1. Újvilág mulató:

Az első pesti erotikus mulató tündöklése és bukása. Nagyváros nem képzelhető el fényes lokál, mulató és más efféle intézmény nélkül. Bizonyára ez járhatott annak a Tüköry Sándornak a fejében, aki a kiegyezés előtt hét esztendővel létrehozta Pest városának első, „malackodásra és

csínos hölgyek meglesésére“ is alkalmas szórakozóhelyét.

Az 1860-as évek elején Pest városa lassan, de biztosan haladt a nagyvárosodás rögös útján. Szegénytelepe már volt, a helyi mágnások, bárók és társaik pedig igyekeztek pénzköltésben hasonulni a nyugati nagyvárosokban éldegélő sorstársaikhoz. Azonban a város műintézményei, a korcsmák, ivók és más búfelejtő helyek nem igazán keltettek metropoliszos hangulatot, ezért aki csak tehette, Bécsbe rándult át, hogy egy kis pénzköltéssel egybekötött vidám hétvége részesévé váljon.

Pest városának egyik, kiemelkedő építésze, Tüköry Sándor, akinek nevéhez fűződött a mai Szent István körút vonalán kanyargó Tüköry gát is, sokat morfondírozott azon, hogy lehetne itthon tartani, s helyben pénzköltésre bírni a

helyi arisztrokráciát. A világot, legalábbis Bécset és Párizst is megjárt építész fejéből hamarosan kipattant a szikra, olyan mulatót kell nyitni, amihez hasonló csak a nyugat nagyvárosaiban van. Igen ám, de hol?

Tüköry számára kézenfekvő volt, hogy a leendő, szórakoztatásra kijelölt objektum csakis a gáton belül képzelhető el, nem szerette volna ugyanis, ha a betérő vendégeket, illetve a napi bevételt a Duna hullámai mossák el. Így

esett a választása körülbelül arra a területre, ahol manapság a Vígszínház épülete áll. A környék azonban rendkívül rossz hírű volt ezekben az években.

Ott volt mindjárt a hatalmas Fatér, ami a Duna parttól a mai Kossuth-téren át egészen a Szent István körútig tartott. Fakereskedők tartották ott uszályokon érkezett portékáikat, hatalmas összevisszaságban. Frissen kivágott fák tömkelege, deszkák, félig kész kerítések, s minden más, amit csak fából el lehet képzelni. Ez azonban csak a kisebbik gondot jelentette. A farakások között rablók, haramiák, körözött bűnözők, s más hasonszőrű brigantik élték mindennapjaikat. A fakereskedőkkel nem volt különösebben bajuk, hallgatólagosan megegyeztek velük, hogy a kvártélyért cserébe őrzik az árút, vagyis rajtuk kívül senki sem lophatott az amúgy őrizhetetlen telepről. A Fatér olyan kétes hírnévre tett szert, hogy még a közeli, a mai Néprajzi Múzeum helyén álló katonai szekértábor

személyzete is csak csoportosan mert átkelni a téren, kizárólag nappal. Ennek a rossz hírű térnek a közvetlen szomszédságába álmodta meg Tüköry hangzatos nevű, Neue Welt (Újvilág) mulatóját.

Tüköry nem sokat teketóriázott, s cseppet sem törődött a vészmadarakkal, hanem kiment tárgyalni a nehézfiúkkal. Gyorsan egyezségre jutottak, az építész megígérte, hogy a mulató konyhájáról származó vacsora minden maradéka,

naponta a farakások népét illeti. Ezzel már megnyerte magának a haramiákat, pedig még csak most következett a java: mivel a mulatónak saját fogatai lesznek, melyek a mai Nyugati pályaudvar környékén veszik fel a szórakozni

vágyókat, azért hogy zavartalan legyen útjuk a mulatóig, testőrökre van szükség. Olyanokra, vágta ki az adut Tüköry, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól, fogatot is tudnak vezetni, s zsebükben minden eshetőségre készen ott lapul egy bikacsök. És természetesen, tette hozzá mindehhez az építész, számukra és rokonaiknak ingyenes a

belépés az Újvilágba. Állítólag a Budai hegyek kétszer verték vissza azt a lelkes ordítást, ami Tüköry szavai után kitört. A friss

mulató-tulajdonos nem győzte hallgatni a nehézfiúk elérzékenyült vallomásait, hogy mennyire szeretik ők a művészetet, a kultúrát, és hogy életüket, vérüket ajánlják fel a szépreményű állás fejében.

1861-re aztán el is készült a mulató. A korabeli leírások szerint nagy, sárga üveges verandája volt, s római oszlopcsarnokos terme 500 fő befogadását tette lehetővé. Tódult is a nép, a megnyitó ünnepség alatt majd

szétszedték lelkesedésükben az épületet. Tüköry több meglepetéssel is előrukkolt. A bejáratnál Rejtő Jenői figurák, félszemű rablók, kiérdemesült gyilkosok kívántak jó szórakozást a nézőknek, odabent a kasszában pedig az akkori

Pest legszebb asszonya, a vöröshajú Reich Fanny ült. Magára a műsorra sem lehetett panasza a nagyérdeműnek, minden szombat este maga Antoinette, a dévaj francia énekesnő búgta a gyönyörű, romantikus párizsi sanzonokat a fülekbe, a tánckar viszont, mint ahogy azt a korabeli sajtó is megemlítette, rendkívül takarékos volt. Mármint ruhákban, ugyanis egy szál álarcban ropták. Tüköry minden táncosnőnek adott egy pár fehér, pamut kesztyűt, ha lemennek az urak közzé, legyen mit levenni, a kézcsókhoz természetesen.

Havonta rendeztek bálokat is az Újvilágban, melyeket előszeretettel látogattak a férfiak. Partnert nem kellett, sőt

nem is volt szabad hozni, Tüköry gondoskodott róla, hogy a szigorúan Éva kosztümöt viselő hölgyek, ezúttal is álarcban, de mindenben a férfiak szolgálatára legyenek.

Az Újvilág hamar felkapott hellyé vált, még Bécsből is érkeztek időnként vendégek, akik elégedetten tértek vissza a császárvárosba. Hanem aztán beütött a baj. Nem a közbiztonsággal volt a gond, a rablók, becsületükre legyen mondva, jól végezték dolgukat, hanem a szerelem okozta a mulató vesztét. Pest város rendőrfőkapitánya, Thaisz Elek, szemet vetett a kasszában ülő Fannyra, akit meg is szöktetett, az okvetlenkedő férjet pedig börtönbe záratta. És csodák csodája, Fanny eltűnte után az Újvilág is hanyatlani kezdett. Egyre kevesebb vendég költötte esténként a pénzét, pedig a tánckar mindent bedobott, hiába. 1870-ben csődbe ment a jeles intézmény, s az épületet még ugyanebben az évben elbontották. Bezzeg ha Reich Fanny ott maradt volna…

2. Vígszínház:

A Vígszínház 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi Fellner és Helmer iroda tervei alapján. Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Körülötte szempillantás alatt épült ki a káprázatos századfordulós Budapest, és a polgárság új központja, a Lipótváros, majd az Újlipótváros. Az épület a késő historizmus jellegzetes alkotása. A városi környezetben a legszembetűnőbb az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri-, és egy kupolás-tornyos lefedésű magas előcsarnokrész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták.

A tagolt tömegalakításnak megfelelően a homlokzati díszítés is barokkizáló: hangsúlyos kocsifelhajtó. A nagy méretek, a sok díszítés kétségtelenül ünnepélyességet és emelkedettséget kölcsönöznek a színházaknak, amelyek így felhívják magukra a figyelmet az általában szerényebb épületekből álló városi kontextusban.

A Fellner és Helmer építészpáros a színházépület belsejében is bevezetett egy olyan strukturális megoldást, amely egyrészt megkülönbözteti az épületeiket a korábbi színházaktól, mert alkalmas volt a 19. század vége társadalmi reprezentációs igényeinek a kielégítésére. Ez a közönségforgalmi helyek kialakítására vonatkozott. A díszes, bőségesen aranyozott földszinti előcsarnokból sugaras megoldással több lépcső visz a nézőtérre: az első emeletre, a legfontosabb és leggazdagabban díszített páholysorhoz pihenőszintekkel ellátott központi elhelyezésű lépcsősor vezet, így a pihenők szintjén lehetőség van a sétálgatásra, társalgásra, s az első emeleti foyer ad teret az elit társasági életének. Ezáltal a társadalmi hierarchia a színházépületen belül is tökéletesen kifejeződött.

A nézőtér is a hagyományos hármas páholysorral készült, az oszlopokat kariaditák helyettesítik, s rengeteg az aranyozás, ami szintén növeli az ünnepélyességet, valamint erősíti a belső fényt.

A II. világháború utolsó napjaiban bombatalálat érte, ezután újra felépítve 1951-ben nyílt meg a Magyar Néphadsereg Színháza néven. Mai nevét csak 1960. szeptember 8-án kapta vissza. Az épület 1974-ben kapott műemléki védettséget.

1992-ben a magyar országgyűlés kétmilliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára, majd 1994. október 22-én a köztársasági elnök nyitotta meg a színházat. A munkálatokat 1993 tavaszán kezdték el. Ekkor még folytak az előadások. Csak a következő évadot töltötte az épületen kívül a társulat, amikor a Nyugati pályaudvar mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújítást Siklós Mária építész (KÖZTI) és Schinagl Gábor belsőépítész vezették. Az átépítés arra irányult, hogy visszaadja a színház századfordulós hangulatát, több helyen ismét páholyokat létesítettek. Újra helyére került a másfél tonnás csillár - amely az eredeti hasonmása. Bár a színháztechnikai eszközök szempontjából a Vígszínház mindig az egyik legkorszerűbbnek számított, az épületben nem volt díszlet- és jelmeztár, sem pedig stúdiószínpad, ezért a régi épület alapterületét megnövelték. A tervezők U-alakban új emeletet húztak az épület Pannónia utcai, Vígszínház utcai és Ditrói Mór utcai oldalain, illetve beépítették a tetőteret is. A színház tetejét vörösréz lemezzel borították, mely 1994-ben az Év Tetője pályázaton különdíjban részesült.

A Vígszínház a legnagyobb múltú, legnépszerűbb budapesti színházak egyike. Három játszóhelye (a nagyszínpad, a Házi Színpad nevű stúdió és kamarája, a Pesti színház, összesen több mint 1700 ülőhellyel rendelkezik. A színház a modern magyar polgári dráma bölcsőjeként is ismert, híres szerzői voltak: Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért, Szép Ernő, Hunyady Sándor,Herczeg Ferenc.

A 21. században világszerte jellemző, hogy a nagyobb nézőterű színházak többsége elvesztette közönségének jelentős részét. A Vígszínház premierjei e tendencia ellenére sikeresek, előadásai nagyszámú közönség előtt zajlanak.

Első igazgatója Ditrói Mór volt, aki Kolozsvárról érkezett Budapestre, hogy egy igazi modern együttest hozzon létre a magával hozott művészekkel együtt. Játszottak klasszikus darabokat, kortárs műveket és sikerre vittek francia vígjátékokat is. Második igazgatója Jób Dániel lett, aki a Ditrói által megkezdett munkát hasonló igényességgel folytatta, miáltal neves színházi alkotók kerültek ki a Vígből, pl. Molnár Ferenc. 1951 és 1961 között – amikor a Magyar Néphadsereg Színháza néven működött – 5 igazgatója volt: Ladányi Ferenc, Horváth Ferenc, Goda Gábor, Somló István és Magyar Bálint személyében. 1961-ben ismét visszakapta a Vígszínház nevet és ettől az évtől a híres Várkonyi Zoltán lett a színház igazgató-főrendezője. 1967-ben nyílt meg a Vígszínház kamaraszínháza, az 560 személyes Pesti színház, a Váci utcában.

A színház az 1970–1980-as években kortárs külföldi és magyar ősbemutatók mellett a következő eredeti, magyar musicalekkel vonzott magához új közönségrétegeket: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról; Harmincéves vagyok; Jó estét nyár, jó estét szerelem;Kőműves Kelemen, majd a még most is telt házakat vonzó A padlás. A vígszínházi siker-repertoár másik meghatározó darabja a Játszd újra, Sam! volt, amely lassan 30 éve folyamatosan műsoron van.

A színházat 1995-ben tovább bővítették a Házi Színpad nevű stúdióval, ahol a kortárs drámaírók színdarabjait mutatták be: Enda Walsh, Martin McDonagh, Vaszilij Szigarjev, Kárpáti Péter, Esterházy Péter műveit. 1979-ben – Várkonyi Zoltán halála után – Horvai István lett az igazgató, akit 1985-ben Marton László követett. Marton László utódaként pedig – 2009. február 1-jétől – Eszenyi Enikő lett a társulat vezetője, akinek megbízatása 2020. június 30-ig szól.

A színház nagyjai.

* Színésznők: Almási Éva, Bánki Zsuzsa, Bánsági Ildikó, Barta Mária, Békés Rita, Béres Ilona, Bulla Elma, Börcsök Enikő, Darvas Lili, Eszenyi Enikő, Földi Teri, Gaál Franciska, Gombaszögi Frida, Gombaszögi Ella, Halász Judit, Igó Éva, Kútvölgyi Erzsébet, Komlós Juci, Makay Margit, Muráti Lili, Pap Vera, Pap Éva, Pápai Erika, Pécsi Ildikó, Ruttkai Éva, Sándor Iza, Schubert Éva, Sulyok Mária, Szegedi Erika, Tábori Nóra, Tolnay Klári, Varsányi Irén, Venczel Vera

* Színészek: Alföldi Róbert, Ajtay Andor, Balázs Péter, Balázsovits Lajos, Bárdy György, Básti Lajos, Benkő Gyula, Bilicsi Tivadar, Bitskey Tibor, Csákányi László, Csortos Gyula, Darvas Iván, Deák Sándor, Ernyey Béla, Farkas Antal, Fonyó József, Gálffi László, Gáti József, Gera Zoltán, Góth Sándor, Harkányi Endre, Hegedűs D. Géza, Jávor Pál, Kabos Gyula, Kaszás Attila, Kenderesi Tibor, Keres Emil, Kern András, Koncz Gábor, Kozák László, Kovács István, Latinovits Zoltán, Lukács Sándor, Mádi Szabó Gábor, Miklósy György, Páger Antal, Pálos György, Pándy Lajos, Pethes Sándor, Prókai István, Ráday Imre, Rajhona Ádám, Rudolf Péter, Somlay Artúr, Somló István, Somogyvári Rudolf, Szabó Sándor, Szakácsi Sándor, Szakáts Miklós, Szatmári István, Szilágyi Tibor, Szombathy Gyula, Tahi Tóth László, Tomanek Nándor, Tordy Géza, Verebes Károly

Rendezők: Alföldi Róbert, Egri István, Eszenyi Enikő, Hegedűs D. Géza, Horvai István, Kapás Dezső, Marton László, Méhes László, Rudolf Péter, Szendrő József, Szikora János, Szőcs Artur, Tordy Géza, Valló Péter, Várkonyi Zoltán