Rózsák

Mikor a hajnal rózsapírba bágyad

s megannyi rózsaként kinyíl a vágyad,

Rőt rózsaparkod rózsakedvvel járnád,

Rózsás csókjaim csokrát csókkal várnád.

Rózsákat hintenék az utadra,

Rózsákat lehelnék az ajkadra;

Rózsát,

Ezer rubintos rózsát.

Mikor az alkony rózsapírba bágyad,

Piros rózsákkal hinteném be ágyad.

Csupa pirosló rózsa lenne párnád,

Rózsás csókjaim csokrát csókkal várnád.

Rózsákat tűznék a hajadba,

Rózsákat lehelnék ajkadra;

Rózsát,

Ezer rubintos rózsát.

S ha majd a hajnal rózsaszíne végre

Felszökken a szederjes őszi égre,

S hullajtja bús, fonnyadt viráguk szirmát,

A drága rózsaparkot visszasírnád.

De tövist találsz csak rózsák helyett,

Rózsát csak egyet a szívem felett;

Rózsát,

Egy vérrubintos rózsát.