A „Hangképes menetlevél 24” tartalom létre jöttének ős oka félig-meddig jelen volt azon az engem elsőként feledhetetlenül megérintő hangélménynél, amelynek következtében hosszútávra elköteleződtem a hangok iránt. A Visegrádi-hegységben az Apátkúti patak mentén hármasban sétáltunk: barátnőmmel és a német juhász vakvezetővel, Kicsivel. Arra figyeltem fel, hogy egy pontban eltéveszthetetlenül megváltozott a csörgedező folyás addigi hangja. Társam értetlenül állt a felismerés előtt: ő semmilyen másságot nem vett észre. Füllel beazonosítottam a helyet és megkérdeztem tőle: mi van ott? Egy laposabb követ kerített a hátsóm alá, és hajszálpontosan szemben a parányi zúgóval, attól két méterrel helyet foglaltam.
A balról érkező selymes hangú víz az orrom vonalától jobbra már csörgedezve áramlott tovább. Magam körül mindent kizárva figyeltem erre a stimuláló kettősségre. Általa egy tökéletes agymosás alanyává válhattam. Negyed óra múltán a kőről feltápászkodva egy újjászületett fej nyugodott a nyakamon - akkor ott megfogadtam magamnak, hogy: egyszer szeretnék komolyabban foglalkozni a hangokkal.
Nem csak a cselekedeteknek lehet visszája, hanem a hangoknak is. Hogy egy hangnak mi az „eredetije” és mi a „fonákja”, az abszolút értelembe véve nem kijelenthető. Eredetinek nagy valószínűséggel egy hangnak azt a változatát fogjuk tartani, amelyet ahogyan a leghétköznapibb módján halljuk. Példának okáért álljon itt a kéreg alatt közlekedő metró. Hangjának fonákoldalának nagy valószínűséggel az úttest fölött észlelhető zörejét fogjuk tartani. Ilyenre kora reggel pl. a Váci úton a zebránál várakozva nyílt lehetőség a számomra, a 3-as metró felújítása előtt. Hajnalonként pl. a közeli házakban is érzékelhető volt tompán, amint a szerelvény zörögve áthalad a lestrapálódott váltón. Az alábbiakban közreadott hangok elsődlegessége a nem szokványosságon túl keresendő, szerencsés esetben megtalálható.
Sétáljunk el az Árpád híd margitszigeti gyalogos lejárójához és menjünk le a híd gyomrába. A beton odú három felé nyitott: jobbra kettő, míg balra egy kanyarodás után lehet a felszínre felmenni, előre haladva pedig a szigetre lehet kijutni. A híd erőteljes forgalmának hangjai a műtárgy gyomrában a kijáratok megléte miatt nem ütköznek, torlódnak össze káosszá.
Az első felvétel alkalmával a mikrofonokra nem húztam szélvédő szivacsot, mert nem érzékeltem légáramlást, de amint a felvételen észrevehető, ha gyengén is, de volt.
Megélénkülő aluljáró forgalom mellett gyér közúti járműsűrűség és egy elhaladó villamos jellemzi a következő felvételt.
A következőkben nem fog villamos érkezni, emiatt a felvétel felhangosodik. Az állvány előtt pár méterrel lévő gyalogos kezéből az aszfaltra lehulló fémpénz csörgése remekül beazonosítható.
Míg az előbbi állításom beigazolódhatott, addig pár száz méterrel odébb a pesti oldalon a híd alá letettem a mikrofonállványt. A vasbeton szerkezet közepe alatt egy mesterséges dombocskán állva fogunk fülelni. Jobb oldalt Buda felé halad a forgalom, tehát előre, míg a másik oldalon Pest felé, tehát velünk szembe: kinek sikerül kihallania?Elsőnek egy villamossal kombinált felvétel következik: jobbra és balra teljesen nyitott a tér.
A tuja hiánya miatt az előzőnél részletgazdagabbnak ható felvétel következik most. A fémes csapódás a híderesztéket áthidaló vaslemeztől származik. Gyönyörű felhangokra csodálkozhatunk rá.
Kiveséztük az Árpád hídban rejlő lehetőségeket. Menjünk haza egy újabb fonákságért, nem elszakadva a víztől. A mosogató alatti zárt szekrényrészben várakoznak a mikrofonok. A rozsdamentes acélból készült mosogató háromnegyed részig vízzel feltöltve. Eresztek hozzá némi vizet még, majd kihúzom a gumi dugót és a víz egy műanyag csövön át lezubog a csatornarendszerbe. A felvétel legvége megkülönböztetett figyelmet érdemel a csöppenő vízcseppek szépsége miatt. A hangminta jogosan tompának fog hatni, mivel zárt, szűk térben készült.
Legvégül álljon itt egy hangfelvétellel általam nem igazolható, de személyesen átélt különleges élmény: mindenkinek ajánlom megismerésre. Szeles tengerpart. A víz térdig ér, fél méteres vagy annál magasabb hullámok érkeznek szemből. Fejest ugrok az érkező tajték aljába és a víz tompa robajlással átzúdul a fejem fölött. Remek játék. Fél órán át űztem, amikor is a következő hullám a szokásos ritmusnál hamarább érkezett és játszi könnyedséggel hanyatt lökött. Sebesen sodort az erős ár a part felé. Kezem-lábam rendszertelen, de nagyon is élményszerű módon, összevissza kalimpált a testem mellett. Fokozatosan lassúbbodott, majd nyugvópontra jutott a víz mozgása. Ráérősen fel akartam állni, de másként történt. A visszaáramló víz egyre gyorsuló sebességgel repített magával befelé. Nagyon megijedtem. Sarkamat erősen a homokba vájtam és határozottan talpra ugrottam: utána gondolkodás nélkül kimentem a partra - ez pedig a szeszélyes tenger fonáksága.
