„

Dal az ócska frakkról

Frakkom, te régi hű barát,

Kopott és fényes rossz kabát.

Te tépett szárnyú, bús madár,

a múltam benned vissza jár!

Visszalibben ifjúságom,

Pillecsók száz szép virágon

Szerelmem száz, frakkom csak egy:

A sorstól ez mily furcsa kegy!

Emlékszel-é az első szép tavaszra,

Ifjak, vidámak voltunk mind a ketten.

Emlékszel-é a friss, vidám kamaszra:

Minden virág minékünk nyílott Pesten.;

Emlékszel-é a drága szép időkre,

Emlékszel-é a borra, csókra, nőkre?

Arany tavasz, parázsos éjszakák...

Emlékszel-é, te rossz, kopott kabát?

De messze tűntek álmaink!

A múlt szép tarka árny int

keresztül évek kék ködén:

emlékeket derít fölém.

Visszalibben ifjúságom,

Pillecsók száz szép virágon...

Emléke száz, frakkom csak egy:

A sorstól ez mily fura kegy.!

Emlékszel-é az ínséges napokra,

A Táncsics-uccán kis padlásszobára.

Üres zsebünkből hogy telt volna sokra:

S hat pengő volt a műtermünknek ára!

Vizet kávéztunk reggel - és ebédre

Kávét ittunk, vagy felnéztünk az égre.

S nyeltük mohón a pörkölt friss szagát...

Emlékszel-é, te rossz, kopott kabát?

Szerelmünk is volt, ó be hány!

Asszony, kokott és úrilány.

Volt mámorunk is: percre mért

És hogy bomoltunk két szemért!

Szoknya libbent és nyomába

Loholtunk az éjszakába.

S volt aztán csók és ölelés...

Csalódás is volt, egy kevés.

Emlékszel-é az első lángolásra?

Kis szőke lány volt: hófehér a lelke,

Titkon csattant a csók, hogy meg ne lássa

Emberfia... S a Staendchent énekelte

Hozzánksímulva lent a Duna parton,

Harang szavával hogyha jött az alkony

S egy holdas éjjelen megadta magát...

Emlékszel-é, te rossz, kopott kabát?

S ha jött az alkotási láz,

Munkába állt legott a ház.

Amíg tartott a szent roham,

Hát festegettünk boldogan.

Meg se száradt még a festék,

Hogyha jöttek téli esték

Az "erdészlak" s a "Naplement"

Szép sorjában füstbement....

Emlékszel-é a hangos dáridókra

A kis bohém-tanyán az orgiákra?

Pohárcsengés, húrpengés közt a csókra,

A sok kis nőre és derék barátra?

A képeket mi részint eltüzeltük,

A többiből bor lett s szépen lenyeltük,

Néhány meg a henteshez ballag át..

Emlékszel-é, te rossz, kopott kabát?

És jött az első nagy öröm:

"Kibújt az oroszlánköröm"!

Kiállítás és nagy siker,

Pénz és dicsőség! Még mi kell?

Párizs, Róma: odavágyok

És merészen nekivágok!

Barát, nő, minden ottmaradt,

Csak ez kísért el, ez a frakk.

Nizza, Provence, sok vad szerelmi torna...

Rómában munka nappal, éjszakára

Bor s kártya jár... Calais, ... La Manche csatorna

Pest és London közt telnek hosszú évek,

Vajjon majd merre érek végre révet?

Hajamra hinti már a tél havát,

Megöregedtünk, vén, kopott kabát!

Tűnt ifjúságom, életem

Emléke vagy te énnekem.

Baj, hogyha bánt, öröm ha ér:

Oda nem adlak semmiért' !

Elröpült az ifjúságom,

Nincs többé gomblyukvirágom,

Nem száll forrón sóhaj feléd:

Kiszolgáltunk már, hű cseléd!

Talán elköltözünk jövő tavaszra,

Elmegyünk szépen, csöndben mind a ketten...

Rám illesz most is, rám, a vén kamaszra,

Megkoptál te és én megöregedtem...

Velem voltál te mindig, rosszba', jóba':

Kísérj el hát te hűn a koporsóba....

Együtt kívánunk szép jó éjszakát,

S elporladunk együtt, te vén kabát!...