Az 1970-es években Anatólia tengerpartja mentén kamionok ezrei gördültek a Közel-Kelet felé. A kisgyerekek gyakran a járművek elé ugrottak, hogy a sofőröket megállásra késztetve,édességet, rágógumit kunyeráljanak. Egyikük hiába fékezett, a tragédiát nem kerülhette el. Segítségnyújtás céljából kiszállt a járműből, a falusiak agyonverték. Ezek után a helyi csendőrség a kamionosok részére megtiltotta a közúton történő megállást, csak az arra kijelölt, fegyveresek által őrzött parkolókban kerülhetett sor. Amennyiben útközben „esemény” történt, úgy azt az első ponton jelenteni kellett.
A katonai junta végétől kezdődően, 1980 óta országszerte megjelentek a munkagépek, az építkezésen használt daruk, és az építőmunkások százezrei. Az évezredforduló környékén az arra járó turisták már egy rohamosan fejlődő országról számolhattak be. Azóta további jelentős fejlődésen ment át az emberiség történelmének szempontjából alapvetően fontos térség. A demokratizálódás óta megduplázódott a lakosok száma, jelenleg 80-85 millió fő lehet.
Utazásunk során, Isztambultól Isztambulig 3600 km hosszan nyugat-európai színvonalú országutakat, autópályákat, falvakat, városokat és tengerparti üdülőkomplexumokat láthattunk a feleségemmel. Az aszfaltborítású utak ellentétes irányú sávjait kertészek által szebbnél szebb virágokkal teleültetett, gondozott leanderekkel és délszaki fákkal gazdagított, széles, öntözött elválasztó sávok osztják ketté. A falvak pár emelet magas házai közelében napelem parkok, melyeket " lehetőség szerint " az anatóliai lankák déli lejtésű oldalaira telepítettek. A közepes vagy nagyvárosok lakótelepei között tömérdek szemkápráztató közpark, a kényelmes padokat napárnyékolóval tették komfortosabbá, és kondi gépek várták a sportembereket. A közelmúltban Kelet-Anatóliában járt utastársaink ugyanilyen fokú fejlődésről számoltak be. Eldobott szeméttel az ismerkedés szintjén sem találkozni. Végeláthatatlan utunk során, csak egy felüljáróoszlopon láthattunk graffitit: akit ilyen önmegvalósító absztrakt művészeti alkotás elkövetésén kapnak, fél évre hűvösre kerül.
Míg a férfiak európai öltözetben láthatók az utcán, addig a nők jellemzően változatos színű fejkendőt viselnek, kevesebbjük eltakarja az arcát, de fejkendő nélküli lányokkal és anyákkal is találkozni.
Nem utolsósorban essen szó a sok helyen problémás köztéri és nem köztéri mosdókról is. Két-három tucatban egészen biztosan megfordultam, de semmilyen szag nem csavarta az orromat, a patikatisztaságú helyeken mindenhol volt vécépapír. A nyilvános helyeken a szolgáltatásért sehol nem kellett fizetni. Elővigyázatosság okán érdemes palackozott vizet beszerezni. Jobb félni, mint illemhely után imádkozni.
Két év alatt épült fel az isztambuli nemzetközi repülőtér, melyet három műszakban 60 ezer ember épített. Jelenleg is tart a bővítése, pár év múlva a világ legforgalmasabb légikikötőjévé fog válni. Utasforgalma megduplázódik, évente száz millió utas fogadására lesz alkalmas.
2. nap: Ankara. A köztársaság kikiáltása után " a katonailag nehezen védhető Konstantinápoly helyett " 1923 óta az ország középső részén található Ankara az új főváros. Lakosainak száma 7,5 millió. Az országban való tartózkodásunk idején, a parlament ellen robbantásos merényletet hiúsítottak meg.
Az Anatóliai Kultúrák Múzeuma egy régi mecsetből lett kialakítva, kertjében 7,4 méter magas obeliszk tör az ég felé. A falak között időrendi sorrendben ismerkedhettünk meg a múlt tárgyi emlékeivel. Három témakört emelek ki. Kelet-Törökországban található a Göbekli Tepe (Pocakos-hegy) régészeti terület. Az emberiség legrégebb óta emelt építményei láthatóak ott. Az őslelet még a vadászó, halászó és gyűjtögető életmódot élő eleink korából származik, korát 12500 évre becsülik. A világ legelső kétszintes épületeinek maradványaira is Anatóliában találtak, melyben fagerendák képezték az emeletek alapjait. Itt fordult elő elsőként, mégpedig az i. e. 7. században, hogy egy nép (lüd) pénzének értéke nem a pénz valós értékén alapult, hanem az ország (Lüdia) gazdasági erején és hitelességén.
A hettiták birodalma évszázadokat ölelt át, jelentőségük meghatározó fontosságú Anatólia történetében. Évekkel ezelőtt még igen, de látogatásunkkor már nem találkozhattunk azzal az ezüst táblába vésett, ékírásos szerződéssel, amelyet III. Hattusilis hettita király kötött II. Ramszesz egyiptomi fáraóval. Ezt tartják az emberiség első fennmaradt békeszerződésének, amely ma már Isztambulban tekinthető meg. A tengeri népek támadásainak vált végső áldozatává a Hettita birodalom.
Hattuszasz. Az egykori Hettita birodalom fővárosa, mely a mai Bogazkale közelében található. A régészeti területen lévő építményeket az i. e. 14-13. században emelték. Hegyes-völgyes vízfolyásokkal tagolt területen, egy előző településre épült. A harci kocsisaikról híres hettiták már a vaskorban Anatólia középső részén éltek. Magukat az ezer isten népének vallották. Fő istenségük Teszub viharisten volt.
Elsőnek egy kőfaragásos sziklaszentély-falat tekinthettünk meg, melynek aktuális értékét a nem vagy alig látható domborulatok képzeletbeli kiteljesedése tehette élménnyé a turista számára. Buszba szálltunk, és egy 2 km-s meredélyen felkapaszkodva, az oroszlános kapu előtt láttunk csodát. Anno itt, ahol ma viszonylag kopár fennsík található, egykor párducok és oroszlánok koptatták karmaikat, a prédában és növényzetben gazdag tájon. Magas, tornyokkal tagolt fal védte a felsőváros déli oldalát, ahol három kapu is magasodott: az Oroszlános kapu, a Király kapuja, a Szfinxek kapuja. A sziklába vésett oroszlán fogatlanságát abból vezette le az idegenvezető, hogy akkoriban barátságos állatnak tartották a helybeliek: ekkor eszembe jutott a Lánchíd kőoroszlánjainak rémséges története. Arról nem szólt a fáma, hogy az agyagba illetve kőbe vésett hattuszaszi ékírások és hieroglif írások, vajon foglalkoztak-e az oroszlán kérdéssel?
Nevsehir. A kevés szabadidőnkben a szállás szűk környezetét barangoltuk be a feleségemmel. A milliós város parkjai és játszóterei irigylésre méltók. A főútvonaltól egy sarokkal beljebb találtunk rá a város fő mecsetjére, melynek környezete, mint a mesében. Itt sikerült elsőnek a törökországi müezzin imára hívó énekét rögzíteni, melynek sikeressége kettő másodpercen múlott.
3. nap: Kappadókia. Ez a tájegység attól különleges, hogy az idők folyamán különböző anyagú lávarétegek rakódtak egymásra, melyek keménysége egymástól jelentősen eltért. Az erózió végezte a dolgát, a puhább rétegeket kimosta, a keményebbek megmaradtak. Ebből valami elképesztően egyedi táj jött létre. Ismét meggyőződhettünk róla, hogy nincs a természetnél nagyobb művész.
Három tűzhányót illet dicséret réges-régi kitöréseikért, melyek meghatározó tartalma a laza szerkezetű tufa volt. Vele nem csak az ezerarcú időjárás bánt el könnyedén, hanem az emberi gondolat által vezérelt munkás kéz teremtő ereje is.
Kappadókiában a legismertebb földalatti város Derinkuyu. Előzetes adatgyűjtésem alapján nagyon sokat vártam ettől a 35 méter mélységű barlangvárostól, de őszintén be kell vallani, óriási csalódást okozott. Akár 16000 ember és állatok (ló, szarvasmarha, juh, lábas jószágok) 3-12 hónapra való befogadására alkalmas gigantikus építményben gondolkodtam, és bár csak fele mélységben, nyolc emeletnyiben volt bejárható, valamint sok oldalelágazását a beomlás veszélye miatt befalazták, de az egészet, inkább egy szűköcske és alacsony lejtaknához tudnám hasonlítani, mintsem egy földalatti város labirintusszerű utcaszerkezetéhez. Egy szellőzőaknához volt szerencsénk, mely még manapság is tökéletesen működött. Ezek egykor olyan egybefüggő rendszert alkottak, melyeket szükség esetén könnyen és gyorsan lehetett szakaszolni. Egy-egy kürtő kijárati nyílása növényzettel fedett, nehezen megközelíthető helyen lett kialakítva. Az állatokat az első szinten helyezték el, a trágyát onnan lehetett legkönnyebben eltávolítani. Az illemhelyen elásták a matériát. Kocsma és imahely is működött, a temetkezési helyet a legalsó szinten jelölték ki.
Vajon miért nem tudták a keresztényeket innen kifüstölni, az erőfölényben lévő támadók? A földalatti városba való bejutást malomkerék nagyságú, csak belülről nyitható, 600 kg tömegű kőkorszaki ajtó zárta el. Odáig csak egy szűk, egy személy által előre hajolva járható üregen át lehetett eljutni. Az ajtó mögött jóval szélesebb térben több katona is elfért egymás mellett, ilyen módon lényegében kizárhatóvá tették a behatolás lehetőségét. A veszély elmúltával visszatértek eredeti lakókörnyezetükbe.
2. Valóban felejthetetlen élmény a találóan tündérkéményeknek nevezett két-három emelet magasságú, felfelé kissé beszűkülő tufaképződményekre rácsodálkozni. Némelyikük tetején gombakalap féle látható, melynek anyaga a bazalt. Ennek oka, hogy a földréteg azon a helyen, helyeken, nagy keménységű követ is tartalmazott. A magasba törő formák belül üregesek, melynek fizikai okára nem kérdeztem rá. Kár érte. Ilyen kéményekben lakásokat is kialakítottak, sőt, az idegenforgalomban némelyikük kibérelhető, vagy szállodaként kivehető.
3. Zelve-völgy. A korai kereszténység idejében készült sziklatemplomok, kolostorok és barlanglakások kőbe vájt építményei látogathatók itt. A kápolnákban 8.-13. századi primitív freskókat nézegethettünk. A korai kereszténység szerzetesei itt éltek sziklákba vájt kamráikban. Ahhoz, hogy élelmük is legyen, földműveléssel is foglalkoztak, ami nem volt egyszerű kihívás a sziklás talajon. A galambok völgyének nevezett területen a szerzetesek galambokat tenyésztettek és ezek guanóját használták trágyaként a sovány földeken. A szárnyasoknak kis fészkeket vájtak a sziklafalakba.
Felkerestünk egy az egykori falu fölé emelkedő templomot Katival, utána a főutcán egy kövön helyet foglaltam, ő pedig nagyjából körbevágtázta a közel 2 km hosszú romvárost, ahol még a 20. század közepén is éltek emberek.
4. Templomok völgye. Ami -1600 évvel ezelőtt templomnak számított, az manapság inkább kápolna. A Templomok völgye pedig igaz úgy, hogy a völgyből jó magasra fel kell lépcsőzni, hogy a fél tucat keresztény szenthelyre eljuthassunk. Belső falaikon a freskók annyira megkoptak, hogy tilos a benti fényképezés. Az oszmán időkben funkciót váltottak, de épségben túlélték a történelem viharait. Az ókorban fontos tudásközpontnak számított. Itt folyt a biblia oktatása és magyarázata is. Régisége és épsége okán mindenféleképpen érdemes a számtalan lépcső bevállalása, mert " a tömeg ellenére " átélhetünk, átérezhetünk valamit a 300-as évek világából.
4. nap: Sultanhani karavánszeráj. A szeldzsuk időkben, a 13. században épült korabeli szálláshely egész karavánoknak nyújtott biztonságos pihenési lehetőséget. Ilyen helyek jellemzően 40-50 km távolságokban épültek egymástól az uralkodó jóvoltából, melyekben három napig ingyenesen lehetett megszállni, de a rákövetkező napon az utasok a kapun kívül találták a cipőiket. Abban az időben ez a lehetőség életbevágóan fontos volt, különösen itt, a selyemút mentén, ahol a kelet és nyugat közötti kereskedelmet karavánok bonyolították. A szerájban a nyitott részek mellett különféle rendeltetésű szobák, termek voltak az emberek és az állatok részére fenntartva. Ezek nagy része ma is szinte eredeti állapotában maradt meg. A robosztus, három emelet magas, és igen csak vastag falak hét hónapig állták a tatárok meg-megújuló rohamait. De, mint tudhatjuk, a kutyafejűek eljutottak Egyiptomig, és hazánkig is.
Konya. Magas lakóházak dzsungelében húzódik meg A Mevlána Múzeum, mely harmonikus épület-együttes benyomását kelti, melynek központi részén zöld kupola magasodik. Alatta nyugszik a kerengő dervisek rendjének alapítója, Mevlâna Jelaleddin Rumî. Filozófiájukat így lehetne összegezni: . Amit az istentől kapnak, azt a népnek átadják. A rend tagjai nagyon puritán életet éltek és a jelentkezők közül is csak keveseknek sikerült a hallatlanul nehéz, akár 5-30 év várakozást követően, az embert próbáló feltételeket teljesíteni. A beavatás után megtarthatták eredeti foglalkozásukat, és szabad kijárásuk volt a családjukhoz, vagy bárhova máshova. A rend tagjainak jövedelmük egy negyvened részét adakozásra kellett szánni. Az alapítót szentként tisztelik ma is. Mohamed próféta szakállának egy darabját ereklyeként itt őrzik. A dervis rendet a Török Köztársaság kikiáltása után Kemál Atatürk betiltotta. 1980 óta újra működik.
A hosszú buszút alatt bőven maradt idő nézelődésre. Ahol termőföld került elénk, ott jellemzően kukoricát és búzát vetettek bele. A Taurus-hegy felé tartva eperültetvény, dinnyeföld gazdagította a termékskálát. Maga a hegy omladékos kőzetből állt össze, az országutat a kőgörgetegtől magas támfalakkal és hálózással védték. Mást is megfigyelhettünk az ablak mögül. Papírkartonból élethű rendőr és rendőrautó került az utak mellé, a jármű felett valódi villogó próbálta szabályos közlekedésre bírni, a máskülönben gyér forgalmú autóút sofőrjeit. A kresztáblák világában az ivókutak jelzése az újdonság erejével hatott ránk.
Törökországban az utóbbi négy évtizedben megduplázódott a lakosok száma, néhány évtized múlva el fogja érni a száz milliót. Az átlagkereset 500 euró havonta. Ebből bajosan lehet a mai kornak megfelelő minőségű lakást vásárolni. A török állam szociális bérlakás-rendszert (Toki) hozott létre. A szegény családok számára 90-120-150 nm-s bérlakásokat épít, melynek havi törlesztő részlete 100 euró. Aki harminc évig fizeti, annak az ingatlan saját tulajdonává válik.
Az autópályáról egy szolgáltatóház parkolójába tartunk. Ebből az éhes utasoknak ebéd lesz, mi pedig kiülünk a teraszra.
Aspendosban felkerestük a világ legnagyobb, épségben maradt " és ma is működő " római kori színházát. A rómaiak egy hettita színház helyére húzták fel ezt a magával ragadó létesítményt, ahol egyszerre tizenötezer ember gyönyörködhetett a korabeli drámák előadásain, vagy izgulhatta végig a gladiátorok véres összecsapásait. A különlegesen jó akusztikát ma is kihasználják, minden évben rendeznek itt opera és balett előadásokat. Bár sok időnk nem maradt a mustrára, de azért néhány huhukkolással leellenőriztem az akusztikát a lelátó félmagasából, ahol úriasan helyet foglaltam. Szívesen elüldögéltem volna odafent hosszasabban, de későre járt, a busz hamarosan tovagördült Antalya felé.
5. nap: Antalya. Egy órán át barangoltunk az óvárosban, megnéztük a szeldzsuk időkből és a római korból fennmaradt emlékeket. Ezek közül különösen említésre méltó a három boltíves Hadrianus kapu, melyet 130–ban, a császár bevonulásának tiszteletére emeltek. Nem messze tőle, a szűk sikátorban egy oszmán időkből való mecset előtt lecövekeltünk, ahol egykor középfokú oktatásban részesültek a janicsár jelöltek. Azoknak a keresztény családoknak, ahol legalább két fiúgyerek fogant, az idősebbet janicsárnak kellett adni. Később ők képezték a szultán elit seregét. Busásan megfizette őket a szultán, szolgálatuk letelte után, jövedelmükből főúri életet élhettek. Ezt megirigyelték a török főurak, és gyermekeiket megpróbálták janicsárnak beprotezsálni. Ezzel felhígult a kőkemény katonai alapzat, tért nyert a megvesztegetés, és ez is hozzájárult a szultánság hanyatlásához.
Düden vízesés. Amiért érdemes megnézni, nem más, mint az irigylésre méltó természeti környezet. A karsztos vidéken kilométereken keresztül a föld alatt bujkáló kis folyócskák egyszerre csak a napvilágra törnek, egyesülnek és máris kész a Düden vízesés. Két egymástól távol eső részét is bejárhattuk. Az északi vége negyed óra alatt, számos lépcső leküzdése után körbejárható. A mediterrán, vadregényes környezet senkit nem hagy érintetlenül. A csúszásveszélyre mindvégig érdemes odafigyelni, néha mélyen le kell hajolni, de semmi különösebb.
Érkezésünkkor, a bejárattól pár tíz méterrel felfigyeltem egy sztahanovista szinten dalos kedvű madárra, visszafele a nyomára bukkantam. Kerekesszékében ülő török fickóapró cserépkorsóra hasonló edénykéket árult (50 török líra, 800 Ft.), melyet félig vízzel meg kellett tölteni, az egyik nyíláson levegőt kellett befújni, egy másik nyíláson pedig az ujjvéggel kellett ügyeskedni. A bemutató alatt azon agyaltam, hogy vajon kinek kellene belőle egyet ajándékba vinni? Akkor nem, de később persze eszembe jutott. A mestiai szállásadónk 30 év körüli fia Down-szindrómás, jövőre övé lesz a vásárfia.
A folyam végéhez buszoztunk. A vízesést elhagyva a folyó kétfelé válik és végül egy 40 méter magas sziklafalról a Földközi tengerbe zuhan. Kiváló hely lehet a hátdögönyözésre!
Perge a valamikori Pamphülia régió központja volt, 2300 éves látványosságával vonzza a történelem iránt érdeklődőket. Egyike volt annak a négy nagyvárosnak, melyek az i. e. 12. században fejlődtek ki a régióban. Pergét i. e. 1000 körül alapították, majdnem húsz kilométernyire a tengertől, hogy a partokat rettegésben tartó kalózok ne jelenthessenek veszélyt rá. A Nagy Színház és a stadion a romváros leginkább egyben maradt látványosságai, de a masszív, hellenisztikus-római kaputornyok is, melyek egy szépen kiépített oszlopsoros utca kezdetét jelölték, megcsillant valamit a dicső múltból. A városi fürdő szolgáltatásai előremutatóak voltak: meleg, langyos és hidegvizű medencék. A lakóházakat agyagcsöveken érkező hideg vízzel hűtötték.
Antalyai szállásunkról sétára indultunk a feleségemmel. A hotel közelében sztriptízbár várta az erotikára kiéhezett vendégeket. A kikötő közelében egy vízre telepített farácsozatú napozóteraszon muszlimba teljesen beöltözött nő napozott, mezítlábasan. Az óváros faházai a régmúlt idők világára utaltak. Nem mellesleg, ideérkezésünk első napján 38 Celsius fokos meleg fogadott minket.
6. nap: Feladva eredeti tervünket, miszerint, ezt a napot Antalya felfedezésére szánjuk, ahelyett egy érdekesnek ígérkező útra vállalkoztunk, melyet nem bántunk meg.
DEMRE városban található Szent Miklós temploma, az ő nevéhez fűződik a Mikulás-legenda. A meleg szívű Miklós atya a szegény házak ablakain olykor-olykor bedobott némi aprópénzt, vagy a gyerekeknek csekély ajándékot tett oda. Lassacskán rájöttek az emberek, hogy ki az ő istápolójuk. Halála után porhüvelyét legalább két helyen tették sírba. A keresztény kor végén, az érkező muzulmán sereg miatt, a Demrében eltemetett Szent Miklós csontjait olasz halászok bárkájukba lopták, és Bariba szállították. Azóta városuk védőszentje. A Szent Miklós bazilikában helyezték örök nyugalomra, ahol a falba egy rácson keresztül benyúlva, megérinthető a szent ereklye. Szent Miklós csontjainak további része az orosz cár kérésére Oroszországba kerülhetett, ennek fejében a cár rendbe hozatta a demrei, romos állapotban lévő templomot.
Az utcaszintről három méter mélységben lehet a templomba belépni, közel 2000 év alatt ennyi hordalékot hordott össze a természet. A falakat freskók ékítik, de belőlük csak egy pompázik eredeti szépségében, a többi erősen kifakult. Vajon miért?
A választ távolról kezdem. Elsőnek az egyenetlen felületű falakat teljesen simára kellett alapozni, mely után felrajzolták a kép tartalmát. Következett a növényi festékekkel történő kifestés, mely akár 30 éven át is ismétlődhetett. Annyiszor kellett egy-egy készülőfélben lévő faliképet átfesteni, amíg a fal már nem volt képes több festékanyagot magába szívni. A templom a tenger közelében épült. A keresztény gyülekezet számára bejárati Ajtaját többnyire nyitva tarthatták. Az időjárás, a párás sós levegő megtette a hatását. Az épségben megmaradt freskó annak köszönheti örökbecsű életét, hogy annak a helyiségnek az ajtaját, melyben található, zárva tarthatták.
KEKOVA-sziget felkeresése hajóval az újabb kihívás, melynek egy része földrengés következtében elsüllyedt. Ókori lykiai városról van szó. Egyikünk sem kedveli az instabil járművet, de szerencsére most minden gond nélkül megúsztuk a kalandos vállalkozást. A hajón csak a mi csoportunk tartózkodott. A kapitány és a felesége vitték a boltot: rendezték a hajót, és főzték a valóban ízletes ebédet.
Szeptember vége ellenére az öböl vize, ahol a vasmacskát fél órára leeresztette a kapitány, 28 Celsius fok lehetett. Amióta nem látok, nyílt mély vízbe csak mentőmellénnyel merészkedem. Elsőnek csobbantam a sós vízbe, hamarosan csatlakoztak hozzám a többiek is. Ám ennél jóval többen úszkáltunk a kristálytiszta vizű öbölben, mert az apró halak alattunk sziporkáztak.
A hajóút további része, a régi város vízszint feletti és a víz szintje alá került tárgyi emlékeinek mustrájával folytatódott. A szárazon maradt épületek felfedezése rajtam kívül senkinek nem okozott problémát, ám a víz szintje alatt lévő leleteket árgus szemekkel lesték. Summa summárum, Kati csalódottan számolt be a tapasztalatairól. Ő az előzetes beszámolók alapján ennél jóval többre számított. Van ez így.
Myra, ahol az ókori színház mellett sziklába vájt lakóépületek homlokzatát idéző sziklasírok bejáratait fedezhettük fel. Itt a lüd nép élt, a Lüdiaiak, akiknél a történelem folyamán először jelent meg a pénznek a gazdaság erejétől és hitelességétől függő értéke.
Manapság is Kuriózumnak tekinthető, hogy sziklába vájt 4-8 négyzetméteres „lakokba” temetkezzenek az egykor tehetős polgárok. Itt, mintegy száz kivájt barlangra leltek, mindegyikükben csak egy szarkofágot helyeztek el. Internetes kutakodás révén jutott tudomásunkra, hogy a belső falakra, akár az egész családot is, képnek kőbe faragták. A legmagasabb sziklaház-temető nyolc szintes. Ma már üresen ásítoznak a kegyeleti helyek. A helyszíntől busszal távozva útközben néhány sírkamrát láthattunk még.
7. nap: pamukkale-i karsztos vidék. A rómaiak az itteni természetes hőforrásokra alapozva hozták létre híres fürdővárosukat, Hierapolist. A városból nem sok maradt, talán a temetőben volt még a legtöbb látnivaló. Itt volt a temetkezési helye a gazdag római polgároktól a gladiátorokig mindenkinek. Ennél érdekesebbnek bizonyult a Pamukkale-i látványos természeti képződmények világa. A feltörő termálvíz különféle képződményeket, medencéket hozott létre a mészkőben és gipszben gazdag vidéken. A sómedencékben pár éve még csörgedezett a víz, melybe mezítlábasan lehetett gyalogolni, de mára ez már a múlt emléke. A források vízutánpótlása folyamatosan apad. Hogy mégis legyen valami, mesterséges medencéket építettek az elmaradó élmény pótlására. Aki akart belehasalhatott, aki nem, bokáig gázolhatott benne. Egy anyuka három hónapos babájával is ott ügyeskedett, igen, ügyeskedett, mert " Kati elmondása alapján " a vájat nagyon csúszósnak bizonyult. Itt jegyezném meg, hogy időnként nem tartok a feleségemmel, hogy olyankor száz százalékosan kiélvezhesse az örömforrásokat. Fénykorában 50 ezer lakosú lehetett a város. Központi és város széli színháza is volt. Gazdag rómaiak is jártak a messzi földön híres gyógyfürdőbe. A halálukon lévő patríciusok előrelátóan szarkofágot készítettek maguknak, ha mégsem lett szükség rá, itt hagyták.
Maradva a vízforrásnál. Az ókoriak ha tehették, szabadtéri fürdőket építettek. A neve, Kleopátra. Nem nagy, de érdekes. A három részre tagolt medencébe bővizű forrás zubogtatta a vizet, mégpedig az elsőbe. A termálvíz mélysége a fürdőt beülésre teszi alkalmassá. Az első két meder alja kavicsos, a legtávolabbié pedig ókori kövekkel, oszlopokkal teleszórva. A délszaki növények garmadája igazi édenkertfürdőt varázsoltak belőle. Mindketten megmártóztunk benne, Katinak egy újabb álma teljesült.
8. nap: Marmaris. Szabadnapot adtunk magunknak, mely nem láblógatással telt el, hanem a 100 ezres lakosú várossal történő ismerkedéssel. Marmarist a török tengerpart ékköve jelzővel illetik. Egykor hetente több charterjárat szállította ide a nyaralni vágyó honfitársakat.
Természetföldrajzi tekintetben egyedi környezet veszi körül a várost. Az öblöt a szárazföld felöl hegykaréj öleli körbe. A viszonylag nagy öböl majdnem teljes szélességét szintén magas hegy zárja el, csekély helyet hagyva az öbölből vízi járművel való kijutásra. Igen ám, de ott egy újabb hasonló víz- és hegyfelület duplázza az érdekességet, ahonnan már a nyílt víz következik. Mindezt " részben " helyi térképre hagyatkozva írtam le. Amennyiben mindezekhez hozzávesszük, hogy a város és az öböl partja déli fekvésű, sejthetünk valamit. Információm szerint, itt télen sincs 20 Celsius foknál hidegebb. Az öböl nyugati részétől egyre beszűkülő területen található a szállodakomplexum. Innen a hajókikötő felé továbbsétálva hamarosan kerekes székesek számára kialakított napozási és fürdőzési helyre találni. A további segítségnyújtás céljából fiatal szakértő áll rendelkezésre. Közelében tipp-topp mosdó. Természetvédelmi célzattal létrehoztak egy pár méter magas, fehérre meszelt törzsű fát, melynek ágaira különböző színű nejlonzacskókat aggattak.
Véget ért a szállodasor,ez már a kikötő, ahonnan jellemzően 10-től indulnak a járatok, akár a közeli görög szigetre, Rhodoszra is. A kisebb-nagyobb magántulajdonú vízijárműveknek, se szeri, se száma. Megérkeztünk a gyűszűnyi kiterjedésű óvároshoz, mely magában rejti a pirinkó várat.
A várat Herodotus görög történész írásai említik, aki azt állította, hogy Kr. E. 3 ezer évvel emelték (más változatok szerint, i. e. 11. és 6. században). Az épület megjelenése a 8. századig változatlan maradt. Szulejmán idején újjáépítették, ez a változat maradt fenn a mai napig. Ma a kastély egy múzeumnak ad otthont, amely az ókori és középkori korszakból származik. Itt számolok be róla, hogy Törökországban a látássérült kísérőjével együtt,lényegében minden történelmi és kulturális helyre szabadjegyet kap (a belépőjegyek árai eléggé borsosak). Erre elegendő volt a fehér bot felmutatása. Azért akadt olyan hely is, ahol tanakodás előzte meg a kiadandó belépőjegy fajtáját.
Mit láttunk a várban? Sorolom:árulkodó történelmi térképek a régészeti lelőhelyek helyéről; kőkorsók; szobortorzók; cserépedények; 3 méter hosszú ágyú, a bele való golyó átmérője 15 cm.
Az óváros házacskái nem egységesen lettek felújítva, megmaradhattak sajátosságai, ezért nem egy skanzen, hanem egy életszerű lakókörnyezet benyomását keltette bennünk.
Visszafelé sétálva betértünk a Nagy bazárba. Ez egy fedett piac a belvárosban, ahol utcákon át kereskedők garmadája próbál vevőt fogni. Mindenki markából kicsúsztunk. Visszatértünk a szállodasorhoz. Nem ott esett meg, de mégis ide illő, az egyik autópálya melletti vendéglátóhelyen, mivel nem kértem italt, a pincér idővel meghívott egy pohár üdítőre. Az öböl vizének hőmérséklete itt csak 25 Celsius fok lehetett. A víz nem teljesen átlátszó, melynek okát a jelentős vízi forgalommal magyaráznám. Rövid időre megmártóztam benne, de a kekovai élmény töredékét sem okozta.
9. nap: Ephesos közelében, a Koressos hegyen " régen Fülemüle-hegy " található Szűz Mária feltételezett háza, ahol utolsó éveit tölthette, melyet a Vatikán két jelenkori pápai látogatással is, hivatalosan elismert. A szent atyák egy-egy olvasót hagytak itt ajándékba, melyek üvegfal mögött láthatók.
Jézusnak a szent szellem által megtermékenyített anyukája Keresztelő Szent János kíséretében érkezett erre a helyre, mely az egyik fő érv a ház hitelessége mellett. Az oszmán telekkönyvben Panagia (Szentséges Szűz) háromkapus kolostoraként volt beiktatva. Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Ephesosban járt. A legtekintélyesebb köztük az ephesosi zsinat jegyzőkönyve.
A Kaposvárhoz tartozó Kaposfüreden, az Állomás u. 61/A szám alatt a világon egyedüliként felépítették Szűz Mária utolsó földi lakhelyének, az ephesosi háznak a pontos mását.
Ephesos. Tízezer éve alapították a települést. Fénykorát a Római birodalom idején élte, ekkor 200-300 ezer ember lakta. A kultúra iránti igényüket többek között, a 18 ezer fő befogadására alkalmas színház is szolgálta. Az i.e. 6. században ezen a helyen állt az ókori világ hét csodájának egyike, Artemisz temploma. A többször leégett és végül lerombolt templomból alig maradt valami. Nem úgy a 300 fő befogadására alkalmas, zárt, fagerendázatú tetejű parlament, mely kulturális programok helyéül is szolgált. Volt mit látni. Az oszlopokkal és épületmaradványokkal övezett díszes sétány, melynek végében nagyszerű állapotban elénk tárult az ephesosi könyvtár épületének homlokzata. Az oszlopokon látható furatok az esti kivilágítást szolgálták, ide szúrták be sötétedéskor a fáklyákat. Korának harmadik legnagyobb könyvtára volt. Tőszomszédságában üzemelt a városi bordélyház, melynek közelében közfürdőben áztathatták elgémberedett tagjaikat a felfrissülésre vágyakozó polgárok. A sétány baloldaláról induló kiépített útvonalon alapélményben volt részünk. A régészek az egész domboldalt tartósan lefedték, alatta feltárták az egymás fölé épített villákat. A római birodalom második legnagyobb városának gazdag polgárai gyönyörű házakban éltek, ahol természetes dolog volt a folyóvíz, a fürdő és az illemhely, de nem sajnálták a pénzt a művészetekre sem. A lakóházak falait virágokat és madarakat ábrázoló freskókkal dobták fel. Itt már létezett a távfűtés, egy-egy kazánnal akár három épületet is fűthettek. Fejlett vízvezeték hálózat üzemelt a városban. Ha a ciszternában csökkent a vízhozam, akkor elsőnek a gazdagoktól vonták meg a vízszolgáltatást, legutolsónak a közfürdőknek biztosítottak vizet. Három fürdő volt a településen: a kikötő mellett, a városközpontban, a város szélén. A kikötőnél lévő fürdő a hajón érkező, és esetleg betegséget magukkal hozó utasok számára a tisztulás lehetőségét szolgálta.
Az Adriai-tenger végéből hódító gótok érkeztek, elfoglalták a várost, közben felgyújtották a könyvtárat. A megszállók kiűzése után rehabilitálták a települést, de egy földrengés után végleg elnéptelenedett.
A legvégén jegyzem meg, hogy a romvárosban éppen a kőből készült négyszemélyes közvécé kézzel történő felfedezésén ügyeskedtem. Mivel az eléje kifeszített zsineg miatt nem tudtam elég közel kerülni hozzá, erősen be kellett hajolni. Balról az egyik csoporttárs tartott, míg jobb felöl is érkezett segítség, melyről gyorsan lemondtam. A történet az isztambuli Nagy bazárban fog folytatódni és befejeződni.
10. nap: Pergamon. Lifttel és felvonóval lehet a felsővárosba feljutni, melyet a 19. században német régészek tártak fel. A török álammal történő megállapodást a kutatók nem tartották be, mert az egyharmad rész helyett az összes lelettel együtt megléptek.
A mai modern Bergama város fölötti dombon találjuk az Akropoliszt. Az i.e. 2. században Pergamon lett Ázsia provincia fővárosa a Római Birodalom területén. Az ókori település feltárt részét napjainkban Törökország egyik legszebb látnivalójaként szokták említeni. A várost már az őskorban lakták és a görög, valamint a bizánci időkben is jelentős volt. Régészeti kincsei közül a Zeusz-oltárt 1980-ban a berlini Pergamon Múzeumban láthattam (szerencsére, vagy nem), de itt már csak a helyét nézhették az érdeklődők. A korabeli értékes anatóliai maradványok közül nagyon sok került ilyen módon külföldre. Persze ez fordítva is igaz: a török hódítások nyomán rengeteg idegen országból származó érték került török tulajdonba.
A hellén világ második legnagyobb könyvtára a pergamoni volt, amelyet időszámításunk előtt 200 körül hoztak létre. Ez volt a híres alexandriai könyvtár legnagyobb riválisa, mintegy 200 ezer irattal. Korának második leggazdagabb gyűjteménye lehetett addig, amíg a római császár Kleopátrának ajándékozta a könyvek 80 százalékát. Később teljesen megsemmisült a bibliotéka. Sajnos, az alexandriai könyvtárat is lángra lobbantották.
Érdekes idevaló adalék a múltból. Az egyiptomiak a pergamoniak részére féltékenységből idővel nem adtak papiruszt, melynek következtében a helybeliek feltalálták a pergamont, és erre írtak a továbbiakban.
Itt építették meg az ókor legmeredekebb nézőterű színházát is.
11. nap: Trója. I. e. 3000-től u. u. 500-ig létezett. Kilenc régészeti rétegből áll, melynek harmadik rétege volt a közismert trójai faló legendájának kora (i. e. 1250-1200 között). Akkoriban a tengerparton állt a város, ma már attól 4-5 km-re. Az ásatási régióban végig pallókon lehetett közlekedni. A területnek csupán két százaléka lett feltárva. A mai korban emelt, látványvilágnak szánt falovat, összeomlott állapotában lehetett megcsodálni, vagy inkább megmosolyogni.
Könnyen csalódást okozhat Trója az idelátogatónak, mivel a Schliemann-féle barbár ásatások során feltárt sok réteg között nem látni meg azt a Tróját, melyről Vergilius Aeneisében lehet olvasni. A keresett aranyat végül is megtalálta a német kalandor, ez volt fő célja.
Vajon miért került sor Trója ostromára? Kereskedelmi szempontból kiváló helyen feküdt a település. Sorra érkeztek az áruval megpakolt, és a másféle áruféleséggel távozó hajók. A vámok megfizettetésével óriási bevételhez jutott a város. Idővel ez csíphette a többiek szemét. Egyszer csak felkerekedtek a spártaiak, vették a fáradtságot, idejöttek, és csellel, vagy nem, de bevették a dúsgazdag kereskedővárost. Régebbi olvasmányaimból merítve, azt olvastam, hogy a trójai háború után erről a területről indult el az a népcsoport, mely eljutott a mai Olaszországig, és belőlük nőtte ki magát az olasz nép.
Az egyik trójai tűzvész megégette a nyers agyagtéglákat is. Ekkor jöttek rá, hogy a kiégetett agyagtégla sokkal erősebb építőkő.
Rákóczi ház. Európában a hazájából menekülésre kényszerült fejedelmet egyik királyi udvarba sem fogadták be, kétszáz vitézével. Végül a szultán meghívására Konstantinápolyba mentek. Végső szállásuk Rodostóban lett kijelölve, a tengerparton. Itt élt száműzetésben II. Rákóczi Ferenc 1718-tól egészen 1735-ben bekövetkezett haláláig. A rodostói Rákóczi emlékház másolata Kassán látható.
Isztambuli Nagy bazár. Délután épp annyi időnk maradt a feleségemmel, hogy felkeressük a szállodától egy km-re lévő híres bazárt. Mély benyomást nem tett ránk, szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. Az aranyműves szekció fedett részben kereskedik. A bazárban voltunk még, amikor hátam mögött magyar beszédre figyeltem fel. Sajátos hangjelzéssel szóltam utánuk. Harmincas pár állt szembe velünk és kiderült, a velem szemben álló férfi akart Ephesosban a közvécénél további segítőnek lenni. Hamar kiderült, hogy ők egy Olaszországból induló hajóúton vannak. A szerencse hozta úgy, hogy Törökországban kétszer is egy időben egy helyen lehettünk. Útjuk végállomását Palermónak adta meg, javasoltam nekik a Bábszínház és a Ferences rendi katakombák felkeresését.
12. nap: ISZTAMBUL több mint 18 milliós lakosságával Törökország legnépesebb városa, egyben az európai kontinensen is listavezető. Hossza 100 km. Utazásunk úgy alakult, hogy erre a napra szabad programot terveztünk. Turistatérkép segítségével előző este kibogarászta Kati, hogyan tudunk a szállásunk közelében közlekedő 1-es villamos Ázsia területén lévő végállomásától a szultánság legutolsónak, 1851-ben emelt palotájához eljutni. Felhőszakadás majd napsütés, ez az ismétlődő folyamat jellemezte az egész napot. Dolmabahce palota, mely az oszmán birodalom hanyatlásának idején készült el. A nép tüntetése miatt csak évekkel később adták át. Vajon miért volt az a nagy felháborodás? Pár ezer négyzetméteren sok-sok tonnányi arany lett a gazdagság hiú jeleként felkenve mindenre, amire csak lehetett pl. aranyozott öntöttvas radiátor. Az épületben felhalmozott rengeteg értékes tárgy felsorolása lehetetlen, és értelmetlen is lenne. Ha valamiből sok van, vele különlegességét és szépségét is könnyen elvesztheti.
Délután szétnéztünk a szálloda környékén. Egy számottevő érdekességről számolhatok be. Bár csak 100 eurót váltottunk török lírára, de a költőpénz nem akart fogyni. Gondoltuk, megpróbáljuk elkölteni. Ha tehetik az üzlettulajdonosok, portékáik egy részével kitelepülnek a járdára. Itt " magyarosan " mackónadrágokat nézegettünk, melyből csak „török” márkás volt. Ez azt jelenti, hogy a terméken világhírű márkák logója látható, jó nagy méretben. Az egyik termék kedvemre volt, próbára az alagsort ajánlotta a tulaj. Odalent három elfüggönyözött rész, melyek mögött: hálóhely, konyha és mosdó.
13. nap: Délelőtt városnézésre indultunk: Aya Sophia, Kék mecset, Topkapi Palota.
Útközben a látványosságok közül először a Hippodromot láthattuk. A teret a rómaiak a 2. században építették. A téren néhány más építmény mellett, két magas obeliszk található. A rózsaszín gránitból faragott oszlopot Egyiptomból hozták. A három részben szállított oszlopból csak az egyik rész maradt meg, de ez ma is ugyanott áll, ahová Theodosius császár a 4. században állíttatta. A másik obeliszket a 10. században emelték és bronz lemezekkel borították. Az oszlop ma is áll, cefetül néz ki, mert a keresztes seregek katonái a bronzlemezeket mind ellopták.
Aya Sofia mecset. A templom ma már nem aktív imahely, múzeumként működik "írhattam volna pár évvel ezelőttig. Aktuálpolitikai okok miatt újból mecsetként is szolgál. Hatalmas méretei valóban lenyűgöző hatást keltenek az emberben. A nagy magasságban a fő kupola valóban olyan, mintha alig tartaná valami, légies benyomást kelt. Ezer éven át ez volt a világ legnagyobb átmérőjű kupolája a maga 29,8 méterével. Ezer év múltán egy másik kupola átmérője pár tíz centivel felülmúlta. Érdekes volt a tartó oszlopok között a korábbi földrengések következtében balról jobbra elmozdult, ennél fogva ferde darabokat találni. Ezek miatt kénytelenek voltak külső támasztópillérekkel utólag megerősíteni az épületet. Tudni érdemes: az első kupola egy éven belül beomlott, újra kellett építeni. A tragédia okát az óriási súly megtartására gyengének bizonyuló falakban találták meg.
Lehetőségünk volt közelről megnézni a bizánci császárok kör alakú kövekből kirakott koronázó helyét, amelyet errefelé a világ köldökének is szoktak nevezni. A templomban egyébként a különböző korok uralkodói a világ minden részéből származó kincseket, szimbolikus tárgyakat, ereklyéket gyűjtöttek össze. Magyar vonatkozású érdekességgel is találkoztunk. Buda várából származik az a két nagyméretű bronz gyertyatartó, amely az imafülke két oldalán áll évszázadok óta. Ezeket Buda első török megszállása idején sok más értékes tárggyal együtt szállították Konstantinápolyba a török hódítók.
Kék mecset. Annak ellenére, hogy Isztambul egyik fő látványosságáról, a világ egyik leghíresebb épületéről van szó, ami ma is aktív imahely, inkább külső képe mélyült el bennünk, formáinak harmonikus megjelenése, és a hat minaret. Ennyi minaretet igazából csak Mohammed próféta országában szabad emelni. Ember nincs, aki egyik palotába be, majd egy másikba, és mindenre képes visszaemlékezni.
A Topkapi Szeráj hatalmas területen fekvő szultáni paloták együttesét jelenti. Az oszmán birodalom szultánjai évszázadokon keresztül itt éltek családjukkal, feleségeikkel, ágyasaikkal, szolgáikkal, egész udvartartásukkal. Az egyes épületeket az udvarokon keresztül lehetett megközelíteni és minden udvarnak külön kapuja volt. Egy-egy udvarba csak a szigorúan megszabott feltételeknek megfelelő vendégek léphettek be. A hárembe akkoriban csak egyetlen férfi, maga a szultán mehetett be. Egész eunuch hadsereg őrizte a rendet és vigyázott a szultán tulajdonára. A hárem első asszonya a szultán anyja volt, őt követték szigorú hierarchiában a feleségek és az ágyasok. Minél magasabban állt valaki a rangsorban, annál több földi jó járt neki. Ez a megkülönböztetés az elhelyezés körülményeire is igaz volt. A hierarchiában magasabb helyen álló feleségnek, vagy ágyasnak sokkal díszesebb volt a szobája, bútorzata, fürdőszobája, sőt a WC-je is, mint a rangsorban lejjebb állóknak. Emlékezetes volt végigjárni a hárem szobáit, fürdőit, kevésbé a mindent beborító arany díszítő elemek látványa, a gazdagság tobzódása a palota minden részén. Aranyrács mögül hallgatta a szultán nagyvezírjei tanácskozását is és azon koppantott, ha elege volt a sok beszédből.
Autentikus hírforrásom kissé másról számolt be. A szultánnak maximum négy felesége lehetett. A háremben 10 éves kortól tizenkét éven át szolgáló szüzeket mindenfélére tanították: irodalom, művészet, zene. Huszonkét évesen eldönthették, hogy maradnak-e, esetleg örökös nyugdíj fejében elhagyják a háremet, netán nőül mennek egy agához, vagy pasához. E téren jelentős igény mutatkozott irántuk, mert műveltek és egyben szüzek voltak. Az egyik szultánnak épp egy ilyen vörös hajú lány lett a nagy szerelme, majd felesége, akit a mai Ukrajna területéről raboltak el, apja pópa volt.
Honnan származnak a törökök? A mai Észak-Kína, Mongólia és Oroszország határainak területéről. Huszonnégy törzs indult el onnan, hogy 1000 körül egyikük megalapíthassa az Oszmán birodalmat. Azóta, köszönik szépen, jól megvannak.
(Hangminőség: 16 bit 44,1 kHz-24 bit 192 kHz.)
