Ezüst csillagsugáron

Az éjszakára ablakot nyitok:

beásít rám a sötét Végtelen;

ezüst csillagsugáron száz titok

surran be hozzám minden éjjelen.

Arany napfényt már rég nem áhítok;

a nyers való, a zordfényű jelen

vakít s mit művel - légyen bármi sok -,

rokonságot ez nem tarthat velem.

A fény az álmok gyilkosa. A fény

valót hazudik s lám, koholt jogon.

Álomban, vágyban: éjben élek én

s az éjszakában ébren álmodom.

Az éj meséje, csak ez az igaz;

napfény: hamis világ, nem érdekel.

Csillagmese: szívemre ez vigasz,

szép Hajnalcsillag, mikor érlek el?

- Szeged, 1943.