Kinek mi jut eszébe Palermo hallatán? A legtöbb embernek alighanem a maffia. Utazásunk időzítése ebből a szempontból nem is sikerülhetett volna tökéletesebbre. Január 16-án, érkezésünk napján, Palermóban elfogták a harminc éve körözött, és időközben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Matteo Messina Denaro maffiavezért. Egy kávézóban fogyasztotta reggelijét, amikor lecsaptak rá a csendőrök. Az útibeszámoló végén egy terjedelmesebb összeállításban szólok a szicíliai maffiáról.
Palermo védőszentje Santa Rozália. Egy normann család leszármazottja volt, aki a fejedelmi udvarban pompában élhetett. Mégis a szentek életét választotta. Monte Pellegrino egyik barlangjába vonult vissza. 1166-ban ima közben ott érte a halál, 1624-ben jobbjában feszületet tartva találtak rá. A fertőző betegségek védőszentje. A kegyhelyhez a 812-es városi busszal lehet eljutni, mely közel 600 méter magasba visz fel. Útközben kaktuszerdőnek beillő, pompázatos tájban gyönyörködhetünk.
Az üreg elé templomi bejáratot húztak fel. Kürtőn át jut be a fény és a levegő a kőkupola alá. Érdemes szemügyre venni a barlang mennyezetére felerősített, a csapadékvíz elvezetését szolgáló technika absztrakt hatású kialakítását. A barlang mélyében üvegkoporsóban, egy szarkofág tetején fekvő szoboralakban látható a szent szűz.
Aki nem rest hegynek felfelé gyalogolni, pár száz méter után több kilátópontot is érinthet. Rálátás nyílik a városi kikötőre, és az indigókék Tirrén-tengerre. Több elhagyatott ház is hívogat, melyeket bátran fel lehet keresni. Egyikükben pár napja mintha narkósok tobzódtak volna. Verőfényes napsütés, 18 Celsius fok meleg. Elindultunk az egyik domboldalon. Nyíló sárga virágtengerben lépkedtünk, dongó szállt virágról virágra. Később felszisszentünk, mert bokatájékon tövisek fájdalmas szúrását tapasztaltuk. Hamarosan favágók érkeztek szemből, az egyik ránk köszönt. Kellemes, erős növényillat csapta meg az orrunkat, talán rozmaring lehetett. Útbaigazító táblák jelezték a közeli magaslati pontok távolságát. Megcéloztuk a legtávolabbit. Előbb egy vastag, kidőlt fatörzs állta utunkat, később pedig a kimondottan csúszós kövek. A terep emelkedett, a talaj egyenetlen, a csapás szűk. Beláttam, túrabot nélkül részemről felelőtlenség lenne tovább haladni.
A via Maqueda sétálóutcában béreltünk apartmant. Elegáns környék. Az épületben portaszolgálat, tágas márvány lépcsőház, az emeleteken hatalmas bejárati ajtók. A szomszédos lakásban egy jól szituált negyvenes férfi lakott. A szállás három apartmant rejtett magában, óriási, szemnek tetszetős nappalival, nívós kinézetű konyhával. De, mint tudhatjuk, az olaszok sokat adnak a külcsínre, kevesebbet a belbecsre. Sorolom a szállás árnyékos oldalát: a szobaajtó kilincsét érkezésünk napján javítani kellett; a konyhában nem üzemelt az elektromos sütő és a modern kávéfőző; a viharos esőzések alkalmával az erkélyajtó alatt befolyt a víz; a fürdőszobában pezsgőkád, de egy napba is beletelt volna, mire a gyér nyomástól kellő vízmennyiség összegyült volna; vagy a klozetbe, vagy a kádba, vagy a mosdóba folyt a víz. Ízelítőnek ennyi elegendő is, de senki ne higgye, hogy ezek az apróságok bosszúságot okoztak volna a számunkra, mert jót nevettünk rajta. Olaszországban, pontosabban Szicíliában vagyunk. Legyünk lazák.
Milyenek a szicíliai fiatalok? A sétálóutcán haladtunk, fejemen a fejhallgató, rajtam a magnetofon, kezemben a mikrofon. Szemből tizennégy éves fiatal pár közeledett. Összetalálkoztunk. Csáó drájver! – üdvözölt a fiú. Feleségem utánuk nézett, és mit látott? A lány egy taslit nyomott udvarlója tarkójára.
Vajon milyen az üzletpolitikája az indiai zöldségesnek? A vacsorához hiányzott két fej vöröshagyma. A boltba belépett Kati, és kérte a tulajt, mérje le a zöldséget. Ő erre nem volt hajlandó, ajándékba kaptuk tőle.
Milyen a szicíliai vendéglős? Mosdóra lett szüksége a feleségemnek. Beléptünk egy kávézóba, ahol pénz ellenében kérte a mellékhelyiség használatát a tulajdonostól. Ő erre nemet intett, de jelezte, hogy én ingyen használhatom. Erre mindketten bementünk a mosdóba.
Milyenek a szicíliai anyák? Az egyikőjük két porontyával az Operaház lépcsőjén koldult, a másik, a négy éves gyerek a kerékpár hátsó csomagtartóján ült, a másfél éves a kormány mögött, az anyuka pedig hangosan énekelve taposta a pedált a sétálóutcában.
Hivatástudat-hiányos szülők. Egyik délután szülőpár jelent meg három csemetével a sétálóutcában, és a kölykök már indultak is markot tartani. Az utca másik végében fehér gyerekek sündörögtek be a vendéglő teraszára, ahonnét a pincér már hajtotta is el őket. Hogy ilyen iskolát járt-e ki gyerekként az a harmincas fekete férfi, aki a sétálóutca kövezetén fenekén ücsörögve kérte az apanázst, lehet. Kár, hogy nem buktatták meg elsőben, mert akkor tisztességes munkával kereshetné meg a napi betevőt.
Kint tartózkodásunk idején a televízióból értesültünk róla, hogy a palermoi kikötőben egy sok emeletes turistahajó kigyulladt, melyet a vízről és a szárazföldről is oltottak. Több információt nem sikerült itthon sem begyűjteni róla, de a Vucciria piacon volt szerencsénk egy már nem épkézláb kardhalhoz.
Két régi építésű trafikra lett figyelmes, Kati. Nekem erre beugrott Fellini Amarcord című filmje (1973.), abból is a telt keblű trafikos nő és a fiú esete.
A város egyik fő turisztikai attrakciója a 9. századi alapokra épített Normann palota. Európa legrégebbi királyi palotája. 1947 óta Szicília Regionális Parlamentjének székhelye. Az udvari kápolnát égre-földre dicséri mindenki. 1132-ben épült, arab és nyugati hatások is érvényesülnek a belső térben. A világszínvonalú mozaikok konstantinápolyi mesteremberek munkáját dicsérik, figyelemre méltók a római oszlopok, és a töménytelen arany. Mindezek tudatában a következő gondolat fogant meg bennem: ez az antikrisztus kápolnája! - mellyel lehet vitatkozni. Itt minden a pénzről, a hatalomról, a csillogásról szól. Palermó hálás hely. A Szégyen tér közelében rátaláltunk egy terméskőből emelt, naturális templomra. Belül feszület, padok, a padlózat ugyan absztrakt mozaikos, de semmi csicsa. Ez a hely az emberről szól, ez Krisztus temploma.
A palermói operaház (Teatro Massimo) Olaszország legnagyobb (7730 m2) és európa harmadik legnagyobb operaháza, a Verdi téren található. Az épületet G. B. Filippo Basile tervezte. A kivitelezést 1875-ben kezdték el, majd fia, Ernesto fejezte be 1897-ben. A színpadi függöny G. Sciuti alkotása, és a normann uralkodó, II. Roger koronázási menetét ábrázolja. Eredetileg 3200 néző befogadására tervezték, de a jelenlegi elrendezésben 1400 ülőhely van. Az 1970-es években felújítás vette kezdetét, de mivel a maffia is részese lett a bulinak, húsz évig tartott. 2023. év elején Johann Strauss Denevér c. operája volt színen. A sétálóutcáról a közönség piros szőnyegen lépkedve közelíthette meg a belső tereket.
A palermói székesegyház lenyűgözte a feleségemet. Építésének kezdetén mecsetnek készült ugyan, aztán katolikus szentély lett belőle, magán viselve a muzulmán építészet stílusjegyeit. Erőt sugárzó, monumentális, lenyűgöző épület. Robosztusságban a córdobai Nagy mecsethez hasonlította, Kati. Nála jelenleg ez a két épület jelenti a csúcsot. Szerencsére a székesegyházban tartózkodásunk idején megszólaltak a harangok. Másnap a környéken járva ránéztem a telefonra, hamarosan dél. A székesegyházhoz siettünk. A megérzésem helyesnek bizonyult, mire tizenkettő lett, elcsendesedtek a harangok.
Errefelé másként is eltartósítják a múltat. Irány a Quattro centi. Ez egy miniatűr tér a sétálóutcák kereszteződésében. A négy irányból a tér belseje felé eső házak végeit szándékosan nem újították fel: málló falak, viharvert zsalugáterek. A házak legvége homorú, melyeket tekintsünk fülkéknek. Ide a földszintre és a további két emeletre ember nagyságú szobrokat, vízköpő szobrokat helyeztek el: a négy sarokból három üzemelt. Hangulata és kinézete passzol a házvégekhez. Elsőre talán felújításért kiáltana – mint ahogy azt megtette a feleségem – de én ahelyett inkább a csigavért ajánlottam. Jó ez úgy, ahogy van.
Mindössze pár házzal távolabb kínálja magát mustrára a Szégyen tér. A 16. században egy olasz szobrász megrendelésre szökőkutat tervezett és épített, de mivel egy gazdag palermói kétszer annyit ígért érte, mint a megrendelő, ezért az alkotás ide került. Lett is belőle kisebb-nagyobb ribillió. Kezdődött azzal, hogy a szökőkút nem akart elférni a kiszemelt helyen, ezt néhány házikó bánta. Helyére került a már hírhedtté vált mű, mely napról napra egyre nagyobb felháborodást keltett az emberekben. Körülbelül 50 meztelen férfi és női alakot ábrázoló szobor együttes a kompozíció, melynek közepébe régen lépcsőkön fel lehetett jutni, de ma már magasabb vaskorlát öleli körbe. Külön pechére a tulajdonosnak, a szökőkút szélétől pár méterre templom bejárata hunyorgott, melyen át apácák jártak ki-be. Az apácák szemérmességéről nincs első kézből származó ismeretem, de az bizonyos, hogy az izzó szemű csődőr hímvesszejének végében lévő, ledérnek ábrázolt apáca végleg kiverte a biztosítékot Jézus asszonyai között. Ez a szoborrészlet végleg elkerült innen. De milyen érdekes. Innen pár lépésre található az a piros kupolás (San Cataldo) templom, melyet írásom elején, a naturálissága miatt, az igazi krisztusi templomnak neveztem.
A közeli Monreale katedrálisát céloztuk meg. A Normann palotához közel találtunk rá a 389-es busz megállójára. Egy hölggyel elegyedtünk szóba. A magát casablancainak valló, de olaszul beszélő fehérnép figyelmeztetett minket, hogy vigyázzunk a buszon, mert lopnak. A járaton rajtunk kívül pár utas tartózkodott. Miniatűr dióhéjban összefoglalva a szentélybeli látogatásunkat: a katedrális mozaik csempéi arannyal díszítettek, nagy méretű vörös márvány koporsó, padok helyett székek, az épület előtt pedig szökőkút. Én most ennyivel le is zárnám, mert más fogott meg minket. A városi busz végállomásától a székesegyház felé kapaszkodva, meg kell állnia az embernek, vagy szerencsésebb esetben le is ülhet a padok egyikére. . Kétoldalt, sőt a hátunk mögött is magasodó, házakkal telis tele hegyoldalak, előre nézve pedig egy szurdok-völgy. Alattunk terül el Szicília fővárosa, azon túl pedig a tenger. Tizenöt kilométer hosszú látkép, hegyekkel keretezve. Az erre fogékony emberek számára – mint amilyen Kati is – rajongásig szerethető csoda. Az ő képzeletbeli listáján ezzel a második helyre tornázta fel magát Palermo (az elsőt nem merem leírni, mert senki nem hinné el). Monreale Palermó egyik elővárosa, 40 ezer lakossal. Sík terep errefelé aligha létezik, az emlékezetes olasz „vonalember” kitalálója aligha lehet idevalósi. Minden ingatlanhoz lépcső vezet, ráadásul szorosan egymás elé, mögé, netán mellé épültek. Egy a dzsumbujban szerénykedő templomocskához vagy negyven lépcsőfok vezetett fel, a mellette lévő házak tőle két méterre. Nem véletlenül vettem számításba példának, mert belső terének akusztikája lenyűgözött. Mindössze annyi volt vele a „bibi”, hogy nem volt mit rögzíteni: az ilyenkor szokásos „huhukkoláshoz” nem volt kedvem. A végtelenül egyszerű „üzletlakástól” a módosabb ingatlanokig itt minden megtalálható. Az egyik mellékutca meredekségével kitűnt a többi közül. Uccu fel a tetejébe. Az útnak volt egy olyan szakasza, ahol még egy lapáttal rá kellett dobni. Odafent pár ház zsákutcát hozott létre. Leereszkedtünk a kaptatón, és tovább sétáltunk. Néhány éve épülhetett az út széli szálloda, remek panorámával a völgyre, de ablakai már betörve. Beköltözött az enyészet. Nem messze tőle, valaki éppen szállodát építtetett magának. Vajon miben bízhat az ilyen ember? A szintes kirándulást keddvelők akár egész napos programban is gondolkodhatnak.
Azt azért nem állítom, hogy a monrealéi barangolástól hullák lettünk volna, de Palermóba visszatérve ereszkedjünk a föld alá hat méter mélységbe, a kapucinusok katakombájába. Nyolcezer ember került ide, túlnyomó többségük jómódúságának köszönhetően. Számomra egyáltalán nem számított bizarr helynek, sőt, kimondottan hasznosnak tartom az ilyen bemutatótereket az élők miatt: egy méltó párja van a világban, Peruban. Itt aztán minden megtalálható: több száz koponya; függőlegesen hét fakkban, ruhában fekvő tetemek; a falakra hátuknál fogva két sorban felakasztott maradványok; családok külön oldalfolyosón stb. A mumifikálódott tetemek a legkülönbözőbb épségben maradtak fent (továbbra is ruhába öltöztetett alakokról van szó): csak a natúr koponya maradt meg; teljesebb koponyák, jellemzően orr nélkül; a ruhákból kilógó csonk végtagok; félig-meddig jó állapotú végtagok. De nem egy szerencsésebb sorsú halott kimondottan épp bőrrel megúszta a saját temetését,teljes arcberendezésű, szakállas, bajszos és gazdag hajfürtű férfi, aki mellközépig látható, és több fehérnép is felismerhető lenne kései rokonainak, ha az ő korából ismerték volna. Szót kell ejteni a két évesen elhunyt Rozáliáról, akinek édesapja gyógyszerész volt. Tudta, hogy szeretett gyermeke menthetetlen, ezért felkészült a tartósításra. Precíz munkát végzett, mert a kislány a megtévesztésig hasonlít egy alvó babához, hajában masni. Ő élete végéig bármikor megnézhette „alvó” csemetéjét. Túl kell lépni a hiedelmek világán, az élet és az elmúlás kéz a kézben járó egymástól elválaszthatatlan páros. Ez is eszembe jutott odalent, amint a szellőző kürtőkön behallatszott a közeli játszótéren önfeledten focizó palermói srácok magával ragadó hangulata, a közreadott hangfelvételen a székesegyház mögött bőrt rúgó gyerekek zsivaja hallható.
No Mafia múzeum. Sokat vártam, de valamiért nem érintett meg annyira, mint ahogy előzetesen gondoltam. Az épület valószínűleg a maffia tulajdonában lehetett, de ez csak feltételezés a részemről, mivel netes cikkben olvastam, hogy erre törekszenek az e témában utazó múzeumszervezők. Az épület házszámozásáról meg annyit, aki egy pár száz méter hosszú utca végében a 250-es számot keresi, ne aggódjon, a házszámok kedvük szerint ugrándoznak. Az egyik teremben fotózást tiltó tábla. Van, aki figyelembe veszi, van, aki nem. Fekete-fehér fotók, és két monitor mesél a nem is olyan régi múlt ember és léleknyomorító terrorjáról. A klánok egymás közötti leszámolása, a képek tanúsága szerint, autóban utazás közben történt többnyire. Előfordult távolsági buszon lövöldözéses, és késes támadás is. A magamfajta békességet szerető ember addig nem is háborodik fel annyira ezeken a fotókon, míg tudja, hasonszőrű hasonszőrűre megy. Teljesen más a helyzet egy államügyész, vagy egy főbíró esetében. Az már gyalázatnak számít. De mit gondoljunk arról a képről, melyen a kietlen hegyen szamárháton ül egy anya, kezében újszülött porontya. Abból is maffiózó lesz, olyan mint az apja, akihez épp távoli láttatásra viszi a felesége. Szerintem minden olyan kiállítás jó, mely elgondolkodtatásra készteti a látogatót.
Nem tudom, hogy ezer Palermoba látogató turista közül hányan keresik fel a Marionett múzeumot. Élénken él emlékezetemben, amikor télapó ünnepén a Kender Juta gyár kultúrtermében gyerekeknek kesztyűs báb előadást tartottak. Első szerelmem, Jutka, fejét a vállamra hajtva izgulta végig a mesét. A múzeum honlapjáról előzetesen kiderítettük ugyan, hogy lehet-e szerencsénk előadást élőben végignézni, de azért elektronikus levélben is rákérdeztünk. Mindkét válasz egybe esett, nem. Havonta egy előadással kápráztatják el a szerencséseket.
Az első emeleten az elvarázsolt erdő Pazar világa fogadja a látogatót, sötét fák, boszorkányok, kígyó, jó és rossz manók, papagájok foggal, bagoly, denevér. Díszes kompánia, indulhat a jó és a rossz örökös harca. Távolabb ördög bibliáját forgató bábok, hátukban kibicelők. Ez is életszerű. A bábok kb. 1 méteresek. Következnek a sarok kompozíciók. Kínai sarok: sárkány, bábok. Indiai sarok: arannyal díszített sárkány, zenélő bábok. A színházteremben a fal mellett két sorban különböző országok katonái álltak vigyázban.
Engem meglepett a színpad kicsinyke mérete. Százharminc centi magasan volt az alja, és kétszer egy méter a színpad kerete. Mélysége fél méter, vagy annál valamennyivel több. Elölről nyolc lámpa világította meg. Két oldalt egy-egy verkli zongora, a jobb oldalit sikerült megszólaltatni az előadásokat tartó fiatal hölggyel, de csak pár másodpercig tartott, mert jött az újabb csoport, bődületesen jó a hangja.
Kilenckor nyit a múzeum, tíztől érkeznek a szervezett gyerekcsoportok, félórás váltásban pörögnek. Általános iskolásokról beszélek, alsósokról. A 21. században gyermekkínzás a bábozás történetét szóförgetegben előadni. Fele annyi szöveg is elegendő lenne, a maradék negyedórában pedig egy óriási kivetítőn kellene egy bábelőadás részletet a szemük elé tálalni. Röviden összegezve jó-jó, de nem az igazi!
Archeológiai múzeum. Itt előre „kőbe” van vésve, hogy mi lesz látható. Mivel a mai Szicília hamar bekerült a népek tengerének körforgásába, nyomai is maradtak. A régi görögök, punok és a rómaiak emlékei sorolódnak. De ebben a múzeumban részünkről nem a tárgyi leletek maradnak meg emlékezetünkben. Az egyszintes árkádos kialakítású épület a belvárosban búvik meg. A nem várt csoda akkor éri a gyanútlan látogatót, amikor megérkezik a második udvarba. Még januárban is az édenkert érzetét kelti. Vajon mi lehet itt tavasszal? Pálmafák, banánfák, és mindenféle virág, mely itt a mediterrániumban oly remekül érzi magát. A növénytengerben szökőkutak, sétaterek és padok. Aki ide beveti magát, akár egész napra is, a mennyországban érezheti magát. De ezt lehet fokozni még! Hogyan? Az édenkertből ki kell kukucskálni, az egy szintes árkádos épületmatuzsálem felé, és máris a múltban, a történelem egy kivételesen békés pillanatában érezhetjük magunkat, az árkádok alatt a nagyobb méretű kőgyűjtemény darabjai lettek közszemlére téve.
Az alábbi búcsúfotókat és hanganyagot az engem „Csáó drájver!” üdvözléssel köszöntő fiatalember barátnőjének ajánlom az alábbi megjegyzéssel: a taslit, szerintem nem érdemelte meg, a barátod!
(Hangminőség: 16 bit 44,1 kHz és 24 bit 192 kHz.)
Cosa Nostra
Az olasz maffiák közül legismertebb a szicíliai ’Cosa Nostra’ (Mi Ügyünk). Ezért a világ legismertebb maffiájának nevét sokszor a teljes olasz szervezett bűnözéssel azonosítják. Már a 20. század elején, a nagy olasz kivándorlási hullám után nemzetközi hírűvé vált, amikor az itáliai maffiózónak is sikerült megtelepednie Amerikában, ahol szicíliai mintára szervezett bűnözői csoportokat hoztak létre. Ezek az 1920-as évek szesztilalma alatt úgy megerősödtek, hogy évtizedekig meghatározták az amerikai alvilágot. A korszak két legemblematikusabb figurájának neve máig közismert: Lucky Luciano és Al Capone.
A szicíliai kapcsolat később az amerikai politika egyik legsötétebb és legkontraproduktívabb döntésében is visszaköszönt. Amikor a Szövetségesek 1943-ban Szicíliában partra szálltak, a szigeten gyakorlatilag nem volt államhatalom. A káoszt megelőzendő, az USA kormánya a szicíliai hátterű amerikai maffiát hívta segítségül. Polgármesteri székeket és más fontos tisztségeket juttattak közismert, Amerikában élő, szicíliai származású maffiózóknak. Pozícióba kerülve valóban segítettek a Szövetségeseknek a közhatalom megszervezésében, de egyúttal megalapozták a fasiszta diktatúra alatt meggyengült maffia hatalmának újjáépítését.
A ’Cosa Nostra’ hierarchikus szervezet: Szicília területét egymás között felosztó maffiacsaládok vezetői (capo) alkotják az irányító testületét, amelynek elnöke a Cosa Nostra feje (capo dei capi), akit Puzo regényei nyomán ’keresztapa’ néven ismer a világ.
Az Egyesült Államokban, ahol a leghíresebb maffiózók, mint Al Capone és Lucky Luciano az 1930-as években ténykedtek, az 1960-as évek, minden idők legvéresebb amerikai maffiaháborúja óta használják a bűnüldöző szervek és a politikusok a ’maffia’ kifejezést. Az olasz állam hivatalosan az 1980-as évek végéig tagadta, legendának tartotta a maffia létezését. Ez csak az 1980-as évek végén változott, amikor az évtized elején a palermói és a corleonei család között kezdődött permanens harc a szervezet vezetésért odáig fajult, hogy Palermo utcáin naponta repültek levegőbe autók és lőttek le embereket. Az áldozatok eleinte a rivalizáló maffiacsaládok tagjai voltak, később azonban az ő szolgálatukban álló politikusok, bírók, ügyészek, rendőrök közül kerültek ki. Az állam nem tagadhatta tovább a maffia létét. Lépnie kellett. Sok évtizedes közöny után a szicíliaiak is felocsúdtak. Egyre többen mertek nyíltan állást foglalni a ’Cosa Nostra’ ellen és megtagadták a ’pizzo’, a védelmi pénz fizetését.
Itália és a maffia
Az olasz közélet 1876 óta foglalkozik a szervezett bűnözéssel. Ekkor nevezte a frissen egyesült Olaszország parlamentjének egy vizsgálati jelentése ténynek a maffia létezését. 1962 óta állandó parlamenti bizottság foglalkozik a szervezett bűnözői csoportokkal, sőt a római és a paviai egyetemen a maffiára specializálódott tanszék is van.
Az olasz szervezett bűnözés hosszú történetét mégsem övezték látványos büntetőeljárások. Az olasz igazságszolgáltatás nem vette figyelembe a maffia létezését.
Ezen az 1986/87-es úgynevezett ’Maxiprocesso’ (legnagyobb eljárás) változtatott, amelyben a ’Cosa Nostra’ szinte teljes vezetése, 474 férfi ült a vádlottak padján Palermoban. Közülük 344-et összesen 2.665 év szabadságvesztésre ítélt a bíróság. Több, mint 100 évvel a maffia létezésének kimondása után az első igazi csapás a szervezett alvilág ellen, amelyért a legendás Giovanni Falcone (1939-1992) és Paolo Borsellino (1940-1992) nyomozási bíró az életével fizetett.
„Ez az eljárás a ’Cosa Nostra’ néven illetett maffia ellen zajlik” – kezdte a 8.607 (!) oldalas vádirat ismertetését a bíróság előtt Falcona. Az eljárása
történelmi jelentőségét tovább növelte, hogy ítéletében egy olasz bíróság első ízben mondta ki, hogy a ’maffia létezik’.
A maffia elleni háború mártírjai
Nincs olyan olasz, aki ne emlékezne a szörnyű merénylet képeire, amelyben a maffia a ’legnagyobb eljárást’ megbosszulandó, 1992. május 23-án 500 kiló (!) robbanóanyaggal a levegőbe repítette az autót, amelyben Falcone feleségével, sofőrjével és két testőrével tartott Palermo belvárosából a repülőtérre.
Az első alkalom volt az olasz szervezett bűnözés modernkori történetében, hogy egy maffia nyíltan hadat üzent az államnak. Felmondta a helyi és országos politikusokkal folytatott hallgatólagos együttműködést, amiért a rendőri szervek egyre gyakrabban kezdtek nyomozni maffiózók ellen. Falcone és Borsellino, az államhatalom két reprezentánsának meggyilkolásával a maffia nyílt harcot indított az olasz állam ellen. Ezt a politika a lakosság addig sosem látott felháborodása miatt nem hagyhatta szó nélkül. Lényegesen intenzívebbé vált a szervezett bűnözés elleni harc. A ’Cosa Nostra’ egyre kevésbé engedhette meg magának a nyílt erőszakot. A mamut eljárásban elítélt Toto Riinától (1930-2017) a szicíliai maffia vezetését átvevő Bernardo Provenzano (1933-2016), aki 1995-től a 2006-es letartóztatásáig állt a ’Cosa Nostra’ élén, a ’föld alatti működés’ stratégiáját hirdette meg. Véget értek a politikusok, rendőrök és más állami tisztviselők elleni merényletek és ritkává váltak a bűnözők közötti nyílt leszámolások. Ezzel párhuzamosan a maffia a klasszikus bűncselekmények mellett, mint drog- és fegyver-kereskedelem, prostitúció, valamint emberrablás és védelmi pénz szedés, egyre inkább (fél)legális gazdasági tevékenységekre kezdett koncentrálni. A bűncselekményekből származó pénzt elsősorban az építőiparban és a turizmus-vendéglátás területén fektette be.
Az 1960-70-es években Európa-szerte, így Magyarországon is népszerű szicíliai író, Leonardo Sciascia (1921-1989) 1960-ban megjelent, ’Mint a bagoly nappal’ (Il giorno della civetta) című nemzetközi bestsellerének egyik szereplője azt mondja, hogy „a Cosa Nostra egy rendszer, amely a leginkább polgáriként leírható társadalmi osztály érdekeit képviseli”. Sciascia további meglepő megállapítása, hogy a maffia nem az állam helyét tölti ki a hatalmi vákuumban, hanem az állam része. „A maffia tulajdonképpen nem más, mint a polgárság parazita része, amely vállalkozás és tisztességes munka helyett élősködésből él” – olvasható szintén a ’Mint a bagoly nappal’ című regényében. Sciascia más köteteiben is a maffia és a társadalom kapcsolatát állította a középpontba. Bemutatta, mennyire része a szicíliai mindennapoknak a ’Cosa Nostra’. Köteteiben a látszólag átlagos bűnügyek elvezetnek a politika, a gazdaság és az egyház vezetőihez, legalábbis azok számára, akik nem elégszenek meg az egyszerű magyarázatokkal. Regényei mentesek az illúzióktól. Főhőse az igazság kiderítéséért folytatott hosszú és bonyolult kutatás során mindig falakba ütközik, belegabalyodnak az elhallgatások, a korrupció és a politikai intrikák szövevényébe.
„A maffia egy nagy halom szar!”
– az utóbbi időben egyre gyakrabban olvasni a maffiának ezt a kevésbé szofisztikált definícióját szicíliai települések házfalaira fújva. Olaszul: „La mafia é merda!” Az immáron szállóigévé vált mondatot Marco Tullio Giordana 2000-es, ’Száz lépés’ (I cento passi) című filmjében világhírűvé tette. A cím azt a távolságot írja le, amely elválasztja a fiatal Peppino Impastato otthonát Tano Badalamenti maffiafőnök házától egy kis szicíliai településen.
A graffitik felháborodása azonban nem írja le a maffia és az olaszok viszonyát, a szervezett bűnözés társadalmi beágyazottságát és az ellene folytatott harc intenzitását. A maffiózók valóban sok klasszikus bűncselekményt követnek el és így ’sok „szarért” felelősek, de a kép ennél árnyaltabb.
Nem csak egy rakás szar?
Az elmúlt évtizedekben a maffia fontos gazdasági szereplővé vált. A bűncselekményekből szerzett bevételük egy részéből a legális GDP-t növelő és munkahelyeket teremtő gazdasági tevékenységet folytatnak. Befektetéseikkel lehetővé teszik a beruházást sok vállalkozás számára.
E mellett a társadalomba beágyazódott szervezett bűnözői csoportok részben elvégzik az állam által elhanyagolt szociális feladatokat is, szervezik a közösség életét, kialakítja az együttélés szabályait és gondoskodik azok betartatásáról. A maffiózók kapcsolatban vannak az emberekkel és bizonyos keretek között hajlandó a szabályok kialakításánál a többségi vélemény figyelembevételére. „Ha nem lenne a Cosa Nostrának, a Camorrának, a Sacra Corona Unitának és a ’Ndranghetának ez a ’közösségi oldala’, aligha élvezhetné a sikeréhez elengedhetetlen társadalmi támogatást és válhatott volna kvázi állammá az államban” – írja Pino Arlacchi a ’La mafia imprenditrice’ című tanulmánykötetében. A 70 éves szociológus az olasz maffia egyik nemzetközi szaktekintélye, aki több cikluson keresztül vezette az ENSZ Kábítószereket Ellenőrző és Bűnmegelőző Hivatalát (ODCCP). A szakosított szervezet vezetőjeként nagy szerepet játszott az ENSZ nemzetközi szervezett bűnözés elleni, az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló 2000-es Palermói Egyezmény, valamint az ENSZ globális drogstratégiájának kidolgozásában és elfogadásában.
Észak-dél ellentét
A maffia azóta használja ki a központi hatalom gyengeségét, mióta az Olasz Állam létezik. Az Olasz Királyság 1861-es születésével vált nyilvánvalóvá a Mezzogirono’, vagyis a dél azóta megoldatlan problémája. Az elmaradott déli régiók másodosztályú tagjai lettek az új államnak. Az egyesülés után nem, hogy csökkentek, de még fokozódtak is a gazdasági és a társadalmi különbségek észak és dél között az által, hogy a ’Mezzogirono’ az észak irányítása alá került. A fiatal Itáliát az észak elit tartotta a kezében, az ő gazdasági, társadalmi és politikai igényeikhez igazodva születtek a döntések, az ő érdekeiket követte a gazdaságpolitika. Az északi polgárságot jobban érdekelték saját problémái a dél gazdasági, infrastrukturális és társadalmi felzárkóztatásánál, ezért hamar átadta a gyeplőt a déli régiókat gazdaságilag, politikailag és társadalmilag addig is domináló földbirtokosoknak.
A hatalmas latifundiumok kevés tulajdonosa szinte jobbágysorban tartotta a nincstelen tömegeket még a 19. század második felében is. A földesurak attól félve, hogy az ekkor született liberális olasz állam adta jogokat az elnyomott szicíliaiak a hatalmuk megdöntésére fogják használni, ezért a maffiához fordultak segítségért. Rövidesen a jól felfegyverzett klánok lettek a földesurak és a feudális rendszer őrei.
Maffia a ’Haza atyja’ ellen
A szicíliai maffia a kezdetben, a 19. század közepén egymással laza kapcsolatban álló fegyveres bandák sokaságát jelentette. Ekkor kezdődött a klánok és a nagybirtokosok együttműködése is. A kiváltó ok Giuseppe Garibaldi (1807-1882) Itáliát egyesítő hadjárata volt. A ’Haza atyja’ (Padre della patria) a földek újraosztását és a közbiztonságról gondoskodó erős államot ígért Szicília népének. Ez közös ellenséggé tette Garibaldit a földesurak és a maffiózók számára. Ugyanis mindkét csoport abból profitált, hogy a 18. század óta a francia Bourbon-házhoz tartozó Nápoly-Szicília Kettős Királyság Nápolyban székelő uralkodói keveset törődtek a szigettel. Amíg a parasztok nem lázadtak az uralkodó ellen és a földesurak bevételeikből a koronát is részesítették, tehettek Szicíliával és a szicíliaiakkal, amit akartak, a bandák pedig akadály nélkül bűnözhettek. A klánok tehát saját és a földesurak érdekében fegyverrel próbálták megakadályozni, hogy a ’Haza atyja’ csapataival felszabadítsa és az Olasz Királysághoz csatolja Szicíliát. Így a maffia a földesurak ’ökle’ lett. Még, ha Garibaldit nem is tudták feltartóztatni, a földkérdés rendezését sikeresen akadályozta meg.
Minden megváltozott, de semmi sem változott
Szicília 1861-ben az Olasz Királyság része lett. Innentől a szigetet már nem a Bourbon királyok irányították Nápolyból, hanem a Savoyai-házi uralkodói Torinóból, majd 1871-től Rómából. A szigetet a hatalom új birtokosai is elhanyagolták. Így a földesurak megtarthatták gazdasági és politikai, a maffiózók pedig a fegyveres hatalmukat. Kezükre játszott, hogy a szicíliaiak ellenszenvvel viseltettek az Olasz Állam iránt: a Garibaldi, majd az új olasz király által is megígért földreform elmaradt és nem javult a közbiztonság, viszont Róma adót szedett és a földeken elengedhetetlen munkaerőt jelentő fiúkat katonai szolgálatra vitte. Ha valaki nem fizetett adót, vagy kibújt a katonai szolgálat alól, a fiatal állam a Rómából vezényelt csendőrökön (carrabinieri) keresztül rögtön erőt mutatott. Így a csendőrök kvázi megszálló hadsereggé váltak a szicíliaiak szemében, akik a maffiózóktól kértek és kaptak védelmet a csendőrökkel szemben.
A szicíliaiak értékei a maffia értékei?
A maffia társadalmi elfogadottságát tovább növelte, hogy tiszteletben tartotta, sőt szervezeti életébe is bevezette a dél-olasz hagyományokat és erkölcsi értékeket. Ezzel szemben az olasz állam leginkább az ekkor kötelezővé tett alsófokú oktatáson keresztül modern elveket propagált, amit a tradícióik, kultúrájuk elleni támadásként éltek meg a sziget lakói.
A szervezett bűnözői csoportok viszont éppen azt várták el a tagjaiktól, amit a szicíliaiak értéknek tekintettek: bátorság, munkabírás, tisztelettudás, erkölcsösség. Mindezeket persze a vezetők szemében a maffia érdekében cselekedve teljesíthették csak a tagok
„A maffia leküzdhető” - A maffia a társadalom része
’A maffia egy bűnszervezet, amelyet csak a bűnüldöző szervek és a bíróságok küzdhetnek le. ’ ’A maffiát a többség idegen testnek érzi a társadalomban.’ ’A maffia rákos daganat a társadalom testében.’ – ha az olasz szervezett bűnözői csoportok történetével, felépítésével és működésével tisztában vagyunk, tudomásul kell vennünk, hogy hamisak ezek a főleg Nyugat-Európában elterjedt sztereotípiák. Ezt kell tudni, megérteni és elfogadni a maffia elleni sikeres harchoz. Tudomásul kell venni, hogy a bűnüldöző szervek és a bíróságok önmagukban nem küzdhetik le a maffiát, mert az a társadalom szerves része. Mindez különösen igaz a vérségi alapon szerveződő ’Ndrangheta’ esetében.
Mindennek ellenére a maffiát le lehet győzni. „A maffia egy társadalmi jelenség és mint minden ilyen, kialakul, virágzik, majd hanyatlik” – hangzott Giovanni Falcone legendássá vált válasza a kérdésre, mi szerint leküzdhető-e a szervezett bűnözés. A kérdésre, mikor és miért fog bekövetkezni a hanyatlása, illetve, hogy ez meggyorsítható-e azonban ő sem tudott válaszolni.
A nagy médiavisszhangot kiváltó büntetőeljárások segíthetnek. Az 1986/87-es ’legnagyobb eljárás’ a ’Cosa Nostra’ ellen felrázta a társadalmat és sosem látott kemény fellépésre kényszerítette a bűnüldöző szerveket. A maffiával együttműködő politikusok pedig ettől kezdve szalonképtelenné váltak. Sokan vélik úgy, hogy a ’Cosa Nostra’ tündöklése az eljárással véget ért. Ma is létezik, aktív és jelentős szervezet, de hatalma és gazdagsága már nem a régi.
„Ha le akarunk számolni a maffiával, nem szabad ’hétfejű, tűzokádó sárkánynak’ vagy ’rákos daganatnak’, tehát valami felfoghatatlanul és leküzdhetetlenül nagy és gonosz erőnek beállítanunk. Tudomásul kell vennünk, hogy a maffia emberek sokasága, akik közöttünk élnek és olyanok, mint mi” – folytatódott Falcone válasza.
Az állam vagy a maffia a megbízhatóbb?
A küzdelem annyiban hasonlít a rákos daganat előtti harchoz, hogy először lokalizálni kell és meg kell állítani a tovább terjedését. Ezért véli a legtöbb szervezett bűnözéssel foglalkozó szakértő, hogy az iskolákban kezdődik a harc.
. „Az oktatás feladata, hogy megértesse a fiatalokkal, hogy a maffia nem azoknak
az értékeknek és tradícióknak a képviselője, amelyekre büszkék lehetünk” – mondta a Lamezia Terme-i mamut eljárás vezető ügyésze, Nicola Gratteri a tárgyalás kapcsán adott interjúban. Hasonlóan vélekedett Paolo Borsellino 1992-es meggyilkolása előtt: „A vég akkor fog elkezdődni a ’Cosa Nostra’ számára, ha a fiatalok átlátják, hogy a maffiózók saját céljaik szolgálatába állítják és visszaélnek a valóban nemes szicíliai értékekkel és tradíciókkal.”
A fiatalok felvilágosításában és általában a maffia elleni társadalmi fellépésben döntő szerepe van, mennyire bíznak az emberek az államban. Ez vonatkozik a felnőttekre és a gyerekekre is. Az iskolások és még inkább szüleik az állam képviselőjének tekintik a tanárt. Ha tehát otthonról az állammal szembeni averziókkal érkeznek, a fiatalok nem fognak hinni a maffia ellen beszélő tanáraiknak. A felnőttek esetében döntő, hogy érezzék, az államhoz és képviselőihez segítségért fordulhatnak, támaszkodhatnak rájuk, ha hadat üzennek a maffiózóknak.
A maffia társadalmi beágyazottságában és elfogadottságában ugyanis éppen a bizalom játszik kulcsszerepet. Délen sokan a mai napig úgy érzik, hogy bajban a maffiózókhoz lehet fordulni, ezért egyfajta társadalombiztosításként tekintenek a maffiához tartozásra. A maffia ugyanis erkölcsileg és anyagilag is segít a megsérült, menekülésben lévő, vagy börtönbe került tagjaik családjának. Méghozzá annyi pénzzel, amennyi tisztességes megélhetést biztosít. Szemben az állam által adott minimális szociális segélyekkel és munkanélküliségi támogatással, a 20 százalékos állástalansággal küzdő Calabriában. Nem véletlen,
hogy a januárban indult eljárás ügyésze, Gratteri többször megismételte a tárgyalás megnyitása előtti sajtótájékoztatón, hogy “az embereknek meg kell érteniük, hogy bízhatnak bennünk”.
Kijózanító szavak egy délitől a délieknek
„Szerintem nekünk, dél-olaszoknak maffiózó mentalitásunk van. Mindenkit csak saját maga, családja, szűkebb környezete érdekel. Az állam egy szükséges rossz, amelynek csak azért fogadjuk el a létezését, mert ki tudjuk használni saját, illetve családunk érdekében: lukratív megbízást szerzünk a vállalkozásunknak, biztos, jól fizető állást a családtagunknak. Amíg nem hagyunk fel az önzéssel, nem kezdjük el a társadalom és az állam részeként tekinteni magunkat és családunkat, a maffia velünk fog élni, mert mi magunk maradunk a maffia” – nyilatkozta önkritikusan a szicíliai író, Saverio Strati (1924-2014).
Lehalgatták a maffiavezérek beszélgetését a börtön udvarán
2014. 01. 21.
Az olasz titkosszolgálat nem véletlenülhelyezte ugyanazon börtönbe a két maffiavezért. Gondolta volna, hogy naperőművekkel és szélturbinákkal mossa tisztára a legnagyobb pénzeket a Cosa Nostra?
Toto Riina, a Cosa Nostra szicíliai maffiaszervezet és Alberto Lorusso, a pugliai Sacra Corona Unita vezére börtönben lehallgatott beszélgetéseit közölték kedden az olasz napilapok. A beszélgetések témája nagyrészt az ügyészek meggyilkolása volt. A milánói Opera börtön udvarán elhelyezett mikrofonok rögzítették Riina és Lorusso 2013-as beszélgetéseit, melyeket most hoztak nyilvánosságra. – Adja hírül az MTI.
Salvatore Toto Riina, “a főnökök főnöke”
A 83 éves Riina, aki huszonegy éve tölti már életfogytiglani büntetését, a mai napig a szicíliai bűnszervezetet irányító keresztapának érzi magát – derül ki szavaiból, akárcsak az, hogy nem bánta meg az általa elrendelt gyilkosságokat. Gyakori témaként beszélt az általa elrendelt ügyészgyilkosságokról, melyeket maffiózó nyelven “nagy tésztaevésnek” vagy “a tonhalak mészárlásának” nevezett. A “kiskacsák” megnevezéssel az ügyészekkel együtt kivégzett rendőröket illette.
Riina nem palástolta, jól szórakozott, amikor áldozatai a levegőbe repültek és darabokra szakadtak, köztük az 1992-ben pokolgépes merényletben meggyilkolt Giovanni Falcone szicíliai ügyész és Paolo Borsellino bíró. A volt maffiavezér arról is beszélt, a televízión keresztül nézte a “hentesmunka” eredményét.
A Cosa Nostrát 1982-től az 1993-as letartóztatásáig Corleone városából vezető Riina hozzátette: az akkor még vállalkozó Silvio Berlusconi volt az egyetlen, akit nem volt bátorsága megölni a maffiának. Hangsúlyozta: ha nem lenne börtönben, a mostani ügyészeket is eltenné láb alól. Riina név szerint Antonino Di Matteo szicíliai ügyészt említette, aki Giorgio Napolitano államfőt akarja meghallgatni a maffia és az olasz politika viszonyáról. “Napolitanónak nem szabad beszélnie” – fogalmazott Riina. A hirhedt keresztapa a Cosa Nostra mostani vezéréről nincs túl jó véleménnyel. A több mint húsz éve körözött Matteo Messina Denaróról kijelentette, hogy kizárólag saját üzleteivel törődik, a börtönben sínylődő társait egyszerűen magára hagyja. “Messina úr alternatív energiában utazik… még a feneke is világít… de még egy kiskacsát sem képes elfogni” – mondta Riina utódjáról.
Riina beszélgető partnerét, Lorussót azóta más börtönbe helyezték át. A La Repubblica napilap szerint a két bűnözőt az olasz titkosszolgálat helyezte egy időre egymás mellé.
A megújuló energiapiac szabályozása sosem tartozott a legfehérebb dolgok közé Olaszországban, a nagyvonalú állami támogatásoknak és a laza ellenőrzésnek köszönhetően a déli termőföldterületek nagy részét beépítették, igen erős a maffia jelenléte. Tavaly áprilisban megtörtént az eddigi legnagyobb volomenü rendőrségi razzia, ahol 1,7 milliárd dollár értékben foglaltak le eszközöket. 43 szél – és napenergia céget, 98 ingatlant és 66 bankszámlát ragadtak ki a maffia kezéből. A szálak hamar összefutottak, a vádlottak padján az 57 éves üzletember,- becenevén “A Szelek Ura” (“Lord of the Wind”)- Vito Nicastri találta magát. Nicastri nem csak a cégek vezetésével volt megbízva, őt tartották a magas-szintű maffiakapcsolatok legfőbb koordinátorának is. Messina gazdasági erejét ugyan meggyengítette a múltévi razzia, ma is ő mondható a szicíliai maffia vezérének.
Őrizetbe vették a szicíliai Cosa Nostra maffia hírhedt főnökét. Több mint harminc évig hiába keresték a nyugat-szicíliai Matteo Messina Denaro maffiavezért, akit 2023. január 16-án a szicíliai fővárosban, Palermóban sikerült elfogni – írja a Reuters.
A hatóságok egy rövid videófelvételt tettek közzé, amelyen látszik, hogyan szállítják el egy fehér furgonnal a férfit. Az akcióban részt vevő csendőrök megölelték egymást, a helyszínen álló emberek pedig megtapsolták a csendőröket. A hatvanéves Matteo Messina Denaro éppen egy presszóban fogyasztotta reggelijét. Nem tanúsított ellenállást. A közeli Maddalena nevű magánklinikára tartott, ahol hamis személyazonossággal onkológiai kezelésen vett volna részt. A maffiaellenes ügyészek, Giovanni Falcone és Paolo Borsellino 1992-es meggyilkolásában játszott szerepe miatt távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A rendőrség 2022 szeptemberében azt állította, hogy hosszú eltűnése ellenére még mindig képes volt parancsokat kiadni a maffiának, melynek fellegvára a nyugat-szicíliai Trapani város és annak környéke.
Az 1962-ben született Matteo Messina Denaro a nyugat-szicíliai Castelvetrano városának főnökeként kezdte, majd kiterjesztette a befolyását Agrigento, Trapani és Palermo tartományra is. Bernardo Provenzano 2006-os letartóztatása óta sokan őt tartják a Cosa Nostra vezetőjének. Vékony testalkata miatt a „Vézna”, míg a kedvenc olasz képregényhőse után „Diabolik” néven elhíresült maffiózó MÁR ANNYI EMBERREL VÉGZETT, HOGY – ŐT IDÉZVE – AZ ÁLDOZATAIVAL MEG LEHETNE TÖLTENI AKÁR EGY TEMETŐT IS.
Toto Riina maffiafőnök támogatójaként aktívan részt vett a Cosa Nostra olasz állam ellen vívott háborújában. Köze volt Giovanni Falcone és Paolo Borsellino vizsgálóbírók megöléséhez, az 1992–1993 közötti római, firenzei és milánói robbantásos merényletekhez, majd Giovanni Brusca bűntársa lett egy árulással vádolt maffiózó gyermekének, Giuseppe Di Matteónak az elrablásában, ugyanis ő biztosította a rejtekhelyet, ahol a meggyilkolása előtt évekig fogva tartották a fiút.
1993 júniusában letartóztatási parancsot adtak ki ellene. Azóta a Cosa Nostra fantomja közel három évtizede folyamatosan szökésben van, ezért 2010-ben másfél millió eurós nyomravezetői díjat tűztek ki a fejére. Befolyásos pártfogókból álló védőháló szőtte körül, sőt az is felvetődött, hogy szabadkőműves-páholyokhoz tartozó, magas rangú személyek vették védőszárnyaik alá. Sokáig azzal vívta ki érinthetetlenségét, hogy megszerezte az 1993-ban letartóztatott Toto Riina teljes archívumát, amivel egyszerre tartott sakkban maffiózókat, politikusokat és üzletembereket. A kompromittáló iratokkal magyarázható, hogy senki sem vallott ellene, de többekben visszatetszést keltett, hogy cserben hagyta a rendőrkézre került rokonait és bizalmasait, csak azért, hogy saját bőrét mentse. Mindezek fényében lassan elmúlt a maffia szabályain átgázoló Matteo Messina Denaro iránti lojalitás, amit a birtokában lévő terhelő dokumentumoknak köszönhetett.
