Meleg szívvel gondolok vissza gyermekkoromra, a lakótelepen hét végéken felbukkanó utcazenészre, a verklisre. Személyes kapcsolatba nem kerültem vele , viszont az ablakokból az utcára ledobott, összehajtott papírba csomagolt aprópénzt szívesen összeszedtem, és „házhoz” szállítottam. Nem csak a verkli egyedi hangja nyűgözött le, hanem a guruló zeneszekrény szépsége is. A hetvenes évekre kikopott ez a műfaj a környékünkről.
1862 Svájc, 8 dallamú hengeres zenedoboz:
Legutoljára a közrádió József Attila életéről szóló négy részes sorozata felvezetőjeként hallhattam az „én” verklim hangját. Azóta gyakran eszembe jutott a múltbeli varázslat. Megembereltem magam, és utánaeredtem a világhálón. Budapest egyik múzeumában rátaláltam egy „porosodó” verklire, de az működésképtelenül tárolódik náluk. Végül egy Dunántúlra vonatkozó füles után látókörömbe került Keszthely.
1900 Lipcse, Ariston márkájú 24 hangú orgonette (Paul Ehrlich):
A „csodák” falusi palotáját a svájci Surber házaspár tulajdonolja és üzemelteti. Az alábbi hangfelvételeket az ő működőképes gyűjteményük által és Hansjörg Surber úr közreműködésével rögzíthettem: hálás köszönet érte!
1899 zeneszekrény gázlámpával, Budapesten készített szekrényben lett elhelyezve a belga gépezet:
Az automata és kézi hajtású zenegépek története sok száz évvel ezelőtt kezdődött. Több nemzet, ország vallja magáénak a kintorna feltalálását.
1810 Anglia, 16 hangú 3 hengeres és 8 dallamú kintorna (George Astor):
Fejlődésük a felvilágosodás korától a második világháborúig kíséri és hűen tükrözi a társadalom, a technika és a művészetek fejlődését.
1891 Lipcse, Orpheus márkájú automatikus citera:
Észak-Olaszországban, a Németalföldön, Szászországban kiterjedt ipara volt a zenélő automatáknak. Egyes cégek csak a dobozok, sípok készítésével, míg mások a zeneművek kottázásával, szöges hengerekre, papírcsíkokra, bádogkorongokra történő átírásával foglalkoztak.
1979 Dansfeld, 45 hangú perforált papírcsíkos kintorna (Rudolf Bruns):
A 18. század végétől ezekből az országrészekből kezdtek elterjedni egész Európában. A szerkezetekkel együtt a gyártóhelyek vállalkozó kedvű polgárai is a gépekkel tartottak, működtetve, kezelve őket. Nem véletlen, hogy egyes országokban Orgona Italineri-nek, Orgona Barbierinek hívták a kintornát.
1880 Svájc, 6 dallamú hengeres zenedoboz:
A gépezetek - és velük a kintornások - az óceánon is átkeltek, észak- és Dél-Amerikában mai napig szeretettel őrzik emléküket.
1913 USA, Edison Amberola X márkájú fonográf:
A legegyszerűbb, néhány sípos – családi otthonokban működtetett - madárorgonáktól a templomi zenészt helyettesítő automatákon keresztül a szekér nagyságú, dobokat, cintányérokat, húrokat megszólaltató zenegépig számtalan fajtáját ismerjük.
1780 Franciaország, Serinette márkájú 10 hangú madárorgona:
A kintorna a hangrögzítésre alkalmas fonográf elterjedéséig - sőt, sokáig még azt követően is - igen fontos szerepet játszott a köznapi emberek zenekultúrájában.
1920 Németország, Hupfeld Phonoliszt márkájú zongora; papírtekercsről Dohnányi Ernő kezejátéka:
Egy-egy új zenés színdarab, operett, opera népszerű betétdala, vagy egy új induló szinte már bemutatása másnapján megjelent az utcai zenészek repertoárjában. Ugyancsak e gépezetek előadásában
ismerhették meg a városlakók az újonnan keletkezett könnyebb műfajú slágereket, dalokat is.
1890 USA, Peerless Pneumatic márkájú organette:
Bár a zenekritikusok, zenetörténészek a magasművészetnek számító komolyzene kintornán történő megszólaltatását lebecsülték, számtalan művészt ihletett meg e hangszer. Neves zeneszerzők - Beethoven, Sztravinszkij, Ravel - alkottak zeneművet automatákra, írók, festők örökítették meg a kintornást.
1910 Németország, 37 hangú 8 dallamú hengeres kintorna (Giovanni bacigalupo):
Legnagyobb sikerük az automata zenegépek gyártóinak akkor volt, amikor a hegedű vitathatatlanul legelső gyártóhelye, az olaszországi Cremona városa egy több, mint 100 sípos zeneautomatát rendelt.
Lipcse, pénzbedobós zenedoboz:
A 20. század első harmadában a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt része volt a kintornás. A zenegép hangos sípja vagy zongorát utánzó dallama gyakran megszólalt a bérházak udvarain, a vendéglők kerthelyiségeiben. El sem lehetett képzelni nyáresti mulatságot, lakodalmat a Tabánban, Gellérthegyen vagy Óbudán kintorna nélkül. Csak Budapesten - Újpest, Kispest és az egyéb városrészek külön városnak számítottak - a húszas harmincas években még évi kétszáz-kétszázötven kintornás engedélyt adtak
ki. Még a II. világháború után is működött közülük jó néhány.
1930 Berlin, 30 hangú 8 dallamú hengeres kintorna (Wilhelm F. Holl):
A kintornás élete sok művészt ihletett meg. Az 1870-es években Tóth Ede írt színművet a "Kintornás családja" címmel, Kosztolányi, Karinthy és még jó néhány író, publicista örökítette meg a város alakjai között a zenegépek tulajdonosait. Hazánkban ennek ellenére az elmúlt évtizedekben a kintorna, a verkli, sípláda elfelejtődött.
1865 Svájc, 12 dallamú hengeres zenedoboz:
A magyar nyelven az ilyen zenegépek három néven ismertek: a "kintorna" olasz eredetű szó, egykor a tekerőlantot hívták így. S mivel a zenegép is hasonló kurblival működik, a név ráragadt.
1904 Németország, automatikus citera:
A "verkli" szó német (igazából osztrák) eredetű, a Werkl szóból származik, a Monarchiában nevezték így az utcai zenegépeket.
1840 Németország, Fekete erdő márkájú 23 hangú 8 dallamú fuvola óra:
A "sípláda" szó önmagáért beszél, a síppal működő zenegépek elnevezése.
1895 Lipcse, Ariston márkájú 19 hangú organette (Paul Ehrlich):
Két fajta verkli volt használatban: a zongorahúrokkal működő klasszikus verkli (ez elsősorban Magyarországon, Ausztriában és meglepő, de Dél-Amerikában kedvelték), a sípláda egész Nyugat-Európában használatos volt.
1890 USA, Perles márkájú 20 hangú hengeres pneomatikus organette:
A német nyelvben a sípládának Drehorgel, míg a hagyományos zongoraverklinek Walzenklavier a neve. Ez utóbbi hengerzongorát jelent, akárcsak az angolban a „barrel piano” megnevezés. A „barrel organ” ennek megfelelően hengerorgonának fordítható.
Franciaország, 65 hangú harmonikajáték (harmonikázó bábú):
A verklis neve angolul „organ grinder” - azaz orgonaőrlő - tekerő. A grinder szó másik jelentése: nehéz, lélekölő, egyhangú munka. Hogy a kintornázásról
ragadt-e rá ez a szó az ilyen tevékenységre, vagy fordítva: nem tudni. Olaszul Orgenetto di Barberia, franciául Orgue de Barbarie a neve a verklinek. Itt a barbár - azaz tanulatlan, faragtalan - a szó eredete.
1904 Lipcse, Ariosa no. 2 márkájú organette:
Az amerikaiak "monkey organ"-nak azaz "majom orgoná"-nak nevezik a sípládát, de ismert a "hurdy-gurdy" név is. Ez valószínűleg a "grinder"-ből hangutánzással
keletkezett szóösszetétel, ahogy kimondod, szinte az ember maga előtt látja a kintornatekerés mozdulatát. A majomhoz úgy kapcsolódik a hangszer, hogy korábban a verkliseknek mindig társuk volt egy élő kis majom.
1907 Lipcse, Eldorado 9 márkájú 2 tekercses 6 dallamú fémhengeres orchestrion (Etzold und Popitz):
Automatikus megszólalásra olyan hangszerek alkalmasak, amelyek több, egymás mellé helyezett, és egymáshoz hangolt hangzószerből állnak. Ezért van az, hogy a zongorához, orgonához hasonló elven működő hangkeltő eszközöket találunk a zenélő automatákban és a kintornákban. Működésük alapelve: valamilyen adathordozó szerkezetre (henger, szalag, korong) rögzített vezérlők (csapok, lyukak) működtetik megfelelő sorrendben a hangkeltő eszközöket.
1890 Svájc, Stella márkájú 6 dallamú fémlemezes hengeres zenedoboz:
A vezérlőrendszerek működhettek hengerekkel, papír- és fémszalagokkal, lemezekkel.
Franz Paier gramofon (Eisenhandlung):
A Surber Zeneautomata és Fonográf Múzeumában a „padlástól a pincéig” számtalan helyiséget végigjárhattunk. A zenegépek eredeti szépségükben tárultak elénk, melyekkel harmonikus egységet alkotott a környezet. Kalauzunk és egyben a lemezlovasunk közvetlen segítőkészsége mély elkötelezettségről vallott. Türelmesen magyarázott és egy-egy gépezeten több lemezt is lejátszott kérés nélkül.
1960 Tilburg, Decap márkájú 72 hangú tánc orgona:
Hangfelvétel készítés közben bevillant egy felismerés: a száz vagy akár kétszáz évnél is idősebb eleink ezekre a zenegépekre tették fel a kor népszerű zeneműveit tartalmazó korongokat vagy papírtekercseket. Uralkodók, főúri családok vagy jómódú polgárok szobáit ékesíthették a míves zenegépek és talán táncra is perdülhettek hallatán. A lyukas zsebű emberek pedig az utcán remélhették a verklis mielőbbi feltűnését.
1890 London és Németország, 42 hangú 8 dallamú kintorna:
http://www.origo.hu/hirmondo-archiv/hirmondo.zip?vakbarat=1
Surber Zeneautomata és Fonográf Múzeuma - ez itt a reklám helye!
A múzeumban megtekinthetők és meghallgathatók régi mechanikus zenegépek, zenélő dobozok, gépzongorák, zenélő órák és kintornák. Látogassa meg múzeumunkat és fedezze fel a mechanikus zenegépek világát azokból az időkből, amikor még nem volt rádió és lemezjátszó, egészen a múlt század ötvenes évekig. Élvezze autentikus környezetben a zenélő dobozok, gépzongorák, zenélő órák és kintornák hangzását. Hangulatos szabadtéri részen hallgathatja meg egy ötvenes évekbeli nagy táncorchestrion és egy holland utcai orgona zenéjét.
1980 Hollandia:
Hogy a hangszereket teljes mértékben élvezhesse, a látogatás csak a változatosan megtervezett vezetéssel együtt lehetséges. Vezetéseket különböző napszakokban és különböző nyelveken kínálunk.
1876 Osztrák, 26 hangú 20 dallamú hengeres kintorna (Sebastian Konrad):
További információ:
Surber Zeneautomata és Fonográf Múzeuma
Cím:
Keszthely, Jókai u. 5.
Telefon:
30/602 68 68
E-mail:
info@musikautomaten-ungarn.eu
Honlap:
www.musikautomaten-ungarn.eu
1890 Svájc, Stella márkájú fémlemezes zenedoboz:
https://www.keszthely.hu/muzeumok/surber-zeneautomata-es-fonograf-muzeuma?vakbarat=1https://www.keszthely.hu/muzeumok/surber-zeneautomata-es-fonograf-muzeuma?vakbarat=1https://www.keszthely.hu/muzeumok/surber-zeneautomata-es-fonograf-muzeuma?vakbarat=1
