Sevilla (2025)


Spanyolország déli részén, A Guadalquivir folyó partján fekszik a hatszázezres Sevilla. A folyam itt kiszélesedik és XII. Alfonz csatorna néven a 85 kilométerre lévő Atlanti-óceánba torkollik. A belváros szűk és kanyargós utcái, valamint kiváló állapotú lakóházai, emlékművei, teszik vonzóvá a turisták számára.


A település életére rányomta bélyegét a történelem. Az ókori rómaiak, a vandálok, majd a nyugati gótok után megérkeztek a mórok is, és négyszázezer lakossal virágzó központtá tették. A XIII. század közepén tizennyolc havi ostrom után III. Ferdinánd elfoglalta a várost, aminek következtében háromszázezren elvándoroltak. Ezekben az években Genovában meglátta a napvilágot Kolombusz Kristóf. Miután gyapjúkártolóként elszegényedett, utazó ügynökként majd kereskedőként hajóra váltott, legvégül hajóstiszt lett belőle. Nagyívű tervével bekopogtatott Kasztíliai Izabella királynő és Aragóniai Ferdinánd udvarába. Sokadszori kezdeményezése után sikerült elérnie célját, hogy 1492-ben a Palos közelében lévő zátonyról nyugat felé tartva, Afrika megkerülése helyett, egy annál rövidebb útvonalon elérhesse Indiát, de ahelyett felfedezte Amerikát. Mindezzel azért hozakodtam elő, mert Kolombusz admirális negyedik, immár véglegesnek tekinthető sírja (1898) a világ legnagyobb gótikus katedrálisában tekinthető meg, Sevillában: Embernél magasabb, négy koronás fő vállán nyugszik a szarkofágja. Érdekesség, hogy a szentély elkészülésének éve megegyezik Kolombusz halálának évével (1506). A vaskos falak között bolyongva és nézelődve sok mindenről számot lehetne adni, de én csak egyvalamire hívnám fel a figyelmet, mégpedig az aranyoltárra. Spanyolország aranykorát hozta el Kolombusz, de milyen áron?










A székesegyház mellett tör az ég felé a Giralda-torony, amely az egykori mór mecset mellett emelt minaret mai változata. Megemlítendő, hogy a harangtorony tetejébe rámpán lehet feljutni, és csak a legvégén kell néhány lépcsőfokot venni. Útközben az ablakokon át, valamint a tetejéről az egész város belátható.


Közelben, a székesegyházzal szemközt található az Alcazar palota. Az Alcázar tulajdonképpen egy komplexum, amely különböző korszakok épületeinek összessége, és egy erődített palotát eredményez - jellegében az Alhambra-hoz hasonlatos (Granada). A díszkertek és medencék mellett a csempézett falai, továbbá a díszes homlokzata számottevő még. Belső falai között csak egyvalami élénkítette meg a figyelmünket. Az egyik teremben hat erősen megfakult hatalmas falikép mutatta magát. A szőttesek mindennapi életképeket tárnak a látogatók szeme elé: állapotos nő, kutyáját sétáltató férfi, állathajtás, sokárbócos hajó, kezdődő csatajelenet, utcai viszály és más efféléket. Közülük legizgalmasabb a földrajztérképet megjelenítő ábrázolás. Középpontjában az Ibériai-félsziget, amely fölött Észak-Afrika partvonala és városai láthatók. Ebben az a furcsa, hogy a napjainkban megszokott észak-dél irányokat fordítva jeleníti meg.




Induljunk el az egykori zsidónegyed felé, amelyet korábban fallal vettek körül, és a mai templomok egy része is zsinagóga volt (ma mindössze három lelhető fel belőlük az ibériai országban). Sok évszázaddal ezelőtt itt élt Spanyolország legnagyobb számú zsidó közössége. Az új Kulturális Központ (Centro de Interpretacion Judeira de Sevilla) bemutatja a város szefárd és spanyol zsidóinak történetét. Fedett folyosója a Patio az Alcázar Judería irányába vezet. Érdemes felkeresni már csak a székesegyházra nyíló rálátás miatt is. Jelentős nevezetessége a Pilátus háza, állítólag élethű mása a jeruzsálemi eredetinek. Szökőkutas belső udvar, tágas lépcsőház, a közlekedőterek apró mintás csempével borítottak. Az emeleten négyszögletes körfolyosó, valószínűleg onnan nyílhattak a lakóhelyiségek �" ez a rész nem volt látogatható. Főudvara tipikus mudéjár stílusú, szabálytalan boltívekkel körbevett terasszal megépítve. A földszinten néhány bútorozott szoba került elénk. Külleme miatt egy karosszék és egy általam füstölőnek gondolt, míves fedeles fémedény tetszett meg legjobban �" annak hasznavehetőségét másban látta Kati, de emiatt nem kaptunk hajba. A








Barrio Triana és a Santa Ana-templom környéke nevezetes az itt készülő kerámiacsempékről és a flamencóról. Jellegében hasonló Santa Cruz negyedhez, de kevésbé felkapott a turisták körében. Régebben itt kellett lakniuk a város korábbi tengerészeinek, torreádorainak, és flamenco művészeinek, mivel nem engedték be őket a falakon belülre. Napjainkban a szűk, macskaköves utcácskáiban tapas és flamenco bárok látogathatók. A negyed éke az Esperanza de Triana, és az 1276-ban gótikus stílusban épült Santa Ana-templom �" zárva találtuk. A környezet a sárga színnel díszített fehér házak között kígyózó szűk utcácskák labirintusa, amelynek hangulatát a gyermekzsivajtól hangos általános iskola fokozta. Legmagasabb épületének egy kétemeletest találtunk, amely szállásként üzemelt. Zsákutcába torkolló sikátorba is betévedtünk. Minden lakást laktak, nem irigyeltük őket érte.




Sevilla jelképe az Aranytorony és Haditengerészeti Múzeum (Torre del Oro) a Guadalquivir folyó partján fekszik. Itt található a város kikötője, ahonnan anno a hajók az Új világba indultak. A várost már a mórok idején, az 1135-ös években erődfalak védték, és a tornyot 1220-ban építették a dokkok védelmére. A felső minitornya pedig a XVIII. századból származik. Az első emeleten Haditengerészeti Múzeum kapott helyet. A körfolyosón jobb felé tartva, Kolombusz idejétől napjainkig bezárólag, különböző hajómodellek révén mutatja be a hajózás fejlődésének utolsó ötszáz évét. A falon festmények egészítik ki mindezt, továbbá tárgyi relikviák.






Az épület közeléből indulnak a városnéző buszok: a belváros egy része a katedrálistól startoló konflisokkal is felfedezhető. Mi pedig betérünk a közeli, több épületből álló, feltehetően egykori kúria épületeiben kialakított Art múzeumba. Nagyot nem tévedek, ha leglátványosabb elemének a főépület emeleti ablakán át kilógatott alkotást említem meg. A legkülönbözőbb kreációk kísérő alapeleme az anyaföld-motívum �" art kiállításon nem találkoztunk ilyennel még. Legyen rá egy példa: a sírhantként felhalmozott föld oldalaiból növénygyökérzetek törtek elő. Egy másféle elgondoltságon alapuló elem: A magas szekrényhez és rá egy sárga színű vászon vezetett fel. Harmadiknak pedig egy 180 fokban körbeforgó diavetítő, amely a félkörívű falra feltehetőleg egy futó kutyát vitt fel elmosódottan. A leginkább magát adó tárgy egy férfi bábú, amely sokféle arcot (álarcot) vett fel. Az egyik épületben szarkofágok egymásutánja, mindegyik fedelét márványszobor díszítette. �-sszességében volt jobb nála, de újdonságként hatott ránk.








A város északi részében lelhető fel a Metropol Parasol, ez a modern Sevilla építészeti vívmánya. A világ legnagyobb faszerkezete, amely hat darab 20 méter magas építmény, amelynek tetején étterem, sétány és kilátó is található. Hat hatalmas kiterjedésű fémgomba-forma képezi a tetőzetet, amelyek egyrészt a magasban összeérnek, másrészt az utca fölé kiterjednek. Nem mellékesen, régészeti kiállításnak, 3D-vetítésnek, éttermeknek és különböző élelmiszerpiacok helyszíne is.






A Santa Cruz negyed közelében található a Plaza de España, amely az 1929-es Ibér-Amerikai világkiállításra épült. A félkörívben megépített, tornyokkal feldobott épületkomplexum a mudéjar és a hagyományos andalúz építészeti stílus kombinációja. Az épület előtt üresen álló lekövezett térség, amelyet csónakázásra is alkalmas lagúna fut körbe. A területre öt lezárható kőkapun át lehet bejutni. Napjainkban fontos kormányzati hivataloknak a helye. Az egészet csalódásként élte meg a feleségem, mert nem volt növényzet rajta. A szomszédban lévő Mária Luisa parkot bombafenyegetettség miatt zárva találtuk: pedig ez a legszebb zöldterülete a városnak.






Kissé irigyelve figyeltük a sevillai hétköznapok emberarcú világát. A Mercadona élelmiszer-áruházban a pénztáros az idős vásárlóknak automatikusan segít a kifizetett áru elpakolásában. A pénztárnál egy-egy sorban csupán néhányan várakoztak, csúcsforgalomban az összes kassza működött. A bolti dolgozók lehajtása errefelé ismeretlen fogalom. Kimondottan ízletes a frissen facsart egyliteres fanta. Az üzletbe betérő hajléktalanokat a biztonsági őr határozottan kiküldte. A mozgójárdán le és felmenet a bevásárlókocsi automatikusan befékezett. Az élelmiszerárak gyakran jóval alacsonyabbak, mint a hazaiak. Odabent és kint az utcán is, csupa jól öltözött helyi nyugdíjassal találkoztunk. Kedélyesen beszélgettek egymással, oldva az esetleges magányosság nyomasztó terhét. Az élelmiszerüzlet bejáratánál kezükben eldobható műanyag poharat tartó munkaképes fiatalok koldultak, a helyiek olykor adakoztak. A belvárosban többször is megfigyelhettük, ahogy kartondobozokból megágyaznak maguknak a nincstelenek, és még körbe is kerítik éjszakai territóriumukat. Feltűnt, hogy milyen sok idős és fiatal nő sörözik a kocsmákban. Mindig tisztában lehettünk vele, hogy melyik italmérés számít a környékbeliek törzshelyének, mert nemtől és életkortól függetlenül, előtte még az utcán is tucatszám fogyasztottak a kedélyesen beszélgető vendégek. Népszerű hely továbbá a cukrászda és egyes kávézók �" ezek esetében a spanyol fogyasztókra gondoltam. A belváros utcácskái kora délelőttől megélénkülnek és egészen estig tart a népvándorlás. A turisták zöme nyugdíjas, franciák, angolok, németek és japánok voltak felismerhetőek leginkább. A Katedrális közelében lévő Turistainformációban szereztük be az éppen aktuális papíralapú térképet. A nagy hangzavar ellenére éber volt a fülem. A helyiségből kijőve ujjammal irányt mutattam Katinak, és már indultunk is a központi téren flamenco táncbemutatót tartó negyvenes hölgy felé: földig érő piros színű csipkés uszályos ruhát viselt. Természetesen kopogó cipőben járta a táncot �" népes publikum figyelte és tapsolta. Mi viszont nem így tettünk a következő esetet követően. A zsidónegyedből való kikeveredés érdekében korunkbeli férfihez fordultunk segítségért. Együtt indultunk tovább. A beinduló beszélgetésből kiderült, ő is sportos figura, mert megjárta a Caminót �" az ötvenkilós férfi fürgén szedte a lábát. Jól öltözött, kulturált arcú figura volt. Miután révbe értünk, a segítségért kávéra 2 eurót kért cserébe �" ezen elképedtünk. Itt említem meg a maléi esetet (Maldív Köztársaság). A turistatérképen rossz helyen tüntették fel az egyik kikötőt, amit természetesen nem találtunk meg. Helyi fiatalemberhez fordultunk segítségért. A lényeg az, hogy beültetett minket az autójába és elfuvarozott a szállásunk közelében lévő célig. Bekísért a terminálra, mi több, két menetjegyet, valamint csokit, papír zsebkendőt és két félliteres palackozott vizet kaptunk tőle ajándékba. Nem mehetek el szó nélkül a mediterrán országokban szinte kötelező tetőteraszok mellett. Ilyennel nem csak a szállásunkon találkozhattunk, hanem például a Giralda-toronyból is feltűnt sokaságuk. Megmondom őszintén, jó-jó, hogy vannak, de személyesen nem szeretném megélni a nyári 50 Celsius fokot, sem Sevillában, sem sehol máshol. De, hogy mennyire szeretett volna spanyol honban megszületni az az újszülött, aki negyven évvel később a cádizi vasútállomás kávézójában sürgött-forgott, majd amikor már csak mi fogyasztottunk, megkérdezte tőlünk magyarul: hova utaznak? Mint elmondta, jászberényi az anyuka és spanyol az apuka a lányuk pedig kék szemű. Egy városnéző út sosem lehet tökéletes. Aki többet szeretne látni a leírtaknál, üljön fel az 1-es villamosra �" a belvárosi szakaszon akkumulátorból veszi az áramot �" vagy keressen „C” jelzésű, körjáratú buszokat. Érdemes átruccannia a folyó túloldalára is, mert az nem turistás, hanem nagyon helyi.














Számomra fontos volt Cádíz felkeresése, pláne azután, hogy tervünk ellenére Portugáliában Faróból Lagosba nem jutottunk el, ahonnét Tengerész Henrik hajói indultak Afrikát megkerülve egészen a Távol-Keletig. Kolombusz második (1493) �" ekkor fedezte fel Amerikát �" és negyedik útjának városa nem szenvedhetett csorbát. A vasútállomáson megváltottuk a retúrjegyeket és a kijelzőtábla kiírásának megfelelő számozású vágányhoz igyekeztünk. Szerencsére észrevette Kati, hogy a beérkező szerelvény elején Córdoba szerepel. Két utastól is érdeklődött az útirány felől, akik megerősítették a számunkra rossz hírt. Visszasiettünk a pénztárakhoz reklamálni, de finoman szólva elhajtottak minket. Külföldiekből álló ötfős csoport jelent meg kezükben menetjegyekkel �" ők is lyukra futottak a 12-es vágánynál. Végül is egy rátermett és nyelvet beszélő oslói férfi rámenősségével, jegyzőkönyvek kitöltése után, másfél órával később vonatra szállhattunk. A vélhetőleg első generációs nagy sebességű normál személyvonat százhatvannal tépett az Atlanti-óceán felé: Cádíz a legrégebb óta folyamatosan lakott város az Ibériai-félszigeten, és az egyik legrégebbi egész Délnyugat-Európában, amelyet i. e. 1100 körül a föníciaiak alapítottak. A települések közötti tágas határ végig megművelve, de a gyakori égi áldás következtében többnyire állt a víz rajta. Egy földmunkát végző markoló a kereke tetejéig vízbe merülve dolgozott. Szinte minden bokornál megállt a vonat, több helyen perceket várakozott, és a 124 kilométert 110 perc alatt futotta be.






A cádizi fejpályaudvar a félszigeten található. Pár perc séta után a belvárosban nézelődhettünk: önkormányzat épülete, katedrális (itt található a híres gaditán zeneszerző Manuel de Falla sírja), valamint harangjáték és nívós utcazenészek, látványos zöld park. Főtéren harangjáték. Nagy koppanást hallva figyeltünk fel a főtéren elájuló idősebb turista férfire, akit nem sokkal később felesége kíséretében hordágyon vittek el. A belváros másik részében pedig egy canabist illegálisan árusító üzletre. Az ingatlanok állapota itt-ott hagyott némi kívánni valót maga után. A kikötő kerítése mellett haladva a betonfalakon a város múltját felidéző fotókat nézegetve gazdagodtunk.






Mivel csak később szereztük be a turistatérképet, ezért elkezdtük keresni a félszigetet, és amikor ráébredtünk a tényre, lesiettünk a tengerparti sétányra, ami egyébként egy normál járda. A nagy víz felől nyolcvanas lökésekkel támadt a viharos erejű szél. Fehér botom felső végét ilyenkor a sildes sapkám oldalához szorítom és már biztosan nem kell utánafutnia, Katinak. Itt említem meg, hogy egyhetes itt tartózkodásunk ideje alatt minden nap tízszer eleredt az eső és tízszer kisütött a nap. Előrelátóan az esőnadrág és az esőkabát mellé esernyőt is hoztunk magunkkal ettől függetlenül a hátizsákokat esővédő hiánya miatt nem mindig tudtuk megóvni az elázástól. Arrafelé tartottunk, ami engem a legjobban érdekelt, az öbölben lévő egykor stratégiai fontosságú erődhöz �" megélénkült, Kati. Itt hozom szóba, hogy többnyire a XVII-XVIII. században százhatvan őrtorony épült a városban. Leérve a partra a móló láttán elképedt a feleségem: visszafelé leléptem, hossza 500 méter, szélessége három sétáló emberé. Oda és visszafelé is kicsapott egy-két fodros tajték, de nem bántuk. A katonai erőd (Castillo de San Sebastián) ma már csupán vastag védfalak hálózata, mintsem tényleges erődítmény. Két szigetből áll, amelyeket 10 méter hosszú kőhíd köt össze. A másodikon világítótorony kordokumentumnak, néhány elhagyatott épület és homokos föveny. A nyílt vízzel szemben leültünk egy kőlapra. Élveztük a szilaj elemi erők még-még kordában tartott táncát: az arcunkba csapódó szél erejét, a folyamatosan morajló víz árját �" és ráéreztünk a vitorlással útra kelő Kolombusz fanatizmusára.








(Hangminőség: nem készült hangfelvétel.)