Nepál a Föld azon országainak egyike, amelyet időálló misztikum övez. A hazánknál másfélszer nagyobb, és harmincegymillió lakosú ország, a természet eldorádója: 60-8848 méter közötti tengerszint feletti magasságok, heves monszunok, rendkívül erős földrengések. A lombhullató szubtrópusi őserdőtől a világ legmagasabb hegycsúcsáig, a gaviáltól és a bengáli tigristől a jakig és a hópárducig megtalálható itt mindenféle egzotikum. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy az ország lakosai százhuszonhárom nyelvet, nyelvjárást beszélnek, még színesebbé válik a kép. Lehetne igazi mesevilág is, de nem az. Sőt. A XXI. századi Nepál könnyen zavarba ejtheti az utazót.
Tibetet, a Kína és az India által keretezett országhatárokon túl, a kosz tartja egyben "jegyzem meg enyhe malíciával. A katmandui nemzetközi repülőtér mosdóillata negatív országimázsként is értékelhető. Ahol ennyire nem törődnek hazájuk belbecsével, ott a baj a nagyobbnál is nagyobb. Pedig munkaerőből még akkor is van bőven, ha jelenleg hatmillió nepáli dolgozik külföldön rabszolgasorsban, éhbérért. A katari VB építkezésein, a szabadjára engedett munkaviszonyok következtében, több ezer nepáli vendégmunkás lelte halálát, a havi ezerkétszáz dollár fizetség reményében. Otthon a guggolós illemhely vödör vízzel történő leöntéséért, havi kettőszázat kaphatna. Az is megeshet, hogy nincs is ilyen munkakör arrafelé. A rémmocskos műanyag repülőtéri ülőkék is megtisztulásért fohászkodnak. Nézzünk szét a fővárosban.
A felső osztály igényeinek kielégítésére néhány bevásárlóközpont létesült, ahol gyakran drágábbak a termékek, mint idehaza. A néptömegek a helyi kereskedők szedett-vedett üzleteiből szerzik be napi szükségleteiket. Ezek gyakran sufniszerű bódék, akár fóliatetőzettel borítva. Előfordult kordéról árusító zöldséges is. A kereskedő keze és ruhája piszkos, akkor vajon milyen lehet a kóceráj? Az országot járva, az út menti mustármagolaj sajtolónál lefékezett a sofőr. A feldolgozóba vásárlási céllal betérő utastársak a megtapasztalt higiéniai viszonyoktól elszörnyülködve, visszasiettek a buszba. Pedig ha valahol van bőven víz, akkor ez igaz Nepálra. Az éves és időszakos vízfolyások hossza meghaladja az egyenlítőjét (40073 kilométer). Ennek ellenére, az ivóvíz például európaiak számára nem fogyasztható. Még arra is ügyelni kell, hogy csak világhírű cég által palackozott vizet szerezzünk be, például coca-cola. Akinek érzékeny a gyomra, ne tartson Nepálba, akinek kevésbé, az csak nagy szerencsével úszhatja meg baj nélkül, de be lehet rendezkedni önellátásra is. Hazafelé tartva, a katmandui felszállást követően, a repülőgép ablakán kitekintve, 1000 kilométer hosszan " jóval túlnyúlva az országhatáron " havas hegyvonulatok láncolata. A baj forrása, az itt réginek számító vízvezetékek elégtelenségében keresendő: a Himalája-hegységben ered az Ázsia délre és délkeletre tartó összes nagy vízhozamú folyója. A bőséges csapadékhozam kezelhetetlen átok az országra. A monszun tengernyi vizet zúdít a tájra, amely nem csak a vízfolyások kiáradásába torkollik, hanem a termőföldet a hegyekből lezúduló sárlavinával beteríti. Ilyenkor nem csak a termőföld tűnik el, hanem a hegyen lévő házak mellett, a völgyben lévő ingatlanok is megsemmisülnek. A katmandui-völgy utazásunk alatt megismert tája domborzatilag " és növényzetileg is " romantikusan szemigéző. A talajfelszín hegyes, dombos, némileg sík, és mély árkokkal keresztül-kasul szabdalt terület: akkor milyen lehet azon túl? Az özönvíz mennyiségű csapadék, és a vele gyakran járó hordalék visz mindent amely útjába akad, akár a kemény burkolatú utat is: a megduzzadt folyó pedig folyamatosan alámossa, például az utak altalaját, vagy éppen egy hegyet. . A közutat gyakran éppen a leomló omladék veszélyezteti. Ilyenképpen nem meglepő, hogy a 110-170 kilométeres buszút rövid megállásokkal, hat-nyolc órát vesz igénybe: az országút gyakran válik egysávossá, netán földút minőségűvé. Az elégtelen útviszonyok miatt, a motorkerékpárok és a magánhasználatú személyautók behozatalára, 2-300 százalékos behozatali védővámot vetett ki a kormány. Ennek következtében, a közutakon alig találkozhatunk magántulajdonra utaló rendszámú járművel. Ettől függetlenül, mindennaposak a dugók. 2015-ben katasztrofális erejű földrengés rázta meg Nepált. Az epicentrum környékén az ingatlanok, vagy jelentősen megrongálódtak, vagy megsemmisültek. Az épületek újjáépítését felvállalta, az Ázsiában gazdasági nagyhatalomnak számító Kína. A közutak rendbehozatalát pedig hónapokon belül megkezdi " vele befolyást, pénzt szerezve. Nepál, az egymással ellenséges viszonyban lévő India és Kína között nem csak sima pufferzóna, hanem a Mount Everest kapcsán területi vitában áll a kínaiakkal. A jelenlegi status quo alapján, a világ legmagasabb csúcsa, egyben a két ország határvonala is. A történelem folyamán, a környező országok területéről (India, Kína), és a hódító céllal érkező angolok is fenyegették az ország területi egységét. A harcos nepáliak, amelyből kiemelkedett a katonailag képzett gurka népcsoport, minden támadást visszavert: az angolok protektorrá váltak. Minden rosszban van valami jó is. A XX. század elején az ország középkori viszonyok között tengette életét, lényegében teljesen elzárva a külvilágtól. Iskolai oktatásban csak a királyi család tagjai részesülhettek ekkoriban. 1950-ben kezdték építeni az első szilárd burkolatú közutat. Ez mindent elmond a honnan hova tartó fejlődési útról. Napjainkban az országban 27 százalékos az analfabetizmus, amely kirívóan magasnak számít a kontinensen. Az általános iskola tankönyvvel, étkezéssel és iskolai egyenruhával együtt, ingyenes " öt-tizennégy évesek " de nem magas színvonalú. Léteznek magániskolák is. A középiskola kétéves, meghosszabbítható, utána jöhet az egyetem. A tehetősek felnőtt korúvá vált aranyifjai külföldön folytatják tanulmányaikat. A kisiskolásokat iskolabuszokkal, és tuk-tuk-okkal szállítják a tanintézményekbe. A maoista és kommunista ideológiát valló pártokból álló kormányzatok ezen a téren megteszik mindazt, ami megtehető: az elzártabb hegyvidéki területen élő gyermekek iskoláztatási helyzete szinte lehetetlen. . Hasonló a helyzet az egészségügy terén is. Van, de kevés az ingyenes állami kórház, de nyolcszor annyi a magánalapítású. Az állami fenntartású intézményekben a fogorvosi ellátásért, és a születéssel összhangba hozható ellátásért, fizetni kell. Utóbbi oka, a kiemelkedően magas népszaporulat megfékezése: az utcaközönség felét gyerekek teszik ki. 1950 után fejlődésnek indult az ország, aközben az évszázadokon átívelő királyság megbukott, megbuktatták. Az évezredforduló táján, tizenkét éven át véres polgárháború dúlt az országban, amely évtizedekkel visszavetette a fejlődésben. A nyomor széléből vissza a gödör fenekére. Nem állnak könnyű feladat előtt a nepáliak, mert végtelenül korrupt politikusok rendelkeznek a fejük fölött.
Tehát van miért imádkozniuk a helyieknek. Épített örökségük a sztúpák, pagodák, imahelyek, királyi paloták. Hitforrásuk a hinduizmus , belőle fakadt a buddhizmus. A nepáli születésű Buddha banyánfa alatt ülve (léggyökeres növény) elgondolkodva világosodott meg, és jelölte ki a követendő utat, eredményesen. Az országban vallásszabadság van. A lakosok túlnyomó része a hindu tanokat követi. A buddhizmust gyakorlók a másodikak a sorban. Egy sztúpa alapvetően az alábbi öt építőelemből áll: egy négyszögletes alap, egy félgömb alakú boltozat, egy kúp alakú csúcs, egy sarló, egy korong. Mindegyik elemnek gazdag szimbolikája van, és megfelel az öt elem (föld, víz, tűz, levegő, űr) valamelyikének. Hihetnénk, hogy a szent helyek és környékük mentesül a szutyoktól, de ez nincs így. Bár a templomok némelyikébe csak cipő nélkül lehet belépni, de az első zoknira nem árt egy másodikat is felhúzni, amelyet kijőve el lehet dobni. Nem mindenki tiszteli az ilyen helyen áhítatot gyakorló hívőt. Történt Gorkhában, hogy az imádkozó férfi hátára ráugrott egy kalandor majom, nem kis megrökönyödésére az illetőnek. Egészen biztosan nem az első ilyen esetről lehetett szó, mert a kezében botot tartó felügyelő azonnal munkába állította magát. Ám létezik a Majmok temploma is (Katmandu), amelynek mesébe illő legendaalapja van: a hercegnő és egy majom frigyének leszármaztatása. Itt aztán több állatkertre való majom ugrándozott, visítozott, vagy csak csendes szemlélőként bámult meg minket az egyik faágon ülve. A szent hely környéke tele árussal, akiknek éppen lenne ideje kezébe seprűt ragadni. Pedig a tettre kész kézre igény mutatkozott: a feleségem kitárt tenyerébe, a több csoportban érkező nagycsoportosok közül többen is jókedvűen belecsaptak. Igyekvők az árusok, de nem erőszakosak.
<>
Ha Gorkha városról esett szó, essen szó a várdombról. A szállástól az annál 300 méterrel magasabban és 3 kilométerre lévő, nem európai értelemben veendő várig, ezerhétszáz lépcsőfok vételére volt szükség. A másfél órán át tartó út sok tanulságul szolgált. A hegyoldalban csak muzulmán hitűek laknak. Egyszerű házaik kerítés nélküliek, egymáshoz közel építve, egymás szájában élve. Igazi nagy családot alkotva foglalták le maguknak a hegyoldalt. A háztetőket nehezékekkel stabilizálták, a módosabbak háza előtt hűtőszekrény. Egy kőkádnál nők félmeztelenül mosakodtak: hátukon kendőféle. Megjelenésünk nem okozott zavart közöttük, megszokhatták az ilyesmit. Haszonállatnak tyúkot tartanak, és hallhattuk a naposcsibék csipogását is. Díszállatnak papagáj adódott, kalitkája alig volt nagyobb nála. A lakók többsége ránk köszönt, amelyet természetesen viszonoztunk. Vallásukat tekintve nem tűntek bigottnak, erre öltözékük alapján következtettem. Mókás színfoltja volt a pihenőkkel tarkított vonulásnak, amint a faág legvégén ülve hintázott egy kölyökmajom.
A legidősebb társunk egy hetvenöt év körüli hölgy volt, akinek teljesítményéért utólag gratuláltam, nekem meg a harminc körüli nepáli idegenvezető. Ő a hivatalosan eltörölt kasztrendszer magasabb szintjén álló személy volt. Széles körű ismerettel látott el minket az utazások ideje alatt. Volt rá lehetősége, mert négy nap zötykölődős utazással telt el. De bőven volt mit látni az ablakon át. A falvak nagyságrendileg ötven házból állhattak. Elvétve fordult elő közöttük emeletes. Ezek díszesek voltak, látszott rajtuk a tulajdonos relatív jó léte. A többi lakóépület egyszintes. Középen ajtó, végig folyosó, a másik végén egy másik ajtó. A folyosóról jobbra és balra is szobák nyíltak " ilyet máshol nem láttunk még. Teljesen más ingatlankép várt ránk a széles határban. Kis alapterületű lakok, esetenként emelettel. Jellemzően közvetlenül az országút mellett húzták fel azokat. Lerítt róluk a szegénység foka. Távolabb, a dombtetőn és a hegyoldalban is, feltűnt egy-egy viskó " az országút és a magaslati pontok között széles árterű folyó hömpölygött. Az utóbbi ingatlanok körül gyakran került elénk a teraszos földművelés látványvilága: gazdálkodnak az életben maradásért, és a jobblét reményében. A folyam felett függő és kőhidak vezetnek át, olykor. Kutya kemény élet, de évszázadokon át megörökölve megszokhatták. A nem létező édenkert idilljét, az egyesével, de akár ligetesen növő banánpálmák gazdag termése jelentette: a táj telis-tele lombhullató örökzöld erdővel. A reggel hűvösében az út szélében tüzet raknak az emberek, és aköré csoportosulva melegítik át elgémberedett tagjaikat beszélgetve, és így kissé a lelküket is. A nepáliak mindennapjai a természet ölén telnek el: a nők hajat mosnak, a kisgyerekeket kőkádban lecsutakolják, tetvészkednek. A ház előtt széken, vagy a földre leterített szőnyegfélén ülve beszélgetnek egymással. A munkában megfáradt ember dikóra dől. A kőkádban kimosott ruhákat a földre kiterítve szárítják, a terményeket földre vetett vásznakra öntve " és aközben egyre imádkoznak a természeti katasztrófák elkerülése érdekében.
Lehetőség nyílt egy falu felkeresésére. A magar népcsoportnál vendégeskedtünk, akiknél a Buda név is szerepel valamiképpen. Aszfaltot követve földút vezetett be a húszháznyi településre. Kis alapterületű, emeletes ingatlanok jellemezték. A földszintről az emeletre a belső falhoz rögzített függőleges létra vezetett fel, ha fölötte volt még egy annál jóval kisebb rész is, akkor odáig. A földszinten konyhaszekrényféle, a földön megrakott nagy méretű terményzsákok. Az emeleti rész szolgálhatott készletraktározásra, értékesebb tárgyak és eszközök tárolására. Könnyen előfordulhatott, hogy a kisebb háziállatokat éjszakára az alsó szinten szállásolják el, például tyúkok " szarvasmarhát, és kecskét is tartottak a faluban, máshol sertést. Az embereknek is meg volt a saját lócájuk. Az udvaron szabadtéri tűzön főztek az asszonyok. Anyjuk példáját követve, a kisgyerekek is lábujjas papucsban mezítlábasan kerültek elénk. Másfél kilométerre állami iskola várja őket. Alapélelemnek számít a kenyeret kiváltó lepény. Télen nincs, se hó, se fagy. A megismert családnak két hektár földje volt. Bérbe vagy felesbe kiadják, ha nincs aki megművelje, mert aki tehetné, például külföldön vendégmunkát vállalt. Ebben a tartományban a traktort önerőből kell megvásárolni, máshol a felét támogatásból megkapja a rászoruló. Még a család témakörhöz tartozik az a hivatalosan nem elismert, de eltűrt gyakorlat, amely egy kisebb nepáli népcsoport tagjaira vonatkozik. Egy férfinak lehet több felesége is, és fordítva. Amennyiben elhalálozik a férj, annak szerepkörét átveszik a fiútestvérek. A lányokért a fiús háznak fizetnie kell, ritka a válás. Vajon mi történik a halottal? " essen szó a temetkezési szokásról. A Bagmati folyó partjára érdemes elmenni a kézzelfogható válaszért (Katmandu), mégpedig a hindu Pashupatinath Shiva templomhoz, ahonnét rálátás nyílik a krematóriumudvar történéseire. A halottakat nem temetik el, hanem, vagy a belső szervek eltávolítása után elégetik, vagy amennyiben folyó vagy tó van a közelben, a hamvakat vízbe szórják. A 4 évnél nem idősebb gyerekek tetemeit vászonba göngyölik, majd vízre bocsájtják. Bár a nepáli folyókban és tavakban gazdag a halkínálat, de a temetkezési szokások miatt, nem fogyasztanak hazai halat. Minden nagyobb településnek, vagy kisebb településeknek közösen, meg van a saját temetkezési helye. Arra a magasba nyúló fehérre mázolt létra utal.
Ismét Katmanduban vagyunk. 1382-ben Jayasthiti Malla lett a völgy ura. Ő alapította a Malla-dinasztiát. Három generációval később a korábbi országot megosztotta a három fivér és a húg, így Katmandu, Lalitpur, Banepa és Bhadgaon lett a négy főváros. Ebben az időszakban kezdett el felvirágozni. Több pagodát és palotát építettek. Így a fővárosban található a világ legnagyobb sztúpája, és akad belőle egy kétezer éves is. Mégsem ezek váltak a legérdekesebb vallási épületté számomra. A világ egyetlen élő istennői, a kumarik, Nepálban találhatók: szám szerint heten vannak. A kumari szó szerinti jelentése: szűz lány. Nepálban ezek a kumarik olyan serdülőkor előtti lányok, akiket az isteni női energia földi megnyilvánulásainak tartanak. A kislányok kumari státusza a kiválasztástól az első menzeszig tart. Számos kumárit tisztelnek Nepál szerte, de a legjelentősebb a katmandui palotában, a Kumari Gharban élő Kumari Devi. Gyermekként templomokban élnek, az ünnepek alkalmával körbehordják őket, aközben hinduk és buddhisták ezrei imádják az istennőket. A lábuk ilyenkor nem érintheti a földet, ölben, trónszékeken, vagy szekereken viszik körbe őket. A kumarikat még csecsemőkorukban kiválasztják. Nem játszhatnak a szabadban, és nem érintkezhetnek tisztátalan nőkkel. A gonosz elleni védelmezőnek és szerencsehozónak tartják őket. A helyben lévő papoktól kapnak oktatást. A legfelső zárt lakrészükben sétálhatnak is. Az első menstruációt követően visszatérnek a hétköznapi életbe. Az épület zsúfolásig telt, a kumari megjelenésére várva. Éber felügyelők ügyeltek a „fényképezni tilos” rendszabály betartására. Még a kezemben lévő mikrofonokra is ferde szemet vetettek. Az emeleti szinten 5-10 másodpercreláthatóvá váló " nekünk " kislányjelenség látványelemként maradt meg bennünk.
A főváros lakosainak számát négymillióra teszik. Igaz, csak szűk területen mozogtunk rajta, de a látott lakóházak mérete alapján nehéz elképzelni. Akadtak igazi ínyencségek is. Amerre jártunk, ha éppen volt járda, az olyan volt, mintha az előző napon szőnyegbombázáson esett volna át. Az utcai kifőzde: rozsdás lábas, mocskos asztal, széknek festékes vödör. Az utcán kőkádban ruhát mosó asszonyra is rácsodálkozhattunk. Háztetőről a villanyoszlopra rézuszmajom ugrott, majd erősen megrázta " mármint az állat a villanyoszlopot. Nézelődjünk tovább helyben, megéri. Hihető-e vagy nem, de a villanyoszlopon száz bekötés: fürtben lógnak róla a kábelek. Nem azért, mintha annyi lenne az élő kábel, hanem a szükségtelenné válókat nem kötötték le róla.
Pokhara és környezete a hó hazája, a könnyű túrákat kereső látogatók Paradicsoma, Nepál és a Himalája talán legismertebb turisztikai övezete. A helyi viszonyok között modernnek számító város szubtrópusi klímájú, rizs, kávé, citrus és fűszer ültetvényekkel. Hátterében tornyosul a 6993 méter magas Machhapuchhre (Halfarok), illetve három nyolcezres: Dhaulagiri (8167 méter), Annapurna (8081 méter), Manaszlu (8163 méter). A Himalájába tartó hegymászók gyakran innen indulnak útnak. Mielőtt belekóstolnánk a világ tetejébe, valami más. Rálátásunk nyílt a Tibeti Kézműves Központra. Kézi fakeretes szövőszéken siketek szőttek. A cég három hónap időtartamra veszi fel a jelentkezőket (van belőlük bőven), hogy megtanítsák őket a munkafolyamatokra. Utána megpróbálhatnak önállóan boldogulni. Érkezik a következő betanításra váró csoport " legalábbis erről szólt a hivatalos tájékoztató. Ezután a bolt felé tereltek minket. Egy sál kétszáz dollárba került, de akadt selyemszövés kétezer-ötszáz dollárért is. Ezeket aligha a betanításon lévő emberek szőtték, de a bolt bevételéből rehabilitálják őket " hallhattuk. Járhattunk tibeti menekült táborban is: Nepálban tizenkettő van belőle. Mint ismert, jó pár évtizede Kína rátette kezét Tibetre, ahonnét a lámán kívül további százezrek menekültek el Indiába, Nepálba. Állampolgárságot nem kaptak, de befogadta őket az ország. Kézműves termékek árusításával is próbálnak bevételhez jutni: szép hangú bronzcsengettyűt vásároltam öt dollárért. Nepál remek lehetőség a hangtálak beszerzésére: hogy közülük melyik a gépi vagy kézi gyártású, arról nincs ismeretem.
Sok embernek vágya a Mount Everest megmászása, vagy legalább az alaptáborhoz való feljutás. Átlagban a hegymászók fele ér fel a csúcsra, a többiek útközben feladják: 8000 méter fölött a lecsökkent oxigénszint miatt a hegymászók fulladni kezdenek, a test pedig sejtről sejtre sorvadni kezd. A legfiatalabb célba érő hegymászó egy tizenhárom és fél éves amerikai fiú volt, a legidősebb egy nyolcvanéves japán férfi. A Katmanduból induló Mount Everest repülésen a nyolcvanszemélyes járaton nyolcan utaztak. Kapacitáltam rá Katit, de a túlárazott fakultatív program árától elszörnyülködött: hetvenöt dollár helyett kétszázötvenet kért az iroda. A Pokharából induló, és az alaptáborba tartó helikopterutat, ötszáz dollárért adta. A repülésről visszaérkezett társak elmeséléséből tudom, hogy a gép a nyolcezres csúcsoktól délre mintegy 30 kilométer távolságban húzott el oda, és vissza. A Csomolungmát nem kerülte meg, mivel a hegyóriás túloldala már a Kínai Népköztársaság területe. A látványt mi másként is jellemezhették volna: fenséges. A helikoptertúrán részt vevők is sikerrel jártak. A valamennyivel 5000 méter felett lévő alaptábort december első felében hómentesen találták. Az utazás során megtett négyezer méteres emelkedés miatt nem árt az óvatosság: kiszállás után pár percet érdemes a légi jármű mellett időzni, ugyanis nyolcvan lépcsőfok vezet fel az alaptáborba: voltak, akik koordinációs problémáról számoltak be, másvalakit a végén vissza kellett kísérni. A táborban egyszerű alapbarakkok találhatók, amelyek alvás célját szolgálják. Amíg felfedező útjukat járták az emberek, addig a kantinban megreggelizett a pilóta. Érdekesség, hogy a légi jármű vezetőjének orrába menet közben oxigéncső van bevezetve, a biztonság kedvéért. Pár évtizeddel ezelőtti állapothoz képest, a közeli gleccser 800 méterrel feljebb ér véget. A tábor mellett levezető moréna kőfolyama mély árkot képez: ennek vonalában érkezett meg a helikopter. A nyolcezres ormok arrébb vannak még, de kézzel fogható távolságban élik meg a tábor területén kószálók. Hogy egyik-másik hegy tetejébe merre tovább, a laikus számára rejtély marad, mert kitaposott utat nem látni semerre sem.
A Himalája egyik népcsoportja, a serpák. Nekik évezredek alatt eszük ágában nem jutott a lakhelyüknél kétszerte magasabb tetőkre felmenni: minek is? A hópalásttal fedett hegyekből inkább a színpompás alsóbb vidékekre kívánkoztak néhanapján. 1850-ben jelentek meg a hegymászó úttörők, az angolok. Kezdetleges felszereléseik, mint utólag kiderült, nem is voltak olyan hitványak. Évtizedek alatt lépésről lépésre jutottak egyre feljebb. Ekkoriban kerültek képbe a hegyi emberek, és váltak teherhordóvá, majd napjainkban hegyi vezetővé: 7 kilogramm pluszterhet vállalnak be. Mint közismert, 1953-ban egy amerikai férfi jutott fel elsőnek serpa segítőjének kíséretében, a világ legmagasabb hegyének tetejébe. Bár a csúcsot több méter magas jégpáncél és hó fedi, a magasságát ennek tetejében mérik, amely hivatalosan 8848 méter.
Egy különleges élőlény megismerésére ereszkedjünk a 3-4000 méter felett élő népcsoportok világába, ahol a serpák is élnek. A tibeti név - yartsa gunbu – a következőt jelenti: „nyári fű, téli kukac” " mivel télen még csak a lárvatest látszik, és abból nyáron tör elő a fűre hasonlító alakú gombatest. Egy parazitagomba, amely egy lárva múmiájából, annak fején keresztül nő ki. Ha a gomba szél szárnyán érkező spórája a lárva bőrére kerül, és behatol a testébe (általában télen), gombafonalakat növeszt, beszövi a lárva minden szervét, majd annak halála után, amikor a lárva-múmiából már csak az alakját megtartó bőr maradt meg, a fején keresztül kitör, és gombatestet növeszt (általában nyáron), ami spórát ereget. A gomba növekedéséhez olyan speciális klímára van szükség, amelyben a téli hőmérséklet nulla Celsius-fok alatt van, de a talaj nem állandóan fagyott. Csak 3000 méteres magasság felett nő, a Himalája nedves és hideg klímájában, ásványi anyagban gazdag talajában, Tibetben, Nepálban, Bhutánban, Indiában, és csak a Thitarodes armoricanus nevű lepke lárvájában. A szüret májusban kezdődik, öt hétig tart, amikor a környék egész lakossága csak ezzel foglalkozik. A fő termőterületnek számító Tibeti fennsíkon akár 100 tonnányit is összegyűjtenek a gombából, és a belőle származó bevétel Tibet vidéki részein pl. a lakosság egész éves bevételének felét teszi ki. Csillagászati ára miatt a szüret sok konfliktust okoz a falvak között. A legjobb minőség egy dekagrammjáért akár 1100 dollárt is elkérnek.
A tengerszint feletti magasság megfelel a magyarországi átlagnak. . A Chitwan Nemzeti Park, a szomszédos Parsa Vadrezervátum (India) területével együtt, több mint 1500 négyzetkilométer. Ez az Indiai szubkontinens egyik legnagyobb,és fajokban leggazdagabb nemzeti parkja. A folyóvölgyekkel tagolt trópusi lombhullató őserdőben gazdag a választék: hatvannyolc emlős, ötszázhuszonöt madár, hatvanféle hüllő és kétéltű. Számomra mindezek meglepetéssel szolgáltak, mert előzetesen nem volt ismeretem felőle. Nem eltitkolva, az út kiválasztásában erős érvként szolgált. Érdemes tudni, a nemzeti parkokat jellemzően három részre osztják fel: a legbelső területet nem látogathatja senki sem, az azzal határos részeken a biológusok végezhetik kitűzött feladatukat, a legszélén folyik a szafariztatás. Többek között a következő állatokkal is találkozhatunk: gaur (tulokformák alcsaládjába tartozik), királykobra (a leghosszabb mérgeskígyó faj, hossza meghaladhatja az 5 métert), a veszélyeztetett gangeszi Gaviál (a hím hossza 6 méter, súlya akár 950 kilogramm is lehet), varánusz (pikkelyes hüllők rendjébe, és a gyíkok alrendjébe tartozik), ajakos medve (Kipling Dzsungel könyvében, Balu), egyszarvú orrszarvú (a kihalás veszélye fenyegeti), leopárd, bengáli tigris (száznál több példány), indiai elefánt, lajhár (250 méter/óra sebességgel kúszik, szürkeállománya alig barázdált), lajhármedve, mocsári krokodil, páva, makákó (például rézuszmajom), vaddisznó, jégmadár, kígyónyakú madár (a halfogás után a kígyónyakú madár felveti a fejét, a zsákmány pedig mindig fejjel lefelé esik a torkába), szarvas, őz, ázsiai aligátor (a krokodil/aligátor hátrészének és farok tövének húsát több országban fogyasztják) , vízi bivaly, ázsiai sziklapiton (hossza 3 méter), himalájai fekete medve vagy örvös medve (4-5000 méter magasra is felhatol), és egy másik nemzeti parkban a hópárduc (becslések szerint háromszáz-négyszáz példány élhet belőle az országban). Aki bőséges vadállomány után vágyik, az ne errefelé vegye az útirányt, hanem a fekete kontinens felé. Azért cserrent-csuppant valami. A Rapti folyón fatörzsből kivájt csónak várta a csoportot: jelképes magasságú ülőkén kellett helyet foglalni, a kitakarítatlan aljú vízi járműben. Sejtelmes ködpárába burkolózott a táj. Az egyik homokpadon két krokodil heverészett, a harmadik vízben úszkálva pislogott. Madarak rebbentek és rikoltottak, meghangosítva a folyó menti őserdőt. . A közelben indiai elefántok gázoltak fél lábszárig vízbe, hátukon kosárban nagyreményű emberek.
