Dáridós, vidám rekviemet

Az én napom már a zenitre hágott;

Sugártalan nap: a fénye engem

Sose látott.

És nemsokára el kell messze mennem,

Pedig még sok-sok apró dalcsolnak

Itt rekedt bennem.

Halálkarok magukhoz elkarolnak

S alig bocsátott csónakjaim szépen

Visszafarolnak.

Az életem tar rétjét egyre lépem

E két rossz lábbal. Lépett grániton

S mocsár vizében.

Mi lesz, mi lesz, ha majd egy szép napon

Halálos ajtaját szívemre

Unottan, csöndben rányitom ?

A Nagy sötét világosul szememre

És görbe ajkam végre felnevet:

Be szép, be jó lesz, Istenemre!

Temessetek kacagva engemet

Ha eljön drága mátkám, a Halál

S tartsatok dáridós, vidám rekviemet.

...Jaj, mi lesz, ha eljön, s engem nem talál?...