1. A József Attila színház története
2. József Attila színház
Budapest, Váci út 63, 1134
Kevesen tudják ma már, hogyan jött létre az első peremvárosi színház Budapesten. A két világháború közt az iparvárossá fejlődő kültelken élénk kulturális tevékenységet folytattak a munkásotthonokban. A fások Ipoly utcai kerületi összejöveteli helyén vagy a kivált vasmunkások Reitter Ferenc utcai otthonában nemcsak szakegyleti tagdíjaikat fizették be az ide látogatók, hanem olykor-olykor a viharos sikereket arató színielőadások bemutatásakor maradandó élményben volt részük. 1945 után a Rákosi Mátyás Kultúrház a XIII. kerület egy régiójának mutatta be a helyi művelődés új lehetőségeit, és a mozizás egy környékre kiterjedő hatását éreztette nem lebecsülendő sikerrel. Szőllősi Miklós, az egykori tatai gyáros 1945 után és az ötvenes évek elején mint vállalkozó szervezett állami megbízásból kereskedelmi vállalatokat. Gerő Ernő, az MDP egyik akkori vezetője kijelentette, hogy jó lenne létrehozni a peremkerület első színházát, hiszen a rendelkezésre álló épület amúgy sincs kihasználva. Szurominé, a XIII. Kerületi Tanács népművelési osztályának hajdani vezetője Varga Sándorhoz, az Erkel Színház művészeti vezetőjéhez fordult segítségért. A gyakorlati kérdésekhez, műszaki problémákhoz nem értő művészeti vezető a barátját, Szőllősi Miklóst ajánlotta az épület átalakításának elvégzésére, illetve a jelentős munkálatok megszervezésére.
Az indulás előtt a terem akusztikáját úgy próbálták ki, hogy meghívták Domahidy László operaházi tagot, aki a kisszínpadon elénekelte a Bánk bánból a „Hazám, hazám” áriát. így bizonyosodott be, hogy nagyon jó akusztikája van a teremnek.
Az épület átalakítása 1952-ben megindult. Mivel a XIII. Kerületi Tanácsnak csupán 27 000 forintja volt, a helyi vállalatok ajánlották fel segítségüket. A legtöbb támogatást a Láng Gyár dolgozói nyújtották. A Magyar Acél az átépítéshez szükséges anyagokat biztosította. Az épületanyagok szállítását a Váci úti MÉH-vállalat végezte el. Az Autótechnika Vállalat tanulói váltott műszakban jöttek dolgozni, és így fejezték be a bontási munkálatokat. A Betonútépítő Vállalattól földtörő légkalapácsot küldtek, hogy kialakítsák a színpad előtti térséget. A félelmetes építőkolosszust a Vasszerkezetek Gyárának hozzáértő munkásai szedték le később.
A színház építési munkálatai olyan gyorsan haladtak, hogy 1953. november 12-én megnyílhatott az első angyalföldi színház a Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével. Annyian jelentek meg a bemutató előadáson, hogy sokan kinn rekedtek a színházból. Részükre egymást követő két napon megismételték a bemutató előadást. Angyalföld, a munkáskerület örömmámorban ünnepelt. Ekkor még a külvárosi teátrumnak Déryné Színház volt a neve.
A társadalmi összefogással felépült külvárosi színház nagy lendülettel kezdte az évadot. Folytatódott benne a munkásotthonok hagyománya, amelyben a művelődés és a szórakozás helyi formái évtizedekkel előbb már kialakultak. Szőllősi Miklósnak, a színház megalapítójának különös érzéke volt, hogy kitalálja a nézőközönség igényeit.
1953. november 15-étől Hervé Nebáncsvirágját adták elő az Operettszínház művészeinek felléptével - Házy Erzsébettel, Greguss Zoltánnal, Kiss Ilonával, Zentai Annával, Fekete Pállal, hogy csak a leghíresebb művészeket említsem. A siker sosem maradt el. A Nebáncsvirág 76 alkalommal került előadásra az angyalföldi színpadon mindig telt ház mellett.
A második bemutató a Gül baba című operett volt, amelyre a darab szerzője, a népszerű Huszka Jenő zeneszerző is ellátogatott zongoraművész leányával. A fellépő művészeket, Maleczky Oszkárt, Greguss Zoltánt, Koltay Valériát, a később Drezdába szerződött Karácsonyi Magdát szívébe zárta az angyalföldi közönség.
A belvárosi színházak világában felfigyeltek az új peremkerületi teátrum sikereire. Szőllősi Miklós a nemrég létrehozott intézményt Déryné Színháznak nevezte el. Majd Szendrő József, a Faluszínház akkori vezetője úgy mondta, hogy vándortársulatokra jobban illik ez a név. Ezután kapta végleges nevét az angyalföldi József Attila Színház.
Színházi szakemberek próbálták a külvárosi teátrum sikerének titkát felfedni. Erre így emlékezett Szőllősi Miklós, az egykori színházalapító: „Egy alkalommal, a megnyitás után kb. három hónappal kaptam egy telefonértesítést a Fővárosi Operettszínházból. Gáspár Margit, Kossuth-díjas író, akkori színházigazgató kérte, legyek szíves, mondjam el mi az oka annak, hogy az angyalföldi színházban minden jegy elkelt jóval az előadások előtt. Náluk az Operettszínházban csak 36 százalékkal megy az előadás, pedig hattagú szervezőgárdájuk rafinált propagandista vezetővel dolgozik, de a színházi jegyeket így sem tudják eladni Csak úgy tudja magát fenntartani az Operettszínház, hogy a minisztériumtól jelentékeny összegű szubvenciót kap. Még így is ráfizetéses az .”
Gáspár Margit igazgatónő arra kérte Szőllősi Miklóst, adja át munkamódszerét az Operettszínház vezető propagandistájának. Mire Szőllősi így válaszolt: „Nézze, igazgatónő, nem kell átadni a munkamódszeremet Olyan előadásokat kell játszani amelyeket szeret a közönség. Ez az én titkom, ha ezt annak lehet nevezni”
A válasz nem tetszett Gáspár Margitnak. Talán a jövőben fény derül arra, hogyan lett a József Attila Színház a Magyar Néphadsereg Színházának Kamaraszínháza, és került a Honvédelmi Minisztérium katonai irányítása alá.
Az épületet eredetileg művelődési háznak szánták, de 1953. december 14-én operettszínházként kezdett működni, Déryné Színpad néven. 1955 őszétől a Magyar Néphadsereg Színháza Kamaraszínházaként József Attila Színház lett a neve. 1956-ban vált önállóvá. Az első igazgatója Szendrő József idejében a kultúrpolitika akkori koncepciója széles tömegeket elérni kívánó, népszínházi feladatkört ellátó színházzá tette, így elsősorban zenés és sikerdarabok, krimik, könnyebb fajsúlyú előadások szerepeltek a repertoárban.
Örökös tagok:
Bakó Márta, Bodrogi Gyula, Galambos Erzsi, Láng József, Örkényi Éva, Szabó Éva, Sztankay István, Turgonyi Pál, Ujréti László, Voith Ági.