Itt volt a két fiam

 

 

Itt volt a két fiam: meglátogatott

s elment. Itt hagyták nékem a bánatot.

Itt hagyták nékem fiatal

szívüknek boldog diadal-

lobogóit: a kacagásukat.

Itt voltak. Meglátogatták az apjukat.

 

Itt volt a két fiam: meglátogatott,

s most megrohannak a gondolatok.

A szívem fáj, úgy szenvedek;

hívtak magukkal, nem megyek.

Nem járhatom a régi utat,

elég volt. Iránytűm csak előre mutat.

 

Itt volt a két fiam, meglátogatott

s elment. Most megint egyedül vagyok.

Vajon tudják-e, hogy miért

ontott a szívem annyi vért?

Fölgyúl-e bennük az a tudat:

ki volt, ki tönkretette apjukat?

 

-Budapest, 1945. április 20.