„

Csingilingi

Csak azért adtam e furcsa címet,

mert nem szeretik ma már a rímet.

Lelkem zenéjét mégis leírom,

lándzsa a tollam, pajzs a papírom.

Lehet, hogy kancsal múzsa tekint rám,

mégis a szívem vére a tintám.

Mondhatják: ósdi, mondhatják: ódon,

fújom én mégis a régi módon.

Kínrím? Lehet, mert beretvaéles,

balsorsom műve, hogy kíntól véres.

Komor magányom s búm estelente

sóhajom élét élesre fente.

Rím, a sor végén élesen csengj ki!

Zokog a szívem? Ne hallja senki.