Homályos, esti szobában

Ülünk újra a kis díványon:

A boldogságunk romhegyén

Egymás mellett, egymást ölelve

A kis szobában, ő, meg én.

Fölöttünk a nagy falióra

Korongja ing-leng szüntelen

És szomorú, serény tiktakja

Keresztül-fáj a szívemen.

Egymásra nézünk, egymást öleljük,

Csókot cserélünk szótlanul,

De hajh, a csókunk már nem a régi

És fád közöny rajtunk az úr.

Szeretsz-e? - kérdem kedvszegetten.

Szeretlek. - mondja, s szava halk.

...A rőt homályban úgy mered rám

A dívány, mint egy katafalk ....