják meg az emberi parancsokat, azután jellemzően karavánokban közlekednek. Mivel a faj haladás közben egyszerre egy oldalon emeli meg a lábait, járása jellegzetesen hullámzó. Egy kifejlett példány 170-270 kilogrammnyi terhet bír el, és felmálházva napi 47 kilométert is megtehet.


(A természet maga a csoda.)
Összes látogatók száma: 381173 Mai látogatók száma: 172