Tiranában az Ehmet bey téren a kormányhivatalok tőszomszédságában látogatható a Bunkart 2, míg a főváros határán túl, a Dajti express-től hatszáz méterre, a Bunkart 1. Mindkét földalatti óvóhelyen kiállítás tanúskodik a XX. század hátborzongató albániai eseményeiről. A Bunkart 1 egy egykori fegyveres testület telepén megépített labirintus, légi és atomtámadás ellen. Itt megtekinthető Enver Hoxha három szobás fürdőszobás rezidenciája is.
Logikailag is érthető, hogy rémtettei miatt a zsarnokok idővel elkezdenek félni, rettegni. A félmillió évre tehető élővilág ezt a hasznos mintajelt mélyen magába kódolta. Vitathatatlan példának elegendő Sztálin bátyuskát megemlíteni, aki eddig a Föld legnagyobb kéretlen hóhéra.
Enver Hoxha 1908-ban a dél-albániai Gjirokastrában látta meg a napvilágot, egy ötgyermekes család tagjaként. Nagybátyja nevelte fel, aki militáns politikai nézeteiről volt ismert. Ez a behatás hatott a fiatal Hoxhára. Később francia tanári diplomát szerzett: négy Nyugat-Európai egyetemre járt, majd két moszkvaira (az első két egyetemről kibukott). Feleségétől két fiúgyermeke született (Ilir, Sokol) és egy leánygyermeke (Pranvera).
Mivel a fasiszta pártba nem akart belépni, ezért elbocsájtották a munkahelyéről. Útra kelt és Tiranában dohányboltot nyitott, mely gyűjtőhelye lett a kommunista eszméket képviselő embereknek. Tito tanácsokkal látta el a fiatalembert. 1941 november 8-án megalakult az Albán Kommunista Párt, melynek 1943-tól főtitkára lett (1948-tól Albán Munkapárt).
A második világháború után ferde szemmel nézett a titói Jugoszláviára. Hruscsov idején elszakadt a Szovjetuniótól, a kínai amerikai „barátság” kezdete után pedig Kínától is. Teljesen magára maradt. 1981-ben koholt vádak alapján kormányzati és párt tisztségviselőket végeztetett ki.
Egészségi állapotának gyengülésével egyre több jogkört ruházott át kiszemelt utódjára, Ramiz Aliára. 1985-ben szívroham végzett Hoxhával. Halála után az ország bel- és külpolitikai viszonyai fokozatosan enyhültek.
1991-ben száz ezres antikommunista tömegtüntetés zajlott Tiranában, mely során ledöntötték Hoxha óriási szobrát. Egy évre rá a több párti szabad választáson elbukott az egykori diktátor pártja. 1992-ben a Hősök temetőjéből exhumálták, és szerény körülmények között újratemették.
Hoxha legfőbb ambíciója 1944-től az volt, hogy a félfeudális országot a sztálini úton átvezesse a jóléti kommunizmusba. Ehelyett teljesen elszigetelődött a világtól. Még a szocialista országok között is szegénynek tartott Bulgáriától és Romániától is fényévekre leszakadt gazdaságilag és az infrastruktúra tekintetében. Egyedül a sztálini utat tekintette üdvözítőnek, minden reformtörekvést vaskézzel meggátolt.
Az albán Államvédelmi Hatóság (Sigurimi)közreműködésével, mértékadó becslések szerint, 1948 és 1987 között öt ezer albánt végeztek ki politikai okokból, de ennél jóval többen tűntek el vagy haltak meg hivatalosan a munkatáborok poklában.
1967-ben Hoxha bejelenthette az albán népnek, hogy a Föld első és hivatalosan is ateista állama lett az ország. Ugyanakkor félve tekintett a világra, főként az USÁ-ra, katonai támadástól tartva. 1985-re a hárommilliós országban hétszáz ezer egy vagy többszemélyes betonbunker épült.
Hírhedt és embertelen tettei között tartják számon, Hoxhának, amikor megakadályozta kalkuttai Teréz anyát, hogy haldokló édesanyjához hazatérjen. Teréz anya, amikor Enver halála után visszatért Albániába, a diktátor sírjánál imát mondott érte.
