Mióta kedvenc időtöltésemmé lett a hangrögzítés, ott motoszkált fejemben a „mese hangillusztrációval” ötlet. A magam okán pedig magától értetődő volt, hogy a meséket nem látó gyerekek olvassák fel.
Történt egyszer, hogy tudatosan meseolvasásra szántam el magam. Első számú szempont volt a kiválogatásban, hogy minél gazdagabban lehessen hangokkal ellátni. A százharminc mese előbb húszra szűkült, legvégül pedig négyre. A négyből mégis öt lett a végére, mert a CD által biztosított időhosszt minél inkább ki szerettem volna használni.
A Vakok általános iskola igazgatójánál kérésemmel meghallgatásra találtam. Két felsős lányt ajánlottak a figyelmembe. A próbaolvasás eredményesen zárult. A harmadik lányt, aki gimnazista volt ekkoriban, többé-kevésbé személyesen ismertem. A felolvasásokra az intézet hangstúdiójában került sor.
A következő feladat az első négy, majd az ötödik mese szövegkörnyezetének hangillusztrációjának tételes kidolgozása volt. Látszólag egyszerű a feladat, ám csak látszólag, mert olyan hangokhoz is kellett gyakorlati ötletet párosítani, mint pl. a kis gömböc faló és guruló hangja vagy a kútba dobott királylány hang.
A szükségessé vált illusztrációk beszerzésének gyakorlati terhét hárman vettük a nyakunkba, lelkesítő örömmel. A siker érdekében a fél országot beautóztuk: gyakran több napos csillag túra alkalmával kerítettünk sort rá. Több ízben szerepjátékra kényszerültünk. A sokrétű kihívás, a legváltozatosabb helyszínek, és a trükkös megoldások sora mindannyiunk örömére szolgált: élethosszig szólók ezek a kitartással és odaadással megszerzett élmények!
A felolvasott mesék hangokkal aláfestése igazi kihívást jelentett a számomra. Nem látva korántsem egyszerű feladat egy időben mondjuk három hangot mixelni: egy hangsávban kell a teljes munkát elvégezni. A hangarányoknak a mese teljes hosszában stimmelnie kell. Egy véglegesített mentést követően felismert hiba után mindent lehet az elejétől kezdeni: egészen jól bírom a munkaterhelést, de nem vagyok sztahanovista. A végeredmény pedig maga volt a kész csoda!
Ezek után lehetőségem nyílt a zsebembe mélyen belenyúlni. A kész lemezből a lakásomon két számítógépen hétszáz másolatot készítettem. Belőle több mint százat kaptak a Vakok általános iskola tanulói és vagy ötszázat a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár hálózat, valamint az Országos Könyvtárellátó hálózat.
Néhány kulisszatitok a hangillusztrációk kapcsán:
1. A kis gömböc (Sánta Emese):
A „kis gömböc” faló hangja a német juhász vakvezetőtől származik, amint húskonzerv-tápot eszik: a hangaláfestés során kissé felgyorsítottam a felvételeket. A „kis gömböc” guruló hangja pedig egy iskolából kikölcsönzött medicinlabdáé.
2. A huszár és a szolgáló (Hényel Annamária):
A borjú főbevágásának hangja egy bokszzsákra mért erőteljes csapás.
3. A három ágú tölgyfa tündére (Sánta Emese):
A kútba beledobott tündér csobbanását a következőképpen oldottuk meg: egy rafiaszatyorba köveket tettünk, a fülére erős és hosszú zsineget kötöttünk, majd beledobtuk a kerekes kútba.
4. A halkisasszony (Hényel Annamária):
Az „ördögöket” olyanképp halljuk, mint ahogyan az Operaház emeletéről a földszinten a szünetben nyüzsgő közönséget.
5. A muzsikáló ezüstkecske (Geszti Eszter):
A mese felolvasója egyben a fuvolán játszó zenész is, akit egy nem látó fiatalember, Magyar Csaba kísér zongorán. A mese tartalma és a zenei aláfestés hangulata teljes összhangban vannak egymással.