Menekülj, menekülj előlem

 

 

Miért szeretsz, miért játszol velem?

Az én ajkamról keserű a csók,

Szerelmem pedig égő gyötrelem.

 

Miért pazarlod rám szíved, hevét?

Az én lelkemben fekete a fény,

Az én világom zord, komor, setét.

 

Nem boldogság az, ami vár reád,

De forrón pergő könny-gyöngyöknek útja,

Ezt végigróni nem mindenki tudja

S ha megfutod, kárpótlást mi sem ád.

 

Siess, rohanj, osonj el messze tőlem,

Hisz itt az ifjúságod haldokol;

Édent kerestél és ez itt pokol.

Ne bánd te azt se, hogy mi lesz belőlem...

 

- 1921.