Számkivetve

Úgy csörtetek számkivetve,

mint magányos őszi medve,

vagy mint vadon puszta ölén

ődöngélő árva bölény.

Néked is jobb, kivert bika:

te, a csorda legjobbika

busa fejed szügyre vágva

belerobogsz a világba.

Ámde én hová rohanjak?

Ki teheti, jó is annak:

szabadon él, mint a madár,

tágul előtte a határ.

De énnekem rejteznem kell.

lesipuskás minden ember;

minden bokor kémet rejthet,

minden himpellér elejthet.

Rettegem a vadász kését,

nem lelhetek soha békét;

minden nyilas lenyilazhat,

minden nyálas benyálazhat.

Minden rajkó megrikolthat,

minden szajkó megszitkolhat,

minden zsivány meggyilkolhat,

sose tudni: lesz-e holnap?

Jaj annak, kit már nem véd a

lomb és a törvény: szabad préda.

Az már többet nem menekhet,

gonddal kél és búval fekhet;

ő az erdő űzött vadja,

s nincs enyhely, mely befogadja.

Egy a vége minden szónak:

Százszor jaj a bujdosónak!

- Budapest, 1944. november 1.