Tercinák Csókasszony emlékére

Judit, a képed úgy tűnik elém

A múlt időknek fátyolán keresztül,

Mint tűnt tavasz az álmok bús telén...

A fájdalom a lelkembe berezdül,

- Judit, szerelmes, drága asszonyom—

S a vágyak rajzanak benn seregestül...

Utolsó csókod úgy ég arcomon,

Miként te azt akkor reálehelted,

Azon a februári alkonyon...

Vajjon kiért hevűl ma drága lelked?

Judit, kokottos, régi, csókos asszony,

Boldog vagy-é ? /Hiszen megérdemelted!/

Vagy nem ? Dalom úgy téged hadd sirasson...