Maldív Köztársaság (2025)


Álomnyaralás csillagászati összegért, vagy egy trópusi ország mindennapjainak megismerése jutányos áron? �" mi az utóbbit választottuk. Jól tettük, hogy így tettünk és ezt jó szívvel ajánljuk másoknak is. A Maldív Köztársaság fővárosa az egyenlítőtől 464 kilométerre északra található, Srí Lankától pedig 650 kilométerre délnyugatra. A magyar fapadossal Abu Dhabi-i átszállással utaztunk , kézipoggyásszal. A nagyobb úti holmi teljesen felesleges, ráadásul a csomagtérbe feladott poggyászt az átszállás során újra fel kell adni. A légikikötő könnyen áttekinthető, kényelmes. A magyar fapados minden térség felé az E1 terminálról indul tovább. A két járat között oda és vissza is nyolc-kilenc óra a várakozási idő, amely tanulságos lehet az úton lévők megfigyelésére. A fapados utazás hátránya, hogy járattörlés vagy csatlakozás lekésése esetén új jegyet kell váltani. A légi út egyetlen érdekessége volt, hogy Budapest és Abu Dhabi között az erős hátszélnek köszönhetően, a repülő sebessége elérte az 1100 kilométer/órát (normál esetben 900 kilométer/óra). 7200 kilométer repülést követően reggel 7 óra után landolt a gépünk, Maléban. A magyar télből a trópusokra megérkezve első feladat a meleg holmiktól való mielőbbi megszabadulás, amelyhez kiváló megoldás a farzsebből előhúzható IKEA nagy bevásárlótáska. Az utazás előtt hónapokkal előbb megváltott repülőjegy ára a nemzeti légitársaságok árainál akár a felével is olcsóbb lehet (amely személyenként akár 300 euróból is kijöhet). Kifizetendő a repülőtéren pénzt váltani, mégpedig a helyi bank pultjánál. A maldívi árak a hazaiakéhoz hasonló. Vegyük figyelembe, hogy a nem banki visszaváltás során akár 20 százalékot is veszíthetünk. Az országba való belépéshez nem szükséges vízum, viszont a magyar konzuli oldalról elérhető imuga kitöltése arcképes fotómelléklet csatolással kötelező (a megérkezés előtt 96 órával lehet beküldeni), amelyre pár órán belül megérkezik a kinyomtatható válaszdokumentum (mobilra is feltölthető). Az imugán kötelező megjelölni a listából kiválasztott regisztrált szállást. Szobafoglalásnál olyan lakhatást érdemes választani, amelynek van erkélye is, mégpedig a nyithatóság miatt: kevesek bírják a napi huszonnégy órányi légkondit. Továbbá olyan egységet érdemes megcélozni, amelyet megérkezés előtt csak egy-két héttel kell kifizetni, mert addig lehetőség marad kedvezőbb árú szállásra átfoglalni: bőséges a választék. Az ország 1190 szigetből áll, ebből 192 lakott. A népesség negyven százaléka a fővárosban él (140000 fő). Malé három szigetből áll: Malé (6 négyzetkilométer), Hulhumalé (keskeny, de 14 kilométer hosszú mesterséges sziget) és Villimalé (mini sziget). Malét Hulhumaléval másfél kilométer hosszú közúti híd köti össze, míg a Malétól 2 kilométerre lévő Villimalé csak komppal járható meg. A repülőtérről való kilépés után (Hulhumalé), aki Malén vagy Villimalén foglalt szállást, annak érdemes a terminál elől induló kompra jegyet váltania: A helyi és távolsági járatokat (busz, komp) az MTCC társaság közlekedteti. A helyi járatok jegyára 75 eurócent. A kompra nem, de a buszokra csak kártyával lehet menetjegyet váltani. A magánszolgáltatók jóval borsosabb áron utaztatnak. Aki másik szigetre tartana tovább olcsón, annak a maléi kompkikötőben kell járatot váltania. A távolabbi szigetekre jellemzően a déli óráktól indulnak kompok, onnan vissza pedig a reggeli és délelőtti órákban. Több sziget csak átszállással közelíthető meg és akadhatnak olyanok is, amelyek nem érhetők vagy nem hagyhatók el mindennap. A fővárosból való csillagtúrák ezért reménytelenek, amelynek mi is kárvallottjai lettünk. Aki szívesen kipróbálna egy másik szigetet is (például a 20 kilométerre lévő közkedvelt Maaffushi-t), annak érdemes előbb odautaznia, majd Maléba visszatérve néhány napot időznie. Nem egyszerű feladat eldönteni, hogy melyik fővárosi szigeten foglaljunk szállást. Mi Malét választottuk. Bár a négycsillagos hotel (a 30 százalékos árkedvezményű kétszemélyes szoba ára napi 85 euró) pár perces sétára volt a Villimalébe tartó komptól és kilométeren belül a strandtól, de legközelebb mégsem ezen a szigeten szállnánk meg. Legromantikusabb az ezer-kétezer lakosú Villimalé és itt a legidillibb a strandolási lehetőség is. Nagyon csábító a dús vegetációjú trópusi környezet, mégis ellenállnánk a csábításnak. Hulhumalét választanánk. Feltétlen előnye a tágas tér nyújtotta lehetőségek és a két másik sziget könnyű elérhetősége.




A főváros ősmagja, Malé. Erről a csurig beépítettsége árulkodik, meg az a néhány látnivalója, amely egyáltalán felkeltheti a turista figyelmét: Elnöki palota, Szultán park, valamint a korallból épített Péntek mecset. Ezeken túlmenően egy Art múzeum is várt volna ránk, de nem kerestük fel egyik nevezetességet sem. Oka a szűk utcákban, a járdákon tömegesen parkoló motorokban és a szűnni nem akaró gépjárműforgalomban keresendő. Pedig amúgy akár érdekes is lehetne a városkép, mégpedig az épített összevisszasága miatt: múltidéző iparos műhelyek és utcáról nyíló egyterű lakások, lakatlan vagy félig-meddig lakott házak, felújított épületek és az újonnan épülők. Feltűnően sok a félbemaradt építkezés. A huszonegyedik századot az öt-tíz emelet magas ingatlanok képviselik. Az viszont más tészta, hogy az utcán hol van járda, hol meg nincs, de ha van, még akkor is kétesélyes, hogy érdemes-e közlekedni rajta. Szépnek nem szép Malé, de van benne valami vonzó: a négyemeletes szerkezetkész, de félbehagyott ház emeletein, a betonfödémből burjánzó zöld szökkent szárba. Egy másik ingatlan esetében az első két emeletet lakták, a harmadik szinten a födémből kilógtak a vasbeton elemek, várva az építkezés folytatását. Utcatáblák és házszámok nagyítóval keresendők. Az utcák szűkek, még a szigeten keresztül átvezető főútvonal is csak kétszer egysávos. A közlekedési szabályokat az épp aktuális lehetőségek diktálják, emiatt a gyalogosnak körültekintőnek kell lennie. Rengeteg a kismotor, mert vele a nagyobb járműveknél jóval gyorsabban lehet haladni. Gyakran láttunk a hátsó ülésen iskolába tartó, vagy onnan hazafelé igyekvő gyerekeket. Egy kivételtől eltekintve csak kisebb élelmiszerüzletekkel találkoztunk. Viszonylag egységesek voltak az áraik. A halpiacon bokáig gázolhattunk volna a véres lében, helyette a zöldséges piacon néztünk szét. A kóstolásra kínált mézédes mangó vitt minden létező pálmát, de nem maradtak el mögötte a szárított ananászszeletek sem. A városban bámészkodva lépten-nyomon szembeötlött az utcán, az elhagyatott kapualjakban, a háztetőkön tornyosuló szeméthalmok. Oka elsősorban talán nem feltétlenül az emberi trehányságban keresendő, hanem a helyhiányban. Éjjel folyik a szemét begyűjtése, nyitott rakodóterű kisautókkal és kerekeken gördülő kukás tartályokkal. Kutyát nem sétáltatott senki sem, a macskák nyúzottnak tűntek, a nagyobb testű denevérek sötétedés után kaptak szárnyra. Reggel negyed hétkor kelt fel a nap és tizenkilenc óra előtt már sötét borult a városra, amelyet alig feledtethetett a rendkívül gyér közvilágítás. Ha pedig tündökölt az égbolt csillaga, pörkölt rendesen. A 33 Celsius fokos meleget 20-30 kilométer/órás szél enyhítette. Nem csak a helyiek jártak hosszú szárú nadrágban és többnyire hosszú ujjú ingben, hanem mi is, de mi még sildes sapkát is húztunk a fejünkre. A helyi nők kevés kivételtől eltekintve fekete fejkendőt viseltek. A városi strandot (Rasfannu) rendőrnő felügyelte és ha szabálytalanságot észlelt, sípjába fújt. A hölgyek jellemzően talpig feketébe öltözve hűsöltek a vízben. A maldivoknak nem kell lebarnulniuk, mert alapból sötétbarna színű a bőrük, a hajuk pedig fekete. A télből ideérkező európaiaknak viszont nagyon is oda kell figyelni pancsoláskor. A póló vagy a térdig érő fürdőnadrág nem csak kötelező elvárás a maldivoktól, hanem saját magunk jól felfogott érdeke is: negyed óra félmeztelenség elegendő lehet a leégéshez. A sortban és pántos felsőben sétáló fehér lányok egyike-másika inkább sült pecsenyekacsára hasonlított, mintsem régi önmagára. Az Indiai-óceán vize teljesen átlátszó. A fehér homokot középkék víz követi. A mederalj homokos, töredezett korallok borítják. A kényes talpúaknak érdemes vízi cipőt húzniuk. A strandolás határát hullámtörő jelöli ki. A főváros legmagasabb természetes pontja alig 2 méterrel magasabb a vízszintnél. A mesterségesen kialakított medencét az óceán felől átfolyóval frissítik. A strand pálmafás és ahol van lehetőség rá, a fővárost is megpróbálják zöldesíteni, de erősen korlátozottak a lehetőségek. A fő gond mégis a naplemente után állt elő. Nappal csutkára járattuk a légkondit, de hazatérve egy óra múltán friss levegőre vágytunk. A szobánk erkélyes volt, de éjjel 25 Celsius foknál alább nem hűlt le a levegő. A házak erdejébe beszoruló meleget a folyamatos légáramlás sem volt képes kikergetni. Szívesen lementünk volna egy parkba, de Maléban nem létezik ilyen, legfeljebb csak a helyi népmesékben. Viszont a hotelből kiválóan hallhattam az esti müezzin vélhetőleg felvételről szóló imarendjét �" sajátságos hangulata miatt kedvemre van. Vallási szempontból péntek lehet a fő imanap (Péntek mecset), mert azon a napon otthon maradt a városi motorizációs forgalom. Sétára indultunk, a feleségemmel. A betonból készült szennyvíz-csatorna a járdák mellett vezet és halad az óceán felé. Feltételezem, tisztított formában. A járdán több helyen félig tele zsákok várakoztak. Bennük homok, mégpedig a trópusi felhőszakadások következtében a vízfolyássá váló utcák áradata elől, az üzletek és az utcáról nyíló ingatlanok ajtói elé keresztbe fektetik. Más színfoltot jelentett a motorkerékpárhoz kötözött arapapagáj, amelyet máskor éppen a városi strandon reptetett a gazdája: akkor a madár párja a karján ült, odaláncolva. A túlzsúfolt város kapcsán eszembe jutott, vajon hol dolgozhatnak a maléiak?




















�" Te, azon a szigeten csak férfiak lennének? �" szólalt meg, Kati. A Thilafushiba tartó kompra várakoztunk �" ugyanabból a kikötőből indultak a Villimaléba közlekedő járatok is. A ventilátorokkal behűtött váróban rajtunk kívül csak középkorú férfiak tartózkodtak, szatyraik élelemtől duzzadtak. Ennyien szálltunk fel a kompra, amely a menetrend szerint csak péntek-vasárnap közlekedett, akkor viszont gyakran. Az egyik férfi szatyrában méretes hal, farka kilógott belőle. Az utastérbe nem vihette be magával, a nyitott fedélzeten kellett hagynia. Az MTCC járatai öreg csotrogányok, amellyel a motor erőteljes dübögésére kívántam utalni. Huszonöt perces út várt ránk. Az óceán vize a partközelben középkék, távolabb sötétebb. A messzeségben feltűnt egy zöld sziget, melléje érve ipari tevékenységre utaló jelek. Szerencsére lágyan hullámzott a víz �" ezt mindketten elégedetten vettük tudomásul. Következett a második sziget, egyben a végállomás. Igen, egy trópusi ipartelepre érkeztünk meg. Az itt dolgozó embereknek �" csak helyiekkel találkoztunk �" nem csak itt dolgoznak, hanem egy hétig itt is laknak. Ennek megfelelően pazar kivitelű étkezde, több élelmiszerüzlet �" a lábbeliket az ajtó előtt kellett hagyni �" és egy borbély szolgáltatóra is találtunk. A műhelyek oldalfalai farostlemezből, tetejük hullámlemez. A kiszuperált járművek, rozsdásodó vasidomok és a különböző hulladékok romantikátlanságát a Pazar vegetáció próbálta ellensúlyozni �" ez is újszerű látkép. A szárazdokkra került hajótestet munkás tisztogatta, hogy hamarosan indulhasson a festés. Távolabb hangos kopácsolás és felzúgott egy körfűrész is. Néhány teherautó is elporolt mellettünk, mert azért a burkolatlan út igencsak poros volt, de az is meglehet, hogy csak szimplán homokos volt. Hiába reménykedtünk lakott területben. A főútról csupán a kerítésen belül lévő melósok bádogszállásaival ismerkedhettünk meg: az ajtó előtt lóca, közelében kötélen száradó ruhák, és az elmaradni nem bíró szeméthegyek. Ránéztünk az órára és kocogásra váltottunk a kikötő felé. Szemből �" nem kis meglepetésünkre �" fiatal fehér nő érkezett gurulós bőrönddel. A kikötőben nem siette el a dolgát a pénztáros, pedig már-már indulófélben volt a komp. Felberregett a hajómotor, és a hátunk mögött szép lassan elmaradt a szürreális képet nyújtó trópusi sziget.








A főváros elvitathatatlan gyöngyszeme, Villimalé. Itt lényegében minden olyasmi megtalálható, amelyért a trópusokra kikapcsolódás céljából útra kel a vándor. A négyzetkilométernél nem nagyobb alapterületű lakott szigetre az idill mintájaként tekinthetünk. Annyira buja a vegetációja, hogy az utcákon árnyékban lehet sétálni. A helyi mikroközösség ”lakóparkban” él, még akkor is, ha nem modern emeletes házat lak, hanem földszinteset. Általános és tűzoltóiskola, futballpálya, mini zöldség-gyümölcs piac, kisebb élelmiszerüzletek, étkezdék és kávézók a környezet további hozadékai, meg a kifogástalan állapotú aszfaltozott utak, valamint a karbantartott közparkok. A mecsetről sem szeretnék megfeledkezni. És lám, van csoda, mert szemétre nem találni. Viszont hulladékgyűjtőre úton-útfélen. Aki Maléról ide tart, mindössze 25 eurócentért vehet jegyet a kompra. Megérkezve gyalogosan folytathatja útját, vagy helyet foglalhat az elektromos minibuszban: rajta kívül csak környezetbarát robogók róják az utakat. A sziget lakott volta óriási előny a turistának. A helyi mikroközösség tökéletes körképet nyújt a maldivok mindennapjairól. Bár látszólag semmi nem indokolná, de egy-két ház előtt a lakók kint hagyták a lábbelijeiket. Másik említésre méltó dolog, hogy a zöld környezet ellenére az egyik többemeletes épület telibe volt futtatva virággal. A következő lakóház második emeleti erkélyén arapapagáj kiláncolva, aki hangosan rikácsolva jelentkezett be a közéletbe. A kávézóban �" ahol csak férfiak voltak jelen �" fehér pincérnő szolgált fel. Az élelmiszerüzletben a kereskedő nem átallott erjedésnek indult banánt ránk sózni, de nem volt kifogástalan a csereárú minősége sem. A behűtött fantát viszont mindenkinek a figyelmébe ajánlom. A futballpályán baseball edzés folyt. Ezalatt az úttesten asszonyok verődtek össze, gyerekek igyekeztek csoportosan valahova, leginkább a strandra. Igen, a strand. Itt aztán minden kiderül, mindenről színt vallanak a maldivok. Mégis egy közérdekű információval kezdem, mégpedig a strand szélében lévő háromcsillagos Vinorva szállodával: tengerre néző erkélyes szoba ára napi 85 euró, reggeli nélkül. A föveny annyira zöld �" pálmafák, dús lombú fák, magas bokrok �" hogy a nap bármelyik szakaszában árnyékos helyre találhatunk: délután még inkább. A fehér homok a tűző napon is talp meleg, nem úgy mint a sárga. Van mosdó, tusoló és átöltözésre zárt tér is. A parton túli látkép sem elhanyagolható tényező. A szigettel szemben Malé, de másfelé tekintve, a horizont alá vesző nyílt óceán kék végtelensége. Nézzünk szét a vízparton. A maldivok szaporulatával nincs probléma, ráadásul gyermekcentrikusak, amelyből jelentős mértékben kiveszik részüket az apukák és a nagypapák is. Amíg a parton feketében üldögél az asszony, addig csemetéjével homokozik vagy éppen pancsol a rövidnadrágosan és pólóban megjelenő, netán félmeztelen apuka. Persze mindez létezik família kivitelben is. Jellemző a víz mellett elfogyasztott családi, netán családok közös piknikezése. A rizst, zöldséget és a húst kézzel eszik, kiporciózva: termőföld hiányában az ország a haltól eltekintve élelmiszer behozatalra szorul. Gyakran falevélbe hengerítik az élelmet. Ennek okán felismertük, hogy a fejünk fölött lévő ágon ugyanolyan leveleket lebegtet a folyamatosan jelen lévő szél. Téptünk belőle, óvatosan megrágtuk, majd csemegéztünk belőle, minden utóhatás nélkül. Családon belül a felnőttek és a gyerekek viszonya idillikusan harmonikus: hangos szó, vagy méltatlankodás, kizárva. A nagyobb testvér mindig odafigyel, segíti a kisebbet: mintapéldája a családi szocializációnak. Ha megszólalt a müezzin imára hívó éneke, senki nem keresgéli az imaszőnyeget. A nők öltözködési szokásai eltérőek. Létezik a csak szemsáv nyitott megoldás, az arc eltakarásának hiánya, a fejkendő elmaradása, de előfordult a férjével és a kamaszlányával szimbiózisban, sortban, valamint pólóban fürdőző anyuka is. A lányok tizenkét éves korig térdnadrágban és pólóban vannak jelen, utána kétesélyes a dolog. Persze az anyukákat sem kell félteni: fekete tüllruhába öltöztetett hároméves kislány �" az anyukának fényesebb volt a szeme, mint az égen tündöklő napkorong. Muszlim gyermek fürdőruha: hosszú nadrág és fodros hosszú ujjú ruha. Felhőtlen vidámság jellemezte a partszakaszt, beszélgető felnőttek, kiabáló visítozó kölykök a 27-30 fokos vízben. Mi is belegázoltunk. Békés sétánkat váratlan esemény szakította meg: úszóversenyre hívott ki egy fekete fejkendős, negyvenes hölgy!�" érdemes mélyebben belegondolni az esetbe. Mi mást is tehettem volna, hasra vágtam magam és mellúszásba kezdtem. A világ legrövidebb úszóversenye lett belőle, mert 5 méter után győztesnek tekinthettem magam. A távolból érkező sok mindent beleképzelhet a női muszlim viselet mögé, de lazaságot aligha. A Korán viszont nem rendelkezik a felsőruházaton túlra: a maléi fehérneműbolt kirakatában szexis, a férfiak bevadítására alkalmas piros színű csipkés viselet kínálta magát. Poénnak ide kívánkozik, hogy vasárnap, amikor teljesen kihalt volt a part, odalépett hozzánk egy rendőr és kijelentette: No, bikini! �" mindketten hatvanon felüliek vagyunk. Nem hiányozhatnak a státuszszimbólumok sem. A jómódú szülők a kisbabák bokájára és nyakába aranyláncot akasztanak. A tizenéves kislány karján csuklójához kötözött papagájjal mutatkozott. Viszont teljesen más „allűrje” volt az egyik nagypapának: egyéves unokáját függőágyban ringatta és dudorászás közben elhajtotta róla a moszkitókat. Később ölbe kapta, végigsétált vele a homokon és mély átéléssel mesélt neki a látnivalókról �" később egy flakon ásványvíz kíséretében a napozóágyat is felajánlotta, nekem. De nem csak mi emberek voltunk jelen, mert egy hosszú farkú gőte is süttette magát a parton: utána a bokrok árnyékába szaladt. Egy fehér lány ideiglenesen hátrahagyott szívószálas üdítővel teli poharát feldöntötte egy szarka, ivott a léből, majd távozott a pohárral. A napágy mellett a fehér homokban csigaházhoz hasonlító páncélzatú pirinkó rák tűnt fel. Kezembe kaptam fényképezésre, de fürgesége miatt csak hosszas próbálkozás után sikerült rögzíteni: utána ő is mehetett a dolgára. . Az utolsó emlékért visszatérünk a lakóövezetbe. Kedvenc fám a banyánfának beazonosított „földeléses fa”, amelynek oldalsó ágaiból a föld felé léggyökerek nőnek további vízfelvétel céljából. Nos, az egyik járda apró kockakövekből lett kirakva. A matuzsálem korú növényföld felé növő gyökerei a kockakövek közötti résekbe úgy nőttek bele, hogy köréje szabályos fakeretként illeszkedtek.








































A főváros nagy vonalakban való megismerésének megkönnyítésére, ha a repülőtér elől átkompolunk Maléra, induljunk el jobbra, akkor előbb a zöldség-gyümölcs és a halpiac következik, majd a strand, a Villimaléba közlekedő komp kikötője (2 kilométer), legvégül a Hulhumaléba átvezető közúti és gyalogos híd. Az MTCC emeletes R1-es körjáratú buszával is eljuthatunk Hulhumaléra. Ebben az esetben csak bankkártyával tudunk jegyet váltani a kalauzkisasszony füle hallatára: a vásárlást csipogás igazolja vissza. Átérve a keskeny, de 14 kilométer hosszú városrészbe, jobbra a repülőtér, utána a városi kompkikötő következik, majd kilométer után az óceán felől egy 40 méter széles vízbefolyás �" kombinált közúti híd vezet át felette �" előtt a körjárat visszakanyarodik. Innét további cirka 9 kilométer a szigetcsúcs. Arrafelé épül, szépül és gazdagodik a városrész: 15-21 emelet magas toronyházak követik egymást, de az azokon túli térségre nem lett rálátásunk. A 2 kilométer hosszú strand a kikötővel ellentétes oldalon helyezkedik el. Előtte egymás mögött három sorban szállodasor. Az óceánra néző erkélyes szobákért mélyen kell zsebbe nyúlni. Itt is fehér homokos a vízpart. A mederalj erősen köves, és a villimaléi strandnál jóval több koralltöredék található benne: csak vastag talpú vízi cipővel érdemes próbálkozni. Itt is lehet vízi eszközöket bérelni vagy szolgáltatást vásárolni. Kulturált mosdó, tusoló szolgálja a strandolókat. A távolban hullámtörő csitítja a partnak tartó tajtékot: a közepes magasságú hullámok teteje megtörik rajta, fehér habokra vált. A nyílt víz felől érkező milliónyi hullám visszatükrözi a napfényt, így a partról nézelődő emberek orráról nem hiányozhat a napszemüveg. A parti sáv végig zöldben tündököl. A három fővárosi strandon itt érzékeltem legmelegebbnek a víz hőmérsékletét. Árnyékban ülve hosszasan időztünk a fehér homokos parton. A nyílt víz felől fújó szél, a partra vetődő hullámok folyamatos morajlása előidézte bennem a „vagyok” érzetet �" ez a rajtam kívül minden más megszűnik érzése. A partra 16 óra után jöttek le a helyiek. Négy hölgy csoportba verődve beszélgetett. Hogy közülük ki-kicsoda, arról a karjukon lévő aranykarperecek és az ujjukon lévő aranygyűrűk száma mesélt. Kedves emléknek marad meg innen, hogy mindenféle holmiból asztalokon és faágra akasztva szabadtéri öntevékeny art kiállítást nézhettünk végig �" Maléban kimaradt az Art múzeum. Nem csak a három strand teljesen más, hanem a főváros három része is. Hulhumalé egy parkváros: modern fejlődő városrész, középmagas lakóházakkal, trópusi parkokkal. Széles utak és parkolók hálózzák be. A lakóházak közötti burjánzó vegetációban Ivókutak, kondigépek és kényelmes padok várják az időzésre várókat. Van tér, van levegő, van hova kimenni. Ha valaki az est leszállta után kikívánkozna szállásáról, lemehet a szemétmentes utcára, kiülhet egy parkba, kedvére sétálhat, vagy éppen az óceánpartról nézheti a tengernyi csillagot.










(Hangminőség: nem készült hangfelvétel.)