Az ír fapadosból közvetlenül a tranzitba érkeztünk. A légikikötő és a reptéri Flix busz belső végállomását jelentő Cityterminál (busz, metró, vasút) épületeinek belső falain két méterig, zsákvászonba ültetett növények utalnak a svédek természethez való viszonyulására. A város felé tartva mit sem változott a kép. Ipari parkok és bevásárlóközpontok parkosított környezetben. Rózsaszín, bordó és piros színű tizenkét emelet magas lakóházak fokozták a hatást. Ilyen előképek után kora délelőtt érkeztünk meg a tizennégy szigeten elterülő Stockholm központjába. Mivel a szállásra csak délután jelentkezhettünk be, városnézésre indultunk.
Nem csak az óvárosra igaz, hanem a tágabban veendő belvárosra is, hogy négy-öt emelet magas házak alkotják. Elhanyagolt épület vagy eldobott szemét errefelé rossz viccnek számítana. Ettől eltekintve, lényegi különbség alig akad a pesti miliőtől. A turistákat leszámítva az őslakosoktól akár kihaltnak is lefesthetném az utcákat. A külföldiek viszont csurig megtöltik. Augusztusban szívesen menekülnek ide például az olaszok. Csak jobb a huszonöt Celsius fokban hűsölni, mintsem a negyvenben megsülni. Igazi kánikuláról nincs szó, de mi is az utcák árnyékos oldalát kerestük a feleségemmel. Másvalamit nem kerestünk, de rátaláltunk. A szállodahajók kikötőjeként is szolgáló öböl partján nézelődtünk. Erős egyirányú tömegáramlásra figyelt fel Kati. Nagy baj nem lehet belőle, mi is arra indultunk. A falon tábla, Német templom. Legjobban az adományláda képe ragadt meg bennünk, pontosabban nem is azé, hanem az azt lezáró bivalyerős lakaté. Aligha hinném, hogy a gyűjtőláda tartalmára a templomba betérő istenfélő emberek utaztak volna. A kulcsot a pap vigyázta kulccsal zárható titkos rejtekében. Ezek után már csak a szél fújhatta el a jókedvünket. Megpróbálkozott vele.
Közelben a Királyi palota. Vasárnap kivételével negyed egytől zenés őrségváltás, a hét utolsó napján egy órával később. Idő, mint a tengerben a vízcsepp. A ceremónia helye elsőre nem adta magát. A kétemeletes rezidencia egyik kapubejárójánál két őrszem posztolt, vele szemben III. Gusztáv svéd király szobra: hol máshol, ha nem itt. Tizenkettő előtt a bazaltköves teret kadétok által megült katonalovak patazaja verte fel, dél körül a leparkoló buszból fúvósok bújtak elő. Kezdtem dörzsölni a tenyeremet. Ám nem csak a paripák tűntek el nyomtalanul, hanem a zenészek is hátraarcot csináltak. A nemzetközi bámész sereglettel együtt mi is nyomkereső útra indultunk. A belső udvarban összeállt a kép. Aki statikus felállású zenés őrségváltásban gondolkodna, mint ahogyan én is tettem, csalódni fog. A fúvósok nagyobbrészt mozgásban voltak. Mivel a megújuló szél elfújta az érdemi hangfelvétel lehetőséget, ezért pár nappal később ismét megpróbálkoztam vele. Ekkor derült fény rá, hogy zenei vonatkozásban nem ugyanaz a felhozatal. Ezúttal Ennio Morricone slágerzene-átirat is színesítette a palettát. Második alkalommal egy ízben kezemben mikrofonnal száznyolcvan fokban félkörívet kellett fordulni a zenekar után.
Nem mondhatnám magunkról, hogy utazásaink során kerüljük a múzeumokat. Stockholmban mégis több meghatározó jelentőségű kiállítóhelyről is lemondtunk. Többek között a Skanzen és a Viking múzeum is erre a sorsra jutott " az utóbbi bejáratánál fejembe vikingsisakot húzva tisztelegtem a skandináv ősök előtt.
Oka az itt nem, de máshol már látott leletváltozatok bősége. Közelükben a Vasa múzeum, mely párját ritkító hajóleletével az emberiség kultúrtörténete iránt érdeklődők számára kihagyhatatlan: Oslóban az Osebergi eltemetett, de rekonstruált viking hajó nézhető meg, amelyet 820-ban tettek vízre és parti hajóként szolgálhatta a tulajdonosát. A svéd lelet kiemelkedő jelentősége miatt, építésétől napjainkig tartó tanulságos történetét részletesen ismertetem:
A Vasa sorhajót 1626–1628 között építették II. Gusztáv Adolf svéd király megrendelésére. A svéd uralkodó a harmincéves háború alatt, a Lengyelország elleni harcok miatt rendelte meg. A feltörekvő, tengeri nagyhatalommá váló evangélikus svédek biztosítani akarták a stratégiai jelentőségű kender importját az új hajóik kötélzetéhez, a katolikus lengyelek befolyása alatt álló Baltikumból. Személyes indok is vezette Gusztáv Adolfot: a lengyel uralkodó saját unokatestvére, III. Zsigmond volt, aki 1599-ig a svéd trónt is birtokolta, ám vallási okokból kénytelen volt lemondani róla. A svéd uralkodó remélte, hogy a két országot ismét egyesítheti. A Vasa már méreteivel is félelmet keltett volna a csatákban. Tűzereje egymagában felért a teljes lengyel flotta képességével. A király önmaga kárára aktívan részt vett a háromárbócos kialakításában. Mivel megtudta, hogy az ellenfél is egy nagy hajót épít, 1627-ben változtatásokat kért a terveken: az elkészült hajógerincet jelentősen meghosszabbíttatta, valamint egy második ágyú-fedélzetet is beépíttetett. A munkálatok alatt a fő hajóépítő mester, a dán Henrik Hybertsson megbetegedett és jobblétre szenderült. A feladat befejezése tanítványára várt. A korabeli hajóépítésben nem alkalmaztak tervrajzokat, hanem a mester fejében volt a terv, és ő irányított mindent. A változtatásokkal a vitorlás egyensúlya instabillá vált. A hajótestben lévő ballaszt-kövek már nem voltak képesek ellensúlyozni a magas és nehéz felépítményt. Az alsó ágyú-fedélzet is módosult: a nagyobb kaliberű ágyúkhoz nagyobb lőréseket építettek. Korának egyik legjobban felszerelt sorhajója volt, hatvannégy ágyúval. Az ezerkétszáztíz tonna vízkiszorítású járművön száznegyvenöt matróz és háromszáz katona számára volt hely. A hajtómű Három árbóc, tíz vitorlával, ezerkétszázhetvenöt négyzetméter felülettel. Merülése négy egész nyolc tized méter. Szélességéhez képest viszont túl hosszú és túl magas volt. A szokásos stabilitási próbán – amikor harminc matróz fut egyszerre egyik oldalról a másikra, így próbálva felborítani a hajót – a Vasa erősen megdőlt. Mivel ezt senki nem merte a király tudomására hozni, a járművet késznek nyilvánították. 1628. augusztus 10-én a Vasa vitorlát bontott a stockholmi kikötőben, a Gamla Stan déli csücskénél, hogy megtegye első útját. Szép idő volt. Nem számítottak hullámzásra, így az ágyúnyílások nyitva maradtak. Egy váratlan széllökés a vitorlást annyira megdöntötte, hogy ezeken át beömlött a víz. A jármű valamivel kevesebb mint ezerháromszáz métert tett meg a vízre bocsájtása óta, amikor elsüllyedt. -tven matróz lelte halálát. 1664-1665-ben értékes bronzágyúiból nagyjából ötvenet búvárharangok segítségével felszínre hoztak. A kivizsgálás feltárta a tervezési hibákat és az elégtelen mennyiségű ballasztot jelölte meg a szerencsétlenség fő okozójának. A hajótestet nem emelték ki, így az harminckét méter mélyen, szinte teljes épségben megőrződött a tenger fenekén.
A huszadik században egy svéd tenger-történész elkezdte kutatni a Balti-tenger hajóroncsait, mivel rájött, hogy a Balti-tengerben nem él meg a hajóféreg, ami más tengerekben tönkreteszi a fa hajóroncsokat. 1956 augusztusában az öböl egyik részén építkezés indult. A mederkotrások elkorhadt fadarabokat hoztak a felszínre. A fadarabok a Vasáról származtak, amelyet így szerencsésen megtaláltak, függőleges helyzetben. A felfedezés jelentősége, hogy addig nem tudtak semmit a 17. század első felének hajóépítéséről. A kutatók mintegy huszonhatezer tárgyat találtak a hajón és környékén. A vitorlákon, csomókon, hordókon, szobrokon, görgőkön, holttesteken kívül számtalan használati tárgy is megmaradt, amelyek segítenek a kor életmódjának feltérképezésében. A hajón fellelt egyetlen nemesfém lelet a kapitány gyűrűje volt.
A kiemeléshez a hajótest alatt 6 alagutat ástak. Ez öt búvárnak körülbelül egy évig tartott. A járatokon acélsodronyokat vezettek át, amiket két ponton tartott. Ezek segítségével a Vasát 1959 augusztusában megemelték, és 16 lépésben óvatosan sekélyebb vízbe vontatták, mindig csak keveset emelve rajta. Ott aztán nagyjából vízhatlanul betömték a réseit, és megerősítették a kiemelés előtt – az ágyú-nyílásokat lezárták, az elrozsdásodott fém szegecsek helyét bedugaszolták. A kiemelésre 1961. április 24-én került sor, melyet a TV élőben közvetített. Reggel kilenc után három perccel bukkant felszínre a Vasa első darabja. Szivattyúval elkezdték kipumpálni a vizet a hajóból, így a Vasa lassan a felszínre emelkedett. Szárazdokkhoz vontatták. Az utolsó métereket egyedül kellett megtennie, mert a pontonoknak nem volt hely a dokkban. Ezért a dokk előtt – miközben folyamatosan permetezték – két hét alatt betömködték az utolsó lyukakat is. A Vasa ismét hajó volt, úszott a vízen.
A szárazdokkban megkezdődött az átnedvesedett hajómaradvány tanulmányozása és konzerválása. Viaszos anyaggal átitatták a faszerkezetet, amely kiszorította belőle a vizet. -sszesen tizenhét évre volt szükség, hogy a permet teljesen átitassa az egész hajót. Ezt lassú szárítás követte. A legutóbbi eredmények szerint ez a konzerválási módszer a fa szerkezetet rideggé, törékennyé teszi. Ráadásul a környék vizeinek magas oldott kéntartalma szennyeződés formájában a hajótest anyagában maradt, ami mostanában, a levegő oxigénjének hatására kezd kénsavvá alakulni, s félő, hogy ez szétmállasztja a faanyagot.
A hajó Stockholmban, a Djurgården-félszigeten a Vasa Múzeumban 1990 óta látogatható. A hatalmas épület magában foglalja a teljes vitorlást, és azt körbevéve hét szinten tartalmaz kiállításokat. Ezek a 17. századi Svédországról, a hajóépítésről, az elsüllyedésről, a kiemelésről, továbbá a harmincéves háborúról, a hajón talált különböző tárgyakról, valamint a konzerválás nehézségeiről szólnak.
Személyes emlékeim a Vasa múzeumról. Az épület tetejét kívülről árbócok díszítik. Djürgarden-szigeten található a Vidámpark közelében. Kétszázhúsz sek a belépő (húsz euró), a segítőnek ingyenes. Az épületen belül a hajótest mélyebb gödörben acéltraverzen nyugszik. A kialakítás miatt itt nem érinthető, de másutt egy kis fadarabka révén, igen. A komplex vitorlásra különböző szintekről nyílik rálátás. A legfelső szint a fedélzettel megegyező magasságban. Négyszer tizenkét ágyú lőrését számoltuk össze. Az ágyúk átmérője ötven centiméter, hossza két méternél valamennyivel több. Vitorlával nincs felszerelve, de az oldalhálók rajta vannak: az árbóckosárba ezeken másztak fel a matrózok, melyekből az orrvitorlán is van egy. Kiállított tárgyak: bőrcipő és kesztyű, gyűrű, pipa, faládikó, kanál, tányér, bögre, hajólámpa. Festményen látható, hóna alatt söröshordóval és szájában pipával a kapitány. Listáról olvasható a személyzet teljes étel-ital fejadagja, például sörből napi több liter. Több rajzolt hajókeresztmetszet mutatja be a különböző szintek rendeltetését. A tüzértér személyes megismerésre élethűen lett kialakítva, fejemet a mennyezetbe jól bevertem: tüzérnek csak alacsony katonát alkalmazhattak. Dokumentumfilmen láthattuk a hajó kiemelését. Egy másik monitoron A Kismalac kalandjai egy árbócoson című rajzfilm gyerekeknek " körmünket tövig lerágva végigizgultuk Katival.
Továbbra is maradunk ezen a szigeten. Hangos sikoltozások a távolban. Vidámpark. Tizennyolc euró a beugró, mely csak belépésre jogosít fel. Hatvanöt felett ingyenes. Minket csak a hangfelvétel érdekelt. Az olykor velőtrázó sikolyokat az egyik gépezet által nyújtott élmény biztosította. Képzeljünk magunk elé egy összességében háromszázhatvan fokban hullámozva körbevezető fém rudat, melyről függőleges irányban beülők vannak. Ebben helyet foglal a kedves vendég és indul a hajcihő. Le és fel hullámzik az útvonal, közben a tengelynek számító fémrúd körül háromszázhatvan fokban körbefordul a beülő. Nem csak felnőttek, de gyerekek is visítottak.
A vidámpark közelében, a múlt század elejéből vagy talán még annál is régebbről való kert nélküli házacskák tenyérnyi területen. A kapubejáró keresztgerendája másfél méter magasan. Talán az egyik ilyen ingatlan elődjében lakhatott a Vasa egyik tüzére.
Kikeveredtünk a városnézőnek beállított hetes számú villamos vonalára, amelyen egy kocsiból álló nosztalgiajárat is tündökölt. Az itteni felújított faházak az előzőeknél nagyobbak, virágos kiskert is dukál hozzájuk. Hátukban tengervíz nyaldossa a partot. Visszaindultunk napi sétánk kiindulópontjához, az SL nyolcvanas hajójárat kikötője felé. A magyar átlagjövedelemhez képest borsosak az itteni vendéglátó árak, de a más kereskedelmi egységek árai is. A svédek átlagjövedelméhez képest arányaiban ugyanannyiba kerülnek a termékek:nettó háromezer euró feletti az átlagkereset. Első alkalommal itt találkoztunk gyerekek számára emeletes városi vonattal, amely gumikerekeken gurult. Hogy ezt a szolgáltatást igénybe vette-e az a hatgyermekes fekete család, aki velünk szemből érkezve elvonult mellettünk, nem derült ki. De a jómód igen, látszott rajtuk.
A belső végállomástól Nybrokajentől a külső végállomásnak számító Ropsteinbe utaztunk az SL nyolcvanas menetrend szerint közlekedő városi hajójárattal. Két célja volt. A hatvanöt perc hosszú út alatt bőven volt lehetőség a fővárosi szigetekkel való ismerkedésre. A másik, hogy a város külső területén is szét szerettünk volna nézni. A szigetek zöld lombtengerében a régi időket megidéző faházak és a korunk modernitását megjelenítő magas szalagházak. A tengervíz kristálytiszta. Vitathatatlanul ez Stockholm természeti egyedisége. Útba esett a Nacka strand. Fő látványosságát 1946-ban Carl Milles tervezte, de csak 1995-ben halála után épült meg Az isten a miatyánk a szivárványon című műalkotás. A tizennyolc méter magas meghajlított csövön keresztül, amelynek tetejében emberalak-szobor látható, víz ömlik a tengerbe. Alapul véve az alkotás megnevezését, feltételezem, a magasból aláömlő víz levegőben szétterülő permete a napfény hatására olykor szivárványt képez a szoboralak fölé. Ha ez így igaz, szellemes.
A végállomás rozsdaövezet, de egyben metró, villamos és vasútállomás csomópontja is. Körbenéztünk. Felmértük a helyzetet és egy megállót visszagyalogoltunk Frihumnen megállóig. Igyekeztünk a tengerpart közelében maradni. Nem volt egyszerű. Még az emeletes házak elérése előtt a Lettország, Litvánia és Finnország felől érkező szállodahajók kikötője. A hajóról a szárazföldre betonhídon érkeznek meg az utasok. Gyorsan tudnak a tömegközlekedéshez kapcsolódni. Következő említésre méltó élmény az általunk hippi tanyának elkeresztelt komplex vendéglátóegység: színes konténerházak ablakkal és függönnyel, játszótér, színpad. Raklapból asztal, szék. Autógumiba margaréta ültetve. Mai nevén nevezve, romkocsma. A lakótelepen egymástól távol épültek a lakóházak. Körülöttük természetes növényzet, gondozott ősgyep, bokor és fa képében. A buszhálózat sűrűn beszövi ezt a városrészt is.
Az ijesztően sötét fellegek miatt kényszerűségből gyorsan hajóra szálltunk. Visszafelé ismerősebbek voltak a szigetek. Négy-tizenkét emeletes lakóházak, várkastély vörös téglából, érintetlen természet. A lakótelepi házak pasztellszínekben: barna, szürke narancssárga. A hajón egymással szemben hármas ülések, közöttük asztal. A járaton nincs mosdó. Egy bankkártyával csak egy jegyet lehet váltani - erre kis híján ráfaragtunk. Érdemes tudni, Svédországban lényegében sehol nem lehet készpénzzel fizetni. A hajóval tizenöt-húsz tagú indiai család is utazott " nagyon tanulságos a viselkedésüket megfigyelni. A kisgyerek először a nagymamát kínálta keksszel, akinél kínai bevásárlókocsi volt. Lábán drága Patagonia márkájú bőrszandál, húszéves mackónadrág, arannyal hímzett indiai ruha és kinyúlt kardigán. Partra szállva a gyerekek holmiját (hátizsák, elemózsia, innivaló) négykerekű kocsin húzta maga után az egyik felnőtt.
A kikötőből a szállás felé tartva azon morgolódott Kati, hogy kukacsend ülte meg a várost. Pár utcával távolabb belesétáltunk a Pride felvonulás közepébe: bank, légitársaság, Google, Tajvan, színház, mentők, néptáncosok. Megjelenésében jellemzően platós kamionos menet, amelyet felvonulók kezükben zászlókkal követtek: meg síppal, dobbal, nádi hegedűvel. A melegek kulturált módon jelenítették meg nemi másságukat. Másfél órán keresztül néztük a sok keréken guruló és két lábon járó hangkavalkádot, közben egy Gripen repülőgép szárnyát billegtetve elhúzott a fejünk felett. Mindössze Egy kivetnivalót találtam a Pridében, mégpedig a gyakorta túlzó hangerőt. Aki azt hiszi, hogy az általa felvállalt témát a minél hangosabb zenével lehet a leghatékonyabban képviselni, reklámozni, az valamit nagyon nem ért az egészből: mintha ő is csak az erőből értene.
A svéd fiatalok nemtől függetlenül hagyományos frizurát viselnek. A szebbik nem tagjai szőkék és kék szeműek, vékonyak, mutatósak. Harminc alatt szülnek. A kisgyerekek kiegyensúlyozottak, nyugodtak, mosolygósak, társasági lények. Többnyire vállig érő hajat viselnek a kisfiúk. Jellemző a két, netán három gyerek. Több ilyen családot is láttunk két-három nagy gurulós bőrönddel, babakocsiban ülő poronttyal, meg a kézen fogva vezetett szemük fényével. A szálloda ablakából irodaházra nyílt rálátás. Három-négy munkaasztal egymás mellett, ám a teremben az egyik asztal tele gusztusosan feltálalt élelemmel: ez a svédasztal igazi svédasztal. Aligha hinném, hogy rabszolgasorsban telnének el a svédek munkás évei. A családhoz kutya is szokott tartozni. Egy hét alatt két házi kedvencét sétáltató stockholmival találkoztunk, pedig gyalogosan jártuk az utcákat " kutyagumiból egy akadt horogra. Kutyaszoborra nem találtunk, de kolduló rókáéra, igen.
A Skeppholmen-sziget a kisebbek közé tartozik. Elsősorban a Moderna múzeum miatt kerestük fel. Az alagsorban a perverzitás különféle módozatainak játékfilmen való bemutatása a téma. Rózsaszín babaruhában pompázó kétszáz kilós fekete énekesnő, aki koncertjét befejezve odalép a rá meztelenül várakozó, ágaskodó hímtagú férfiak sorfalához és szájával kielégíti őket. A másik monitoron szadista pár látható: gyereket és nőket háttámlás székhez kötözve késsel véresre szurkálnak. A harmadik alkotáson apa kisgyermekével látható, amint vadul támadja őket egy megveszekedettnek bemutatott kakas. Ezek játékfilmek ugyan, de az életből valók " ilyen szélsőséges megnyilvánulások is előfordulnak embertársaink körében. Már az emeleten vagyunk. A falon hatalmas kék vászon, odébb egy másikon tucatnyi rezsólap. El kellene gondolkodni rajtuk, de nem megy " éppen ez ragadt meg bennünk velük és társaikkal kapcsolatban. Több termen át csak fekete meleg férfiak filmen való bemutatása a téma: egyik helységben csoportos szexre alkalmas nagy méretű franciaágy " rajta önfeledten ugrándozott az egyik látogató kisgyermeke. Ezt kimondottan elhibázott koncepciónak tartom. Mivel csak fekete férfiakat jelenítettek meg a nemi másság kapcsán, ezzel súlyosan diszkriminálták őket. Kápolnának kialakított szoba következett, amely látszatra semmiben nem tért el egy hagyományos szenthelytől. Itt meg a passzivitás lepett meg. Pedig bőven lehetne jelzésértékű kritikai megjelenítésekkel illetni nem az elvet, hanem a kóros eltévelyedéseket. Piros szégyenszoba. A falak pirosra mázolva. A főfalon ujjal előremutató csuklótól látható kéz, előtte szoboralakban lehajtott fejjel kisfiú térdepel: a gyermek nem más, mint Adolf Hitler. Ez is és a következő alkotás is elnyerte tetszésünket: temetést megjelenítő szoborkompozíció " eközben kint szakadt az eső.
Mire búcsút intettünk a kortárs műalkotásoknak, kisütött a nap. A kis sziget végében egy még nálánál is kisebb szigetre érkeztünk. Magaslati pontján Kastély szálló. Mellőle kiváló rálátás nyílt a velünk szemben lévő szigeten zörgő-csörgő vidámparkra.
Megszólaltak az égiek is. Újra megveszekedett sötét fellegek borították az eget: dörgött, villámlott. Egy órára bemenekültünk a most mentsvárrá előlépő Modernába.
Másnap szép napos időben körbegyalogoltuk a szigetet. Két, de egyazon meglepetés várt ránk. Elsőre az 1888-ban készült háromárbócos vitorláshajót pillantottuk meg. A parton lévő tábla szerint angol eredetű jármű. A sziget másik oldalán egy kétárbócos. Ez is kifogástalanul nézett ki. Valószínűleg bérelhetők, de erre utaló kiírással nem találkoztunk.
A Nemzeti múzeum kapcsán az óvatos felkeresés mellett döntöttünk. Ez annyit jelentett a gyakorlatban, hogy csak az alsó szintet jártuk be, amelynek termei ingyenesen látogathatók. Nem feltétlenül a belépőjegy ára miatt tettünk így, hanem az emberi agy befogadóképességének határa miatt és az újdonság erejével aligha ható kiállítási tárgyak miatt. Ember nagyságú gipszszobrok és mozi terem várt ránk. A festők életéről szóló rövidfilm végére érkeztünk meg a nézőtérre. Kortárs japán rövidfilm következett. Kati mesélte a látottakat, én pedig megpróbáltam a kusza jeleneteket egésszé összerakni, sikertelenül. Az éjszakában zord várkastély, melynek egyik ablakában erős fény gyúlt. Rózsaszínben dekoratív japán hölgy jelent meg rángatózva. Később a kőkorláton lesiklott, majd már egy lépcsőn ült. A következő kockán egy fekete zsákból bújt elő. Mindvégig nem százas benyomását keltette. A végén beleült egy székbe " itt a vége, fuss el véle.
A svéd főváros kihagyhatatlan látnivalója a Vasa múzeum, de ugyanilyen a Nobel múzeum is. Egyemeletes épület, közel a Királyi palotához. Fali és asztali tárlókban a Nobel-díjasok által a múzeumnak adományozott tárgyak. Az egyik személyes, míg a másik utalhat a tudományágra, amelyben kiemelkedő érdemet szerzett az illető. Nem évszámok szerint sorolódnak a kitüntetettek, hanem csoportosítva. Több érintőképernyős monitor segíti a tájékozódást. Aki nem érti a választható nyelvek egyikét sem, marad az audio guide. Ha ez sem segít, marad a tárgyak szemrevételezése. A monitoron a Nobel-díjasoknak nem a fényképe jelenik meg, hanem tusrajz. Három magyarra találtunk. Karikó Katalin a kutatómunkája közben használt pipettáját ajánlotta fel.
Az idők folyamán valamikor a puskaport is feltalálták. Ha jól belegondolunk, szerteágazó fejlődési vonalai alapfontosságúakká váltak napjainkra. -nmagában egy tárgy se rossz, se jó. Ez éppen attól függ, hogy ki és mire használja. Svédországba érkezésünk napján a helyi tévé esti hírműsorából értesültünk róla (Rapport), hogy a főváros környékén családi házas környezetben pokolgépet robbantott egy húszas éveinek elején járó arab nő. Pár nappal később a belvárosi sétánk során egy ilyen korú nőt megbilincselve rendőrautóba ültettek. Közelében egy másik rendőr fiatal arab férfivel beszélgetett. Távolabb, az utca mindkét oldalában kommandósok négyfős csoportja tartózkodott. Lehet, hogy jókor voltunk jó helyen.
A belvároshoz tartozó Södermalm-sziget a legváltozatosabb domborzatilag. Elsőre a buszmegállóba kihelyezett nagy méretű turistatérképre hagyatkozva próbáltunk tájékozódni. Beszédünkre felfigyelhetett a padon ülő hölgy és megszólított minket. Hosszas beszélgetés kerekedett belőle. Húga után már másodjára tért Svédországba dolgozni. Cigány származásúnak vallotta magát, de nem látszott rajta. Értelmes arcú, választékosan beszélte az anyanyelvét. Tizenhat évesen elsírta magát, amikor megkapta a munkakönyvét " azóta is megbecsüli a munkát. Amikor bevétel hiánya miatt fel kellett adnia dél-somogyi kocsmárosi vállalkozását, nem segélyért állt sorba, hanem közmunkát vállalt. Három gyerekét taníttatta, egyikük diplomás lett, a másiknak is keresett szakmája van. Másodjára akkor jött el otthonról, amikor a dohánybolt tulajdonosa arról panaszkodott neki, hogy az ő alkalmazotti fizetésénél kétszer nagyobb összeg nem áll rendelkezésére költőpénznek. Megunta a rabszolgasorsot. Bár alapfokon beszéli az angolt, de ez nem mindig elég a svédeknél. Takarítást vállalt. Másfél év várakozást követően az önkormányzattól harminchárom négyzetméteres teljesen új lakótelepi lakást kapott, melyet élete végéig igénybe vehet. Havonta átlagosan kétezer-háromszáz eurónak megfelelő helyi pénzt keres tisztán. Jövedelmének negyede a rezsi. A megmaradt pénzből annak ellenére kényelmesen megél, hogy az utolsó tíz évben a tömeges bevándorlás következtében, mintegy tízszázalékos áremelkedés következett be. A no-go zónák valóságosak, de már jobban megszűrik a harmadik világból érkezőket. A másság elfogadásának bajnokának nevezte a svédeket. Nyáron egy hónapra hazalátogat. Sokan árulónak tartják, mosolyog rajtuk, de nem törődik velük. Egyik gyerekét is kapacitálja a jobb élet reményében. Az otthoni helyzetet több mint siralmasnak tartja " a ferihegyi repülőtéren ugyanígy nyilatkozott egy huszonegy éves szabolcsi lány. Azt az egyet sajnálja, hogy amikor visszatért Magyarországra, nem újította meg a lejáró svéd személyi számát. Mint elmondta, azt legnehezebb visszaszerezni. Anélkül pedig jóformán moccanni sem lehet: nem nyithat bankkártyát, nem vásárolhat mobilt. Erre a napra már csak a sétálóutcára maradt idő. A vendéglők külső falával párhuzamosan magas padok húzódnak, ide települnek le a fogyasztó vendégek: estére felhajtják a padokat és lánccal lakattal lezárják. Talán nem azért tesznek így, hogy nehogy leüljenek rá, inkább a hajléktalanok miatt, mert ilyen élethelyzetűekkel is gyakran találkozni.
Másnap folytatódott a sziget felderítése. Az ominózus buszmegálló közeléből lifttel egy magaslati átjáróig utazhatunk. Odafentről ráérősen szétnézhetünk, majd az elkövetkező zárt tetejű vendéglőn áthaladva (a Sony irodaház legfelső szintje), a vele szemben lévő magaslati pontig egy másik hídon elsétálhatunk: A felüljáró alatt főútvonal húzódik. Macskaköves utcába érkeztünk, ahonnét kisebb kaptatót követően, tágas teraszú vendéglő a végállomás: innen is panoráma nyílik. Hátraarcot követően lefelé tartottunk. Itt is a megszokott négy-öt emeletes lakóházak, alul üzlet és üzlet. Kimondottan hangulatos környék, aki erre jár, semmiképpen ne hagyja ki.
Gyalogosan hatodiknak a Langholmen-szigetet kerestük fel. Eredetileg itt szándékoztunk megszállni, de kedvezőbb ajánlatot kaptunk. A természet eldorádójaként jellemezhetném. A parkokon túl fészernyi méretű színes házikók virágos kertekkel. Mint a mesében: Manófalva. 1869-től egy börtön működött itt, mely jelenleg múzeum, szálloda és hostel. Igen, itt szándékoztunk megszállni, mégpedig egy cellában. A szűk térben emeletes vaságy várt volna ránk, meg kisebb ablak, a szabadulás reményét sugározva. Aki ennél kevésbé romantikus időzésre gondol, annak ajánlhatom az emeleti szállodát. A jelentős kiterjedésű épületkomplexum teljesen jó állapotban mutatkozik. A centrumtól gyalogosan órányi távolságban található. Aki kilép a főbejáraton és van egy perc szabadideje, az máris a strandon találja magát. Csak az idill jelzővel illethetem. Fás környezet, lassan mélyülő kristálytiszta víz. A vele szemben lévő szigeten zöld lombtenger hajol a víz fölé. A látképet kis házak színesítik. A gyerekeknek dobozban játékok kedvük szerint. A dús zöld gyepre is letelepedhetünk, meg asztal padokkal helyre is. Zeneszolgáltatásnak se híre, se hamva. Vízi eszközök bérelhetők és kissé távolabb tőle, egy sörözőcske várja a kiszáradt gigájú vendégeket. Ez minden. Augusztus elején a víz hőmérsékletét partközelben tizennyolc-húsz fok közé saccolom. Egy évestől hatéves korig gyerekek lubickoltak jókedvűen a szélében. A mély vízbe több elszánt fiatal hölgy tartott: a gyalogolást követően az úszásra csendben váltottak. Nem így az egyetlen férfi, aki a víz hidegétől hangosan felkiáltott " ilyen a teremtés koronája.
