A turistabuszban utazó szemszögéből - a forró Szahara után a hófedte Magas-Atlasz ejt rabul, előtte vörös színű hegyvonulat, testközelben a szélsőséges időjárás által képződött kősivatag, melyben egyszer csak megjelenik a tevecsordát hajtó berber pásztor.
A berber nomád szemével nézve - évezredek óta rója őseinek szellemeivel együtt a telepes növényekkel tűzdelt kősivatagot, néha rápillant a karavánok leaszfaltozott ősi útjára, melyen észrevétlenül kereket old a 21. század.
Marokkó őslakói a berberek, akik 350 törzsben élnek. Nincs közös nyelvük. Első meghatározó jelentőségű bevándorló nép i. e. 12. században a föníciaiak voltak, őket i. e. 3. században a rómaiak, i. u. 7. század körül az arabok követték, majd a 20. században a franciák. Jelenleg független állam. Az omajádokkal kezdődően hat uralkodói dinasztia irányította az országot. A jelenlegi család 1640 óta gyakorolja a hatalmat. Marokkó írott történelme jelentősen hagyatkozik a szájhagyományra.
Az uralkodó marokkói dinasztiák mindegyike saját fővárosban gondolkodott, mely óriási anyagi és emberi erőforrást emésztett fel.
A körutazás részét képezték - a királyvárosok (Marrakesh, Rabat, Meknes, Fez); Casablanca; sétálhattunk az ókori római romvárosban, Volubilisben; a Közép-Atlasz, és a Magas-Atlasz; a lenyűgöző Szahara; vörös hegyek, és vörös kősivatagok; a látványos Torda-szoros; a kasbák és a filmvilág neves helyszinei. Megismerkedhettünk a helyi kézműves szakmákkal.
Az idegenvezetőnek (Bálint Péter), a legkritikusabb énem is tízből tízes osztályzatot adott. Páratlan, széles körű ismeretanyagával, és fáradhatatlan napi 11-12 órányi munkabírásával mindenki elismerését kivívta.
(Megjegyzés: a közreadott fotók nem feltétlenül illeszkednek a leíráshoz. A képeket Molnár Katalin és Simon Tamás készítették.)
Marrakeshből Casablanca felé indulva megjelennek a gyér telepes növényekkel tagolt vörös színű kősivatagok, és a vas-oxid tartalmú hegyek. A ritkán felbukkanó tanyákat magas kőfal öleli körbe. A kősivatag fokozatosan átalakul füves dombokká, később mezőgazdasági területté. Ennek következtében a házak kinézete is változik.
Az országszerte meglévő zárt kerítéssel lehatárolt nyomortelepek mellett – néhol egymástól kiáltásnyi távolságban – az országút mellett feltűnnek a pár emeletes új építésű lakóházak. Az utóbbi két évtizedben robbanásszerűen megnőtt a 18 év alattiak száma – a berber őslakosoknál nem ritka a 7-8 gyerek – és az állam kezében a túlszaporodás elleni egyik eszköznek a 60-70 nm-s lakásépítés maradt, melyben szüleikkel együtt 2-3 gyereknél több aligha férhet el komfortosan. Évente 250 ezer lakás a cél. Az állam arra is vigyáz, maximálva a törlesztő részletet, hogy a családok ne kerülhessenek adósságcsapdába.
Már csak azért is érdemes a 4,5 milliós Casablancába elutazni, hogy elgondolkodjunk az 1 milliárd dollárba kerülő II. Hasszán mecset értelmén, melyet a jelenlegi uralkodó édesapjának emlékére építettek. Vajon hány lakás árát ölték bele?
Ez a világ harmadik legnagyobb mecsetje. Nem igazhitűek számára is látogatható. Kétharmada sziklára, egyharmada a tenger fölé épült. A II. Hasszán mecset nyitott udvarában 80 ezer fő fér el, a zárt részben 20 ezer férfi, a karzaton további 5 ezer nő. A férfi szemek elöl rejtve maradnak, de kukucskáló réseken át ráláthatnak az erősebb nemre. A tetőzet 3 perc alatt nyitható és zárható. A belső díszítés több ezer marokkói mesterember több éves munkáját dicséri, mely valóban lenyűgöző. A királynak meg van a saját, protokoll ajtaja, amelyen át beléphet ide. Az óriási méretű mecsetben 360, a szemek elöl elrejtett hangszóró közvetíti az imám hangját. Egy-egy fohászkodás ideje 10-20 perc. Március elején a müezzin éneke megszólal, napkelte idején, 12:00, 13:41, 16:51 és naplementekor. Menjünk tovább. Szót érdemel az a látványos szökőkút együttes, mely mirtuszvirágot képez. Megérkeztünk a 25x25 méter alapterületű minaret aljába, melynek világcsúcstartó magassága 200 méter, rajta három gömb található (210 m). Tetejére lifttel is fel lehet jutni, vagy 1200 lépcsőfok a kihívás. Odafent kialakítottak egy Mekka irányába tájolt lézervetőt, mely 30 km távolságig mutatja az irányt. Mindenki lábán újra lábbeli, és irány a mosdó. A tíz méteres úton a tömeget három felfegyverzett katona kísérte. Az illemhelyek egy része guggolós komfortú. Akit részletekbe menően érdekel a mecset története, az építkezés folyamata, a megvalósult terek kialakítása és kinézete, a neten részletes információkhoz juthat.
A 20. század elején egy szent hely megsértéséből heves berber lázadás tört ki, melyet az országba behívott 4 ezer francia katona segítségével kegyetlenül levertek. Kialakult a francia protektorátus, mely az országot elindította a fejlődés útján. Ennek jelképe a városfallal körbevett Medina mellett felállított utcai toronyóra, mely az új időszámítás kezdetét volt hivatott jelképezni. A francia hivatalnokok részére emeletes lakóházakat húztak fel, melynek része volt a konyha és a fürdőszoba is. Itt jegyezném meg, a berberek számára újdonság erejével hatott a kályha/kandalló is, mert ők addig a házuk közepén, a földre raktak tüzet.
Ritkán, de néha-néha akad egy templom is errefelé. Belül puritán egyszerűség jellemezte, egyedül a színes üvegablakok ékítették. A kijárat mellett egy mesterségesen kialakított, jelképes barlang volt fotózható, szűz Máriával.
Casablanca gazdasági szempontból meghatározó jelentőségű város. A magas toronyházak és alacsonyabb épületek között villamos és buszjáratok segítik a tömegközlekedőket. Az autósok szívesen adnak hangot dudálással a közlekedésben való jelenlétükről. Az utcák tiszták, de lejmolókból itt is akad bőven: egy fiatal lány kezében kólás dobozzal lépett hozzánk.
Az egész világ egy nagy szemfényvesztés? A városban sétálva kántáló férfire találtunk. Pár másodperc maradt a hangfelvétel-készítésre, pedig jó lett volna tovább hallgatni.
De vajon mi a helyzet az Atlanti-óceán luxus apartmanjai és szállodái környékén? A szaúdi aranyifjak marokkói, tunéziai, iráni örömlányok társaságában élvezik az időt. Aztán, ha megérkezik egyik-másik leányzó kedves mamája - hogy megnézze a csemetéjét - gyorsan magára kapja a hétköznapi ruhatárát.
Rabat óceánparton fekvő Medináját 5 km hosszú fal veszi körbe. A COVID alatt a földes utakat lekövezték, a házakat fehérre mázolták. Mondhatni, a járvány alatt újjászületett. Itt a házak utcára néző fala lényegében tűzfal, az élet a belső udvarban, a szemek elöl elrejtve zajlik. A Medinában feltűnően kevés a turistás bolt. A főtéren helyi zenekar verte a tam-tamot. A tágas teraszról hullámtörőkre, kisebb homokos strandra nyílt rálátás. A víz hőmérséklete nyáron nem több 22 Celsius foknál.
A legenda szerint, az egyik ház udvarában egy macska gyémántgyűrűt kapart ki a föld alól. Ennek azonban volt történelmi megágyazottsága is. A Spanyolországból elűzött mórok ivadékai kalózvárost hoztak létre itt, és egészen Izlandig raboltak. Az elfogott embereket rabszolgának eladták, a kincseket pedig zsebre vágták. Olyan mértékben elszemtelenedtek a feketezászló alatt hajózó mórok, hogy a portugál király egyszer csak megdühödve vette a kardját. Hamarosan kalózok nélküli életet kezdhetett a város. De van itt más érdekesség is. Történt, hogy testvérharc kerekedett a marokkói uralkodói hatalomért. A trónkövetelő segítségnek hívta a portugál királyt, aki nagy sebbel-lobbal megérkezett. A csatában mindhárman ott hagyták a fogukat.
De mi a helyzet mostanság? A történet nem túl régi. A marokkói király Franciaországból repülővel tért haza. Útközben megjelent néhány marokkói vadászgép körülötte, és tüzet nyitottak rá. A királyt nem érte találat ugyan, de az egyik kísérő észbe kapott, jelezte a vadászgépek felé, hogy az uralkodó halott, erre a gépek eltávoztak. A merényletért felelős két családtag egyike öngyilkos lett, a másik hamarosan elbúcsúzhatott az életétől. Ettől kezdve megszűnt a Hadügyminisztérium. Az uralkodó maga alá vonta a csendőrséget, mely felett egyedül ő diszponál. Azóta béke, és nyugalom honol a tájon.
Marokkó jelenlegi fővárosa Rabat. Ennek megfelelően tipp-topp város. Az ultramodern vasútállomás épületétől nem messze található a több funkciós királyi palota, melynek udvarán hosszasan haladt a buszunk. A királyi testőrség és a még számtalan egyéb feladatú csapatok, könnyed lezserséggel készülődtek napi feladatukra. Több ezer hivatalnok végzi munkáját odabent. Itt tanulhatnak az ország meghatározó embereinek gyerekei mellett a pórnép tehetséges ifjai is. Bentlakásban részesülnek, ellátmányt kapnak, ingyen fuvarozzák haza őket vagy épp így érkezhetnek ide gyermeklátogatásra a szülők. Akik itt tanulnak, bárki bármikor iskolát válthat. Az innen kikerülő ifjak jövője biztosított.
Ami a jelenlegi királyt illeti. Nagy meglepetésre egy lakótelepen felnőtt lányt vett el feleségül: a király oda járt udvarolni. A vörös hajú, számítástechnikában felsőfokú végzettségű, kimondottan szép nő, egy fiú és egy leány gyermekkel ajándékozta meg a férjeurát. A fiú nagykorú, ő lesz a következő király. Ám időközben elváltak, melynek oka lehetett, a király lánytestvéreinek folytonos acsarkodása a feleségre, de a király melegsége is. A volt feleség nemzetközi szintű posztokat is betölt.
Marokkónak terve volt az Európai Unióhoz történő csatlakozás, melynek egyik tárgyiasult formája lett volna a gibraltári szorosnál vasúti alagút megépítése, de füstbe ment terv maradt az egész.
Egy mauzóleum előtt állunk, melynek kapuja előtt lovas katonák strázsálnak. Az épület a COVID járvány óta nem látogatható, mégis vannak odabent: 9-18 óra között a halott uralkodónak az erre kiválasztott személyek a koránból felváltva felolvasnak.
Volubilis romvárosba tartunk. Az Atlanti-óceánnal párhuzamos terület Marokkó éléskamrája. Zöldellő, megmunkált földek, olajfa ligetek suhannak el mellettünk. Néhol iszonyú szegénység, erről tákolt viskók árulkodnak. Az országút mentén, a nagy semmiben, feltűnik egy-egy, magával nejlonzsákot cipelő, szemetet gyűjtő ember. Látjuk, de nem értjük. Kiderült, hogy bárki szedhet szemetet, és ha azt leadja, pénzt kap érte. Ez a metódus elnyerte feleségem tetszését. A kifogástalan minőségű országút mellett, juhok, szarvasmarhák, szamarak legelnek felügyelet mellett. Látható, anya négy gyerekkel, székre kiültetett matróna.
Térjünk vissza az országút témára. Körülbelül 2500 km-t buszoztunk, melyből cirka 50 km-től eltekintve kifogástalan minőségű úton haladtunk. Ha már „közlekedünk”, essen szó a vasútról is. A gibraltári szorosnál fekvő Tangertől Casablancáig nagysebességű vonattal is utazhatunk (280 km/h). Most készül a Casablancától Marrakeshig tartó pályafelújítás, melyen majd „csak” 190 km/h sebességgel suhanhatnak a szerelvények. Hazánkban az IC-k átlagsebessége valamivel több, mint 90 km/h.
A történészek feltételezik, hogy Volubilist a punok alapíthatták. Az ókori rómaiak Afrika Földközi-tenger partjaitól akár 300 km mélységben is fejlesztettek városokat. Igen, fejlesztettek, és nem újakat hoztak létre. Volubilisbe i. e. 3. században érkezhettek meg a latinok, i. u. 200 körül érte el a fénykorát, amikor is 20 ezren lakhatták. Ekkor köztársasági rangot kapott Rómától, melynek következtében egyenrangúvá vált. Azóta folyamatosan lakott település volt mindaddig, míg az egyik marokkói uralkodó, Moulay Ismail szultán – 14. Lajos kortársa - a mai Meknes helyét a pusztában kijelölte. Az új főváros felépítéséhez az építőanyagot, többek között Volubilisből szállították oda, az épületek visszabontása árán. A 18. századig működő kereskedővárosból eddig 40 hektár lett feltárva (1000x400 méter), de az angol régészek segítségével történő feltáró munka tovább folytatódik.
A város egykori gazdagságát jól jellemzi a feltárt 1000 nm-s ház fürdővel. Volt itt kupleráj, ahová a csatából visszatérő katonákat rokonaik meghívták egy-két körre. Ebben az épületben egy kutya csontvázára bukkantak. A települést fedett vízvezeték hálózattal látták el. Az asszonyok számára vízfolyásos mángorlót alakítottak ki kőből, ahol a szennyest moshatták. Több tucat malomkőre is találtak. Aki kidolgozta magát, vagy degeszre tömte a gyomrát, megcélozhatta a nyilvános vécét. Hogy a dolgukat ráérősen végző megkönnyebbülésre vágyók trécselését ne érthessék az arra járók, az objektumhoz békákat telepítettek zavaró hangforrásnak.
A városszerkezet kialakítása megfelelt az akkori elvárásoknak. Ennek egyik példája az épen megmaradt egyik diadalív, mely alatt átkeltünk. Hosszát nem léptem le, de a fórumra bevezető kapu oldalfalának vastagsága 50 cm volt. Épen maradt oszlopok és kapuívek árulkodnak a régi idők homályába veszett múltról.
Meknes. Itt lakott és uralkodott az egyik legkegyetlenebb szultán, aki jó eszű, művelt és kiváló hadfi hírében állott. A buszból kilépve máris a bazár forgatagában találtuk magunkat. Egy fadobozból három megbűvölésre váró kígyót hengerítettek a kövezetre. Ritkán, de előfordul, hogy egy csörgőkígyó, melyet jelentős summáért vásárolt, halálos marást ejt tulajdonosán. Az utcai kirakodóvásár, a berber makákókkal együtt is, még csak ébredezett.
Hamarosan beléphettünk a kézművesség és a zene műtárgyait bemutató Dar Jamai múzeumba, mely a szultán egyik palotája volt. Madárdalos udvar fogadott minket, ezt a hangulatot arab zene fokozta. Vállamról lekaptam a hátizsákot, és szélsebesen összeraktam a felvevőt, későbbre vártam a múzeumot. Odabent népi hangszerek sora. Figyelmünket a pár perces dokumentumfilm kötötte le, mely által ősi berber énekeket hallhattunk. Nem voltak slágergyanús dallamok, kulturális élmény volt.
Megfordultunk egy korán iskolában is, ahol bentlakásos ellátásban is részesülhettek a diákok. Nézegettük-nézegettük a 2x2 méteres szobácskákat, meg a semmi ablakocskákat, és nem bírtuk elképzelni, itt vajon hogyan láthattak tanulni a diákok. Világítóolaj? Aztán csak megfogalmazódott bennem a sajátos válasz: elsősorban a fejekben kellet kigyúlnia a fénynek, nem a cellában.
Meknes egykori uralkodójáról néhány árulkodó sor. A pusztában építette fel az új fővárost. Ha valahol elakadt valamilyen munkálat, fejek hulltak a porba. Az épülő központot 42 km hosszú földalatti alagút kötötte össze Volubilis településsel, ahonnét a rabszolgák a földalatti folyosókon szállították a visszabontott köveket. Saját szemünkkel láthattuk, hogy a római romvárosban épen megmaradt oszlop tejtestvére ott virít Meknes egyik palotájának bejáratánál. A földalatti 49 km2 területű börtönben 35 ezer rabszolga sínylődött, sokuk keresztény vallású volt. A rabszolgák fiú gyermekeit az uralkodó kőművesnek taníttatta ki, ezzel is elősegítve a gigantikus építkezés folyamatosságát. Ám ő egyben hadúr is volt. A 14 éves lányoknak házasodniuk és szülniük kellett, szükség volt kellő számú katonára is. Ez az uralkodó állítólag egyszer azt kérdezte, hogy vajon lesz-e, aki képes lesz az ő művét lebontani? -tvenöt év uralkodás után kiderült. Lett, mégpedig a fiai, és az unokái.
Megkérdeztem az idegenvezetőtől hogy, vajon kit tartanak kiemelkedő történelmi személyiségnek a marokkóiak? Megvonta a vállát. Meknesben megkaptam a választ. Péntek lévén, a mauzóleumban egy népes baráti társaság a koránból énekelt a szultán sírjánál: az uralkodó egyenes ági leszármazottja felügyeli a szent helyet. Tehát, mindegyik királyi városnak megvan a településhez köthető kedvenc történelmi személyisége.
Fez, és a 9400 utcácskából álló, a 8. század óta pezsgő Medina. Az 1,2 milliós város a Középső-Atlasz lábánál terül el. Az óvárosba tartva szétnéztünk egy a dimbes-dombos város fölé emelkedő magaslatról. A vele szemben lévő ormon lévő erődítménybe alagúton át is el lehet jutni.
Viszonylag korán kezdtük meg a Medinával való ismerkedést, ezért eleinte még kényelmesen vehettük a szűk utcácskákat. Parádésan alakult az első sikátorbeli utunk, mert rögtön egy teherhordó szamárral futottunk össze. Helyben vagyunk. Kétemeletes háznál magasabbal nem találkoztunk. Árultak itt mindent, de kínai portékával nem találkoztunk. Bazárban vagyunk, méghozzá arabban, ahol nincs kiírva ár. Aki rákérdez egy termékre, máris potenciális vásárlónak számít, és nehezen szabadulhat. A kereskedő által elsőnek mondott árat legfeljebb a felére lehet lealkudni. Aki nem teszi, vessen a pénztárcájára.
Elsőnek egy 1650-ben épült zsinagógát kerestünk fel, amelyben a mai napig életvitelszerűen laknak. Imádok ilyen ódon épületekben körbeszaglászni, és a régi idők hangulatát magamba szívni. A földalatti helyiségben fürdő, az emeleti teraszról remek rálátás nyílik a zsidó temetőre. Az épületen belül egyszerű picinyke szobák, itt-ott alacsony belmagasság, az emeletre felvezető lépcső nem egyszerű feladvány.
Kilépve az utcára, egy újabb érdekesség. A villanyvezetéken egy rajta átvetett cipőfűző, mely azt hivatott jelezni, hogy az ottani boltban hasis kapható. A silány minőségű tudatmódosítótól a kiválóig mindenféle minőség beszerezhető: hivatalosan tilos az ilyen szerek fogyasztása. Persze, hogy a muszlim negyedben vagyunk. A hangulatot fokozza a rádióból felhangzó arab zene.
Az eddigi legszűkebb sikátorra Olaszországban találtunk, mégpedig Monopoliban, az érték 100 cm. Nos, itt az egyik utcácska legszűkebb pontja 60 cm volt. Több helyen is fedett sikátorokban róttuk felfedező utunkat. Nyáron egészen biztosan jól jön az égető napsugarak ellen. Az más kérdés, hogy az alája beszoruló rekkenő hőségtől vajon hogyan lehet megszabadulni? A kőjárda fölött alacsonyan elhelyezett keresztgerenda jelzi előre, hogy szent hely következik.
A város történetéről csupán annyit említenék meg, hogy az itt hömpölygő folyócska egyik partján alakult meg a fallal körbeölelt település, és csak idővel lett egy másik a túlparton. Egy ideig békésen megvoltak egymással, aztán egybeolvadtak.
Mivel fontos kereskedő utak csomópontja volt a város, számtalan karavánszeráj állt a kereskedők szolgálatára. Mi is felkerestünk egyet. A régmúlt idők árulkodó szaga már régóta elillant.
A szegénység jelenléte szembetűnő. A kisgyerek házi készítésű süteményt árult, volt aki csak tartotta a tenyerét. Vajon mit tesznek itt szabadidejükben a gyerkőcök? Az egyik lépcsős sikátorban, pár négyzetméter sík területen, fociztak. Van előttük követendő példa, mert az idei VB-n a marokkói válogatott negyedik lett.
A múltban a Kairaouine Egyetemet (Károly Egyetem) szemelhették ki azok a jómódú szülők, akik gyermekükből tudós embert szerettek volna faragni. Ez az iszlám világ legrégebbi felsőoktatási intézménye.
Eddig még nem esett szó a világhírű marokkói kézművességről, mely nem egy esetben teljesen megőrizte ősi szakmaiságát. Ilyen volt a bőrcserző műhely, de megfordultunk a szövőszékes technológián alapuló növényi selyemkészítőnél, a régi korok portékáit átmentő csempekészítőnél, a rézművesnél.
Irány az általam annyira várt Szahara, de a cédrusligetek után szerencsére útba esik a Középső-Atlasz alpesi jellegű tája, ezért megállunk az 1650 m magasan fekvő Ifrane településen. Itt található az amerikaiak által létrehozott egyetem. A hallgatóknak mélyen bele kell nyúlniuk a szülők zsebébe. A város körül számtalan sípálya. A jelenlegi királynak természetesen itt is akad vityillója. Sok időnk nem maradt kujtorgásra, ezért megpróbálkoztam a mikrofonnal. Lett eredménye. Magyarországon tengerszint felett 200 méternél magasabban nem találkozni fészekben ülő gólyával. Itt viszont sikerült egyet rögzíteni, mely jókor kezdett el kelepelni.
Megkezdődött a Közép-Atlaszból való aláereszkedés. Hamarosan fokozott izgalomba kerültünk a fenyves szélében tanyázó, mintegy húsz berber makákó üdítő látványától. Lassított a sofőr, majd rátaposott a gázpedálra. Erre a napra 500 km megtétele várt ránk. Lehetőségnek maradt a táj magunkba szívása, és az idegenvezető széleskörű ismeretanyagának magunkba fogadása. A távolban magas hegycsúcsok sorolódtak, az országút mentén hosszasan vörös kősivatag terült el. Elvétve tanyák, félnomád berber juhászok, kóbor kutyák tették élővé a tájat.
Az emberi szenvedéssel teli történelem erre is tarolt. A Rif hegységben élő berber nomádok kemény fickók voltak. Nyolcvanezer helyi szállt szembe félmillió európai katonával. Az első ütközetet simán megnyerték az őslakók, a másodikat viszont a légiósokkal megerősített spanyol és francia szövetség. A történelem során elsőként itt vetettek be mustárgáz bombát, melyet a németek gyártottak. Ennek hatása a megszületett csecsemőknél még manapság is okozhat súlyos fejlődésbeli rendellenességet. Emiatt folyamatosan zajlik a kártérítési igények benyújtása.
Marokkó is egyre jobban megérzi a csapadékhiányt. Országszerte, ahol bármilyen kis esély adódik rá, víztározókat hoznak létre. Nem olcsó a megépítésük, a karbantartásra is bőven kell áldozni. Gyakran dombok, hegyek között duzzasztanak. A Ziz völgyben lévő víztározó telítettsége tavaszkezdetkor még csak 30% volt. Hatalmas pálmaliget árulkodott az éltető nedű jelenlétéről. Essen szó az elektromos áramtermelésről is. Óriási napelem park fejlesztésére adta fejét a marokkói kormány. Mára már el kellett volna készülnie, de a korrupció a világ bármelyik pontján tetten érhető. Az érintett miniszter letartóztatás alatt áll, ügyében a bíróság még nem mondta ki a végső ítéletet. Utódja egy hölgy lett.
Lapos tetejű, színtelen vályog lakóházak, egy ajtó van rajtuk, két kis rácsos ablak, a nyílászárók zárva. Közeledünk a szálláshoz. Megállunk egy pálmaligetnél, mely 800 ezer fát számlál. Sajnos, a fákat megtámadta egy gombabetegség, mely ellen tehetetlen az ember. A fák alatt ültetett mezőgazdasági növénytársítások, melyek elősegítik az ország élelmiszerellátásának biztosítását. Visszaszállva a buszba láthatjuk, hogy 5 km hosszan milyen kárt tett a ligetben egy kivédhetetlen tűzvész. Az ilyen termékeny részek magántulajdonban vannak, sok-sok tulajdonossal.
Megérkezve a sivatag szélében lévő szálláshelyre, Erfudba, negyedóra maradt a lecuccolásra, és már szállhattunk is be a terepjáróba. Eleinte köves sivatagban poroltunk, majd a távolban feltűntek a dűnék. Ekkor utunk legdélebbre eső pontján tartózkodtunk, és Algériától nyugatra 40 km-re. A csoportból négyen, a mellső lábain térdelő dromedárra pattantak, mi pedig a többiekkel együtt gyalogosan nekivágtunk a homokhegyeknek. Pár száz méter süppedős út után leültünk az egyik dűne tetejére, és vártuk a naplementét. Izgalomra adott okot a felhős idő, de mivel lengedezett a szél, kétesélyes volt a végső kimenetel. Várakozás közben szemből, az arcunkba kaptuk a homokot. Gyakran tűnt fel körülöttünk szkarabeusz bogár, melyet, ha betemettünk homokkal, gyorsan kiásta magát alóla. A sivatagban róka, kígyó és rágcsálók is előfordulnak. A közeli magaslatot a törökök foglalták el. A vállalkozó kedvű fiatalokat lepedőre ültették a berberek, és leszánkáztatták őket a homokdombról. Az egyik lány sehogyan nem bírt visszakapaszkodni, mert folyton visszacsúszott. Végül belefáradva a hasztalan erőlködésbe, leült a homokba és elkezdett hisztizni. Végül is a mi dombunkra segítették fel őt a helybeliek. Időközben felgyorsult a naplemente. Szerencsére a felhők a turisták pártját fogva tovalibbentek. Kattogtak a gépek, és ahogy a horizonton túl alábukott a nap, úgy vált egyre feketébbé a sivatagi homok.
Marokkóban március elején 8-kor kel fel a nap. A nappali csillag vörösre dekorálta a házfalakat, meg amit lehetett még. Mindenkit ámulatba ejtett varázslatos szépsége.
A közeli Fosszilia-feldolgozó üzemben 400 millió éves kőlenyomatokat poliroztak. Ujjbeggyel utánanéztem néhány lenyomatnak, hiábavalóan.
A széles határban egy kiterjedt földalatti vízvezeték rendszer bejárata előtt csoportosulunk, melynek lejáratát a tulajdonos saját zsebből építette ki. Ez az elképesztő szellemi és technológiai bravúr keletről származik, perzsiai eredetű. A 12. században épült ki. A föld felett egy kisebb, lábbal hajtható palástnélküli henger alakú taposó, melynek segítségével a földalatti vízfolyás irányából felcsévélendő zsinór segítségével edénnyel víz vagy üledék felszínre hozható. Hat méter mélyen volt az alagút alja, amely a lépcsőfokok megszámlálása és egy gyors szorzás eredménye. Lent ki tudtam egyenesedni, tehát nem egy vakond által vájt alagútról van szó. Igen, alagút, mert akár száz km hosszúságú is lehet egy ilyen járat, melyek szerencsés esetben, akár hálózatba is szerveződhetnek. Iszonyatosan nagy munka lehetett ezt kézi erővel kivájni, de mint közismert, víz nélkül nincs élet. A muszáj pedig nagy úr.
A Todra-szoros lenyűgöző szépségének említésekor meg kell jegyezni, hogy a függőlegesen 300 m magas vörös hegy tövében csörgedező folyócska mellett országút húzódik. A függőleges falak a falmászók eldorádója.
Idegenvezetőnk előre jelezte, hogy a kolduló gyerekeknek senki ne adjon baksist, inkább valamilyen apróságot. Egy faluban állt meg a busz ebédelés céljából. Mi Katival szétnéztünk a településen , betérve a mellékutcákba is. Egy hasadékban pálmafákra találtunk. Más meglepetés is ért minket. Az üzletben itt kétszer annyit kértek a lepényért, mint a nagyvárosban. Átverés? Bármerre jártunk, körülöttünk rajzottak az iskolás korú gyerkőcök, legtöbbjük előre köszönt. Míg a főutcán épültek az új emeletes házak, addig a hátsó fronton alacsony, dísztelen sárházak, az ajtókon lakat. Visszatérve a buszhoz kiderült, valaki pénzt adott egy 10 év körüli kölyöknek. A busz mellett kezében pálcával álldogáló nagykamasz ezt felfedezve a kicsik felé futott, elvette tőlük amit elvehetett, és a kezében lévő pálcával ütötte őket ott, ahol csak érte.
Tinerhirbe érkeztünk. Itt egy Szőnyeg manufaktura és kereskedés várt ránk. Berber asszonyokat foglalkoztat a főnök, akik ma - hétfő lévén - a piacon szerzik be a természetes eredetű alapanyagokat. Kézi szövésű portékák készülnek itt. Nem mennék bele a szőnyegfonás rejtélyeibe, viszont most tennék említést a Marokkóban közismert, előzetesen fenségesnek beharangozott menta teáról, mellyel a vendéglátó a vendéget meg szokta kínálni. Mennyei ital, ide, vagy oda, nekünk nem jött be.
Ouarzazateban, az egykori karavánok kötelező állomáshelyén hajtjuk fejünket álomra. Ennek kapcsán észrevétel, melyre érdemes lenne odafigyelni az érintetteknek. Ez az elvárt, kötelező borravaló, melyet az utazási irodák utazáskínálat alkalmával szajkóznak. Bár látványra remek szállodákba térhettünk be esténként, de két kivételtől eltekintve kisebb-nagyobb mértékben akadtak szóvá tehető hiányosságok is. Ám ezekre ténylegesen nem kerül sor soha sem. Amennyiben ilyen helyen borravalót hagy az idegenvezető, konzerválja a nemtörődömséget.
Ha már a konzerválásról esett említés az előzőekben, legyen rá jó példa is. A reggeli után pár métert gurulunk a busszal, és kiszállunk. Egy olyan élő város részt nézünk meg, melyet folyamatosan felújítanak, megőrizvén, mint a múlt élő mementóját. Ez egy kasbah. A házak anyaga agyag, melynek ősellensége a víz. Errefelé ritka a jelentősebb égi áldás, ám érkezésünk előtt pár héttel itt leszakadt az ég. A fedetlen házakat jól érzékelhetően kikezdte az özönvíz. Eladó lakásra is találtunk, árcetli nem volt kifüggesztve.
Betértünk egy 500 esztendős zsinagógába. Jelenleg bazárként üzemel. Az innen elköltözött berber zsidóság hátrahagyott tárgyi emlékei a kollekció. Belülről apró, szűk terek fogadtak, és az elkerülhetetlen szag, mely az én orromat nem facsarta. Az emeleti részt kihagytam, nem volt kedvemre a lehetetlen feljáró megmászása. Az utcaszinten rátaláltam egy zsinagógabeli fém perselyre, mely ajándéknak megmarad az én emlékezetemnek. Nem mellesleg, elég nagy adományládáról van szó.
Vajon milyen körülmények között lakhatott itt a kegyúr? Taouirt erőd, mely egyben betöltötte a Vár funkcióját is, mögötte a kiszolgáló személyzet 2x3 méteres vályog nyomorsora. Feleségeivel és ágyasaival nem kellett szorongania. Élhetett, mint Marci Hevesen. Arra viszont emlékszem, hogy olyan ügyes kialakítású szellőzők lettek beépítve, melyen a homok az erődítmény falán át belülre nem kerülhetett. Sejtésem szerint, az itteni vezér árulta el a regnáló királyt, de idővel újra megerősödött az uralkodó, és máris elvált egy fej a nyaktól. Az árván maradt gyerekek koldusbotra jutottak, de idővel az egyiket felemelte a bölcs király, és nagykövet lett, talán Franciaországban.
Az országút túloldalán filmstúdió ráccsal lezárt kapuja. Oldalfalának támasztva egy hatalmas, műanyagból öntött múmia dekoráció. Ránéztünk a jegyárakra is, a csoportos belépőt nem drágálltuk.
Irány a Magas-Atlasz 2200 m magas hágója. Eddig szándékosan nem tettem említést a hegyóriás látványáról, mely utunk jelentős részében a messzi távolban volt érzékelhető. Június-augusztus hónapok kivételével, a hegyóriás felső részét hó fedi. A hágó legmagasabb pontján lehetőség adódott fotózásra, és az ott árusító kereskedők portékáinak mustrájára, ametiszt is kapható volt.
Ait Ben Haddou Ksar. Számos világhírű film forgatási helyszíne. A települést életszerűen lakják a helyiek. Egy folyócska két partján helyezkedik el, egyik oldala hamarosan a magasba szökik. Híd is vezet át rajta, kőhíd, régi, nem üti a történelmi filmek világát. A lakóházak és az egész miliő egy időutazás. Ezt leghitelesebben a helyi GLS futárral bizonyítanám: a házhozszállítást, legyen az élelmiszer, vagy építőanyag, csacsival végzik. Hamarosan az egyik film második részének forgatásához kezdenek, ennek előjeleként földmunkagép robotolt. Statisztákból sincs hiány, mert a helybéliek tökéletes karakterek. Csupán egy órácska jutott erre a hangulatos falura. Mély benyomást nem lehetett szerezni róla. Kár érte. Majd jelentkezem statisztának.
A vallásról. Marokkót szinte kizárólag muszlimok lakják. Vallásszabadság lévén bárki szabadon dönthet vallásosságáról, illetve, hogy azon belül milyen szigorúan követi a szóbanforgó előírásokat. Utunk során találkoztunk teljesen beöltözött nőkkel, fejükön csak fekete kendőt viselő fehérnépekkel, és teljesen európai módon öltözött gyengébbik nemmel. A leánygyerekek 10 éves korukig vallási jelek nélküli ruházatot viselnek, a továbbiakban pedig a szülői ráhatás szerint. A nagykorúság elérésekor szabadon dönthetnek a jövőről. A mecsetbe imára csak akkor mehetnek, ha számukra fenntartanak elkülönített helyiséget. Mint arab idegenvezetőnk sejtette, otthon azért a nő az úr.
Naponta ötször hív imára a müezzin éneke. Kötelező elvárás nincs, mindenki lehetősége, elfogultsága szerint tesz. Az ima előtti bemosakodás és más rítusok tekintetében, akiket egészségi okok vagy más problémák gátolnak benne, könnyítést kapnak.
Oktatás. Kétféle iskolatípus létezik, a muszlim, és a világi. A szülők dolga dönteni róla. A kisiskolásoknak délelőtt négy órájuk van, késő délután további kettő. Nincs sok tantárgy, az oktatás színvonala változó. Tizenkét éves kor után magasabb szinten folytatódik a fejtágítás, a tehetségesek főiskolára, egyetemre járhatnak. A lányok nincsenek kizárva az oktatásból.
A berber közösségekben nagyfokú az írástudatlanság. Ennek felszámolása érdekében az ottani gyerekeket iskolabuszokkal szállítják suliba. Ezek a kiszuperált járgányok az USÁ-ból, Spanyolországból, és Franciaországból érkeznek. Fontos állami cél az analfabetizmus fokozatos felszámolása, a gyermekszaporulat csökkentése, valamint a berber emberek kisebb településre, városba történő bevonzása. Ennek egyik kézzel fogható jele, a berber lányok városokban történő nagyobb számú jelenléte, akik onnan már kevésbé vágyakoznak vissza a múltba. Ám, a beilleszkedés nehézségeiről nem szabad megfeledkezni, túl nagy a kontraszt.
Az egészségügyi ellátás létezik, de az alacsony jövedelmek miatt kevés ember számára elérhető. Eklatáns példa rá, hogy a marokkói fogtechnikusok az államtól engedélyt kaptak foghúzásra, mely ellen élénken tiltakoztak a fogorvosok. A bazárban bárki fogát szívesen kihúzzák, és ha éppen az utolsót távolították el, használt protézist túrhat.
Marokkóban létezik a nyugdíj intézménye. Az utolsó hét év keresetének 70%-a az alap. Ebből következik, hogy lényegében csak a közalkalmazottak reménykedhetnek benne, meg a módosabb emberek. 2022-ben az átlagos jövedelem 350 euró volt.
A házasságról. Létezik a többnejűség, amely két alappilléren nyugszik. A férjnek igazoltan olyan gazdagnak kell lennie, hogy akárhány feleségét egyforma színvonalon el tudja tartani. A másik, ami a sorban az első, a további feleségekhez az elsőtől engedélyt kell kérni. Amennyiben ettől elzárkózik az asszony, kútba esett a terv. A hűtlenség. Amennyiben az asszony tudomására jut, hogy férje jeleskedik a pásztorórák adásában, jogi útra terelheti az ügyet. Számára pozitív végkifejlet esetén, férjeurát a hatóság 6-12 hónapra kivonhatja a forgalomból. A fordított eset sem úszható meg utózönge nélkül.
Pénzkeresés alapfokon. Amennyiben egy turista helyi embertől segítséget kér, fizetnie kell érte. Hívatlan jelentkezők is ajánlkoznak, határozottnak kell lenni velük szemben. Ha valamilyen produkciót fotózunk, hangfelvételt készítünk – még, ha távolról is – hamarosan megjelenik a pénzbeszedő kolléga. Néha nehéz lerázni őket, máskor könnyebben megy. Mindezekre érdemes előre felkészülni, mert ellenkező esetben ezek könnyen elronthatják az amúgy feledhetetlen élményt.
Marokkóba érkezésünk délutánját, és az utolsó nap délelőttjét Marrakeshben töltöttük. Ez az idegenforgalom központja. Az Abba egyik közkedvelt számának címe a város neve.
Berber gyógyszertár. Hivatalos állami tanúsítvány bizonyítja, hogy az itt kínált termékek csakis természetes alapanyagból készültek. Minden bajra kapható varázsszer, aki többet vásárol belőle, olcsóbban kapja. Tar fejre is akad kencefince, de nem hozott tűzbe. Hogy mi a szerek alapja? Az argánfa termése a dió, melyet annyira imádnak a kecskék, hogy érte képesek a fa 10 méter magasába felmászni. Bekapják a gyümölcsöt, a magot kiköpik. Az erre szakosodott emberek pedig összegyűjtik, és az átvételi helyen leadják. Érdekességnek itt említem meg az agávé növényt, melynek leveléből hosszú és vastag rostszálakat lehet előhúzni. Ha három szálat összesodrunk, emberi erő nem képes elszakítani.
A nemzetközi repülőtér közelében közkedvelt park, melynek közepén hatalmas medence. A Közép-Atlaszból csatorna segítségével vezették ide a vizet. Az emberek vízfogyasztásán, és a növények locsolásán túl más hasznos dolgokra is igénybe vették. A régi időkben, amikor még az Ibériai-félszigeten hadakoztak a mórok, át kellett kelni a gibraltári-szoroson. Nem gigászi a távolság, mindössze 12 km, de ha felborul a ladik, oda a katona. Igen, ebben a medencében a homoktenger népeit vízben úszásra tanították. Emlékszünk még a kegyetlen, meknesi szultánra? Ha Marrakeshben tartózkodott, és valamelyik ágyasával meggyűlt a baja, reggel a tóba dobatta.
Nézzünk szét az utcán is. A járda mellett több teve taxi kínálja szolgáltatását. Aki nem ilyen fuvarra vágyik, hintóval is körbevitetheti magát a belvárosban. A COVID idején elmaradtak a turisták, emiatt rengeteg kocsihúzó lovat levágattak a gazdák, mert anyagilag nem bírták etetni őket. A buszokon a turistákon kívül csak marokkói nők utaznak. Sokatmondó jelenet: a motor tankján ül a fiú, az ülőfelületen a férj és az asszony, a nő hóna alap porontyát szorongatja, mintha kenyeret tartana ott. Itt teszek említést róla, hogy a marokkói nők többsége kimondottan szemrevaló. Állítólag nem magukba fordulók.
Marrakesh kétarcúsága szinte bárhol kézzel fogható, még a legmodernebb városrészekben is. A főútvonal mellett pár méterre, a pálmafa tövében kartondobozból kalyiba. Földön ülve zsugáznak, trécselnek a tengődők. Földszintes ház udvarában hatalmas szemétkupac, melyet guberálók reménykedve kutatnak át.
Szétnéztünk egy végtelenül kövér pasa egykori palotájában. Viccelődtünk rajta, sok kárt nem tehetett az ágyasaiban, ha azok látszólag pajkosságból, kacérkodva tovalibbentek előle. De a kedves mama szeme mindenkin rajta volt, és ha kiderült, ez, meg az, egy-egy kitartottról, hosszabb időre kikerült a körforgásból. Egyébként megérte simulékonynak lenni, mert a pasa mindenkiről gondoskodott. Én már régóta tudom, a mai énem helyett, se Mátyás király, se Üglibügli szultán nem szeretnék lenni.
Az Európában hallott müezzin énekekhez képest (Albánia, Észak-Macedónia), az imára hívó ének hangulata nem érte el az ingerküszöbömet. Az egyik déli ebéd alkalmával a vendéglő kertjében élő ember éneke hívott imára, mely kuriózum.
A temetők az utolsó temetés után 40 évvel felszámolhatók ugyan, de a szentek sírja örökre megőrzendők.
Jena El Fna tér. Ikonikus helyszíne nem csak Marrakeshnek, hanem egész Marokkónak is. Kirakat ez, de, hogy kinek-kinek melyik változatban, azt mindenki döntse el saját maga. Mi kétszer jártunk ott, egyszer kora délután, másodszor naplemente táján. Aki erre jár, és van lehetősége éjszaka ide kijönni, ne mulassza el.
Valójában ez egy felturbózott kirakodóvásár. Legális és zugárusok eldorádója. Kapható itt minden, még az is, ami nincs. Ide jön a helybéli analfabéta, ha hivatalos iratot szeretne készíttetni egy írástudóval. A mesemondónak is meg van a kuncsaftköre. Ha az asszony unja a férj otthoni „meséit”, itt olyat mesélnek neki, mely biztosan elnyeri a tetszését. Még rá is állhat a mesére. Más furcsaság is akadt. Találkozhattunk Lionel Messi altereggójával, egy 10-es mezbe bújtatott, láncon tartott berber makákó alakjában. Bábeli zenei hangzavart keltenek a dobosok, a töröksípot fújók, és akik mindenféle más hangkeltő eszközzel próbálkoznak. Szerintem sokuk nem ismeri a kottát, de a hasist, igen. Abból is lehet kreatívan játszani.
A nagy bámészkodás közben majdnem ráléptünk egy kakaós csigára emlékeztető valamire, mely csak azért tűnt fel, mert a közelében álló arab férfi töröksípot fújt keményen: a csípős nyelvéről hírhedt csörgőkígyónak inkább támadt kedve egyet szundikálni, mintsem függőlegesen kinyújtózva testét ide-oda himbálni.
(Hangminőség: 16 bit 44,1 kHz, és 24 bit 192 kHz.)
