Régi dal

Régen

szép csillag az égen

nem ragyog felettem.

Így, megvénhedetten

rőt avarban járok,

bottal botorkálok;

vén szívemben alszik a

nyár talán,

elmerengek Bébikém dalán:

"Jaj de jó a habos sütemény!"...

Ringatózom az ő ütemén.

Régi nyár felragyog,

újra boldog vagyok,

lelkem repesve andalog.

Szöveget másikat tudok ám,

dalolja Andika unokám,

hallgatom kéjjel én

ha dala száll felém:

"Jaj de jó a habos sütemény”...

-Buda, 1978. szeptember 24. K.B.