Közvetlenül az indulás előtti napokban és útközben is, több aggodalomra okot adó hír talált ránk: a Los-Angeles-i Nemzetközi Repülőtér közelében az ország legnagyobb kőolaj-finomítójában több robbanást követően tűz ütött ki; az amszterdami légikikötő hetven induló és nyolcvan érkező járatát a hurrikán miatt törölték; átszálláskor a Boeing 787-es gépen a huszonhetedik sor után a harmincadik következett (a mi jegyünk a huszonkilencedik sorba szólt). Mindezek dacára megérkeztünk a nyugati partközpontjának számító Kaliforniába. Szállásunk a nemzetközi repülőtér és a Los Angeles között elterülő nyolcvanezres El Segundo városka. Nem a több világhírű cég központja miatt hoztam szóba, hanem mert többszörösen ismétlődő szeletnyi pálmafás utcaképével tökéletesen szimbolizálta Kalifornia, Arizona és Nevada államokat. Az irodaházak parkosított utcabútorokkal teleszórt idilli környezetében a kővirágágyásokban 40 centiméter magas valósághű prérifű, melynek közepéből rejtett hangszórókból diszkrét hangerővel minőségi jazz szólt.
Los Angeles: A metropoliszba tartva élénken élt emlékezetemben a fél évvel ezelőtt tomboló kaliforniai erdőtűz emléke. Mint megtudhattuk, otthon nagyobb volt a füstje, mint itt a lángja. Ez több mint meglepett: messziről érkező hírnek érdemes utánajárni.
A 2028. évi Nyári olimpiai játékok rendezési jogát szerencsére nem a magyar főváros, hanem Los Angeles kapta meg. Pár évvel a játékok kezdete előtt szinte mindegyik sport- és rendezvénycsarnok beüzemelve. Az egyetemi és más kollégiumi szálláshelyek összessége az olimpiai falu színhelye. Egyedül a játékok főútvonalának kiépítése van hátra. Ez pedig annyi hátralévő fáradtság a rendezők számára, mint favágónak a döntés előtti utolsó fejszecsapás. Mindezekről a busz ablakán át megbizonyosodhattunk. Jobbra fent a szegények lakta városrész, amelynek szélét elérte a lángtenger. Ám a kétszer nyolcsávos kora délelőtti zsúfolt autóút bal oldalán, igaz egymástól szellősen beépítve, de Amerikára jellemző világvárosi látkép, de telibe. Másvalamin is elámulhattunk. Irigylésre méltó zöld parkok egymásutánja, szinte már túlméretezetten széles járdák, de sehol egy fia lélek sem. Mi több, utcán parkoló autó maximum délibáb. Igazi falanszter jelenet, már ha az egészből kivonjuk a városba tartó vagy onnan kimenekülő országúti cirkálók tömkelegét. A felhőkarcolókkal jellemezhető üzleti negyedbe minden nap 200 000 ember tart munkába. Az autók helye a mélygarázsban, netán felhőkarcoló hetedik emeletéig felstócolva. Onnantól kezdve akár a hatvanadik századik emeletig irodák, lakások. A nálunk fellelhető legnagyobb alapterületű élelmiszerüzletbe itt egy helyi halandó a kicsinysége miatt be sem tenné a lábát. Gyanítom, nem egy hétre vásárolnak, hanem hetekre. Aki így tesz, sok dollárt takarít meg. A jenkik nem a tízes számrendszerben gondolkodnak, hanem a dolláréban: mi fizetődik ki legjobban nekik. Mert ha nem is mindegyikük, de többségük mégis csak megdolgozik a fizetéséért, amely számára nem csak a jelen biztosítéka, hanem egyben jövőjének záloga is. A város központjának számító téren tudtam meg - színházak, könyvtárak, városháza, irodaházak, bankok valóban Pazar gyűrűjében - hogy a számomra leghasznavehetetlenebb találmánynak tartott levélfújó gép amerikai találmány. Vitathatatlan, hülyeséget is fel lehet találni, de ekkora baromságot világszerte eladni, na ahhoz már érteni is kell. Az Európából először idevetődő embert mindezek alaposan mellbe vágják. Mi nem ezekhez a méretekhez vagyunk szokva, és nem ehhez az életritmushoz. Nyelünk egyet és kíváncsian várjuk a következő utcasarkon túli élményeket. Los Angeles nem egy klasszikus világváros, hanem nyolcvannyolc önálló alváros összessége. Területén bárhol előfordulhat fejlett vagy kevésbé pénzes önálló terület. Ilyen például a városközpontnak leírt kerület és a vele szomszédos „óváros”. Fényűző Amerika helyett konszolidált európai környezet, egyben szegényebb miliő. Ráutaló flórajelként megismerkedhettünk a fojtófügével. A nőivarú fát körbenövi a hímivarú és magába fojtva vele szimbiózisban élnek tovább. Az állatvilágban ellenpéldája az imádkozó sáska. Annyit még az óvároshoz, hogy 1781-ben a spanyolok tizenegy kevert fajú család negyvennégy tagját idetelepítve letették a város alapját. Leghosszabb közútja 97 kilométer, melynek hitelességét elfogadtuk az egyik utcán sétálva a házszámra felnézve: 6502. A közelben üzlet bejárata előtt markát tartó hajléktalan, aki csak a kezében golfütővel kilépő tulajdonos láttán volt hajlandó felszívódni. Sajnos rengeteg a fiatal drogos és korosztálytól függetlenül az utcalakó is. Többségük sátorozva tengeti életét. Legalább a mediterránon tehetik. Az utca másik oldalán a járdában Oscar-díjasok neve. Igen, az már egy másik világ, a filmvilág csillagaié. 650-3400 négyzetméteres ingatlanok telekkel, akár 34 millióért. Magas kerítéssel védett luxusbörtönök. Érdekes és egyben elszomorító a bevásárlóutcájuk kreáltsága. Egy-egy világcég szalonjába naponta hat híresség kap meghívót belépésre. Mást nem is engednek be. Odabent tucatnyian tesznek a csillag egójáért. Megéri, egy egyedi például Észak-Olaszországban varrt ing ára 25.000 dollár. Más erők is osztják a várost, mint például a Szent András-törésvonal. Igen, a földrengés. A hosszasan elnyúló lemezvonalak ütközési helyének környezetében a felhúzott épületek pár emeletesek. Néhány éves döbbenetes emlék, hogy egy többemeletes ház alatt földrengés hiányában is megnyílt a föld és emberestől bútorostól együtt belezuhant. Sokan az itt játszódó filmekbe esnek bele. Nekem már Colombo felügyelő is az agyamra ment. Híres utcák, nevezetes hotelek, ikonikus rendőrkapitányságok: Beverly Hills, Sunset Boulevard, Hollywood. Utazásunk során Los Angeles csak egy helyszín volt a számtalan közül, így csak karcolni tudtuk a felszínt, amely megtapasztalásnak, értelmezésnek éppen elegendőnek bizonyult. Szétnézhettünk volna az Univerzal Studios fullos kirakatvilágában, de Katival mi a város egyik szegletének magánakciós felfedezését részesítettük előnyben. A piros metró vonala környékén lófráltunk. Emberi környezett, ismerős arcok néztek vissza ránk. Ferrarik nem suhantak el mellettünk, csak tucatautók. Egyszer csak fenemód megélénkült a feleségem. Velünk szemből a járdán egy járókelőket fürgén kerülgetve előzgető négy keréken guruló, közepes hátizsák nagyságú „service” feliratú csoda közeledett. Gondolva rám, hogy megmutathassa nekem, mikor melléje ért a jármű, nyakon akarta csípni Kati, de az ügyesen kitért kezei elől és folytatta GPS-vezérelt útját: ez is Amerika. Eltöprengtünk rajta, vajon mi a csoda lehetett: termékkiszállítási szolgáltatás vagy netán térfigyelő-kamera? A régi építésű metró mély vonalvezetésű. A szerelvény rövid, talán három kocsiból áll. Tervezik az óceánpartig kiépíteni és remélik, ekkor már tömegek fogják használni. Sötétedés után kevesen veszik igénybe: ez is Amerika.
Los Angeles-San Diego: Irány dél, San Diego. A keleti part legdélebbre eső városa és Los Angeles között húzódik a Long Beach. A kedvező természeti adottságú partszakasz miatt hosszasan elnyúló teherhajó-kikötők és üdülőparadicsomok világa. 300000 embernek nyújt biztos megélhetést. Vele párhuzamosan kétszer nyolcsávos autópályán 200 kilométer hosszan a belső sávban százharminccal téphetünk. Félsivatagos környezet. Ha locsolják mediterrán flórát ölt magára. Gazdagon termő zöldségtermesztő vidékként tekinthetünk rá.
1848. február 2-án a mexikói–amerikai háborút lezáró béke értelmében San Diego és Kalifornia északi része, illetve Arizona, Texas, Utah és Új-Mexikó, valamint a mai Colorado és Wyoming jelentős része az Egyesült Államok fennhatósága alá került. Még meg sem száradt a tinta a dokumentumon és máris özönlöttek a kincsvadászok a nyugati partra, a néhány nappal a békekötés dátuma előtt kitört kaliforniai aranyláz következtében. Az óváros - ahol megszálltunk - jóval beljebb nőtte ki magát az öböltől. Ennek hátrányát felismerve a vízpart felé terjeszkedett a település. Az 1900-as évek elejére fényűző, gázlámpás várossá nőtte ki magát: az egykori kandelábereket meghagyták utcadísznek. A második világégés után a város stratégiai szerepe felértékelődött. Jelentékeny haditengerészeti támaszpont jött létre. San Diego déli, mexikói oldalán található a kétmilliós Tijuana. Gazdasági szempontból egy városnak tekinthetők. Első számú felvevőhelye az eladásra szánt amerikai autóknak és felvevőhelye, a dokumentáltan ideérkező minimálbéres mexikói munkaerőnek. Rajtuk kívül más népcsoport tagja a mezőgazdaság területén nem rúghat labdába. A meleghez és kétkezi monoton munkához szokott emberek felülmúlhatatlanok. Manapság konténerházakban laknak, amelyek bárhova telepíthetők.
Az Egyesült Államok tíz leggazdagabb városának egyike San Diego. A vele való ismerkedést kezdjük a 19 kilométer hosszú és 5 kilométer széles öbölnél, amelynek csak egy bejárata van a Csendes-óceán felől. A várost a vele szemben lévő félszigettel egy a magasba v-alakban égbetörő híd köti össze. Úgy tervezték, hogy dagály idején a közepe környékén a víz szintje és a híd alja között a 65 méter távolság mindig meglegyen, vele biztosítva a nagyobb hajók átjárhatóságát. A hídon biztonsági ok miatt gyalogos forgalom nem haladhat. A félszigeten lakóövezet, szabadidős parkok és az elzárt katonai támaszpont. A legkülönbözőbb hadihajók kikötője, tengerészgyalogosok bázisa, harci repülőjárművek kiindulópontja. Itt tanulhattuk meg, hogy ahol a vendéglátósok sziporkáznak, ott élelmiszerárusításra nem adnak ki engedélyt. Míg mi Katival és még néhányan szabadidős programként bejárhattuk a félsziget egy részét, addig a többiek meglátogatták a part mellett horgonyt vetett repülőgép-hordozó múzeumot
A USS Midway az USA haditengerészetének mára már kiszuperált, jelenleg a San Diegó-i kikötőben múzeumként működő repülőgép-hordozója. Részt vett a Dél-Vietnám-i és a Sivatagi vihar hadműveletekben is. 2004-ben behajózott végső kikötőjébe. A múzeumként működő hadihajón a látogató szabadon bejárhatja a hangárszintet, a repülőfedélzetet és a torony tiszti eligazítóját, valamint rádió- és radarszobát - ahol öbölháborús térképek, felvételek és hangüzenetek fogadják - továbbá a kapitányi lakrészt. A hangárfedélzeten az érdeklődők felfedezhetnek számos második világháborús vadászgépet. Beülhetnek modern vadászgépek pilótafülkéibe, és repülőgép-szimulátorokat próbálhatnak ki. A repülőfedélzeten a USS Midwayen szolgálatot teljesítő vadászgépeket, AWACS-ot, bombázókat és helikoptereket lehet mazsolázni. A repülőgép-irányítói és kapitányi hidat, valamint további belső létesítményeket vezetett túrákkal lehet végigjárni.
A másik kiemelkedően érdekes hely, ahova lehetőség híján el sem juthattunk volna, a városi zoo. A San Diegó Állatkert a világ egyik leghíresebb ilyen parkja. Több mint hatszázötven faj mintegy háromezer-hétszáz egyede él itt. Társintézménye a San Diego Zoo Safari Park. Kínán kívül itt él a legnagyobb pandapopuláció.
Az ország egész területéről folyamatosan nagy számban érkeznek végső letelepedésre nyugdíjasok a városba. Emiatt tervezetten épülnek nyugdíjas-öröklakások, amelyek kihalásos alapon üresednek meg. Pénzügyileg minden centre pontosan kiszámolva. Hűsít az óceán. Melegít a floridai napsütés. Gondtalan élet. Kevés olyan reptér lehet a Földön, ahol olyan közel esik a város központjához, mint itt. A fel- és leszálló gépek szinte súrolják a házak tetejét. Optikai csalódás, de mégis. Az ország legszebb vasútállomása is itt van. Santa Fé a neve, ahonnan Los Angeles gyorsvonattal másfél óra. A városközpontnak turisztikai célú látnivalója nincs. Mindössze az öböl menti sávja tarthat érdeklődésre számot. Nevezetes még a Balboa park, ahová olyan nemzetek házai kerülhettek, akik tettek valamit a város kultúrájáért, hírnevéért. A magyar ház hétvégén pár órán át tart nyitva. A közpark leghíresebb ékköve a világ legnagyobb szabadtéri orgonája. Két magyar vonatkozású személy érdemel említést a város kapcsán. Az 1848-as szabadságharc bukása után idemenekült Harasszti Ágoston. Szőlőtermesztésbe fogott, majd polgármestere lett a városnak, a mai óvárosnak. Életének utolsó tíz évét itt töltötte Márai Sándor, aki 1989-ben öngyilkos lett. Hamvait akarata szerint a Csendes-óceánba szórták.
November első felében elkerülhetetlenül szembejött velünk a halloween. Az ókori mediterrániumból származó pogány ünnepi elemek idővel kiegészültek az ír nép szokásaival és az Észak-Amerika-i, valamint a Nyugat-Európa-i jegyekkel: vidám ünnepi és gasztronómiai bolondozás, töklámpás faragás, jelmezes felvonulás, beöltözős partik. Szállásunk egy klasszikus, eredeti hacienda. Nem lett volna bajunk vele, de a személyzet nemtörődömsége és a vele járó túlfizetésre való felszólítás kiverte a biztosítékot. Közelében sírkert-emlékhely: alacsony kerítéssel határolt, mintegy ötven hantnyi karbantartott terület, egyházi épület nélkül. A legrégebben született elhunyt 1813-ban látta meg a napvilágot, de árnyékvilágra költözésének dátuma eltitkolva. . A karbantartott sírokra a halloween jegyei aggatva. Közelében Horror múzeum, mely a késői időpont miatt zárva. A régi városközpont házai lakatlannak hatottak. Pontosabban, azokat félig-meddig felöltöztetett csontvázak népesítették be. Belőlük egy-két példány fel sem tűnt volna még, de ennyi szemet szúrt már. Egy helyütt pedig tömegjelenetbe mentek át a holt lelkek földi nagykövetei: száz így-úgy felöltöztetett csontváz lógott egymás mellett békésen. Látványuktól felélénkült a feleségem. Kapta volna elő a fényképezőt, de sajna, az erős szürkülettel nem bírt volna mit kezdeni a muzeális darab. Fiatal nő és férfi éneküket gitárjátékkal kísérték a szomszédos parkban. . Mi is beültünk a pár tucatnyi hallgatóság közé és megpróbáltuk átélni az idő és a hely szellemiségét. Aközben a magam képére lefordítottam a halloweent: szüleim és őseim eltávoztak, de félig-meddig mégis bennem élnek tovább, ezért a félig-meddig felöltöztetett csontvázarcú figurák az evolúciós idősíkot folytonossá teszik számomra.
San Diego-Calico-Las Vegas: Egész napos fenékgyötrő utazás vagy valami teljesen más következik? A hegyekből lemosott talaj feltöltött termékeny felföldet hozott létre. A sztráda mellett cégek végtelenített parkosított pálmafás telephelyei. Eleinte látványos még, aztán átmehetne unalmasba is, de: mindegyikük működő, prosperáló cég. És ekkor jön a dolláros kérdés: ennyi lenne belőlük? - és máris van mit továbbgondolni. Világhírű a kaliforniai bor, ajánlották is a fogyasztását, de nem éltünk a vissza nem térő lehetőséggel. Errefelé kevés a csapadék. De nem is kell öntözni a szőlőt. Megterem ő anélkül is. A reggel és a kora délelőtt jellemzően párás, ködös. A szőlőszemeket és a leveleket vízlepel áztatja. Késő délelőtt erőre kapnak a napsugarak és naplementéig érlelik a bogyókat. Édenkert a szőlő számára, még inkább a gazdáknak. Már nem számoljuk az autópálya csíkjait. A belső sávban csak olyan járművek haladhatnak sztrádajeggyel, amelyben egynél több személy foglal helyet. Itt a maximális 90 mérföldes sebességgel lehet repeszteni. Korlátozott sebesség mellett a legszélső sávok ingyenesek. Azok a népszerűek. A nagy csőrös kamionok bármelyik szektorban bírják a tempót a többi járművel. Városra és nyílt terepre egyaránt igaz, hogy kifinomult technikai rendszer ellenőrzi a sofőrök szabálykövetését. Ezért senki nem kockáztat. Egy másodpercen belül érkezik a büntetés és nincs haver, akit felhívhatna. Ha valaki maga mellé az anyósülésre embernek beöltöztetett bábút tenne átverésnek, a következő ellenőrzőpontnál lebukik és megkönnyebbül a bankszámlája. A sztráda mellett vasúti sínek tűntek fel. Tehervonat érkezik és minő abszurditás. Három mozdony húzza - ilyen gyengék lennének? Egy perc majd kettő és még sok, de nem akar véget érni a szerelvény. Nem csoda, másfél kilométernél nem adja alább. Azon meg már ki lepődne meg, hogy hátulról két mozdony tolja. Arról nem is szólva, hogy az errefelé oly gyakori konténerszállító vagonok kétszintesek. Ez sem rossz, de ez még semmi. Van úgy, hogy hegynek kell tartani. Maximum háromfokos lehet a legmeredekebb szakasz. Emiatt a magaslatokra kígyózó acélsínpár vezet fel. Gyakran előfordul, hogy az első mozdony masinisztája egyszer csak balra tekint és 100 méterrel odébb meglátja, a szerelvényt toló utolsó mozdonyt. Aki például Európából érkezik ide, annak minden az újdonság erejével fog hatni, mert itt ugyan minden hasonló mint nálunk, de mégis teljesen más. Másak a méretek, más a felfogás, más az egész rendszer alapja. Ebből az következik logikusan, ha Európába eljön egy jenki, ő ott fog szájat tátani. De mi most ne tegyünk így annak ellenére se, hogy oda az üde zöld táj, helyette mellénk lopta magát a sárgás sós sivatag. Néhány satnya bokor tart ellene még. Ugye nem unalmas? - na ugye, hogy nem. Van hely a sivatag számára, akkor miért ne nyújtózhatna el hosszasan a tájon? Kinézünk a szélvédőüvegen és tuti egyhangúság. Igen, ebben éppen ez a magával ragadó: a végtelen tér. Én még emlékszem a Száguldás a semmibe című amerikai filmre: akkor belém ivódott a korlátlan szabadság nagyszerű érzése. De mit kezdjünk vele most?
Calico egy felhagyott bányaváros, ma szellemváros, San Bernardino megyében. A dél -kaliforniai Mojave-sivatag régiójában , a Calico-hegységben található. 1881-ben négy aranyásó indult a mai Barstowból egy északkeletre fekvő hegycsúcs felé. Ezüstöt fedeztek fel. Megnyitották a Silver King bányát, amely Kalifornia legnagyobb ezüsttermelője volt az 1880-as évek közepén. Az ezüsttermelés csúcspontján 1883-1885 között, Calico több mint ötszáz lelőhellyel és ezerkétszáz lakóval izzadta mindennapjait. Végtelenségig kizsákmányolták a kétkezi embereket. Emlékezetes egy testvérpár esete. Spórolás céljából egy ágyuk volt. Amíg az egyik aludt, addig a másik robotolt, majd cseréltek. Addig húzták az igát, amíg össze nem kuporgattak annyi zöldhasút, hogy bízva a szebb jövőben, kereket nem oldottak. Óriási hiány volt nőből, ezért a legrandább fehérnép is zsákszámra arathatott. A kocsmaasztalon jobb híján férfiak táncoltak és kapták a puszikat számolatlanul. Kínaiak lavórfürdőt üzemeltettek. Más volt az ára az első, a második és a harmadik lavór víznek: közben a víz nem cserélődött. Walter Knott az 1950-es években megvásárolta Calicót, és az öt megmaradt eredeti épület kivételével az összeset újjáépítette, hogy azok az 1880-as évekbeli kinézetükhöz hasonlóak legyenek. Aki idetart, ne várjon sokat: nyitott ajtajú börtön volt ez a rabszolgaságra hajlamos vagy más kiutat maguk számára nem találó szerencsétlenek számára. De mégis. Aki itt időzik és belegondol a már ismert határtalan sivatagi környezetbe, az már nem semmi. Földönfutó emberek talpukat koptatva érkeztek ide, hogy saját levüket kiizzadva holtig dolgozhassák magukat. Alig százötven év telt el azóta és mi autóval, busszal érkezünk ide kényelmesen jól lakva vagy éppen szendvicsbe harapva.
Célt nem tévesztve robogunk a szerencsejátékok fővárosa felé. Magunk mögött hagytuk a zordsága ellenére is oly kedves tájat. Megélénkült a környezet. Ha nem is fák, virágok és fények, de életnek jelei. Ilyenek az út mentén megjelenő egyszerű konténerházak, hátukban műanyag víztározók. Nem nehéz kitalálni, szegény emberek otthona. Itt akár parkolóban dekkoló személygépkocsiban is lehet lakni, élni. Buszunk letér egy kétszer egysávos útra, majd egyszer csak lefékez a mexikói illetőségű sofőr. Kiszállunk, szétnézünk és a múltban találjuk magunkat. A nemzetközileg is híres 66-os út 3493 kilométer hosszan nyolc államon át halad: Kalifornia, Arizona, Új-Mexikó, Texas, Oklahoma, Kansas, Missouri, Illinois. Az út eleje Santa Monica, az út vége Chicago. Az 1930-as években kapta az első fontos szerepét. A már megépült szakaszon óriási "népvándorlás" indult meg, ugyanis Kaliforniában rendkívüli jelentőséget kapott a farmerkedés, így Oklahoma, Kansas és Texas államokból farmerek tömkelege indult nyugatnak. Őket nevezték Okiknak (John Steinbeck, Érik a gyümölcs). 1950-ben a 66-os még nagyobb szerepet kapott. Los Angelesen belül a város főútjává nyilvánították, de mindeközben az utazók egyre inkább kezdték felfedezni Arizona híresebb helyszíneit: a Painted-sivatagot, a Grand Canyont, a Barringer-krátert (az arizonai meteoritkrátert). 1956-ban Eisenhower elnök megalapíttatta az amerikai kereszteződések nélküli államközi autópályákat, ezzel egy új magasabb rendű országos úthálózatot hozva létre. A 66-os ma a történelem viszontagságainak ellenére teljes szakaszában járható. A régi útpályát mindenhol felújították, így az azon autózó úgy érezheti magát, mintha a történelem elmúlt évtizedeiben furikázna. Valami van benne, de. Átsietünk a túloldalra Katival. Felújított fogadó. Hátuljában sorházként autósbeállós szállások. Igazi, de múzeum. A fogadó előtt hatvanas évekbeli autók vázroncsai. Az egész ismerős filmjelenetekből. Emléke jól jött tiszta haszonnak. Aki pedig járt-kelt errefelé, annak kiváló lehetőség szívmelengető múltidézésre.
Las Vegas-Hoover gát-Grand kanyon-Las Vegas: Megérkeztünk a kaszinóvárosba. Las Vegas kapcsán sokak fejében ott bujkálhat a kíváncsiság. Előre leszögezem: nem megszeretni kell, hanem látni és felfogni, megérteni. Amikor előzetes kutakodásaim során rátaláltam a 110 méter magas gömb alakú rendezvénycsarnokra (Sphere), extázisba estem. Utazás előtt egészen a kaszinóvárosba megérkezésig a LED-gömb víziója keringett a fejemben: látni és ott állni előtte. A belépésre több okból sem gondolhattam komolyabban : nem szerepelt a hivatalos programban; nehéz rá jegyet szerezni; a kétnapos belépő ára 450 dollár, míg az egynaposé 250. Legalább lefotózni - maradt utolsó reménynek.
Las Vegasban 175000 szállodai szoba várja a vendégeket. A mi hotelünk a háromcsillagos Excalibur a kaszinónegyed közepén. Fél óra alatt becsekkolni, a szobát megtalálni, magunkat kicsit rendbe szedni és indulás csodát látni: záróakkordnak esti testmozgás. A szálloda 28 emelet magas és alakját úgy kell elképzelni, mint egy ötujjú kesztyűt. A végrehajtandó haditerv: a bejárattól a futballpálya nagyságú játéktermen át eljutni a megfelelő liftig és az 1-14 emelet között közlekedő felvonóval feljutni a tizedik emeletre (a másik liftrendszer a tizenöt-huszonnyolcadik. emeletek között üzemel). Igen ám, de a hotelnek négyezer szobája van. Kissé ideges lett mindenki. De lőn csoda, a megbeszélt időpontban mindenki a megszokott helyén ült a buszban. Hova máshova is tarthattunk volna, mint Velencébe, Rómába, Atlantiszba. Las Vegasban így néz ki a szentháromság: ötlet, pénz, megtérülés haszonnal - és mindig kijön a matek. Busszal keltünk útra, de érdemes tudni, a gigantikus nagyságú szállodák tucatjai egymáson keresztül átjárhatók. Ha valakinek nincs kellő helyismerete, vessen magára. Elsőre valóban félelmetes világ.
Elsőnek Velence jut eszembe, ahol megfordultunk már. Hogy éppen melyik szálloda hányadik termében tartózkodtunk éppen, ne kérdezze senki se. Minden meghatározó jelentőségű épülete megépítve. Közöttük ott kanyarog a kanális. Tele gondolával, azok pedig fejüket forgató szájtáti utassal. Ez az alapszolgáltatás. Aki gondolával megérkezve a partraszállást követően itt szeretné eljegyezni mátkáját, megteheti. Csokor rózsával, díszpárnán jegygyűrűkkel és behűtött pezsgővel fogják várni őket. A szolgáltatás árát előre kell leszurkolnia a férfinek, amely cirka 500 dollár. Relatív az összeg nagysága: Velencébe oda-vissza repülőjegy, szállás, étkezés - lehet számolni. A végén kiderül, a csórók járnak ide. Fel is vannak háborodva a velencei gondolások. Az itteni kollégák keresetének ők a töredékéért lapátolnak és énekelnek a gondolában. De nézzünk mélyebbre a megépített épület-hasonmások alá. Farostlemezből kreált díszletek. Borításuk többnyire olyan műanyag, amely kőnek, márványnak hat. A lagúnának kiépített medencében csobogó víz viszont igazi. Rómát és Atlantiszt nem részletezem, mert egy és ugyanaz. Az is igaz, azokban ennyire nem volt idő elmélyedni, továbbá az emberi agy befogadóképessége korlátozott. Épületek felfoghatatlan labirintusában vándoroltunk: mozgólépcsővel le vagy fel, üveghídon át egy másik épületbe be vagy onnan ki, a rengeteg cikkcakkot végképp felejtve. Mindenhol szólt a zene, de sehol nem zavaró hangerővel. Az óriási terek tele a legkülönbözőbb üzletekkel. Nincs mese, a végére ki kell jönnie a mateknak. Látogató bőven akad. Mindenki vásárol ajándékot magának, családtagnak, barátnak. Mi összesen egy hűtőmágnest ismerősnek, azt sem itt. Los Angelesben 2 dollárért. Velünk biztosan nem jönne ki a matek. Kilépünk az utcára. Friss levegő tódul a tüdőnkbe. Vízi játékkal megfejelt zenélő szökőkúthoz tartunk. Pár perc és felhangzik a dallam. Fülelek-fülelek a magasból visszaeső vízsugarakra asszociálva. Semmi. Eszembe jut a margitszigeti szökőkút, amikor a medencébe visszaeső víz hangosan plattyan. Vége a dallamnak. Kérdőn tekintek Katira. Megnyugtat, volt vízi játék. A legmagasabb sugár 162 méterig lövellt fel. Leeresztettem. Az Egyesült Államokban a 152 métert (500 láb) elérő épületek számítanak felhőkarcolónak. Eltelt egy újabb nap. Kissé fáradtan térünk vissza tizedik emeleti szobánkba. Éjfélre járt mire ágyba bújtunk.
Idegenvezetőnk elmondása szerint, az erre az útra jelentkező utasok túlnyomó többsége első számú úti célnak a Grand kanyont jelöli meg. Oka a lélegzetelállító légi felvételeken és a parádés rálátást nyújtó extra helyekről készített filmeken alapszik. A nevezetes kanyon elbűvölő része Nevada állam területén, mintegy 400 kilométer hosszan húzódik. Legmélyebb pontja a föléje magasodó szikla tetejétől számítva 1100 méter. Ki ne tudná, a Colorado folyó vájta magának évmilliók alatt.
A buszból az Egyesült Államokra oly jellemző útszéli postaládákra figyel fel a feleségem. Jó lenne a Repjegy 2. című kötethez borítófotónak - mondja. Megkérem az idegenvezetőt, ha van rá lehetőség álljunk meg egy ilyen helyen. A másik fotótéma a csak a Mojave-sivatagban életképes Józsue fa. Mivel előző nap, a mai napon és holnap is utazunk a Mojave-sivatagban, ezért néhány adalék hozzá.
A Mojave-sivatag négy állam, Arizona, Kalifornia, Nevada és Utah területén fekszik. Legmagasabb pontja a Charleston Peak (3633 m). Kiterjedése megegyezik a Józsue-pálmaliliom elterjedési területével. A sivatagban közel ezernyolcszáz növényfaj él. Kevesebb mint 330 mm csapadék hull évente. Esőt a Mexikói-öböl felől érkező viharok hozhatnak. A sivatag kaliforniai részén található az Edwards légitámaszpont, az amerikai légierő kísérleti támaszpontja, a világ legnagyobb tengerészgyalogos kiképző bázisa és egy katonai kiképző bázis is. Itt hozták létre az Államok legnagyobb repülőgép-tárolóját, illetve -temetőjét, mely a száraz, korróziómentes levegő miatt kerülhetett ide. A katonai légibázisnak betudhatóan az Egyesült Államokon belül itt jegyzik a legtöbb UFO hívőt. Közben megérkeztünk mai napunk első látnivalójához.
A Hoover-gát egy nagy teljesítményű vízerőmű Arizona és Nevada államok határán, a Colorado folyón. Elkészültekor ez volt a világ legnagyobb gátja. A duzzasztás eredményeként a gát mögött létrejött tó a Mead-tó, amely méreteiben és vízkészletében többszöröse a Balatonénak. A hatalmas építmény kulcsszerepet játszik a folyószabályozásban. Emellett létfontosságú édesvízzel látja el az év minden napján Nevada, Arizona és Kalifornia több mint 20 millió lakosát. Ugyancsak fontos feladata az elektromos áram termelése. Az erőmű több mint 2000 megawatt teljesítményű, amely 1,3 millió ember számára elegendő áram termelését jelenti. Belőle táplálkozik az innen 40 kilométerre lévő Las Vegas is. A gát fölött 50 méterrel híd vezet át, onnan nézzük a tájat. A víztározó két oldalán vörös sziklák magasodnak. Holdbeli táj. Csupán néhány bokor emlékeztet a földi valóságra. Nem időzünk hosszasabban, a lépcsőkön vissza a buszba. Útközben vesszük észre, hogy a vörös hegyen a turistaúton ketten szedik a lábukat.
Mivel a Grand-kanyonig jócskán utazunk még (100 km) és jelenleg heves zápor veri a busz tetejét - reméljük hamarosan eláll - addig essen pár szó a sivatag nevezetes fájáról.
A Józsue fa a Mojave- és a Kaliforniai-sivatag határán őshonos. Egész erdőket alkotva tenyésznek. A korosabb példányok 6-8 méteresre is megnőnek és több 100 évig élnek. Törzsük vastagsága és mintázata a valódi fákéra emlékeztet. Felső részén mintha ágak nőnének. Szívós növény. Jól tűri a szárazságot és elviseli a gyakran 30-40 Celsius fok hőmérséklet ingadozást is. Igazi túlélő. A törzs virágzás után több irányban ágazik. Az ágak végén erős rozettában álló levélüstököt fejleszt. A nagy üstököket erős szár tartja, melyen az elhalt levelek maradványai, mint kitűnő fény és hőszigetelők védik a hajtásokat. A szélviharok gyakran letörik az üstököt viselő ágakat , melyek a földben újra gyökereznek és a megmaradt törzs is újra sarjad. Az égre törő széttárt ág karok a rég idetelepült vallásos mormonokat a pusztaságban vízért fohászkodó bibliai Józsuére emlékeztették. Innen a fa neve. A jukkák minden faja a jukkamoly nőstényeinek közreműködését igénylik a természetes beporzáshoz. A virágzás és a magkötés eme növénynemzetség egészen különös érdekessége. A parányi jukka-moly és a növény olyan mély és sajátos fejlődéstörténeti egymásrautaltsága, amely néhány napos időeltolódás esetén már mindkét csoport létét veszélyeztetné. A moly a vele egy területen élő növény virágzása előtt néhány nappal kel ki, majd a rajzás, és a párzás órái után a nőstények szájszervük csápszerű függelékével parányi labdát formálnak a virágzó növények portokjairól gyűjtött pollenből. Ezt a virág bibekaréjai között lévő mélyedésbe préselik, miközben tojócsövükkel a magház falába tojják petéiket. A megtermékenyült virágokban a fejlődő magok egy része lesz a moly hernyóinak tápláléka.
Közben elállt az eső és kisütött a nap. Szerencsénkre egy helyen, igaz ember által létrehozott parkocskában, de sikerült megörökíteni a Jozsue fát. Most pedig mai napunk utolsó céljáról. Már a Hualapai indián rezervátumterületén gurulunk hegynek felfelé. Mint ahogy a fenyő indiánjai is, mint az egész amerikai kontinens összes őslakója, a fehérek területhódításainak váltak áldozatává. Ők időben kiharcolták maguknak azt a százötvenszer negyven kilométeres területet, amelyen saját tulajdonukba került ősterületükön élhetnek. Mintegy kétezren lehetnek. Háromszázan maradtak helyben. Ők rendelkeznek a Grand-kanyon eme területe felett. Régebben a Colorado folyóhoz oda-vissza szamárháton szállították az embereket a vízi túrához, de az 1000 méter le és fel az egész napot felemésztette. A négylábú füleseket helikopterek váltották. A fürge légi jármű hat utas szállítására alkalmas. Felszállást követően a szurdok fölé repül, majd a gépet előredönti a pilóta és lezúdulnak a folyópartra. Ott csónakba szállnak a vendégek és motorhajtással az indiánok őket felúsztatják a Colorado felsőbb szakaszára. A vízfolyással irányba fordított alkalmatosságot a folyó lassú folyással lesodorja a kiindulópontig. A kanyon alja gazdag növényzetben. Állatvilága igazodik hozzá. Van mit fotózni. A program időtartama 2 óra. Ára 300 dollár. A Colorado nem éri el az óceánt, mert már itt is sekély vizét a továbbiakban mezőgazdasági öntözésre felhasználják. A programon a nem részvételen nem kaptunk hajba Katival. Én például a hátam közepére nem kívánom a helikoptert a hirtelen emelkedése és süllyedése miatt. A vízi túrán szívesen részt vettem volna. Feleségem egyiken sem. Mivel a programon részt vett útitársaktól nem érdeklődtem az élmény fokáról, ezért konkrétan nem tudok beszámolni róla. A gyakorlatias idegenvezető viszont ódákat zengett róla. Ezalatt a csoportból néhányan odafent néztünk szét.
Három célpont várt ránk, amelyeket busszal lehetett körbejárni. Mint hamarosan kiderült a járműbe tilos hátizsákkal belépni: ott kellett hagynunk a placcon. Eagle Point. Széttárt szárnyú sasra emlékeztető szikla. Rétegesen töredezett vöröses kövek. Függőlegesen leszakadó hegyek. Veszélyes terep. A széttárt szárnyú sas elképzeléséhez el kellett némi fantázia. Szerencsére ilyennel nem állnak hadilábon az indiánok. Reggelente idejönnek tiszteletük jeléül. Most hozom szóba, hogy a napsütésben vöröses színű sziklák szűrt fényben vagy felhős időben színjátszók. Skywalk (Égi kilátó). U-alakú többrétegű üvegterasz. Alatta pár száz méter mélység. Teherbíró képessége hatványozottan nagyobb a ráengedett emberek tömegénél. Tilos fotózni róla, de mindenki azt tette: hátukban ott állt az őrszemélyzet. Mi magyarok a fényképezőt a kulcsra zárható fali rekeszbe tettük. 15 percig lehet kint tartózkodni. Egy szűk ponton rálátás nyílik az 1100 méterrel lejjebb lévő Colorado folyóra. A panoráma hasonló az előzőekhez. Guanó Point. Kétoldalt mély szakadék övezte keskeny úton egyre emelkedve sétával elérhető az egykori kültéri guanó bánya, ahonnan 1000 tonna trágyát termeltek ki. A messze távolba tekintve holdbeli táj tapasztja magához a szemet. A három kilátópont közül ez nyújtotta a legtöbbet. Visszatérve a harmadik pont vendéglőjének teraszára a konyhásnak átadjuk az ételjegyünket. Bőséges és ízletes harapnivaló jár cserébe: rongy puha szálas marhahús, krumplipüré, főtt csemegekukorica. Olyan bőséges az adag, hogy sokan el sem jutnak a végéig. Asztalunkhoz New York-iak érkeztek. Ebből az következett számomra, hogy ez a legjobb hely a szurdok megtekintésére. Véleményem szerint, aki nem megy le a kanyonba, annak kár a fáradtságért. Vöröses sziklákat másfelé is lehet látni. Egyébként nem könnyű ide eljutni.
Az indiánokról. Alaposan meglepett, hogy a turistalátványosság munkatársai két jegyszedő indiánasszonytól eltekintve mindannyian fehérek voltak: konyhás, sofőr, bolti eladó, buszindító, őrszemélyzet stb. A központtól pár száz méterrel távolabb indiándobok ütemére rézbőrűek énekeltek kórusban. Viccesen megjegyeztem a feleségemnek: készülnek az esti Las Vegas-i koncertre.
A kaszinóváros felé egyszer csak lelassított a buszvezető, az előttünk ülő idegenvezető előkapta mobilját és tökéletes postaláda fotót lőtt Josuefákkal. Meglett a könyvborító Arizonából Mohave megyéből. Szállásadó városunkban először egy hídról, majd a buszból viszonylag közelről megláthattam ami után annyira vágyakoztam. A gömb alakú rendezvénycsarnokról szóló alábbi ismertető a 21. század beépített technikai csodáiról szól leginkább.
A Sphere 2024. október 15-én megerősítette, hogy egy második, a Las Vegas-ival megegyező Sphere épül Abu-Dhabiban. A 18 600 férőhelyes nézőteret azzal tették különlegessé, hogy innovatív videó- és hangtechnológiai megoldásokat kínál. Köztük egy 16K felbontású, körbefutó belső LED-képernyőt. Az aréna külső felületét 54 000 négyzetméternyi LED-kijelzővel borították. A Sphere 112 méter magas és 157 méter széles. Az aréna 2,3 milliárd dollárba került, ezzel a legdrágább szórakoztató létesítmény Las Vegas történetében. A Sphere egy 15 000 négyzetméteres LED-képernyővel van felszerelve, amely körbeöleli a teljes belső teret. 16 000 - 16 000-es felbontásával ez a világ legnagyobb LED-képernyője. Az épület külső része egy 54 000 négyzetméteres LED-kijelzőt tartalmaz. 1,23 millió, egymástól 20 cm távolságra elhelyezett korong alakú LED-ből áll. A hangrendszer 1586 fixen telepített hangszóróból és 300 mozgatható modulból tevődik össze. 99 százaléka a LED-képernyő mögött rejtőzik. A hangszórók a sugáralakítási képességek segítségével digitálisan képesek a hangot a közönség meghatározott pontjaira irányítani, és egyenletes hangerőt biztosítani a helyszín minden ülőhelyére, még nagy távolságokon keresztül is. A rendszer száztíz méteres hanglefedettséget biztosít a legtávolabbi ülőhelyek eléréséhez. A hullámmezőszintézist is tudják használni, hogy virtuális kiindulópontot hozzanak létre a hanghullámok számára, és pontos térbeli helyekre helyezzék azokat, függetlenül a hangszórók tényleges helyzetétől. 4D funkciókat is tartalmaz, beleértve az illatokat és a szelet, valamint a haptikus technológiát a helyszín 10000 ülőhelyén. Ahogy a helyiek becézik, a Halálcsillag 81 300 négyzetméteres területével a világ legnagyobb gömb alakú épülete. A hivatalos nyitóeseményre 2023. szeptember 29-én került sor, egy – látványban már jó előre korszakalkotóként beharangozott – U2 koncerttel. Ami pedig a jelent illeti. Sikerült meglátni azt, ami után annyira vágytam. A gömb alakú épület külső LED-kivetítőjéről a Föld kontinensei a földrajztérkép színeinek megfelelően voltak láthatóak. Hogy nem sikerült fotót készíteni róla - az legyen a legkisebb baj.
Hiába az egész napos hajtás, a turistának meg van szabva az ideje, azzal kell gazdálkodnia. Alighogy felfrissítettük magunkat a szállodai szobában, már fordultunk is ki a hotelből. Gyorsan megtaláltuk a főútra kivezető utcasort. Mozgólépcsővel fel a széles üveghídra, a túloldalon pedig le. Kora nyári estének megfelelő melegben fürdőztünk. Ritkán fordul elő velem, hogy egy hely légkörében kimondottan feldobva érzem magam. Lubickoltam a tömérdek felhőkarcoló tövében. Széles járda, jó hangulatú vegyes életkorú emberek. Diszkrét környezeti zaj pálmafákkal. Azt kell mondanom, nagyon emberi volt: ehhez az egész jelenséget a saját képünkre kell lefordítani. Ami pedig konkrétabban a kaszinóvárosra utalt. Kettesével fehér lányok lenge öltözékben sétáltak. Magas sarkú cipő, fenékbevágó bugyi, gusztusos melltartó, hátukról fejük fölött előrehajoló strucctollak. Vendégfogók voltak. Mosolyogva sétáltak vagy kedélyesen cseverésztek egy-egy meggyőzésre kiszemelt személlyel. Ez itt így normális. Szállodánk közeléből indul az ingyenes hat-nyolc emelet magasan sok-sok utcán át kanyargó kis vonat, amelyet bárki ingyenesen igénybe vehet. Egyes szakaszokon hullámvasútként üzemel. Akit váratlanul ér a feje fölött felsikító tömegjelenség, az egy újabb élménnyel mehet tovább fejcsóválva. Ha valakinek kiszáradt a gigája vagy csak inna egy látványos színű italt, utcai árustól pohár koktélt 20-25 dollárért vehet. Olcsóbb megoldás az éjjel-nappal nyitva tartó nagyobb élelmiszerüzlet. Fizetni zöldhasúval is lehet. Éjfélre járt az idő. Nem szívesen, de visszafordultunk: egy további egész napot is szívesen eltöltöttem volna sétálgatva a városban. Közel jártunk a szállodánkhoz, amikor két normálisan öltözött fekete lányba botlottunk, kuncsaftra vártak. Búcsúzóul a reggelikről. Az összes szálláson kedvünkre válogathattunk meleg és hideg ételekből. Az innivalóval sem akadt gondunk. Elégedettek lehettünk a választékkal és a minőséggel is. Legtöbbször sült szalonna krumplival étellel laktam jól. A Las Vegas-i hotel büféválasztékáról csak annyit, hogy hetvenhét mesebeli terülj-terülj asztalka is kevés lett volna hozzá.
Las Vegas-Halál völgye-Fresno: Hova máshova is tarthatnánk ebből a mesevilágból, mint a 13000 négyzetkilométer kiterjedésű Halál völgyébe. 150 kilométer után megérkezünk a kapujába. Egykor porlepte házak tucatja, ma nyolcvanezres elegáns, felkapott város. Nem a játéktermei és a hivatalos bordélyházai vagy az olcsó ingatlanjai miatt érdekes, hanem a száraz levegője miatt. Ideális hely gyógyulásra asztmások számára. Mindenki várakozással tekint a következő megálló elé. Alig 50 kilométerrel távolabb megérkezünk az ikonikus helyhez.
Zabriskie Point. A busztól rövid gyalogolást követően a kilátóponthoz érkezünk. Lábunk előtt a Halál völgyének egy szakasza. Zöld barna és sárga színekben játszó erózió formálta színváltó hegyek. Kietlen sziklák utolérhetetlen világa. A lábunk előtt heverő kisebb fehér kövek a Borax (a szappangyártás egyik alapanyaga), a fekete pedig gránit. Külföldön járva emlékek mellé tárgynak köveket gyűjtünk. Belőlük egy-egy a zsebünkbe csusszan. Mivel a mai napra csúcsnak 740 kilométer vár ránk és ebből alig kétszáznál tartunk, túl sokáig nem maradhatunk. A következő megálló a völgy alja közúton. A tengerszintje alatt 80 méterrel tartózkodunk, de 6 méterrel magasabban a legmélyebb pontnál. Látogatóközpont. Előtte az ikonikus hőmérő, mely világszerte ismert. Ránézünk és már olvashatjuk is az aktuális adatot: 34 Celsius fok. Nem rossz, de nem az igazi. Nem is olyan régen, miután egy ennél jóval forróbb napon a buszból kiszállt egy idős ember, rosszul lett és halálát lelte. Köztudott, itt mérték a Földön szabad téren a legmagasabb hőmérsékletet, 56,7 Celsius fokot (1913). Könnyen ki lehet próbálni, hogy mennyi is az annyi. Keresni kell egy szaunát, amely ilyen hőmérsékletű. Fiatal felnőttként volt szerencsém egy hatvanfokos szaunához. Beléptem az üres térbe, magam mögött becsuktam az ajtót és fél percen belül kimenekültem a kibírhatatlanul forró pokolból. Közelben turisták számára autós parkoló kempingező hellyel. A nemzeti parkban 500 kilométer földút járható be, csak terepjáróval. Bakancsosok számára 1000 kilométer a tervezhető utak hossza. Esetükben a ráhagyásos vízkészlet megléte elengedhetetlen, életet menthet. Bármilyen hihetetlen is, de 50 őslakos indián mind a mai napig életszerűen lakja a vidéket. Kannabiszt (marihuána) termesztenek hivatalosan. A többiek városokba költöztek. A harmadik megálló a homokdűnék világa lesz, utána visszatérek a Halál völgyére. A homokdűnékig a buszból megfigyelhettük az indiánok kukoricás területét. Olyan dudorok látványa tárult elénk, mintha vakondtúrások lettek volna. Hogyan mezőgazdálkodtak az indiánok? A földbe haltetemet tettek trágyának, ebbe belekerült a kukoricaszem. A szárba szökkenő kukorica mellé babot ültettek, amely felfutott a kukorica szárára. Legvégül sütőtökmagot szórtak a földbe, a termés árnyékolta a talajt. Közelben a homokdűnék. Akik eddig nem jártak a Szaharában vagy az arab homoksivatagban, azokat sorra kipipálhatják most. Lágyan hullámzó sárgásfehér dombocskák. Vastagságuk 200 méter. A hőmérséklet 38 Celsius fok. Az u-alakú Halál völgyet nyugat és dél felől hegyek határolják. Azok felelősek a csapadékhiányért. Nevét onnan kapta, hogy egy rajta nagy nehézségek árán átkecmergő karaván vezetője visszatekintve annak nevezte. Ezt azért meséltem el éppen itt, mert egy nagyobb karavánból húsz fogat kivált és errefelé a hegyen át remélt egérutat nyerni. Mire ideértek, az összes állatot (szamár, ló) levágták és megették. Szekereik utolsó darabjait tűzre vetették. Ketten segítségért mentek. Sikerrel jártak, megmenekültek. Kőkemény élet volt az újkori honfoglalók világa.
Mínusz 80 méterről 1500 méter magasba kapaszkodik fel a busz. Utalva a hátunk mögött hagyott homoktengerre, a jármű olyan mozgást vett fel, mint amilyet a hullámhegyeket sorra vevő, bukdácsolva haladó hajó produkál. Szinte az egész társaság elneveti magát. Mikor felérünk a legmagasabb pontra keményen oldalba támad minket a viharos erejű szél, ellenkormányozásra kényszerítve a sofőrt. Kimondottan érdekes táj vár ránk, a Sierra Nevada, de most visszatérek a Halál völgye témára.
Eddig csak karcolhattuk ezt a látványos természeti képződményeket produkáló vidéket. Ennyi idő jutott rá, tudomásul kell venni. Pedig milyen jó lett volna terepjáróval és gyalogosan is felfedezni. Erre nem alkalmas egy irodás út. De mi mindenhez szimatolhattunk volna oda kellő idő birtokában?
A legmélyebb ponttól indulva minden év júniusában (ez a legmelegebb hónap) megrendezik a 217 kilométer hosszú 4000 méter szintet tartalmazó ultramaraton terepfutó versenyt. 2006-tól Kónya Ákos háromszor is második helyezést ért el. A legjobb időeredmény 23 órán belüli (9 km/h). Maradjunk a sebesség bűvöletében. A Bonneville sós síkság a Bonneville-tó kiszáradt medre Utah államban. Tükörsima felszíne különösen alkalmas autók szárazföldi sebességi rekordjainak felállítására. Egyedisége, hogy a só 260 négyzetkilométeren rendkívül tömör és tükörsima, vízszintes felületet eredményezett (eltérés 1,6 m).
A sebességrekord felállítását egy 16 kilométer hosszú nyílegyenes szakasz szolgálja, míg a versenyzést egy ovális vagy kör alakú pálya, amely 16-19 kilométer hosszú. 1970-ben Gary Gabelich Blue Flame rakétaautójával 1001 km/h sebességet ért el.
Eme kis kitérő után vissza a Halál völgyének néhány érdekességéhez.
Zabriskie Point. A furcsa alakú sziklát az eső formálta bordázottra. A szikla anyaga iszapkő, ami szárazon nagyon kemény, ezért a növények nem tudnak gyökeret ereszteni rajta. Ha víz éri, felpuhul. A Death Valley-ben ritkán esik, de akkor hirtelen, nagy mennyiségben. Mivel az iszapkő csupasz, így az eső rögtön lefolyik róla és a szikla oldalán a felpuhult kőzetbe kis csatornákat mélyít. Évezredek alatt a vájatok fokozatosan kimélyültek, amíg el nem érték a mai bordázottságukat.
A Racetrack Playa (Versenypálya-síkság) egy időszakos tó medre a Panamint-hegység északi részén. Rejtélyesen mozgó köveiről híres. A terület teljesen vízszintes. Az év nagy részén száraz, néhány centiméteres darabokra töredezett agyagréteg borítja. Növényzete nincs. A ritka, nagy esőzésekkor a közeli hegyoldalakról leömlő víz rövid ideig megmaradó, sekély tavat alakít ki. Itt találhatóak az akár több mázsás súlyt is elérő vándorló kövek, amelyek több 100 méteres csíkokat húzva maguk után változtatják helyüket a síkságon. Mozgás közben senki nem látta még azokat. A 2000-es évek elején Ralph Lorenz, a Johns Hopkins Egyetem bolygókutatója kezdett foglalkozni a problémával. Kísérlettel igazolta, hogy a jégbe fagyott kövek olvadáskor könnyen, kisebb szél hatására is elmozdulhatnak a homokon addigi helyükről, így hagyva maguk után nyomot.
Az Artist’s Palette (a Művész Palettája) különböző ásványok és ércek által színesre festett vulkanikus hamu. A kék, piros, zöld, sárga rétegek a sziklába vannak beágyazódva. Úgy néznek ki, mintha egy hatalmas festőpalettára keverték volna ki a színeket.
1883-tól a szappangyártáshoz kitermelt bórax és zsírkő elszállítását a „húszöszvéres” csapatok bonyolították. Tizennyolc öszvér és két ló vontatta a 9 tonnás szekereket (3 km/h-s sebességgel). Az út 20 napig tartott a 265 kilométerre lévő Mojave vasútállomásig. Hét évvel később átadták az első Death Valley-be vezető vasútvonalat. Ez megpecsételte az öszvérszekerek sorsát, de mégis ekkor váltak híressé. A bányatársaság a csapatok romantikus történetével kezdte reklámozni a völgyben bányászott bóraxot, amit 1891-től 20 Mule Team Borax néven kezdtek forgalmazni. A reklámfogás bevált. A termék a mai napig kapható.
Badwater-medence (Rosszvíz) az USA legmélyebben fekvő pontja. 86 méterrel fekszik a tenger szintje alatt. A tóban források törnek fel. Télen több, nyáron kevesebb víz van benne, mert hamar elpárolog. A tó vize háromszor sósabb a tengernél. Ennek ellenére több állat és növény él itt. Köztük a sehol máshol elő nem forduló, mikroszkopikus méretű Badwater csiga.
A Sierra Nevadában gurulunk. A Csendes-óceánhoz viszonylag közel, mintegy 650 kilométer hosszan és 80–130 kilométer szélesen húzódik Kaliforniában, Nevada állam határától nem messze. Az aktív kontinensperemen máig gyakoriak a földrengések. Legmagasabb pontja a Mount Whitney csúcs (4404 m). A Parti-hegységtől az Amerika gyümölcsöskertjének számító San Joaquin-völgy választja el. A hegységtől délre a Mojave-sivatagot, délnyugatra a Halál-völgyet találjuk. Teljes területének mintegy harmada természetvédelmi terület. Legismertebb a két nemzeti park: Yosemite Nemzeti Park; Sequoia Nemzeti Park és a vele egybefüggő Kings Canyon Nemzeti Park, az örökzöld mamutfenyő legfontosabb élőhelye. Hosszasan haladtunk a sziklák és kövek világában. Ebben a korlátlan térjelenség bilincselt le. Nem nyúlfarknyi, van kifutása. A hegyóriást meg kell kerülni, mert rajta nincs járható út. Terepmotorral sokan nekirugaszkodnak. Jó néhány csontváz maradt utánuk. A néptelen táj végét egy benzinkút, egy élelmiszerbolt és szelíd motorosok csapata jelentette.
Szemlátomást egyre több lakóingatlan került elénk. A sivatag pedig fokozatosan átment évente kétszer betakarítható gyümölcsöskertbe: ez is egy csoda. A kis- és közepes gazdák csak bérelt munkagépeket használnak. Óriási kultúrája van ennek. Ez a legköltséghatékonyabb gazdálkodási módszer a részükre. A mexikói kétkezi munkások is képzettek. A csomagolásról és szállításról nem is szólva. Lenyűgöző. A country szülővárosa következik. Ír és skót balladisztikus zene az alapja. Az idegenvezető countryzene-bemutatót tart. 740 kilométert követően ilyen hangulatban érkezünk meg esti szállásunkra. Az út során egyedül csak itt volt nyitható ablak.
Fresno-Yosemite Nemzeti Park-San Francisco: A Yosemite Nemzeti Park őslakosainak vesztét az aranyásók megjelenése okozta. Hamarosan konfliktusba kerültek egymással és ki tudja már, hogy egy golyó vagy egy nyílvessző volt-e az első. A megjelenő katonasággal szemben tehetetleneknek bizonyultak az indiánok. Az éjszaka táborukba betörő lovascsapat tagjai égő fáklyákat hajítottak a fából készült szállásokra, illetve a fából készített élelemraktárakra.
A Yosemite Nemzeti park a Sierra Nevada hegyvonulatának nyugati lejtőin fekszik (3082 km2). Az Egyesült Államok leglátogatottabb nemzeti parkja. Évente 3 millióan keresik fel. Legismertebb, leglátogatottabb része a Merced folyó völgye, amely eredetileg egy gleccsertó volt, de a hordalékanyaga feltöltötte. Így jött létre a 13 kilométer hosszú és 1,5 kilométer széles Yosemite-völgy. Széles U alakjával az egyik legtökéletesebb gleccservölgy a világon. A tágas, lapos völgyet magas és meredek gránitfalak határolják. Mállásának számos formáját láthatjuk. A víz a törések mentén beszivárgott a hasadékokba, és megfagyva tágította azokat. Így jöttek létre az olyan egyedülálló, lekerekített formák, mint a Half Dome (fél kupola), amelynek a völgy felé eső oldala szinte függőleges, míg a másik egy hatalmas kupolához hasonlít. A park jelképe is egy óriási gránitszikla, a szinte tökéletesen függőleges, 1095 méter magas El Capitan. A mellékvölgyekben a gleccserek nem voltak olyan vastagok, mint a főágban, ezért az eróziós tevékenység is gyengébb volt. A mellékvölgyek így magasan a főág, a völgy felett végződnek. A patakok vízeséseket létrehozva érkeznek a völgybe. Az El Capitan szomszédságában találjuk a Yosemite-vízesést. Az első és egyben legnagyobb lépcső a 435 méter magas Upper Falls. Ezt követően a víz a sok vízesés aljáról alig látható kisebb vízesésen és zuhogón keresztül még 206 métert tesz meg. Végül a víz újabb 98 métert esik és a völgyet elérve belefolyik a Merced folyóba. Hóolvadást követően ömlik alá a legdúsabb áram, nyárvégén akár ki is száradhat. A vízesés teteje csak megerőltető és meredek 5,5 kilométeres gyalogtúrával érhető el.
Növényzetének legnagyobb értéke az óriás mamutfenyő. Bár a Giant Grizzly a 63 méteres magasságával nem fér bele a legnyúlánkabb óriás mamutfenyők tízes listájába (a Sequoia Nemzeti Parkban álló 83 méteres Sherman tábornok fája a csúcstartó), de a 2700 évével egyike a Föld legidősebb élőlényeinek. A mamutfenyők szaporítása érdekében a park dolgozói időről időre felgyújtják az avart, hogy a tobozok szétrepedjenek és a kipattogott magok kicsírázzanak. A nagy szintkülönbségek változatossá teszik a növényvilágot. A mamutfenyőn kívül él itt festő tölgy, tömjéncédrus és amerikai sárgafenyő. A magasabban fekvő részeket üde hegyi rétek borítják. A területről már a 19. században eltűnt a névadó grizzly, és vele szinte egy időben a farkas is. A medvék közül megmaradt kétszáz fekete medve és a mosómedve. A háborítatlan területeken él a sierrai vörös róka és a puma. A mamutfenyőkön pedig a fenyőmagokkal táplálkozó douglas-mókus.
A Yosemite Nemzeti Park az év minden napján nyitva tart. Emeletes házak bérelhetők. A fák között több mint 1000 kilométer hosszú turistaút kanyarog. A park ingyenes szolgáltatása a körjáratként közlekedő Shuttle busz. Bármelyik megállójában tetszés szerint lehet kiszállni és ugyanott bármikor fel lehet szállni. Ilyen módon a terület jelentős része magánúton akár több napon át is felfedezhető. Közben azért gondolni kell a fekete medvére is. Okosan jár el az a hátizsákos, aki a bundás számára is csomagol néhány szendvicset, mézes puszedlit. A jószág megjelenésekor többet különböző irányokba kell eldobni és amíg a talpas nekilát lakmározni olajra lehet lépni. Medvebocsot ne simogasson senki sem, mert az anyamedve szagnyomon hamar rátalálhat. Táborozás alkalmával kötelező a sátron kívül az erre a célra telepített dobozba tenni az élelmet. Életet menthet. További kedvelt időtöltés a sziklamászás kötéllel vagy anélkül. Kötéllel a közel 1100 méter magas sziklafal mászórekord ideje 2 óra. Kötél nélkül is lehet próbálkozni. Ennek kivitelezéséhez napi sokórás ujjakkal való függeszkedés és további kemény erőgyakorlatok sorozata szükségesek. Bár mediterrán vidékről beszélhetünk, de télen jelentős magasságú hótakaró borítja a hegyeket. A 2000 méter magas részeken öt sípálya várja a télisport iránt elkötelezett embereket. Látogatásunk idején fenekestől felborult a rend a parkban, mivel az állami hivatalnokok fizetés hiányában nem dolgoztak. Mindegyik autós ott parkolt, ahol a legjobbnak gondolta. A vízesés aljában vissza nem térő alkalommal köztéri lubickolót nyitottak a látogatók. Körülbelül 2 órát töltöttünk el sétával, amely csak az ott létre volt elegendő. A park távol esik minden településtől. A park szélétől a látogatóközpont 50 kilométerre.
Az Oklahoma felől San Francisco-ba közúti hídon érkezőket New York-i felhőkarcoló látványvilág fogadja. Ha szerencséjük van emlékeikbe mélyeszthetik, mert a város egyébként nevezetes a ködről. Félszigeten fekszik. A San Francisco öböl 97 kilométer hosszú és 5-20 kilométer széles. A Csendes-óceán felől egy bejárata van. Tőle délre a Szilícium-völgy. Buszunk egy felvonulásos rendezvény miatt szállásunk közelében a 39-es mólónál parkíroz le. Nevezetes hely. Innen indulnak az egykori hírhedt börtönsziget az Alcatraz felé a zsúfolt kirándulóhajók. Szeptember és február között a sziget nem látogatható. Ez a madárköltés ideje. Audio guidét kapnak az utasok - hallgassunk bele egy kicsit:
Az Alcatraz-sziget börtönéből való hármas szökés értelmi szerzője Frank Lee Morris volt. Fiatal korától visszaeső bűnözőként töltötte idejét javítóintézetekben és börtönökben. Intelligensnek és találékonynak tartották, de közismertté szökési kísérletei tették. A San Francisco öböl bejáratánál lévő 0,9 négyzetkilométeres területen lévő Alcatrazba a legutolsó olajra lépését követően került. Hamarosan összeállt a John és Clarence Anglin testvérpárral, valamint Allen Westtel - mindhármukat ismerte más börtönökből. Éjszakánként beszélgettek és terveztek. Hónapokig bővítették a celláik mosdókagylója mögötti szellőzőjáratokat. A só rágta betonban fémkanalakkal, egy porszívómotorból készített fúróval és fűrészlapokkal vájták ki a lyukakat. Aközben lankadatlan harmonikázással a munkaosztag által keltett zajokat elnyomta a negyedik társ. A lyukakon egy elhagyatott szervizfolyosóra jutottak. Onnan felmásztak a cellablokk üres felső szintjére, ahol titkos műhelyt rendeztek be. Itt eszkábáltak össze ellopott esőkabátokból egy gumitutajt és több mentőmellényt. A cellafalakba vágott nyílásokat börtönkönyvtári magazinokból készített festett papírmasé ráccsal álcázták. A gumit a börtön gőzvezetékeinél olvasztották össze. A fújtatáshoz egy harmonikát alakítottak át. Lapátokat rétegelt lemezből faragtak. Hogy távollétüket ne vegyék észre az éjszakai ellenőrzéseken, vécépapírból, szappanból, fogkrémből és papírmaséból műfejeket gyúrtak. Az anyagot lopott festékkel mázolták bőrszínűvé és a börtön fodrászatán összeszedett valódi hajjal tették életszerűvé. A műfejeket a párnájukra helyezték. A takarók alá ruhákkal és törölközőkkel formált testeket dugtak, hogy úgy tűnjön, alszanak. Feltérképezték az útvonalat. A belső vízcsöveken feljutottak egy szellőzőaknához, aminek tetejét a rácsot szappanból készített hamis csavarral rögzítették vissza. 1962. június 11-én estére mindent előkészítettek, és ekkor kiderült, hogy a harmonikás Allen West nem fér ki a cellájából, lemarad a szökésről. Morris és a két Anglin felmászott a tetőre. A reflektorok és az őrtorony árnyékában átfutottak rajta. Egy ereszcsatornán leereszkedtek, majd átvágtak a börtönudvaron. Átmásztak két, egyenként 3,7 méter magas szögesdrót kerítésen. Ott álltak a sziget északkeleti partján. Felfújták tutajukat és nekivágtak a sötét, hideg víznek. Az őrök csak másnap reggel fedezték fel az emberálcának használt bábukat az ágyban. Az ideiglenes börtönparancsnok még a börtönőrök lakásait is átvizsgáltatta. Több száz rendőr átfésülte a környéket: se élve, se halva nem találtak rájuk.
San Francisco: A hotel olasz étterméből reggelizés közben megfigyelhettük, amint a vele szemben lévő épület földalatti garázsából sorra kigördülnek az önvezető taxik. Színük fehér, tetejükön fekete körbeforgó vevő. Ilyen járművek Los Angeles utcáin is szolgáltattak. Félnapos buszos városnézésre indultunk Amerika sokak szerint legszebb nagyvárosában: a Transamerica Piramis, a Kínai Negyed, Union Square, városháza, Golden Gate park, Golden Gate híd, a híres kábelvasút, a halászkikötő helyén kialakított szórakoztató központ. -sszbenyomásként annyit róla, hogy rendezett, tiszta, élhető és magába fogadó. Ebben az utca barátságos embere is benne foglaltatik. Liberális város, így hát nem csoda az egyik fali rajz gondolatisága: a jelenlegi amerikai elnök sírokra vizel. A település fejlődését szolgálta a máskülönben katasztrofális hatással járó 1906-os tűzvész. Amerika lévén hamarosan új arculatot öltött a befogadó város. A lakosság egyharmada kínai, de találkozhatunk olaszokkal és például oroszokkal is. 1968-ban a hippi mozgalom központja. Hiába lázadtak a fogyasztói társadalom ellen a fiatalok, győzött a gőzhenger. A kábítószer nem alternatíva semmi ellen sem. Még a rockzene sem. A Covid19 világjárvány idején a várost ellepték a sátorozó hajléktalanok. Segélyt kaptak a várostól, abból lett fedél a fejük fölé. A járvány lecsengését követően a sátorvárosokat szép lassan felszámolták. Rácshálózatos utcaszerkezet segíti a város gyalogos felfedezését. Elsőnek a Lombard street felé indultunk Katival. A miliőből hangos és zsúfolt jelenlétével kirítt az ír kocsma és kávézó. Fiatalok lökték a szót és ürítgették a koronamárkájú mexikói söröspalackokat: az országban mindenhol ingyenes a mosdóhasználat. A világ legmeredekebb utcája közismert. Alulról felfelé és fordított irányban is megjártuk. A járdán alacsony és közepes magasságú lépcsőfokokat kell venni. Az úttest meredeksége miatt a 400 méter hosszú úttestbe nyolc hajtűkanyart építettek. Az eredeti 27%-os lejtést 16%-ra csökkentették. Nekünk nem okozott gondot a séta nehézsége. Még az is megfordult a fejünkben, hogy a világban lehet ennél meredekebb utca is. További helyi érdekesség a kábelvasút. Úttest alatt futó kábelek segítségével áram nélkül közlekedő villamosféle jármű. Nem csak a belső utasterében lehet helyet foglalni, hanem az oldalsó lépcsőzetén, az utca felé kifelé fordulva is. Menetjegy ára 9 dollár. Kiváló fotót lőhet az a szerencsés, aki a matuzsálemkorú villamost és az önvezetőtaxit egy kattintással megörökíti. Ez nem jött össze nekünk. A belvárosi környezet letisztultsága, a jól érzékelhetően fulléletérzésben látható helyiek, a zsibongó játszótér hangulata idilli benyomást tesz a nézelődőre. Kicsit talán sóhajtozik is utána. Ritka megjegyzés hagyja el feleségem száját: Szívesen eltöltenék még egy újabb napot itt - másnap szakadt az eső.
Mottóm: nem voltam Amerikában, hanem láttam.
