Vágyak csöndes temetése

Kint napsugár dalol az új tavaszról,

De bús szívembe fény be nem hatol.

Szemeim, e kerek kis ablakok

Befüggönyözve: könnyektől vakok,

S a messzi múlt gyászindulót dalol.

A mennyek boldog mámorára vágytam,

S mi jött helyette:

A perzselő pokol.

A sok remény virága hova lett?

Kezembe füstölgő kis cigarett,

S szívemben száz tört álom haldokol.

Az álmok szállnak, mint az éveim;

A sok virágos vágy a füstbe tűn.

S tavasztalan tavaszi délután

Elsírdogálok csöndesen, bután,

Sok régi tintás, megfakult betűn.