Fehér Miklós gépgyára

(2-es számú AFIT Autójavító)

Budapest, Váci út 80-84.

 

Fehér Miklós gazdasági gépgyáros 1876-ban jegyeztette be egyéni vállalkozását a cégbíróságon.

 

 

Bővebben:

Az első időkben a kibontakozó hazai mezőgazdasági gépeszköz-piacon az 1850-es évektől jelentős állásokat kiépítő angol gazdasági gépgyárakat - az R. Hornsby and Són, a Howard, a Mac Cormick és más cégeket - képviselte. Amikor a m. kir. Államvasutak Gépgyára az 1870-es évek végétől egyre fokozódó mértékben fejlesztette elsősorban mezőgazdasági eszközöket és lokomobilokat előállító gazdasági osztályát, kereskedelmi képviseletüket és forgalmazásukat Fehér Miklós látta el egészen 1892-ben bekövetkezett haláláig. A céget ekkor a három kiskorú gyermeke gyámjaként Sándor testvére közkereseti társasággá alakította és vezette 1897-ig, amikor is Elek Pál budapesti gépkereskedő a céget megvásárolta. Az Üllői úti gépműhely, raktár és kereskedés kicsinek bizonyulván, 1900-ban új és nagyobb szabásúnak ígérkező gyártelepet rendeztek be a Külső-Váci út 84. sz. és a Révész u. 1-7. sz. alatti telkeken.

Az egyre növekvő termelési és eladási versenyben való fennmaradáshoz szükséges egyre nagyobb tőkeigényét Elek Pál egymaga azonban nem tudta biztosítani és a céget 1901 -ben a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. alapításában társas céggé alakították át.

Üzletpolitikai célból továbbra is megtartották a mezőgazdasági gépértékesítésben jól csengő nevet, és ifjabb Fehér Miklós társasági tagságával megalapították a Fehér Miklós Gépgyár Részvénytársaságot. A Külső-Váci út 84. sz. alatt ekkorra már kiépült - bár igazán jelentős gépgyárrá soha nem fejlődött - jól felszerelt gyártelepet elsősorban mezőgazdasági gépek gyártására, gépjavításra, szerszámgyártásra rendezték be, de továbbra is jelentős profil maradt a gép, szerszám és egyéb technikai eszközök nagykereskedelme, továbbra is döntően az államvasúti gépgyár gazdasági gépeinek forgalmazása. 1910-ben a vállalat 2 művezetőt, 60 munkást és 14 tisztviselőt - főleg kereskedelmi alkalmazottat - foglalkoztatott, s ezzel a mezőgazdasági gépgyártók közötti rangsorban a 12-15. helyet foglalhatta csak el.

A két világháború közötti időszakban a gyártótevékenység egyre inkább háttérbe szorult, a korábbiakhoz képest felére csökkent, s mintegy 50 munkással mezőgazdasági gépeket és motorokat gyártottak. Az 1930-as években a cég már nagyban importált traktorokat, személy- és teherautókat és különféle járműmotorokat, s a megmaradt gyártótevékenységet is fokozatosan felcserélte gépkocsik és traktorok javítási-szerelési munkájával. Maga a cég az 1927-ben alakult Nemzetközi Gépkereskedelmi Rt. érdekeltségi körébe került. A már háborús nagykereskedelmi tevékenység biztosítása érdekében is 1940-ben nagyarányú építkezések történtek a gyártelepen, új csarnok és irodaépület létesült, a műhelyeket új gépekkel és korszerű berendezésekkel szerelték fel.

A háborús károkat szenvedett üzemben a háborút követően elsősorban Opel személygépkocsik és tehergépkocsik javítása folyt egészen az 1948-ban bekövetkezett államosításig. A volt Fehér Miklós-féle cég gyártelepére alapozva alapították meg 1950-ben a II. sz. Autójavító Vállalatot.