Muskátli az ablakokba

Milyen szép is volt az élet

A mi csöndes kis falunkban;

Tüzesszirmú mályvavirág

Mosolygott az ablakunkban.

Tüzesszemű barna kislány

Éldegélt a pap lakában -

és egy este a muskátlink

ott virult az ablakában,

ablakában...

És azontúl minden este

arra jártam andalogva,

már piroslott messziről a

muskátli az ablakokba’,

ablakokba’...

Egy borongós őszi estén

együtt ültünk a szobában,

piros mályva volt a keblén,

piros szalag a hajában...

Rám mosolygott szép szemével,

számra tapadt piros szája -

és a mellén lehullatta

szirmait a piros mályva,

piros mályva...

Másnap reggel, hogy kinéztem,

a lelkem felsírt zokogva:

nem integet nékem ott már

muskátli az ablakokba’,

ablakokba’...

Régen volt ez és azóta

elrepültek már az évek,

elszakadtam a falumtól,

messze tőle, Pesten élek.

Ámde hogyha néhanapján

a falumból Pestre téved

egy-egy régi ismerősöm,

fáradt lelkem újra éled,

újra éled...

Elbeszélgetünk a múltról

s könnyes szemmel szívdobogva

megkérdezem: Nyílik-e még

muskátli az ablakokba',

ablakokba'...

- Miskolc, 1920.