Temetem az álmom

Volt egy álmom, színes tüzes álom.

Egy emlékem, édes-fájó emlék.

De hiába! Sehol sem találom,

pedig olyan hihető volt nemrég.

Azt hittem egy percre, nékem is derül fény,

számomra is van még mosolygós tavasz,

s feledém, hogy sorsom minden szép emléket,

minden szűzi álmot halkan behavaz.

Azt hittem egy percre, hogy a Nap sugára

az én kedvemért, rám, nékem is ragyog.

S elfelejtette, bár csak egy éjszakára,

hogy milyen meggyötört és összetört vagyok.

Álom volt. Maradjon továbbra is álom,

hiszen így is drága emlék ez nekem.

Ősi kriptaként a bús szívembe zárom

és hulló könnyeimmel csöndben temetem.